Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-09 / 41. szám

L'llO. október 9. BÉKÉS Színházi esték. Rosenthal Gusztáv ^=és Társa női divatáruházában Gyűl $1 ii. Egyedül álló nagy válasz­ték az egyszerű kiviteltől a ssm legfinomabb Ízlésig. = Női gyapjukelmék. Angol divatujdonságok. Blúz- és pongyolakelmék. Kosztümszövetek. Egyszínű fényposztók. Blúz- és ruhaselymek az összes minőségek és sziliekben. Mosó parketek óriási választékban. Fekete kloth alsószoknyák a legszebb kivitelben. Reform kíoth kötények. Vászon- és ásaalnemüekben állandó nagy raktár. Rendkívüli választék Megyei telefon: 38. szám. 41S 2-10 Lezárulnak a ma esti előadással a „Magyar Stagione“ gyulai szereplésének aktái. Az erkölcsi siker fölülmúlta az anyagiakat, mert valljuk meg őszintén : bizony botrányos volt a szinpártolás ! Botrányos kü­lönösen a felsőbb tízezer és pénzarisztokraták részéről. Előttünk áll a pír hetes szezon eredménye, melyről az egyes színházi esték méltatásakor rész­letesen elmondottuk már véleményünket, de a mely­ről most általánosságban meg kell jegyeznünk, hogy azt a programmot, melyet Hídvégi Ernő hirdetett, nem fedte teljesen És ezt nem gáncsképpen, hanem a vállalkozás jövendő sikere érdekében írjuk. Igen tisztességes, jóvavaló müvésztársulat a Hídvégi Ernőé, tagjai nagyrészben ambiczióval telt értékes fiatal erők, kik közül nem egy hivatott arra, hogy a színjátszás jövőjében szerepet kérjen magának, igy pl. Hídvégi, _ Dobos Margit, Károlyi Sarolta, Kardos és Bogyó. Ok öten a társulat legfris­sebb erői, legkiválóbb tagjai. A többiek is nagyrészt jók. Nem is a társulat tagjainak összeválogatásában rejlik a hiba, hanem abban, hogy az igazán érdekes darabok mellett felvett Hídvégi Ernő a műsorába olyan értéktelen üres darabokat is, amelyek még jó összjáték esetén is alkalmasak arra, hogy a társulat nívóját rontsák A második hiba pedig az, hogy egyes igen jól betanult és kifogástalanul eljátszott darabok mellett láttunk ugyanazon szereplőktől elnagyolt, sőt tel­jesen elejtett estéket is. Az igazság kedvéért meg­kell jegyeznünk, hogy ez utóbbiak gyér számban voltak, de éppen ez mutatja hogy egy kis szigorúbb önkritika árán ez a hiba is szép könnyen elkerülhető. S hogy Hídvégi Ernő, ki a legtehetségesebb és legambicziózusabb direktorok egyikének bizonyult, ezeket a jövőben zsinórmértékül fogja venni, arról jóelőre meg vagyunk győződve. Ezektől eltekintve, hálásan vagyunk lekötelezve Hídvégi Ernőnek és társulatának, mert kisvárosi köznapiságunkba változatosságot hoztik s több kiváló színdarab kifogástalan bemutatásával magasabb szel­lemi élvezeteket szereztek a közönségnek. Nehezen esik tőlük a válás, mert becsületes, talpig nemes gárdát ismertünk meg bennük, akiket a gyulai közönségnek kötelessége lett volna pírtolni. Nem igy történt; de hisszük, liogy lesz még hozzájuk sz-rencsénk ; reméljük hogy a mostani anyagi sikertelenség nem szegi kedvüket s nemsokára a régi, változatlan szeretet, de egyúttal a nagyobb müpártolás jegyében ismét találkozunk ! Tehát köszöntjük az érdemes társulatot: a viszontlátásra! * * * A kaméliás hölgy. Jobb, sőt kifogástalan előadásban is láttuk már az ifjú Dumas világhírű színmüvét, a »Kaméliás hölgy«-et A szombat esti előadás, — bár kezdettől végéig magánviselte az igyekezet, a sikerre törekvő müvészá ambíció tiszteletre méltó jellegét — hidegen hagyta azokat, kik a darabot előző színtársulataink valamelyikétől jobb, vagy pláne akkor kifogá-talan előadásban látták. A közönség annak daczára szí­vesen tapsolt a jobb szereplőknek, kik közül különö­sen Hídvégi és Károlyi Sarolta váltak ki intelligens összjátékukkal, bár utóbbi szerepét szívesebben láttuk volna Dobos Margit kezében, amivel azonban koránt­sem akarjuk azt mondani, hogy Károlyi Sarolta nem állta volna meg helyét jól a Margit szerepében. A többiek közül Lengyel Irént. (Herényi Adélt, Vámos