Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-21 / 34. szám
I XLII. évfolyam. Gyula, 1910. augusztus 20. 34-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ......... 10 K — f Fé l évre.............. 5 K — f Év negyedre ... ... 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. aköADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán. Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. f Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVIÖ Megjelenik minden vasárnap. A király. Nem lehetett meghatottság nélkül elmenni a csütörtöki évforduló mellett. A király, Európa legrégibb uralkodója nyolcvanadik születésnapját ünnepelte és az ünneplésben résztvett jóformán az egész kulturvilág. Európa szeme nemcsak a legrégibb uralkodót látja I. Ferenc Józsefben, de korának egyik legnagyobb és legtiszteletreméltóbb alakját is, aki ha nem is születik a népek sorsát intéző szerepre, egyéni tulajdonai révén bizonyára az elsők közt lenne ma, mire befutja azt az utat, mely délceg fiatalságától a szelíd nézésű, behavazott fejű aggastyán koráig terjed. A nyolcvan esztendős uralkodó ruganyosán, éveit meghazudtoló fiatalsággal, élénk szellemmel, gyönyörűséges látvány. Csak nézzünk körül, mi maradt meg abból, ami nyolcvan év előtt élt, épült, született az emberi elme és kéz munkájából? Néhány lom. Korhadt, szinevesztett emlékek. Az idő mindent megőrölt és kicserélt a változandóság és az öregség. Hova tűntek nyolcvan év államférfiéi, hadvezérei, tudósai, hova fejedelmei, hova eszméi, ideáljai, gondolatai és szenvedélyei? Hova nyolcvan év történelme? Minden elmúlt, jórészt elfelejtődött, uj emberek és eszmék léptek a régiek nyomába, még a kevésbé régiek helyére is. Csak a mi trónusunkon ül olyan uralkodó, aki mint a viharverte szírt a feje fölött futó felhőkre és a lábánál zugó folyamra, a régi helyéről tekint nyolcvan év történelmének illanó felhőképeire és futó hullámaira. Nyolcvan hosszú esztendő! Mikor mint ifjú herceg először megjelent Pestmegye termében, a Széchenyiek, Kossuthok, Deákok, Batthyányiak nemzedéke ámuló lelkesedéssel nézett komoly, vonzó arcába, szimpatikus alakjára, mely a reményt képviselte. Mikor pedig mint ifjú fejedelem a zivatar hullámaitól sodortatva ősei trónjára került, egy nemzet nézett kétségbeesetten a mogorva ködök közt rejtőző alakja felé, mely a reménytelenséget képviselte. Az ember, ha visszatekint ifjú korába, csodálatosképpen csupán a kedves színeket hajlandó észrevenni. A népek ellenben emlékeik legmaradandóbb fiókjaiba jórészt a múlt keserveit rejtik: a nagy árvizet, a nagy járványt, a, nagy szárazságot, a nagy veszedelmeket. Ilyen hármas csapást rejteget a magyar nép is emlékében abból a nyolcvan esztendőből, mely e királyi aggastyán életét képviseli. Ott dörög, harsog, sir és sóhajtozik e nyolcvan év első harmadában az a rövid dicsőséggel és hosszú szomorúsággal teljes évsor, mely úgy vonul el emlékezetünk ormain most is, mint a kisértetek csapata* De úgy vagyunk vele, mint a tűzhányó völgyében lakó szántóvető. Látjuk a hegy ormán a füstöt, mely egykor Pompéji és Her- kuláuum fölött lebegett, de azért bizalommal turjuk a földet és rakjuk a téglát falainkra, mert közel ötven év óta érezzük a békét s a sors jóindulatát. Érezzük egy nagy erő állandó jelenlétét, mely a tűzhányót megfékezi. Ez az erő a király. A nyolcvan éves aggastyán egyénisége. Az ő komoly, igazságos, gavallér és tapasztalt lénye. Mert nemcsak a mi múltúnk magaslatain marsolnak a kisértetek ezredei, hanem a nyolcvan éves fejedelmén is s nemcsak nekünk vannak sivár és fölemelő tapasztalataink, hanem a királynak is. A Vezúv tölcsérén gőzölgő füstkalap, nemcsak a mi mementónk, hanem a királyé is. És a nyolcvan év második felében értékesítette az első tapasztalatait. Éz pedig a legnagyobb uralkodói erény, mert hiszen a tapasztalat sulyo3 utipodgyász, a legtöbb ember szívesen lecsusztatja a válláról. Rendkívüli érzéseink tüzei gyultak ki azon a napon, amikor a pátriárkák korának mesgyéjéhez ért királyunk. Az ő eseményekben oly gazdag élete átfogja a mi országunk sorsának emelkedő történetét is, a mi T A E O A. Faluvirága. Irta: Péczely Ferenc. Mikor Bátki Pista a katonáékhoz bevonult, még egyszer egyezkedni próbáit Benkő Esztivel. A legények már kocsira cihelődtek. Nógatták Pistát is : „Gyere, gyere . . .