Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-23 / 4. szám
1910. január 23. 150—1910. Felhívás a birtokos közönséghez! Felhivatnak a földbirtokosok, hogy a földadókataszter kiigazításáról szóló 1909. évi V. t.-c. alapján 1910. évi január hó 1-től kezdődőleg a művelési ágban bármikor beállandó állandó jellegű változásokat, a változás beálltától számított 30 nap alatt, a városi birtoknyilvántartói hivatalban a törvényes következmények terhe alatt jelentsék be. (Tájékozásul: bejelentendő, ha rét, legelő, -áu das vagy szőlő feltöretik, ha szántóföldbe szőlő ül- tettetik, ha adómentes terület adókötelessé válik, vagy megfordítva stb.). Városi adóhivatal. Gyulán, 1910. évi január hó 13-án. Szikes György 28 2—3 adóügyi tanácsnok. 2_______________________________ ___________ Ta nügy. A főgimnáziumban mához egy hétre Uránia- előadás lesz. Ez előadásnak tárgyát lapunk jövő számában fogjuk jelezni. Disztorna a főgimnáziumban. Február hó 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján a főgimnázium tanuló iljusága disztornát rendez Lipunkj jövő számában a disztorna programmját és közelebbi adatait közölni fogjuk. Uj akadémiai tanár. A magyarhoni ág. h. ev. egyház theológiai akadémiai nagybizottsága e hó 14-én Pozsonyban tartott gyűlésén dr. Daxer György csabai főgimn. vallástanárt hívta meg egyhangúlag tanárnak az újszövetségi fxegetikai és íendszeres teológiai tanszékre. Mendöl Ernő orosházi kántor-tanitó és ismert jeles zenész, f. hó 12 én Budapesten a magyar kir zeneakadémián a középiskolai ének- és zenetanári alapvizsgát kitüntetéssel tette le, amennyiben 146 vizsgázó közül csak 6-nak, köztük Mendöl Ernőnek is megengedte, bogy a képesítésre magán utón készülhessen. Hírek. A vármegyei földadó bizottság tagjai a decemberi közgyűlésen megválasztatvár, a vármegye alispánja a választás eredményét a pénzügyminiszternek bejelentette s egyben közölte, hogy a megválasztottak közül r gróf Wenckheim Frigyes rendes és Pjeiffer István pittagok, a megválasztást nem fogadták el. A pénzügyminiszter válaszolva az alispán felterjesztésére, elrendeli, hogy a vármegyei földadó bizottság azonnal alakuljon meg, válassza meg elnökét s az üresedésben levő helyre s addig mig az a legközelebbi törvényhatósági ülésen betölthető lesz, a póttagokat hívja be. BÚCSÚ Döry Páltól. A vármegyei tisztikar e hó 22-én délelőtt 11 órakor vett búcsút volt főispánjától. A tisztikar nevében a vármegye alispánja köszönte meg a vármegye volt főispánjának azt a jó indulatot, amellyel a tisztikar iránt viseltetett s őszinte sajnálatának adott kifejezést afelett, hogy a politikai viszonyok alakulata miatt, a vármegye éléről távozni kénytelen. Különösen kiemelte az alispán, hogy dacára annak, hogy a volt fő'spán- nak politikai elvei másak voltak, mint a tisztikar igen sok tagjáé, ez a körülmény a főispán és a tisztikar közötti viszony bensőségére és közvetlenségére semmiféle befolyással nein volt. Döry Pál volt főispán válaszában kijelentette, hogy a tisztikartól való bucsuzása a legnehezebb feladatot rója rá, mert minden oka meg volt, bogy a tisztikart megbecsülje és megszeresse. Megköszönve a mindentor tapasztalt értékes támogatását, azt a bizonyára megszívlelendő tanácsot adta a tisztikar- inak, hogy ápolják egymís közt az egyetértést és az összetartozandóság érzetét s kérte, hogy az elkövetkezendő szomorú napokban tartsa távol magát a politikától s engedje át azt azoknak, akiknek — állásuk exponáltsága folytán, — a politizálás tulajdonképeni feladatát képezi. A tisztelgés után még együtt maradt a tisztikar s volt főispánjával barátságos beszélgetésben hosszabb időt töltött el. A tisztikar egy része — az alispán vezetése mellett, a főispán családjától külön is búcsút vett. Dőry Pál és családja egyelőre Gyulán telepszenek le és a jövő héten költöznek át uj lakásukba. A