Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-04 / 36. szám
a BÉKÉS 1910. szeptember 4. Szerencsétlenség a kórházépítésnél. Ama számos közintézet között, amely egy évtized alatt Gyulán létesült, tagadhatatlanul legnagyobb szabású a békésmegyei közkórház, amely szakavatott vezetés, orvosai kiválósága s a betegek nagyszámánál fogva Magyarország összes vidéki kórházai között első helyen állónak mondható. Most újabb és nagyszabású építkezések vannak folyamatban a kórháznál; nevezetesen teljesen uj sebészeti, tüdőbeteg és fertőző pavillonok, szennyviz- deritő telep létesül, sőt a kórház szemészeti osztály- lyal is ki fog bővülni, ami a telek együtt vételi árakkal mintegy 700.000 korona költséget igényel, amely összeget a betegápolási alap fogja viselni. Az építési munka hónapok óta folyik nagy se- rénységgel és folyt volna tovább is, ha egy végzetes szerencsétlenség nem történik, amelynek gyászos következménye két'emberélet, hat súlyos sebesülés, esetleg százezrekre rugó kár és újabb költség, amelyekhez a legnagyobb bizonytalanság járul, hogy a kárt ki fogja fedezni s a kétség, hogy a katasztrófa sújtotta épület rekonstrukciója miképen s hogy egyál- meg fog-e történhetni. Nincsen jogunkban, de nincsen szándékunkban sem a bírói vizsgálat eredménye előtt bűnbakot keresni, hogy a végzetes katasztrófáért kit és mennyiben sújt az erkölcsi és anyagi felelősség. Annyi azonban kétségtelen, hogy a szerencsétlenségért nem lehet csupán a véletlent, vagy a balsorsot okozni. Itt feltétlenül mulasztásoknak, vétkes gondatlanságoknak kellett történni. A vasbetonmenyezet, amely- lyel az összes pavillonok tetői és menyezetei kezűinek, a laikusok előtt kezdettől fogva aggályos volt. Meglehet, hogy a laikusoknak nincs igazuk, lehetséges, hogy a vasbeton mintaszerű építőanyag. Hidaknál ilyennek bizonyult is, de tető és menye- zetnek m^g nincsen annyira kipróbálva, hogy azok építését árlejtés utján vállalkozónak kiadni szabad volna. Ha a vasbeton tető és menyezettel a miniszteri szakközegek mindenáron experimentálni óhajtottak a gyulai közkórháznál, helyes, sőt mint a szomorú következmények bizonyítják, feltétlenül szükséges lett volna, hogy a vasbetont szakavatott művezető s kizárólag teljesen szakavatott munkások közreműködésével nem vállalati utón, hanem házilag építsék. Akkor a mostani katasztrófa nem következett volna be. Most pedig a katasztrófa után maga a vasbetontető és menyezet elmélet ellen is érthetőleg oly nagyfokú a bizalmatlanság, hogy talán az sem nyugtatná meg a közönséget, ha a vasbetontetőt és menyezetet a legkiválóbb szakértők építenék fel. Különösen nagy a bizalmatlanság péntek reggel óta, mikor a tüdőbajosok teljesen kész, uj pavilonjának menyezete az eső után csurron viz s a gyógytermekben valóságos tócsák képződtek. Pedig ebben a pavillonban nem történt tetőszakadás. A kórháznál történt szerencsétlenségről szóló szomorú tudósításunk a következő : A közkórház uj kétemeletes 240 ágyas sebészeti pavilonjának építésénél március eleje óta lázas gyorsasággal folytak a munkálatok, hogy az épület a kikötött határidőre folyó évi december 1-jére átadható legyen a használatnak. Az oldalfalak már hónapokkal ezelőtt elkészültek, s utána elsősorban az emeleteket egymástól elválasztó vasbeton padlózat és a szintén vasbeton tető megépítése következett. Néhány hét alatt ezzel is elkészültek és a vállalkozók Pick Móric és Tóbiás László szegedi mérnökök kérelmezték a vasbeton födémek teherpróbá- jának megejtését. A kereskedelemügyi miniszter a maga részéről kiküldte Vasváry Géza mérnököt, aki augusztus 