Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-10 / 28. szám
6 BÉKÉS 1910. juüus 10. 'TstrL-ÜLgT37-Záróünnepély a főgimnáziumban. Mint már lapunk múlt heti számában megírtuk a főgimnázium évzáró ünnepélye szokás szerint, Péter-Pál napján, júoius 29-én folyt le. A Józsefvárosi templomban reggel 8 órakor tartott ünnepies Te Deum után az ifjúság a tanári karral és az érdeklődő szülők és tanügybarátok kíséretében az intézet tornacsarnokába vonult, ahol az ünnepély lefolyt. Az ifjúsági énekkar több énekszámot adott elő, Denhoff Emil II. o. és Merksz László I. o. tanuló költeményeket szavaltak. Az ünnepély legfőbb pontját Tóth Árpád főgimnáziumi igazgató évzáró beszéde képezte. Az igazgató beszédében a szigorúságról szólott és e tárgy keretében igen megszívelendő igazságokat hangoztatott. Majd kiosztotta az arra érdemes tanulóknak a felajánlott pénz és könyvjutalmakat. Az ünnepély végeztével az ifjúság az osztályokba vonult, ahol kiki megkapta az elmúlt iskolai evben kifejtett munkálkodásának eredményeit megállapító évvégi bizonyítványát. A gyulai rom. kath. hitközség 16 iskolájának folyó tanévi iskolai statístikája a következő eredményt tünteti fel. A tanulók összes száma volt 1070. Ezek közül kimaradt évközben, vagy elköltözött 52, beteg 5, meghalt 2. A tanulók száma a megelőző évhez képest némi emelkedést mutat. A belvárosi iskolába járt: fiú 316, leány 275,; a józsefvárosiba fiú 137, leány 185; a nagymagyarvárosiba fiú 75, leány 82. A kimaradottak közül 29 esik a nagy- magyarvérosi tanulók létszámára. Az összes tanulók között volt anyanyelv szerint magyar 1013, német 50, oláh 7. Vallás szerint: róm. kath. 1054, református 5, ágostai 1, g. keleti 10. A tanévet sikerrel végezte 906 tanuló, megbukott, vagy osztályozásán maiadt 164. A 16 iskola fentartása a személyi és dologi szükségleteket egybevéve, közel 30 ezer koronába került. A több év óta működő állami iskolák szervezése a hitközségi iskolákra semmi befolyással nem volt; a tanulók száma nem csökkent, sőt egyre emelkedik, a belvárosi felső osztályok már is zsúfoltak. A tanítás a magyar püspöki kar által kidolgozott és az államival összehasonlított tanterv alapján történt. A közismereti tárgyakon kívül nagy súly volt helyezve a kézimunkára s e téren a leányiskolák irgalmas nővér tanítói szép sikert mutattak fel, ami szép kézimunka kiállításukon méltó elismerést nyert. Nyugdíjazott igazgató. A közoktatásügyi minister Jákay Károlyt, a békési polgári iskola igazgatóját a lefolytatott fegyelmi alapján nyugdíjazta. Egyhuzamban való tanítás. A gyulai főgimnázium az elmúlt tanév folyamán bevezette az egyhuzamban való tanítást. Mint az előre látható volt, bevált. Most Csabáról kapjuk a hírt, hogy az ottani ág. ev. főgimnázium tanári kara is elhatározta, hogy a jövő iskolai évtől kezdődőleg ott is 8—1 óráig lesz a rendes tanitás, délutáni órákra csak a nem köteles tárgyakat teszik. Ez az uj tanítási rend egyelőre csak próbaképen egy évre szól. izinliáz. E heti híradásunk nem is referáda tulajdonképpen, hanem nekrológ, valami olyasmiről, ami nagyon is a lelkűnkhöz nőtt és igen kedves volt nekünk ! Makóék már túl járnák ungon-berken, a színház kapui bezárultak és várhatunk rájuk ismét egy hosz- szu esztendeig. Mert vissza fognak