pénzügyigazgatóság köréből. A pénzügy- miniszter az Ungvárról Gyulára áthelyezett Dr. Nagy Béla pénzügyi segédtitkárt, — még mielőtt itteni állását elfoglalta volna, — Misko’czra helyezte át 8 egyidejűleg, — mint már szintén közöltük, — helyére Szerdahelyi Sándor, zilahi pénzügyi fogalmazógyakornokot, fogalmazói minőségben Gyulára kinevezte. Ugyancsak a pénzügyminiszter Schüpfer Károly dr. pénzügyi számellf-nőr, szarvasi járási számvevőt, a járási számvevői teendők ellátására adott megbízatás visszavonásával, a lipfószent- miklósi pénzügy igazgatóság medó rendelt szám_______________BÉKÉS_____________________ ve vőséghez áthelyezte. Ez utóbbi állásra pályázat van hirdetve. A József kir. herceg szanatórium-egyesületnek alakulásától kezdve titkára Vertier László, megrongált egészségi állapotára való tekintette), állásáról lemondott. Yerner László, aki tudvalevőleg mintegy évtizeden át a Békéscsabán megjelenő Békésmegyei Közlöny szerkesztője volt, nagy ügybuzgalmat fejtett ki a szanatórium-egyesület létesítése és felvirágzása körül. Fáradhatatlan tevékenységének különösen nagy osztályrésze van abban, hogy az ország területe mintegy behálózódott helyi bizottságokkal, amely helyi bizottságok túlnyomó részének megalakításában és szervezésében elsősorban ő működött közre. A szanatórium-egyesülettől való megválása', különösen a megválás szomorú okánál, fogva, őszintén sajnáljuk és sajnáljt a szanatórium- egyesület elnöksége s választmánya is. Reméljük és kívánjuk azonban, hogy tartós pihenés visszaadja munkakedvét és egészségét. Yerner László leköszönése folytán Lukács György e'nök a szanatórium-egyesület titkárának Pakots József Írót, a Petőfi-társaság érdemes tagját kérte fel, aki a titkári állást el is fogadta. A vármegye kórházi építkezési bizottsága a f. hó 15-én tartott ülésén a legközelebb foganatosítandó kórházi építkezéssel kapcsolatosan a következő határozatokat hozta : Az építkezés tartamára szakelőadó alkalmazása válván szükségessé, a vármegye alispánja az államépitészeti hivatal egyik tagjának kirendelése iránt felkéretett. A kórházi építkezések közül a szobafestő és az asbest munkálatokra nézve kimondotta a bizottság, hogy azokat nem adja senkinek sem vállalatba és arra nézve, hogy ezen munkálatok mikor és mily módon hajtassanak végre, csak később fog határozni. A szeny- vizderitő telep felépítésére nézve az a döntés hozatott, hogy a telep a kórház tulajdonát képező „Anka“- fele telepen építtetik tel. Ezzel kapcsolatosan tisz- tázandónak mondotta ki a bizottság azt, hogy a telepről kijövő és öntözésre fel nem használt viz az E őviz csatornába bevezethető-e és ha igen, nem-e lehet ezeket a vizeket a Bárdos érbe vezetni, Iia ez nem ütközne akadályba, azesetben a Sándor hegyen túl tervezett csatorna építése elmaradhat. Végül a szükséges bontási munkálatok és a gazdasági udvar áthelyezésivel kapcsolatos intézkedések megtételével az igazgató és az államépitészeti hivatal bízattak meg. nyargott oda a sárga levelekkel bontott ut és az avar éles zörgésében szelíden vegyült el a szoknya selymének csöndes zizegése Mikor a keresett sírra rámutatott a gyerek, Margit asszony ijedten tekintett oda. A gondosan fölhantolt sírra egy gyászruhás nő borult. Vékony, sovány teste néha görcsösen vo- naglott, elárulta a lélek viharzó, nagy keservét. Valami rokonféle lesz, gondolta magában a| szép asszony. Ugyan sohase hallotta, hogy a költőnek maradt volna élő atyafisága. Percnyi habozás után a sir felé közeledett, hogy koszorúját letegye az egyszerű keresztfára, amelyen már másik is diszlett. A zajra fölrezzent a gyászruhás hölgy, sápadt, keskeny arcából két könybeboritott fekete szem nézett Margit asszonyra, észrevehető megdöbbenéssel. — O az, csakugyan ő az — mormolta magában a leány, mialatt fürkésző tekintete az arc minden apró vonásán