Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)

1910-08-07 / 32. szám

BÉKÉS 3 1910. augusztus 7. végre is kipusztitjuk s inegapasztjuk az an­alfabéták millióinak most még szinte apaszt- hafutlan számát. Azok a szociális szempontok, amelyek az általános iskolakötelezettség szigorú tel­jesítésénél méltányosságot követelhetnének nem szabad, hogy célunkban megakasszanak. A szegénység az iskolakerülésre nem adhat jogcímet. Elvégre a szellemi szegénység is van olyan súlyos, mint az anyagi, úgy ethi- kai, mint gazdasági szempontból ! Elvégre a köztudatba kell már azt is vinnünk, hogy sokkal nagyobb az a kár, amelyet a gyermek az iskolából való távol- maradásával okoz, úgy magának, mint szü­leinek, annál a haszonnál, melyet esetleg az alatt az idő alatt testi munkájával szerezhet. És pedig gazdasági s kulturális szempont­ból egyaránt. Amikor pedig ilyen súlyos és egyre jobban fenyegető nemzeti veszedelem elhárí­tásáról van szó s amikor a tömegek józan belátására hiába hivatkozunk, ott a huma­nizmusnak háttérbe kell szorulnia s a tör­vény kényszerének kell teljes erejében fel­lépnie. Haladéktalanul, mert a 12-ik óra már közeleg ! Békésvármegye a kultúráért. Jelentés a Békésvármegyei Közművelődési Bizottság 1909—910. tél folyamán tartott előadásairól. Irta: Pál Ernő. bizottsági titkár. (Folytatás) XXII. Gádoros, Tartatott 6 előadás. 1. 1909 nov. 28. »Az egészség ápolása és megóvása*. Előadó: dr. Varga Antal közs. orvos. Hallgató: 125. 2. dec 19 »A kis emberek nyugdija*. Előadó : Rencsisovszky Ferenc hírlapíró. Hallgató: 150. 3. 19.1.0 jan. 2. »A gyógynövények termesztése és hasznosítása*. Előadó : Szilágyi Ferenc áll tanító. Hallgató: 54. 4. 1910. jan. 16. »Mátyás király és kora.« Elő­adó : Pánczél József joghallgató. Hallgató: 180. 5. febr. 13. »A honfoglalás.« Előadó : Kolben- hayer Kálmán ig. tanító. Hallgató: 200. 6. márc. 13. »A dinye termesztése és haszno­sítása.« Előadó : Szilágyi Péter állami tanító. Hall­gató : 85. A hallgatók száma összesen 74.9. Egy előadásra esik átlag 132 hallgató. XXIII. Tótkomlós. Tartatott 2 előadás. 1. 1909. nov. 14. »A zenéről.« Előadó: dr. Horráth Dezső kir. s. tanfelügyelő. Hallgató 370.- 9. 1910. jan. 9. »A kis emberek nyugdija.« Előadó: Rencsisovszky Ferencz hirlapiró. Hall­gató : 400. A hallgatok száma összesen 770. Egy előadásra esik átlag 383 hallgató. XXIV. Pusztaföldvár. Tartatott 7 előadás 1. 1909. dec. 5. »Amerika fold és néprajzi is­mertetése.« Előadó : Keller József ig. tanító. Hall­gató : 529. 2. dec. 12. »A kis emberek nyugdija.« Előadó: Rencsisovszky Ferenc hirlapiró. Hallgató: 611. 3. dec. 19. »Mátyás király.« Előadó: Versényi Elemér s, jegyző. Hallgató: 653. 4. 1910. jan. 6. »Zrínyi Miklós.« Előadó: Do­bozi János tanító. Hallgató: 511. 5. jan. 9. »Petőfi élete.« Előadó : Váci József tanító. Hallgató: 547. 6. jm. 16. »A madarak szerepköre a kertgaz­daságban.« Előadó: Keller József ig. tanító. Hall­gató : 979. 7. jan. 30. »Mikszáth Kálmán irodalmi mun­kássága.« Előadó : Versényi Elemér s. jegyző. Hall­gató : 656. A hallgatók száma összeseit 4186. Egy elő­adásra esik átlag 398 hallgató. XXV. Szentetornya. Tartatott 3 elődás. 1. 1909. dec. 5. »A kisemberek nyugdija.« Előadó : Rencsisovszky Ferencz. Hallgató: 250. 2. L910. febr. 20. »Mátyás király.