“ De Pista mintha nem is hallotta volna. Odahajolt Esztihez Megfogta a kezét. Szorongatta. Egész lelke benne volt az esdeklésében — Hallgass rám, ne aggy a hitegetőre, arra a kamáslis lánybolonditóra . . . Nem való vagy te hozzá. Ur, mög paraszt . . . Nem lösz abbu’ egy pár soha. Várd mög azt a három esztendőt ! Hogy Pistát lerázza, a fejével kelletlenül integetett. — Jó, jó . . . Csak eriggy . . . — Hát mögvársz ? Eszti elnevette magát. — Bolond vagy te Pista. Mire te haza jössz, akkorra én öreg lány lönnék, te mög fiatalt keresné . . . Pista megingatta a fejét. — Bizony isten . . . — Nem, nem. — Hát nem vársz rám ? — Nem. — Csúffá tösz . . . Eszti kelletlenül rántott a vállán egyet. Pista megcsóválta a fejét: — Mögbánod . . . Aztán egészen hozzáhajolt. — Az én tenyerem kérges, a karom erős . . de tudnálak vele szeretni . . . tudnék velük érted % dolgozni ... De te nem értesz, nem akarsz mög- érteni. Talán hogy a beszédöm durva Pedig ha értenéd, benne találnád az egész lelkömet. Pista minden igyekezete kárba veszett. Eszti lelkét a hizelgő szavak, Ígéretek, csábitó ajándékok már megmételyezték. Vakon hitt a kasznárnak. Elfordult a legénytől. Mikor Pista visszatért a katonaságtól, meghallotta a szomorú hirt: Benkő Eszti meg van cSu- j folva ... A kasznár letörte, elhervasztotta s aztán j elhagyta. Pedig volt egy kis gyermekük is. Ez a hir Pista lelkét egészen összetörte. Bu- j sulásnak adta magát. Öreg édes anyja elővette a szomorkodó I Pistát. — Verd ki a fejedből! . . . Nem méltó az hozzád! Faluvirága! Csak nem hozó szégyönt ősz fejemre ? . . . Pista napokig ógott-mógott s. aztán megvigasztalta az anyját. — Nem édös anyám, nem . . . Neköm nem köll Hejh pedig! No, nem köll . . . Nem . . Vögye el, aki a fejit bekötötte. Az öregasszony megsimogatta Pista fejét — Úgy, úgy édös fiam . . A jó isten is megáld. Majd lösz még neköd örömöd. Itt a zsigeri búcsú . . . elmégy oda. Akad ott szöbb is, jobb is. Nem olyan céda, Lluvirága . . . — Nono, azéit ne bántsa édös anyám. Ha tötte, tötte. Magának cseleködte. Lőhet, hogy má’ bánnya is — Késő már ilyenkor pironkodni . . Az igaz . . . késő. Hanem, ha úgy egyszer a kedvem szerint összejöhetnék azzal a S csontos öklével megfenyegette az eget. Szegény Pista úgy elkeseredett, mint az őszi eső. Még mindig szerette Benkő Esztit. Emlékét nem tudta kitörülni a szivéből. Ahányszor a lányra gondolt, mindig fölmelegitette valami édes érzés. Pedig úgy igyekezett az: elfojtani, elfelejteni. Kár- hozkodott is, hogy szivének nem tud parancsolni. Különösen sajnálta öreg anyját, ki boldognak szerette volna látni . . . Szegény öreg . Néhány hete volt már otthon Pista s még nem találkozott Esztivel. Igaz, hogy nem is igen kereste az alkalmat Egy napon mégis összehozta vele a sors. Eszti egy pufók képű kis gyereket cipelt. Nem is akart megállni. Mikor Pista mellett elment, lesütötte szemeit. Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó Vissza a hamisítványokkal, mart kártékonyak Szereti egészségét? Ki ne tudná, hogy utolérhetetlen legjobb hashajtó a világhírű 14) 11-20 PU R G O-B A Y E imiiucii WdlUUl Minden tablettán rajta van e két szó Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak Xj&p'U.nis: mai száma S oldal.