16-án az építők és az ellenőrző mérnök jelenlétében, úgy az emeleteken, mint a földszinten cementtel telt zsákok segélyével, mint a gyakorlatban szokás, több szobát megterhelt, s a padlózat az előírás szerint a próbát mindenütt kifogástalanul ki- állotta. Minden egyes terem megterhelése nem történt meg, mert az több heti munkát vett volna igénybe, de mint utólagosan mondják ilyen munkálatnál minden talpalatnyi hely próbaterhelése nem is szokásos. Ennek megtörténte után a kőmivesek hozzáláttak az épület belső vakolásához, az ablakok beillesztéséhez, a lakatosok pedig a pincében megkezdték a gőzfűtési kazánok felszerelését. A vasbeton szerkezetű tetőzet, hogy a hideg és. meleg időjárás változásai a kórtermekben érezhetők ne legyenek, félméteres vastag rétegű szénsalakkal volt borítandó. A hét elején kezdték meg a napszámosok a szénsalak felhordását és egyengetését. Közben vízzel locsolták és nehéz vasbunkókkal sulykolták le a réteget. Kedden délután is éppen ezzel foglalkozott több napszámos a sebészeti pavilion jobb szárnyán levő tetőn s éppen alattuk, az épület belsejében, a második emelet egyik betegszobájában kőmivesek vakolási munkákkal voltak elfoglalva: Fél négy óra tájban az egyik, malterért lehajló kőmivesnek apró faltörmelékek hullottak a nyakába. Önkéntelenül feltekintett, hogy ki dobálózik. Rémülten vette észre, hogy a plafon végig van repedve s lassan lefelé hajlik. Elkiáltotta magát: Emberek meneküljünk, végünk van! Pillanat alatt menekült, aki csak tudott az ablakokon keresztül az állványra, vagy a szomszéd szobába. A következő pillanatban a plafon mintegy száz négyszögméter területen dördülésszerü robajjal porfelleget verve, beszakadt, a leomló, nagysulyu beton és szénsalak- tömeg magával rántotta a második—első emelet és földszint vasbeton padlózatát az ott és a tetőn dolgozó munkásokkal együtt, s az egész tömeg a pincébe zuhant. Óriási kiabálás, jajveszékelés töltötte be a levegőt, a munkások oda rohantak és az ijedtség okozta dermedtségükből felocsúdva jajgató társaik kimentéséhez fogtak A kórház területén tartózkodó minden épkézláb ember odarohant. Nyomban ott termett dr. Kaczvinszky János mütőfőor- vos a kórház összes orvosaival, a véletlenül ott tartózkodó Bessenyei Vendel rendőralkapitány és az utcáról oda siető emberek. A városban villámgyorsasággal terjedt el a katasztrófa hire s mindenfelől megindult a népvándorlás a szerencsétlenség színhelyére. Telefonértesítésre odasittek dr. Berkes Sándor kórházigazgató, Tanczik Lajos főkapitány több rendőrrel és a honvédség egy százada A mentést végző munkások rövid idő alatt egy halottat és hat súlyosan sebesült társukat emelték ki a romok alul. Névszerint : Hßndra Dávid 45 éves napszámos, nős 3 gyermek apja, még volt benne élet, de pár perc múlva meghalt. Gerincoszlopa eltört és koponyatörést szenvedett. Súlyosan sebesültek : Pálinkás István 25 éves napszámos, nős, 2 gyermek apja. Szász István 32 éves nős napszámos 3 gyermek apja. Szatmári Ferenc 18 éves napszámos. kogó hetaira ? Ki az, akiért elhagytad a puha ágyat, nyugalmat és igy megkinoztad tested ? A hetaira megcsókolta az asszony térdét és szaggatottan mondá : — Bocsáss meg, jó asszony, az én szerelmem bűnös. Akit én szeretek, azt nem szabadna szeretni, mert asszonya van, felesége. — Ki az hát ? Szóljál! — A te urad, jó asszony. A fekélyes Jób. Azért gyötörtem meg az én buja, parázna testemet. Jób felesége felugrott a padkáról. Aztán kirohant az udvarról és szaladt, felrázta az atyafiakat és jóbarátokat és szóla nekik : — Hallgassátok ! A házamba jött egy bűvösen