Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-22 / 21. szám
1910. május 22. BÉKÉS 5 tottak, nemkülönben a politikai jogvesztésre Ítélt egyének a legszélsőbb általános választójogi rendszerekben sincsenek szavazati joggal felruházva, a legtöbb általános választójogi rendszer kizárja a nőket is, továbbá a fegyveres erő tettleges tagjait is a választójogosultságból. Korbiány, cselekvőképesség hiánya, női nem, fegyveres erőhöz tartozás stb. oly kizáró okok, melyek fenforgása a választójogi rendszert általános jellegétől még nem fosztják meg. Vannak azután a tételes törvényhozásoknak különböző megszorításai, melyek összeegyeztethetők az általános választó joggal. Ilyen például a korhatárnak relative magasan megvonása. Magam is abban, a nézetben vagyok, hogy nálunk, ahol a magánjogi nagykorúság a 24-ik életév betöltéséhez van kötve, a választójog gyakorlására előirt busz éves életkor tulcsekély, mert a közjogok gyakorlásához, nevezetesen azon politikai programmok megítéléséhez, melyek alapján a választások történnek, mindenesetre megkivántatik annyi tapasztalat és belátás, amennyi a magánjogi ügyletek elvégzéséhez szükséges. Nézetem szerint tehát mindaddig, amig a magánjogi nagykorúság korhatára a 24. életév, a képviselőválasztó jogosultság is ezen korhatárhoz lenne kötendő. Megegyeztethetönek tartok az általános választójog elvével oly korlátozást is, mely bizonyos minimális műveltséghez köti az aktiv választóképességet. Nevezetesen az írást és olvasást, ma már,'midőn az általános népiskolai tankötelezettség 40 év óta van behozva nálunk, minden habozás nélkül elő lehet írni, az aktiv választójog feltétele gyanánt. Abban a nézetban azonban, hogy a magyar nyelven irni-olvasni tudás tétessék a választójog feltételévé, nem osztozhatom. Kétségtelen, hogy a magyar haza minden polgárától megkövetelhetjük, hogy tudjon annak a nemzetnek, annak az államnak a nyelvén, melynek intézményeit és jótéteményeit élvezi. El is vau rendelve az állam nyelvének kötelező oktatása már 1879-től kezdve. Ennek dacára bizony vannak nemzetiségi vidékeink, melyek lakóinak számot tevő része ma sem tud magyarul. Mellesleg megjegyzem, hogy épen én voltam az, aki mint vallás- és közoktatásügyi miniszter kiadtam azokat a rendeleteket, melyek a magyar nyelvnek a nem magyar tannyelvű népiskolákban való eredményes tanítása iránt tartalmaznak erélyes intézkedéseket, amely intézkedések azután az 1907. évi XXVII. törvénycikkbe befoglaltattak. Noha tehát én tagadom legkevésbbé, hogy minden magyar állampolgárnak kell tudnia magyarul, mégis méltánytalannak tartanám jogmegszoritással sújtani azokat a nem magyarajku polgártársainkat, akiknek nem volt alkalmuk elsajátítani a magyar nyelvet. Hogy ilyen esetek mennél szórványosabban forduljanak elő s idővel teljesen kiküszöböltessenek, az a közoktatás- ügyi kormányzat feladata. És a közoktatásügyi kormányzatnak ezen feladata teljesítését nagyon megkönnyíti a magyar társadalom, ha testvérek gyanánt bánik a nem magyar ajkú honfitársakkal, ha meg- kedvelteti, megszeretteti a nem magyar ajkuakkal a magyar szót, a magyar hazát, a magyar életet. Vannak még hazánknak egyes vidékei, például az erdélyi részek, vagy a felvidék, melyek szempontjából komoly megfontolás tárgyává kell tenni, hogy az általános választójog korlátái közé nem szükséges-e felvenni bizonyos kautélákat, melyek biztosítják azt, hogy az állam magyar jellege a törvény- hozásban sértetlenül fennmaradjon. Erre a kérdésre azonban nem terjeszkedem ki, mert a gyulai választó- kerületre ez a kérdés tárgytalan. Ebben a választó- kerületben nem magyar anyanyelvű polgártársaink között nincsenek olyanok, akiknek a magyar államhoz, a magyar nemzethez való hűsége kétségbe vonható. A mi választókerületünkben tehát fölösleges kautélákról beszélni. A cenzust, mint a választójog korlátját részemről nem fogadom el s azt a