végigszaladt. Margit ezalatt rövid imát mondott és prémjéből kirázva a belekapaszkodó száraz leveleket, indulni akart. Ekkor fölemelkedett a másik hölgy. Maga volt a szenvedés ez a törékeny, bánatos alak. Hangja is színtelen, tompa volt. Bocsásson meg asszonyom, hogy megszólítani bátorkodom, de ez a hely, ahol most állunk, megszüntet minden társadalmi külömbséget Az én jó szellemem vezette kegyedet most e sirhoz, hogy egy szegény nagybeteg lélek őszinte vallomással könnyithessen a gyötrelmein. Ily vallomással tartozom kegyednek, asszonyom, mert egyszer, régen, egy kárhozatos üdvös éjszakán elraboltam egy édes drága valamit, egy üdvözítő hosszú csókot, amely) tudom — és jól tudtam akkor is — kegyednek volt szánva. Ne szóljon kérem közbe. Hallgasson meg, rövid a mondanivalóm : — Egyszerű kis árvaleány voltam. Egy öreg nagynéném tartott a házánál, amelynek terheit varrással igyekeztem könnyíteni. A pihenő vasárnapok a könyveké és az ábrándoké voltak. A természetem érzelmes, túlságosan hajlandó a romantikára s bolondja minden regénynek vagy költeménynek, mely szerelemről, csalódásról, vagy lemondásról énekelt. Egyszer egy verskötetet kaptam kölcsön, ismeretlen név állott a címlapon, de maga a könyv több gyönyörűséget nyújtott minden halhatatlan költő remekénél. Az igaz tiszta szerelemnek lángoló himnuszai váltakoztak abban, a reménytelenség kétségbeesett sötét énekeivel. Elképzeltem magamnak a poétát az ő nagy szivével, becsületes leikével, kikristályosodott jellemével, beleszerettem, asszonyom, őrülten beleszerettem, anélkül, hogy valaha láttam volna. Lázasan érdeklődtem utána, már amennyire a lányos szemérem megengedte. És mikor egy lap arcképét kiadta, a kivágott ujságlap odakerült kis házi oltáromra. Napokon, éjjeleken át elnéztem arcát, de azért nem tudnám megmondani, hogy szép volt, vagy közönséges, mindennapi. Óh, én csak a szenvedélyek izzó tüzében vergődő lelke lángját láttam szemében lobogni s kétségbeesett irigységgel gondoltam arra a boldog teremtésre, aki, a poéta lelkében ezt a hatalmas tüzet gyújtotta. Nemsokára megtudtam azt is, hogy ki az én diadalmas versenytársam, Valami estélyfélén verseket olvasott fel a poétám. De nem a kezei közt reszkető papírlapról, hanem egy páholyban ülő aranyhaju, szőke leánynak gyönyörű szép, égszinü szemeiből olvasta dalait, melyek annyira lázba hozták a közönséget. Rettenetes vad féltékenység fogott el. Ettől kezdve már nemcsak a poéta, de a glóriás szép leány is érdekelt, aki, mint sejtheti, ön volt, asszonyom. Gazdag család egyetlen gyermeke volt. Szép, ragyogó jövőt szánt neki a szülői szeretet és már ki is volt szemelve, akinek oldalán azt feltalálja. Ez a valaki azonban nem a szerelmes poéta volt. Titkos, gonosz örömet éreztem szivem mélyén, hogy ő is úgy szenved egy másikért, mint én ő érette s vigyázó gondossággal kisértem lépteit, különösen ha az ideál lakása felé közeledett. Így kisértem árnyékként azon a zimankós téli estén is, amikor az én ajkaim lopták föl a kegyednek szánt lázas csókot. Kis könnyű kabátban járkált a szegény fiú az ablaksor alatt. A hófehér függönyökre vetődő árnyak gyilkos bizonyossággal mesélték, hogy odafönn javában mulatnak a főváros legszebb leányának eljegyzésén. Későre járt az idő, csípős, havas szél söpörte az utcát és babonázottan én sem tudtam megválni a fényes ablakoktól. Észre sem vettem, midőn egy reszkető kar fonódott az enyémbe. De majd összeestem, midőn őt láttam az oldalamon. — Jer cicám egy csésze teára, mert mindkettőnkből kifagy a lélek — szólalt meg csöndes, fáradt hangon. — Belőlem már ki is fagyott. — És önkénytelenül követtem föl a kis legény-lakába. Most tudom csak, hogy valami rossz leánynak nézett és azért vitt magával, talán szánalomból, talán mert félt a magánytól. Még be se tettem az ajtót, a szegény gyerek már leborult az ágyra.