« Előadó: Keller Ferenc tanító. Hallgató: 127. 3. márc. 13. »A szociálizmusról.« Előadó: Macher Lajos áll. el. isk. tanító. Hallgató: 82. A hallgatok száma összesen 439. Egy előadásra esik átlag 133 hallgató. (Vége köv.) vállát rángatta, hogy egy békítő szót sem vetett, bement a házba, Zsuzsikát felvette s elszaladt. Gergő utána nyújtotta a nyakát: — Szalagy no, szalagy! Majd legyintett egyet a kezével. — Előbb köllött volna. Előbb. Mindjárt az első nyelvelésnél. Most már fájósabb. Jobban a szi­vére esik. De mindegy. Túl kellett ezen esni. In­kább ma, mint holnap . . . Majd vissza jön . . . Várt egy órát, két órát. Semmi hir. Hogy a gondolata elterelődjék, szétnézett az udvaron Va­lami dologhoz kellene látni. Ilyenkor legjobb or­vosság a munka. No, az is került Van az a ren­des ház tájékán mindig. A tehén alá almozott, a malacokat megetette, a baromfiaknak ocsut szórt Legalább az állatok ne érezzék meg az asszony hiányát. No, ő érezte. Különösen, hogy este, sőt éjssakára is magára maradt. Lefekvés előtt a pipá­ját úgy cda vágta az asztalhoz, hogy azt többet nem hívták pipának. — Azt várja, hogy én mönnyek utánna ? Kö­nyörögjek ? Én ? Akko‘ minek ütöttem mög ? Minek ? Másnap reggel egy kis kenyérrel, szalonnával kifordult a szőlőbe. A tőkéket, igazgatta. Kapált, curholt. No, nem sokra haladt. A kapa nem esett a kezére, meg a csizma is szorította . . . Mikor haza jött, reménykedve nyitotta ki az az utca-ajtót. Hátha az asszony azalatt . . . Nem jött vissza. Hümmögve bejárta a házat. Lenézett a kertbe, még a padlást is átkutatta. Nem jött vissza. — Hogy a lelkére vette . . . Nagy dolog is az . . . Egy kis legyintés. De jó. Ha te úgy, én is úgy. Majd elválik ki bírja tovább ! Kiült a pitvarajtóba. Fejét a két tenyerébe hajtotta. A csizmája orrát nézegette. Biz azon még rajta volt a tegnapi sár. Nem takarította le az asz- szony. Most nem. Pedig a csizmakaritás az asszony tiszte. Nem szolgai megalázkodás az, hanem tisz­teletadás. Az asszony minden ruhát keze alá ad az embernek. Inget, gatyát, kalapot. A csizmát is. Most piszkos, sáros. Az a sárga agyag az utca sara, alatta a fekete már a nyomásé. Jó kis eső volt. Elkelt. Különösen a tengerire volt kívánatos. No, a búzának se ártott. Most indul szembe. In­dulhat is. Húsz kocsi trágya noszogatja. Ámbár a trágya se tud dolgozni eső nélkül . . . Mig Gergő igy elmélkedett, azalatt a pipa ki­aludt. Pedig a dohány jó vágású. Szopókási. Még az őszön ragasztotta. Egy kötéllel. Alkalmilag. Ott száradt a padláson. Sárgára, meggypirosra. Pedig van úgy, hogy a dohány megfeketedik. Ebből ugyan egy levél se Csak egy kis utánjárást ne sajnáljon az ember. A szellőző nyitva legyen. A dohánynak levegő kell. Akkor szépen érik. No, ez beért. Egy gyújtás elég neki. Tüzet fog. Pörcög, pattog. A füstje kellemesen bodorodik. Ég egy foly­tában. A zsidónak nincs ilyen. Nincs. Nem is tart­hat. Most mégis kialudt. Gergő észre sem vette. Csak pampogott tovább . . . Hirtelen felütötte a fejét. Az utca-ajtó kinyílt. A gyulai r. kath. főgimnázium 1909—10 tanévi értesítője Az egész országban megkésve jelentek meg az értesítők, technikai okokból. A nyomdász- szrájk bz oka, hogy csak most látnak napvilágot; de ez az akadály nem szorította szőkébb keretek közzé