választójogi rendszert, mely cenzushoz köti a szavazati jogosultságot, ha még oly kicsiny is a cenzus, nem vagyok hajlandó általános választójognak elismerni. Nem tagadom meg ezzel azt a helyes elvet, melyre különben a cenzusos választójog barátai szoktak hivatkozni, hogy t. i. az állam csak azoknak adjon közjogokat, akik közkötelességeket is teljesítenek s akik az állam terheihez anyagilag is hozzájárulnak. Mert hiszen ma minden ép férfi katonaköteles, tehát véradót fizet, mert továbbá azok is, akik nem fizetnek egyenes adót, mint fogyasztók viselik az állami indirekt adók kétségtelenül súlyos terhét és ezzel jelentékenyen hozzájárulnak az állam fentartásához. Allam- fentartó elem tehát az is, mely fogyasztási adónak nap-nap után való szakadatlan’lerovásával jelentékeny mérvben járul az állam terheinek viseléséhez és kétségenkivül államfentartó elem az is, mely saját testi épségét, vérét áldozza a haza oltárán. Ezek után a szavazás titkosan avagy nyilvánosan gyakorlásáról kevés a mondanivalóm. A titkos szavazás mindenesetre lényeges biztosíték a befolyásolástól való mentességre, ezzel szemben azonban a szavazás nyilvánosságában kétségtelenül van bizonyos jellemfejlesztő erő s azonkívül a szavazásnak ez a módja nálunk tradicionális. Én a titkos szavazást tartom a tökéletesebb rendszernek, mindazonáltal megvallom, hogy a kérdés mikénti eldöntését nem tartom annyira lényegbevágónak, hogy például a nyilvános szavazási mód legalább részben való megtartása miatt egy fent körvonalazott, elveimnek külömben megfelelő választójogi rendszerrel kibékülni ne tudnék. Mielőtt a választójogról való fejtegetéseimet bevégezném, legyen szabad megemlítenem, hogy a szavazati jognak azon méretek szerint való kiterjesztése ellen, melyeket az imént körvonalaztam, méltányolható aggályokkal találkozunk. Némelyek túlságosan rohamosnak tartják a mi szűk választójogunk ilyetén kiterjesztését. Annyit megengedek, hogy talán egészségesebb fejlődés lett volna, ha az általános választójog behozatala előtt egy közbeeső mérsékeltebb jogkiterjesztésen mentünk volna keresztül. Ámde nézetem szerint ezzel megkéstünk. A reformok halogatásának rendszerint az szokott a következménye lenni, hogy az átmenetek hirtelenebbek, a hosszú halogatás után gyökeresebben, radikálisabban kell megoldani a problémákat, mint ah«gy azok eredetileg megoldhatók lettek volna. Néhány évvel ezelőtt magam is elegendőnek tartottam volna egy mérsékeltebb jogkiterjesztést, ma már azonban, ne áltassuk magunkat, gyökeres megoldás nélkül ezt a nagy kérdést nyugvó pontra nem vihetjük. Egy rövid programm keretében lehetetlen tisztelt polgártársaim, kiterjeszkedni az országos politika minden kérdésére. Épen ezért én ma csak egyes kardinális politikai kérdésekről emlékeztem meg s nem is folytatom az általános politikai fejtegetéseket, csupán azt jegyzem még meg, hogy amióta 1906-ban vallás és közoktatásügyi miniszteri állásomat elhagytam, tartózkodtam az aktiv politikától s csupán mint az események megfigyelője vettem passzív részt a politikában. így még ma is a politikai pártkereteken kívül állok s a politika egyes fontosabb kérdéseiben az imént elhangzott fejtegetéseim egyéni felfogásomból erednek és azokat egyéniprogrammomnak kívánom tekintetni. Ezek után szives engedelmükkel áttérek a mi szükebb politikánkra, a mi szeretett városunk fejlesztésének kérdéseire. Én, tisztelt uraim, ha megajándékoznak mandátumukkal, ebben kettős tevékenységre szóló megbízatást fogok látni. Az egyik, hogy a nemzet tanácsában részt vegyek az országos politika intézésében, a másik még lényegesebb feladatom az lesz, hogy Gyula város fejlesztésén minden erőmből közremunkáljak. A városoknak nagy hivatásuk van a nemzeti élet fejlesztésében. A városok a kultúra gócpontjai és a gazdasági fellendülés lüktető erei. Amig állandóan itt éltem önök között, hivatásomnak ismertem, hogy