jönni! Négy évre biztosítottuk őket magunknak jó előre szerződésileg, ami kiváló jelentőségű eredmény Gyulára nézve, mert nincs több hasonló kis kaliberű városa az országnak, amely ilyen elsőrangú színtársulatot láthatna vendégül nyári színköre falai között. S ezzel kapcsolatban —az eszmetársulás révén — két dologra kell ezen a helyen kitérnünk. Egyik az előadások kritizálása, másik a helyárak felemelése Ami a kritikát illeti: mi sohasem vindikáljuk magunknak a kritikusi pálmát! Nem pedig abból az okból, mert helyi viszonyaink folytán igazán kritikáról nálunk bzó sem lehet. Sokan voltak kik szemünkre vetették, hogy a »Békés« midig csak dicséri a színészeket, sohase rántja le egyiket sem. Az illető gáncsoskodóknak ebben is, valamint abban is igazuk volt, hogy ilyen eljárás mellett nem fokozzuk az ambicziót és becsvágyat, hanem ellenkezőleg, alkalmat szolgáltatunk arra, hogy kissé tág lelkiismerettel egyesek talán vissza is élnek a sajtó eme tartózkodásával! Hála Jstennek, ez utóbbi tekintetben az aggodalmak nem bizonyultak jogosul'aknak. Aki Makóék gárdájában jó, értékes és intelligens erő volt, az a szezon végén is épp olyan ambiczióval és egyéni kiválósággal állta meg heiyét a világot jelentő deszkákon, akár az első előadások alkalmával. Arról pedig, hogy az elsőrendű erők mellett másod- és harmadranguak is vannak, sem mi nem tehetünk, sem az illetők nem tehetnek. Már pedig azért szidni valakit, mert az Isten nem adott neki akkora tehetséget, mint a másiknak, az igazságtalanság volna. De nem csak ezárt tartózkodtunk olykor-olykor a szókimondó, s a nyersségig terjedő kritikától, hanem gyöngédségből is, mert Makóék nekünk azzal, hogy Gyulára jöttek, nagyon is nagy szívességet tettek. Ne feledjük, hogy akkor, amikor ők vállalkoztak a gyulai nyári színi szezonra, nem ők futottak utánunk, de mi igyekeztünk őket a magunk részére megnyerni; nekünk volt elsőrendű érdekünk, hogy Makóékat Gyula részére lekössük. 8 hogy miért? Azért, mert abban az időben más elsőrendű színtársulat vagy szóba sem állott, vagy szóba sem állhatott velünk. , Geográfiai fekvésénél fogva Gyula csak 3 elsőrendű színtársulatra aspirálhatott. Ezek voltak a nagyváradi, aradi és szegedi színtársulatok. Ezek közül a nagyváradi és aradi nyári színházat kapott, maradt tehát egyedül a szegedi, mint olyan, amely nyáron át — megegyezés léiesülése esetén Gyulán előadásokat tarthat. Csakhogy épp ez a megegyezés volt nehéz ! Minő garancziát nyújthattunk mi : gyuliak a szegedi színtársulatnak arra nézve, hogy érdemes lesz nekik Gyulára átrándulni, hogy itt existálhatnak ? Talán a múltra hivatkozhattunk ? Az nem nyújtott biztató látképet. Innen érthető az a hosszú tárgyalás, alkudozás amit a szinü gyi bizottság kiküldöttje kétszeri — eredménytelenséggel fenyegető — megszakítással folytatott a szegedi társulat igazgatóságával, mig végre sikerült őket, ha nem is éppen beugratni, de erőnek erejével rávenni, hogy a múlt tapasztalataiból merített előítéleteket félretéve, hat hétre ide jöjjenek közénk egy kis kultúrát terjeszteni! Ezért a tényükért pedig Makóéknak nagy hálával tartozunk. Milyen furcsa volna, ha ezzel szemben revol- vereskedéssel és folytonos gáncsoskodással akarnánk hálánkat leróni. Nekünk Makóékat Gyulára édesgetni, nem pedig Gyulától elriasztani volt czélunk és ezt a czélt mindig legjobb tudásunkkal szolgáltuk. Nincs tehát igazuk azoknaz, kik a kritika ellen zugnak. Ne rosszájuskodjunk, hanem örüljünk kivételes — s egyedül Makóéknak köszönhető — színház viszonyunknak ! Mi azt tettük ami kötelességünk, s ebben a tekintetben nyugodt a lelkiismeretünk ! Különben az idei szezon anyagilag is kedvezőbb volt Makóékra a tavalyinál. Körülbelül 19.000 to- ronát vettek be és napi bévé: el átlaguk 475 korona volt, a bérletet is beszámítva. Első pillanatra ez az összeg laikusok előtt szé- ditőnek látszik, de el kell gondolnunk a horribilis fizetéseket, kiadásokat, s mindjárt kellő értékére lesz leszállítva az eredmény. 1600 koronás női és 800 korona férfi havi gázsik mellett ez az eredmény is édes-kevés. Az idei szezon különben még ennél is nagyobb eredményeket mutatott volna fel anyagiakban, ha a múlt évi darabtermés nem lett volna olyan silány. Azonban sajnos, a tavalyi és idei dara bök közül csak két dráma a Botrány és Rabenstein Bersabé volt nyereség a világirodalomra, talán hir- madiknak a Luxemburg grófát, Lehár operettjét említhetjük, nem ugyan mint nyereséget, csak az előadásra került silányságok átlagán viszonylag fe- lülálló, sőt a nívót is megközelítő dolgot. Azonban, hogy a Luxemburg grófja is milyen jelentéktelen a régi nagy operettek mellett, egyedül az is igazolja, hogy csak a napokban fütyülték ki egy előkelő olasz színházban, hol Lehár neve és eddigi sikerei nem voltak képesek a közönség ízlését megtéveszteni. Már lapunk múlt számában is említettük s e helyütt indokolásképpen újból felhozzuk, hogy a színügyi bizottság és a tanács hasznos szolgálatot tett városunknak akkor, midőn Makóéknak szerződését négy újabb évre meghosszabbította s ezáltal szinügyi igényeink kiválóságát négy évre biztosította. Indokoltá tette ezt elsősorban a város érdeke mellett a hála, melylyel Makóéknak azért tartozunk, mert nem hagyták Gyulát elsőrangú színtársulat nélkül. De főleg indokoltá tette az a körülmény, hogy már Szegeden is erős áramlat, valóságos presszió van a nyári szinkör építése mellett s ez a körülmény, tekintve a nyári ide-oda költözködés sok kellemetlenségeit — talán magának a direkciónak sem lett volna ellenére, ha a váradi és aradi nyári színkörök tanulsága vissza nem tartotta volna. Nekünk a direktor eme huzódozását, idegenkedését föl kellett használnunk és a nyári szinkör építésével szemben elfoglalt álláspontját meg kellett erősítenünk azzal, hogy a helyárak arát nyos és mindenképen igazságos a szegényebb osztálynem érintő — felemelésével nagyobb jövedelmet biztosítsanak neki. Tisztán ennek a ténynek, a helyárak felemelésének tudható be tehát, hogy a nyári színházi szezon kérdésének ügye ilyen szerencsésen volt megoldható ! Hogy pedig ez a helyárfelemelésmás szempontból is méltányos, az kitűnik onnan is, hogy Békéscsabán a színházi helyárak még ennél a felemelt gyulainál is magasabbak, holott ott nem is első, de nem is másod, hanem harmadrangú társulatok játszanak, amelyeknek kiadása harmadrésznyi, mint a Makóék társulatának, már csak azért is, mert nincs havi 800 forintos énekesnőjük és 400 forintos Nyáray Antaljuk ! Megemlitendőnek tartjuk még a jövendőre való — bár szinte időelőtti — tájékozásul, hogy