Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-16 / 3. szám
2 BÉKÉS 1910. január 16. ból az albizottságok tagjainak sorában változás nem történt. Az egyes bizottságokban a főispán által kinevezendő tagok helyei a főispáni szék betöltéség üresen maradtak. Az ülés lefolyása egyébként igen csendes volt; felszólalásokat csupán az alább megnevezett 2 ügy tárgyalása támasztott ; a többi ügyek az előadói javaslatok értelmében, megjegyzés nélkül fogadtattak el. Az ülésen, amelyet 9 órakor nyitott meg az elnöklő alispán, jelen voltak : Dr. Dairnel Sándor főjegyző, Dr. Zöldy Géza t. főügyész, Sárossy Gyula árvaszéki elnök, Zöldy János t. főorvos, Perszina Alfréd államépitészeti hivatali főnök, Mikler Sándor kir. tanfelügyelő, Roediger Gyula kir. pénzügyigazgató, továbbá Dr. Ladies László, Dr. Török Gábor, Haviár Dániel, Morvay Mihály, gróf Wenckheim Dénes, Veres József, Haraszti Sándor és Dombi Lajos választott bizottsági tagok. A bizottság megalakulása s az albizottságok megválasztása után az alispáni jelentés került felolvasásra, amely a következőképen szól: A személybiztonság 8 esetben támadtatott meg, még pedig 7 esetben súlyos, 1 esetben könnyű testi sértés elkövetésével A vagyonbiztonság 30 esetben támadtatott megy melyek kö/ül 1 rablás, 2 betörés, 1 vagyon rongálás és 26 kisebb lopás volt. lüz 7 esetben fordult elő, 3 esetben lakóház, 4 esetben pedig csekélyebb értékű dolgok égtek el, az okozott károk legnagyobb része biztosítás révén megtérül. Baleset 11 esetben történt, melyek közül súlyos volt 7, melyek közül 4 balállal végződött, 4 pedig könnyebb természetű Öngyilkosság 3, öngyilkossági, kísérlet 1 esetben fordult elő. Fóldmivelés, mezőgazdaság cs munkásügy. Az elmúlt hónap vármegyénk mező- és közgazdasági állapotában nem hozott semmi változást A hótalan tél az enyhe időjárás, a lehullott sok eső az ősziek állapotát nem befolyásolta hátrányosan, sőt a késői búzák még az utóbbi időben is mutattak némi fej lődést. Az állattenyésztést fenyegető takarmány és különösen aljszalma hiány kezdi már mutatni fenyegető hatását, a túl sok nedvesség nem kedvez az aljazóban úgy is hiányt szenvedő gazdaságoknak, sőt inkább fokozza annak használatát, úgy hogy gazdáink nem ok nélkül tekintenek félve a megcsappant készletekre. A mezőgazdasági munkák kizárólag csak az őszi szántásra és a dohánysimitás és csomózásra szorítkoztak, trágyát hordani lágy főidre nem lehetvén, munkásainknak nem sok dolog kínálkozott a mindennapi kenyérért, de azért panaszok vagy nagyobb bajok a munkásosztály köréből nem voltak hallhatók. A napszám 80 f és 1 K 40 f között ingadozott A munkások és munkaadók között összeütközés nem fordult elő. Ipar. kereskedelem és ipari munkásmozgalmak. Az ipar, kereskedelem terén jelentősebb fellendülés volt és 'lelhető. Munkásmozgalom nem volt. Vegyesek. Horváth János szentetornyai segédjegyző állásáról lemondott. Kerepeczki Gyula gyulavárii községi Írnok botrányt okozó viseletéért és hivatali mulasztásért fegyelmi eljárás alá vétetett. Gyóji Miklós szarvasi járási Írnok Orosházára, Adász János pedig Orosházáról Szarvasra helyeztetett. Kondoros december 11-én Horváth Istvánt, Öcsöd december 14-éu Világhy Elemért választotta meg segédjegyzővé, állásáról azonban mindkettő lomondott. Békéscsabán december 16-án Ermeczki Lajost birtoknyilváDtartónak, Tóth Petrovszki Pált adótisztnek, Simonsics Vilmost segédjegyzőnek, Kesjár Pált közig, kiadónak, Achim Mihályt és Pollák Gézát írnokoknak, Novak Andrást pedig adószedőnek választották meg. Becsei Mátyás ujkigyósi községi albiró hivatali kötelesség megsértéséért állásától felfüggesztetvén, ebből kifolyólag állásáról lemondott s mivel vagyoni felelősség fenn