szép hetaira, 'elibém térdelt és elmondta, hogy szereti az uramat. Jertek ! Űzzük el, aki szenyt hoz a mi mocsoktalan házunkba. És a rokonok és barátok elindulanak, hogy kiverjék az emberek közé merészkedő szerelmes hetairát. A leány pedig ott maradt a ház előtt és oda szorította kezét az arcához, ahol az asz- szony megütötte. — Hát jól van, te kegyetlen asszony, megvertél, megütöttél és én nem tudlak megbosszulni, mert hogy nem is bosszulhat meg senkit a szegény hetaira A ház mögül fájdalmas nyögdécselés hallatszott és siránkozó szenvedéses panaszszó. A fekélyes Jób hangja volt. A hetaira meghallotta a hangokat és megrázkódott hirtelen a fájdalomtól. És elmene kisebezett lábával megkeresni a beteg, siránkozó Jóbot. S amint meglátta Jób a bövüsen szép hetairát feléje közeledni, könyörgően nyújtotta felé kezeit és vizet kért. A hetaira pedig hűsítő cseppeket vitt a szenvedő Jóbnak és megsimogatta annak izzadtságtól gyöngyöző homlokát. Jób hálásan nézett a leányra és elhaló fátyolozott hangon kérdezé: —■ Ki vagy te, áldott lelkű leány, aki nem félsz, hogy rád ragad testein fekélye, aki ide mersz jönni hozzám és meg mered simogatni kelevényes homlokom ? Ránézett a hetaira csillogó fekete szemével és letérdelt a beteg mellé, hogy közelebb érezze annak leheletét. — Gyönge a szemed, ugy-e Jób, hogy nem ismersz rám, mert bűnös az orcám, a szemem is. Nem ismersz rám hetaira ruhámban, mert te a szüzesség fehér ruhájában ismerél. És én esküszöm neked Jób, hogy nem cseréltem volna fel a tisztaságot ezért a bűnt takaró szennyes hetaira ruháért. Tudod Jób, mikor nem akartad elhinni, hogy az ártatlan fehérruhás lányka olyan igazul tudjon szet-etni, amint én elmondám akkor néked, amikor azt mondád Jób, hogy ne ismerjük meg többé egymást, ha talán majd találkozunk egyszer, akkor lopódzott bele a lelkembe a bűnnek csirája. És én nem is ismertelek meg, ha mellettem elménél. és te se néztél le a bűnös hetairára. De a szerelmet, azt ide zártam be, ebbe a rejtőzködő szívbe, mert jó helye van annak itten. A hetaira csak a csókját adja el ezüstökért, de a szive az övé marad, azt nem adja oda senkinek, mert nem is kéri tőle senki. . Jób tágra nyitotta beteges szemét és nézte merőn a lihegő hetairát. Aztán felemelte kezét és végigsimitotta a leány vörös, kuszáit haját, pihegő keblét, lázas, szerelmes testét és vértől serkedző sebes lábát. És felemelkedett és megcsókolta a hetaira sebeit. — Szegény Jób, lásd, mennyire szeret téged a másik becsületes asszonyod. Kihajittatott és kínlódni hágy, ahelyett, hogy bekenné sebeid gyógyító balzsammal. A hetaira eljött, hogy betakarjon téged, csillapító balzsammal kenje be fekélyeidet és szomjuságoltó vizet hozzon számodra. Lehajolt a hetaira és rátette boglyas fejét a szenvedő Jób mellére. Azonközben bejöttek az udvarra az asszony rokonai és amint meglátták, hogy a leány ott térdel Jób mellett, kövekkel dobálták a dacosan néző szerelmes hetairát. A hetaira pedig szólott : — Ti lelketlen, szívtelen asszonyok ! A hetaira ápolja, akinek ti nem adtatok gyógyító irt fájó sebeire. A heta;ra vizet hozott a szomjazó Jóbnak, megdörzsölte fekélyes testét és vigasztalta. A hetaira szereti Jóbot, nem úgy mint te, lelketlen asszony, aki felesége volnál. És összenéztek az asszonyok és a hetaira felé mentek, hogy erőszakkal vonszolják el Jób teste mellől És látván a hetaira, hogy feléje jönnek a fenyegető asszonyok, lehajolt a fetrengő Jób mellé, szerelmes testét odafüzte annak kelevényes testéhez, ajakát oda szorította annak kékülő ajkához és szívta a fekélyes, bélpoklos Jóbnak a vérét.