a tár- sulat tagjai közöl csupán Kertész és Szőke Gizi mennek el, utóbbi Miskolczra. Kertész helyét azonban már sikerült a direkcziónak nagyon is kiváló- erővel pótolni a debreczeni Lugosi személyében, ki hogy jó színész, mi sem bizonyítja inkább, mint hogy Tanay Friczi óta senkitől sem búcsúzott olyan melegen a debreczeni közönség, mint mostanában Lugositól! Ezek után pedig lássuk a heti referádát; A hetedik: Pesti Kálmán és Kun Kikérd jutalomjátékául szombaton este A hetedik czimű operett került bemutatásra, melynek szövegét Pesti Kálmán, zenéjét pedig Kun Richard karnagy szerzetté. Egyiküknek sincs okuk a szomorkodásra! Nem alkottak világhírű munkát, de az utóbbi évek operett termékeinek átlagát ők is elérték. A szövegben volt pár mulatságos hely, a zene pedig sok helyütt invencziózus. A darabot — melyben csaknem az egész társulat becsülettel játszott — rokonszenvesen fogadták s a szerzőket felvonás végén ki is tapsolták. Ingyenélők, Vasárnap este Krémemé Lili jutalomjátékául az Ingyenélők ment zsúfolt ház mellett. Az énekesnők közül, mint azt a vasárnap esti tomboló ünne- peltetés mutatta, az idén is Krémemé volt a legnépszerűbb, neki volt a legtöbb hive, a legtöbb tapsa. Ezen az estén is elemében volt. Úgy játszott, úgy énekelt, hogy gyönyörűség volt látni, hallani l Alig győzött a közönség betelni az újrázással! Kár„ hogy Krémemé az idén oly ritkán, az egész szezonban talán tízszer sem játszott. Mellette a gárda tagjai kiváló összjátékot produkáltak. Gringoire és Vera Violetta. Nyárai Antal mester hétfőn esti jutalomjátékával bebizonyította fölényesen nagy tehetségét és. népszerűségé'. Két egymással homlokegyenest ellenkező egyfelvonásosban lépett fel, s egy este két embernek, igen sok oldalú művésznek tanultuk megismerni. Szinreléptekor percekig tartó viharos taps fogadta, úgy hogy az egész előadás megakadt. A Gringoire-ban Nyárai olyan nagy volt, akár a Sa- binnők Rettegi Fridolinjában, vagy a Liliom-ban. Maga a darab klasszikus szépségű, értékes alkotás, valóságos csemege s dekadenciáiban, melynek szégyenbélyege , ott ég a mai szinmütermelés dicstelen homlokán! Évek óta nem láttunk ennél tisztább, szebb és nemesebb darabot! Gyöngy volt ez, ritka drága gyöngy a sok kavics között! S gyöngy volt a mester játéka is: csupa szin, csupa csinosság- Szavalni pedig úgy senkit sem hallottunk férfit még ebben a tiz esztendős arénában. A közönség nem is fukarkodott az ovációban, vörösre tapsolta felséges tenyereit és gondoskodott róla, hogy ez az est ne múljék el meglepetések nélkül. Az első darab után vagy féltucatszor hívták a lámpák elé Nyárait s pompás csokorral lepték meg, melynek fehérselyem szalagján ez a feliiás ékeskedett: „Retteghy- Lililom mesternek: gyulai hívei iyio julius 4..“ A csokor egy igen szép ezüst cigarettatartóval vol- sulyosbitva. De kapott ezenkívül a Mester még vat lami kevésbé mutatós, de értékesebb belbecsü tárgyat is, egy nemzeti szinü szalagon lévő dohány- zacskot, s benne száz darab körmöci-koronát! Szóval anyagiakban, erkölcsiekben egyaránt kiadós, szép este volt a hétfői. A Gringoire többi szereplői közül ki kell emelnünk Barothyt, Fodor Ellát és Ke?tde Paulát. Második darabnak egy orfeumi operett a Vera Violatta éktelenkedett. Zenéje kedves,