sem csio, sem tartalom tekintetében az érte­sítőket ; legalább is a gyulai főgimnázum értesítőjét nem. A tartalmas, minden izében tetszetős kiállí­tású kötetet, mely lapunk könyvnyomdáját dicséri, Tóth Árpád igazgató tette közzé. Elsőhelyen Münch Szilárd parentálja el kegyeletesen a korán elhunyt Prág Ferenc tanártársát. Ezt követőleg Kursinszky Kálmán a magyar irodalom nyelvben előforduló nagyrészben meghonosodott latin szavakról közöl alapos tanulmányra valló, részletesen feldolgozott kimutatást. A részletes tananyag-beosztást után táblás kimutatásban találjuk a tanári-testület név­sorát, közöttük a lefolyt tanévben megválasztott, illetve kinevezett három uj tanerőt: Károlyi Gábor, Schreiber Ottó és Kendrella Kálmánt. A könyvtárak, szertárak ez évben is szépet« gyarapodtak adomá­nyok és vétel utján. Ez iskolai év folyamán lép­tette életbe a tanári kar az egyhuzamban való, délelőtti tanítást, mely ujitás, mint általában min­denütt, itt is bevált. A fegyelmi állapotot jó-nak tünteti fel az értesítő, az egészségi állapotot ked­vezőnek. Az énekkar művészi kiválóságáról több Ízben meggyőződhetett a nagyközönség iskolai és egyházi ünnepélyek alkalmával. Hogy a kar zenei éizéke mennyire fejlett, azt a nagyszabású, nehéz kompozíciók precíz előadása mellett mutatja az is, hogy ez iskolai év folyamán 90 dalt tanultak be. A tanév alatt több kisebb és egy nagy kirándulást tett az intézett Brassó és környékére. E kirándu­lásról, annak idején, részletesen megemlékeztünk. A nagyközönség által látogatott iskolai ünnepélyeket rendezett az intézet október 6-án, november 19-én március 15-én, április 8 án, 11-éD, junius 29-én. A Segélyző egyesület 5377 K. 79 fillérrel növekedett; ebből 59 tanuló segé yezésére és az alumneumra fordítottak 1753'20 koronát; igy a tőkésített összeg 26,033'87 K. Külön ki kell emelnünk t n Alumneu- mot, mely ez évben létesült s már is 8 szegény tanuló kapott ott teljesen ingyen ebédet és vacso­rát. Jövő tanévben, ha a közönség és egyesületek átlátva az Alumneum áldásos voltát, hatékonyabban támogatják, úgy ezen intézmény fejlődése is bizto­sított. Ingyenes helyek mellett lesznek, félfizetéses — No. ? Az a. A Julis Vissza jön ? Hát mégis . . ? Fel szeretett volna ugrani. Nagyot kiálltam: „Csakhogy itt vagy !“ Megfogni erősen a két kar­ját, derekát . . De nem. Azt nem. Minek tudja meg az asszony . . . Inkább lesunyta a fejét s nagy igyekezettel neki látott a csizmatakaritásnak. A sarat vakarta. Munkaközben forgatta a lábát erre-arra. Hogy esik jobban kézre. Julis megállt előtte. — Itt vagyok . . . Gergő oda se nézett — No . . . — Vissza gyüttem. — Látom. Julisnak sírásra görbült a szája. Hát igy fo­gadja az ember? Nem is örül? Egy ideig hallga­tott, aztán lassan oda szólt az embernek : — Kendnek egy szava sincs ? — Mi vóna ? De már ez a hidegség Julist kihozta a béke- türésből. Indulatosan megrázta a fejét. — Hát akkor visszamögyök . . . Gergő nem tudott tovább parancsolni magá­nak. Fölállt. Nadrágján rántott egyet-kettőt s oda lépett az asszony elé. A hangja meglágyult. — Hát vissza mönné ? Mi ? Vissza mönné ? S a feleletet meg se várva, két erős karjával átfogta Julis karcsú derekát, fölemelte s úgy vitte be a házba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom