Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-17 / 29. szám

XLII. évtolyam. Gyula, igio. julius 17. 29-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ......... 10 K — f Fé l évre.............. 5 K — f Év negyedre......... 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. Vármegyénk közművelődési bizottsága. Még valamennyiünk előtt ismeretes Ambrus Sándor vármegyénk alispánjának 1908. május hó 25-én tartott törvényható­sági gyűlésen tett következő kijelentése : „Korunk társadalmi és közigazgatási fel­adatai között a legnagyobb jelentőségűek egyike : a műveltséget társadalmi utón ter­jeszteni azok között, akik már idősek arra, hogy iskolába járjanak, lelki szórakozást s az önképzésre alkalmat nyújtani azon fel­nőtteknek, akik tanulni készek s a hosszú téli vasárnap délutánjain rendezett felolvasó estélyek tanulságos és szórakoztató előadá­saikkal mig tényleg a lelki és szellemi mű­velődés terjesztői, addig egyszersmind az érdeklődőket a léha szórakozások kergetésétől is visszatartják, s erkölcsi fejlődésüket is nemesebb irányba terelik.“ E mélyreható jelentőséggel biró gondo­latok hatása alatt szervezte törvényhatóságunk ezelőtt két évvel egy elnökből és 16 válasz­tott tagból álló vármegyei közművelődési bizottságot. E közművelődési bizottság két éven keresztül minden feltűnést kerülve vé­gezte csendesen, zajtalanul közhasznú mun­káját. Az az eredmény, melylyel a folyó hó 13-án tartott választmányi ülésen beszá­molt, igazi melegséggel s őszinte örömmel kell, hogy elöntsön minden kultur embert. Közművelődési bizottságunk évi sikerei­ről lapunk jövő számában fogunk beszámolni. Most csak annyit jegyzünk meg, hogy semmi FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID sem bizonyítja két évi működésének társa­dalmunkra gyakorolt jótékony hatását meg­győzőbben, mint az a megnyilatkozó közvet­len bizalom, mely a hallgatóságnak egyik- másik tagját arra bírta, hogy felkereste a helyi bizottságok vezetőjét, tanácsot, útba­igazítást kérvén tőlük, mit olvassanak, ho­gyan és miképpen egészítsék ki fogyatékos ismeretkörüket. Aki ismeri az egyszerű nép zárkózott­ságát, s aki ismeri azt az álszemérmet, mely igen gyakran népünknél a továbbhaladás útját zárja el, annak e jelenséget oly ered­ménynek kell tekintenie, melynek puszta felebresztése már magában is képes biztosí­tani a közművelődés haladását. Vármegyénk közművelődési bizottsága, mig egyfelől csodás eredménnyel tudta szol­gálni a felnőttek oktatás ügyét, addig más­felől képes volt rendszeres és tervszerű mun­kájával belevinni tanulni vágyó társadalmunk köztudatába az önmunkásság szükségét. Ahol a köztudatba a művelődés iránti törekvés gyökeret képes verni, ott már meg van törve a közöny s helyébe lép a haladásnak, a ter­mészetes fejlődésnek, a szív és az ész ter­mékenyítő munkájának jótékony ereje. Közművelődési bizottságunk két évi mű­ködése után örömmel jelezhetjük, hogy meg­erősítette azt a tudatot, miszerint népünk csodás érzékkel bir a haladás iránt és át van hatva a szabad oktatás nagyjelentőségé­től. Ezen állításunk legfényesebb igazolást nyer abban a tényben, hogy az elmúlt 1909— 1910. év tél folyamán vármegyénk 29 köz­Megjelenik minden vasárnap. ségében rendezett 235 ismeretterjesztő elő­adást 68,341 hallgató látogatta. Amely köz- igazgatási terület lakosságának a műveltség iránti hajlandósága ily nagy, azt számításon kívül hagyni nem lehet, nem szabad. A mai modern világban nem a nyers erő emeli a népeket, nem a területi nagy­ság fejezi ki az imponáló hatalmat, hanem a szellemi kiválóság. Törvényhatóságunk azzal fogja jelét adni a jövőben is kiválóságának és életképességének, ha társadalmunk minél szélesebb rétegeibe bele tudja vinni a mű­veltséget. Tagadhatatlan, hogy a magyar faj az utóbbi évtizedek alatt óriási lépésekkel ha­ladt előre a civilizáció terén, de el kell is­mernünk azt, hogy a műveltségben és gaz­dagságban még hátra vagyunk. Sok oly nemzete van Európának, mely­nek számereje hatalmasabb, országa terjed­tebb, népe vagyonosabb, története nagyobb szerepet játszik, irodalma gazdagabb, művé­szete fejlettebb, v irosai szebbek, intézetei kitünőbbek, állama kész, lakosai tanultabbak, szóval sok nemzet van Európában, mely civilizációban a magyart messze túlhaladja. Kultúránkat tehát nem mérhetjük össze a nyugati népek kultúrájával. De azt az akaraterőt, azt a készséget, mely korunkb m rohamos lépésekben visz előre, egy nemzet népe sem múlja felül. Mindenben alkalmas és hivatott faj a magyar. Akármihez kezd, hamar beletanul és nemcsak megállja helyét, de sikereket tud TÁRCA. cAmióta . . . Amióta te meghaltál Apuskám édes, Én a sötét éjjelektől Borzadok, gélek. Az álom kerüli szemem. Lelkem meg egyre, A te sírod körül bolyong, Fázva. remegve. Nappal, ha sugaras, derült, Mosolygo az ég, Áltatom magam, hogy ott lenn Nálad sincs sótét De ha az est árnya leszáll, Újra csak tudom, Hogy tmics oly fényes sugár, mely Hozzád lejusson. Ha csak egy nem s abban van most Minden reményem, £ balga hitben ringatom Elgyötört szivem: Hogy lelkem szeretete Visz le oda fényt, S az bevilágítja sírod Örök éjjelét, JCalandra Jő eláné. találkozás. Csukás barát jón keresztül az erdőti Hona alatt megkopott fóliánssal, Szuette könyvvel. Tele van a szive Templomi ének régi dallamával. Csend van körötte! Csak a vén platánfák Ritigatnak félve egy pár levelet. Egy kis madár dalolgat épp fölötte Az egyik ágon vidám éneket! A pap megáll . . . Hallgatja nagy figyelve — Feje fölött virágos mind a galy. — Megejti szivét régen hallott ének A múltból szálló, ismert, régi dal , . . Merengve áll . . . Nehéz, nagy olvasója Megzörrenti a fagyalbokrokat, E dörrenés hirtelen elriasztja A kedves hangú dalos madarat! A dahiak vége t . . . Megindul a bus pap Kopott ruháján nópfény enyelegt Egy fordulónál elhalványul ajka Sovány, magas alakja megremeg . . . Egy ifjú pár jón éppen szembe véle Szép barnaasszony férje oldalán; Arcán s hajában nyíló üde rózsák Éjszinü fürtök fehér homlokán. Ránéz a papra . . . Elhalványul ő is . . . Szivébe lát annak tekintete Oh e szemekben melyek rátapadnak Ott ég a fojtott szenvedély tüze . . . Remegve simul férje oldalához A barát nézi, amig elhalad . . . Aztán megy tovább, ujult fájdalommal Egyedül a bus platánfák alatt! . . . Jiácz Cíus­Ami édesebb a szerelemnél. — Orosz életkép. — Lapkin Ivanovics Iván, egy kellemes külsejű fiatatember és Jambliczkája Szemjonovna Anna, egy fitos orrú kisasszony, leültek a padra a patak mellett. Nagyon kitűnő helyen állott ez a pad, le­hajtó ágak, fák vették körül. Kiváncsi szem nem láthatott át a lombok sűrűségén, csak a vízből fel- szökelő halak láthatták, mi történik a pádon. Ke­zükben a horogvessző s a horgon a reáhuzott fé­reg. Mindjárt hozzá is fogtak a horgászáshoz. Mily boldog vagyok, hogy végre egyedül le­hetünk — szólalt meg Lapkin. — Sok, nagyon sok mondani valóm van neked, Szemjonovna Anna . . . Midőn először láttalak, akkor tudtam meg csak igazán, hogy miért vagyok a világon . . . Akkor tudtam meg, hogy mi a szerelem ... az igazi, a forró szerelem . . . Már pedzi . . . Ne. ne huzza ki még a horgot! Hadd harapjon bele a hal . . . Mond, Szmejonovna Anna, remélhetem-e, hogy te is szeretsz engem ? . . . De most gyorsan rántsa ki a horgot . . . Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán raj*a van e két szó BAYERi Vissza a hamisitvär yokkal, mert kártékonyak Szereti egészségét? Ki ne tudná, hogy utolérhetetlen legjobb hashajtó a világhirü 14] 6-20 P U R G 0-B A Y E R Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak ILa-pio. .xjs. mai száma S old.al.

Next

/
Oldalképek
Tartalom