nem áll, lemondása elfogadtatott, de ez még jogerőre nem emelkedett. Dr. Borsodi Miksa ujkigyósi községi orvos szabálytalanságok elkövetése miatt fegyelmi eljárás alá helyeztetett. Az alispáni előadmáuyok után — amelyeket a főjegyző referált, — at. főorvos terjesztette elő rendszerinti havi jelentését. A t. főorvos havi jelentése a következő: A közegészségügyi viszonyok a múlt hóban általában véve kedvezőtlenek voltak, de az előző hó-. naphoz viszonyítva jobbak, amennyiben a heveny ragadós betegségben történt megbetegedések száma 64-el volt kisebb. Az egyes szervek megbetegedését és lefolyását illetőleg leginkább a légző szervek hu- rutos és gyuladásos bántalmai fordultak elő. A leggyakoribb halálok a tüdővész volt. A heveny ragadós bajok közül előfordult : dif- teria 155 megbetegedéssel, 26 halálozással, a vör- heny 146 megbetegedéssel, 23 halálozással, a kanyaró 88 megbetegedéssel, 8 halálozással, a hasihagymás 128 megbetegedéssel, 32 halálozással, a szamárköhögés 15 megbetegedéssel, a bárányhimlő 10 megbetegedéssel, a gyermekágyi láz 1 megbetegedéssel, összesen 543 megbetegedés 89 (16 százalék) halálozással. Amint a fentebb kitüntetett adatok igazolják, a heveny ragadós bajok közül uralkodó a difteria volt, amely azonban nagyobb elterjedésben csupán 3 községben, Békésszentandrás, Kondoros és Vésztő községekben mutatkozott. Lefolyásában elég szelíd volt, mert a halálozási százalék csak 16. Némileg emelkedett a vörhenyes és kanyaró s betegek száma, mig a liasihagymázé tetemesen csökkent. Ebben az utóbbi bajban ugyanis a megbetegedések száma az előző hónaphoz viszonyítva, több mint felére apadt. A heveny és fertőző bajok tova terjedésének meggátlására a lehető hatósági intézkedéseket mindenütt megtették és azokat kellően ellenőrizték. Az előirt és havonként végzendő egészségügyi vizsgálatok pontosan teljesittettek, említésre méltó nem fordult elő. A bábák mulasztásáról említést nem tesznek. A köztisztaságot mindenütt kielégítőnek jelzik a jelentések. Orvosrendőri \izsgálatot teljesítettek élőn 116, hullán 5 esetben, orvostörvényszékit pedig 15 könnyű és 7 súlyos testi sértés esetében. Gyógysavval beoltottak 106 difteriás egyént, akik közül meggyógyult 96, meghalt 10. Védőoltást 7 esetben sikerrel végeztek. A halva szülöttek száma 14 volt, az elvetélteké pedig 11. Heks Miksa főállatorvos jelentése szerint a vármegye állategészségügyi állapota a múlt év december havában elég kedvező volt, amennyiben a ragadós állati betegségek kis számban és minden esetben c-ak szórványos jelleggel mutatkoztak. Ehhez képest úgy a belföldi, mint a külföldre irányult állatforgalom lényegesebb korlátozást nem szenvedett és a betegségek által okozott elhullási vesztehunyt barátomra. Thompson — a kalauzt Thomp- sonnak hívták, mint azt az éj folyamán megtudtam — föl-alá járt a kocsiban, fölkutatott és betömött minden legkisebb nyílást és hasadást s meg- jegyzé, hogy soha sem törődjem a zord viharral oda künt, majd kényelmes, meleg otthont teremt nekünk ide bent. — Nem szóltam semmit, de úgy gondoltam, hogy erre nem a legcélszerűbb utat választja Közben tovább dudolgatta nótáját s a kályha mindjobban áttüzesedett és a levegő perc- ről-percre fülledtebb lön. Színem elhagyott, határozottan roszul éreztem magam, csak némán tűrtem bajomat és szót sem szólottám. Csakhamar észrevettem, hogy a kalauz éneke lassankint halkul ; végre teljesen megszűnt és sejtelmes csend állott be. Nehány perc múlva Thompson igy szólt: Hm! Azt hiszem, nem raktam fahajat abba a kályhába! Egyszer-kétszer a levegő után kapkodott, a kopo . . . azaz a puskás láda felé ment, oda állott egy pillanatra a sajtos végéhez, majd visszajött, .közelembe ült s