Gizit, Verő Ilust. Kardost, Bogyót, Forgácsot, Lászlót kell kiemelnünk. Sabin nők elrablása. Vasárnap d. u. félhelyárakkal a két Scliónthan régi jeles bohózata került színre, Bogyóval Rettegi Fridolin szerepében, ki bár igen intelligen és mulat­ságos alakítást nyújtott, nem volt képes Nyáray művészetét feledtetni. Irilby Vasárnap este a Trilby el őadása keltett érdek­lődést és vonzott a szokottnál valamivel nagyobb közönséget a színházba. Az előadás a jobbak közé sorozható. Kardos igen jó Szvengali, Dobos Margit pedig teljes illúziót keltő Trilby volt. De kivették a részüket a sikerből M. Till Róza, Cserényi Adél, Bogyó, László, Forgács és a többiek is derekas összjátékukkal. Taps volt elég bőven és többször hívták a jobb szereplőket lámpák elé. Kísértetek-. Ibsen színmüvére szép számú közönség verő­dött össze hétfőn este. A darab a szerző ködös, borongós honához stylszeriien igen rideg, sokszor kellemetlenül ható modorban tárgyal súlyos prob­lémákat, melyek alkalmasak rá, hogy feltnelegitsék a publikumot. S hogy a ncv milyen fontos tényező egy darab megítélésében, azt a hétfő esti előadás igazolja, hol igazán irodalmi, tanult emberek vallot­ták meg, hogy ők — elismerve egyes szebb része­ket s egyes kiválóbb irói kvalitásokat — alig tud­nak megbarátkozni a darab szellemével, intencziójával, mig akadtak a teljesen laikusok közt, akik — a kritikának hatása alól szabadulni nem tudván, ne­hogy azzal ellenkezésbe jöjjenek — égn -földre ma­gasztalták Ibsen költészetét. Fura, de általános jelenség ez az irodalomban különösen manapság. Ha ezt a darabot egy névtelen ember irta volna, közönyösen haladna el az emberiség mellet'e . . . Az előadás középpontjában Flidvégi állott. Nagy erővel és megrázó életigazsággal játszotta meg az apa bűne miatt pálvája kezdetén letört fiatal festőt. Az anyát M. Till Róza figyelmet érdemlő jó alakí­tásban személyesítette. Forgács felfogásával nem va­gyunk kibékülve, nem tudta lelkészét kellően jelle­mezni, bár teljes igyekezettel állt sorompóba képes­ségei legjavával. Lengyel Irén az első két felvonás­ban jó volt. harmadik felvonásbeli végjelenetét azon­ban hatástalanul játszotta meg. Sándor Ferencz asztalosa helyenként igen értékes alakító képessé­geket árult el. A darab borzalmait szerencsésen ki­álló publikumnak volt azonban egy kis derűs jele­netben is része. A szinlapok négy felvonásosnak hir­dették a darabot, s a közönség a harmadik felvonás után, amelylyel tulajdonképen a darab bevégződött, nem akart távozni a helyéről, tapsolt és várta a negyedik felvouást. Miután azonban a jó Ibsen nem volt kéznél, hogy a publikum várakozását kie’égitse, a direktor kénytelen volt a közönséget fölvilágosítani, hogy tévedésből lett a darab a szinlapon 4 felvoná­sosnak jelezve. A mulatságos jelenetén fölmelegedett hallgatóság erre zajos tapsot közt, emelkedett han­gulatban hagyta el a színházat, bár voltak sokan, akik tudni vélték, hogy itt semmi tévedés nincs, csak a társulatnak nincs már kedve a negyedik fel­vonást lejátszani. Mert kérem humor vau ám a vidéken is ! Lefoglalt lelek. Kedden a »Lefoglalt léleki ezunü katbolikus legényegylet! darabot adták siralmasan csekély ér­deklődés mellett. A szereplők minden jobb igyeke­zetük daczára tehetetlenül álltak szembe a darab silányságával s a publikum közönyével, és nem volt alkalmuk a lámpák előtt egyetlen felvonás után sem megjelenniük, mert — horribile dictu — a közönség nem tapsolt. Mintán jól tudjuk, hogy a hálátlan szerephez jutott művészgárda sem kívánja, szükség­telen uek tartjuk a szereplők felsorolását. Ez a darab nem illik a Stagione műsorába, le kell venni a repertoárról a társulat jövője érdekében. \m üiu Q^uSán, Da miaui eh-ti tea 8. Részit: Művészi siriMsl, siMlal, ni- IMnliiiRt Mimii szobrász és Rita­::: »ló iirMIií a 401 Tervrajz és költségvetés díjtalan. 3—10

Next

/
Oldalképek
Tartalom