erőinket Ö88zetéve, fejlesszük szeretett városunk művelődési és gazdasági intézményeit. Sikerült is egyet-mást létrehoznunk. Talán tudják önök, hogy akkor sem lettem hűtlen városomhoz, midőn az ország kormányzatának egy fontos ága volt reám bizva. S midőn a magán és a társadalmi tevékenység terére vonultam vissza, akkor is megtettem, amit tudtam, Gyula város érdekében. S ha Gyula város mandátumának birtokában ismét kilépek a politikai cselekvés mezejére, minden erőmet fogom összesíteni arra, hogy ennek a városnak intézményeit az önök óhaja szerint fejleszteni segitsek. Gyula városból kulturális és gazdasági centrális helyet kell teremtenünk. Szemügyre kell vennünk városunk kulturális intézményeit, megállapítani, mi azokon a javítani való és megállapítani, melyek a hiányzó intézmények. Ezen megállapítás alapján azután egész erővel és ambícióval hozzáfogunk a hiányok pótlásához, valamint a hiányzó intézmények megteremtéséhez. Majd számba vesszük gazdasági erőinket, leltározzuk gazdasági intézményeinket s gazdasági téren is hozzáfogunk a pótlásokhoz és alkotásokhoz. Hozzáfogunk pedig egyforma szeretettel a földművelés, az ipar és a kereskedelem gyá- molitásához, fellendítéséhez. Mert csak az az egészséges gazdasági fejlődés, mely a különböző közgazdasági ágakat és foglalkozásokat harmonikus gondozásban részesíti. Nem igaz, hogy ezen gazdasági foglalkozások közül bármelyik fontosabb lenne, mint a többi. — Egyaránt fontosak azok s a fejlesztésben sem szabad valamelyiket a többi rovására része- siteni előnyben. A különböző közgazdasági ágak, foglalkozások, életállások egymásra vannak utalva, kölcsönösen kell tehát egymást támogatniok s valamennyi egyformán megkövetelheti tőlünk a gyámolitást. Anélkül, hogy konkrét gazdasági feladatainkat felsorolni kívánnám, csak éppen megemlítem, hogy legfontosabb gazdasági feladataink közé sorolom városunk háztartásának rendezése kérdését is, nevezetesen azoknak a módozatoknak felkutatását, melyek segélyével a város háztartásán könnyíteni és a polgárok súlyos megterhelését enyhíteni lehetne. Azt hiszem, nem kívánják tisztelt polgártársaim, hogy most részletes programmot adjak városi intézményeink fejlesztése kérdésében, csak általánosságban teszek tehát ünnepélyes Ígéretet az iránt, hogy mint Gyula városának országgyűlési képviselője, ennek az ón szivemhez nőtt, szeretett városomnak kulturális és gazdasági ügyét egyforma szeretettel és egyforma lelkesedéssel fogom felkarolni és egyforma szeretettel, egyforma odaadással fogok igyekezni a város vezetőségének és polgárságának segítségére lenni. Azt hiszem, eléggé ismernek arra, hogy ezen ígéretemnek hitelt adjanak, mert hiszen engem, — ha semmi egyéb sem, — múltam kötelez. És kötelez az a forró szeretet és az a kiapadhatatlan ragaszkodás, mely Gyula városához elszakíthatatlan kapcsokkal örökre fűz. Testvéreim, polgártársaim! Amidőn magamat támogatásukba és szeretőtökbe ajánlom, lelkem mélyéből fohászkodom az egek Urához, áldja meg Gyula várost, boldogítsa Gyula város polgárait! A rendkívül magas nívójú s az értelemre épugy, mint az érzelmekre ható, gyönyörű beszéd folyamán is többször felhangzottak az éljenzések és tapsok, a beszéd végén pedig oly lelkes ováció volt, melyre méltán büszke lehetett a “képviselőjelölt és a közönség egyaránt Dr. Jantsovits Emil lépett ezután az emelvényre s leirhatlan hatású frappáns beszédben tolmácsolta Gyula városa közönségének legbenső érzelmeit: Dr. Jantsovits Emil beszéde. Az elhangzott programmbeszéd után nyilvánult lelkesedés őszinte hangja örömmel tölti el, — úgymond — mert ebben biztosítékát látja annak, hogy az a zászló, amely mellett dr. Lukács György prog- rammját elmondotta, a választás napján diadalra is jut s a város érdekében is kezdetét veszi egy uj korszak, a fejlődés és előrehaladás munkája. Figyelmezteti a választóközönséget arra, hogy most nem