komolyan nézett maga elé. Nehány percnyi szemlélődés után a láda felé mutatott és igy szólt: Barátja volt ? Igen! — mondám fölsóhajtva. Meglehetősen érett, ugyebár ? Nehány percig néma csönd volt, kiki a maga gondolataival foglalkozott; aztán Thompson halk, szinte elfogult hangon igy szólt : Néha bizonytalan, hogy csakugyan kimúlt-e valaki, vagy nem ? — úgy látszik, kimúlt, — de teste meleg, tagjai hajlékonyak még s bár gondolja az ember, hogy meghalt, tényleg még sem hiszi el. Voltak már ilyen eseteim az én kocsimban. Higyje meg, nincs annál borzalmasabb, az ember soha sem tudja, mikor egyenesedik föl és néz a szeme közé. — Majd rövid szünet után, könyökével a láda felé mutatva, igy szólt : Ez ugyan nem álhalott, kezeskedem érette ! Egy ideig gondolatokba merülve ültünk, hallgatva a szél sivitását és a vonat zakatolását, majd Thompson elérzékenyülve, igy szólt: Hát bizony mindannyiunknak el kell mennünk, ez alul nincs kibúvó. Az ember asszony szülöttje s napjai meg vannak számlálva, — mondja az irás. Akár hogy is vesszük a dolgot, különös, szinte félelmetes dolog ez : senki sem kerüli el, mindenki azért született, hogy halállal haljon, — mindenki kivétel nélkül. — Ma még egészséges és erős vagy — erre talpra ugrott, kitört egy ablakfiókot. kidugta nehány pillanatra orrát és újra leült, majd én keltem föl és szintén kidugtam ugyanazon a helyen az orromat s igy ment ez fölváltva jó ideig — és a következő nap le vagy kaszálva, mint a rét füve és a helyek, amelyek ismertek, nem ismernek többé soha, mert az irás mondja! Bizony, bizony nagyon különös, sőt félelmetes dolog ez; de előbb-utóbb el kell mennünk ; ez alól nincsen kibúvó ! Megint hosszú szünet következett; majd — Miben is halt meg ? Azt mondtam, hogy nem tudom. Mikor halt meg? Jónak láttam többet mondani, hogy nagyobb legyen a valószínűség. Két, vagy három napja. Pórul jártam; Thompson sértődve nézett rám s tekintete nyilván azt mondá: Két vagy három évet gondolsz. Nem véve tudomásul feleletemet nyugodtan folytató beszédét és nagy részletesen adta elő kifogásait amaz esztelen szokás ellen, hogy a temetéseket későre halasztják. Majd a láda felé ment, megállóit egy pillanatig, majd sietve visszajött, felkereste a törött ablakot s igy szólt: — Sokkal okosabb lett volna, ha még a nyáron adták volna föl Thompson leült, piros selyemkendőjébe rejté arcát, lassan jobbra balra himbálta testét, mint aki türelemmel igyekszik elviselni az elviselhetetlent. Közben az illat — ha ugyan illatnak nevezhető — a legnagyobb mértékben fojtó kezdett lenni. Thompson elsápadt; tudtam, hogy az én színem is elhagyott. Thompson lassanként balkezére támasztó homlokát — könyökét térdeire — és a láda felé lobogtatva piros kendőjét, igy szólott : — Nem egy halottat vittem már — némelyik ugyancsak oszlásnak indult — de uram, ez valamennyit felülmúlja . . . igen kétségtelenül felülmúlja. Azok kapitány uram, heliotropok voltak hozzá hasonlítva! Szegény jó barátom ilyetén elismerése jól esett nekem — a szomorú körülmények ellenére volt benne némi dicséret. Csakhamar nyilvánvaló volt, hogy itt tenni kell valamit. Én dohányzást hoztam javaslatba. Thompson jó eszmének tartotta és igy szólt: — Valószínűleg csillapitólag fog rá hatni. Szépen, lassan pöfékeltünk és igyekeztünk elhitetni magunkkal, hogy most már jobb a helyzet. De hiába! Csakhamar minden összebeszélés nélkül szivarjaink egy időben hullottak le erőtlen ujjaink közül Thompson felsóhajtott és ig'y szólt: — Nem csillapítja ez őt, kapitány uram, egy szemernyit sem. Ellenkezőleg — csak felkeltettük becsvágyát. Mit gondol, mitévők legyünk ? Tanácstalanul állottam előtte; csak nyeltem nagyokat s nem mertem egy szót sem szólani.
