Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-08 / 19. szám
Gyula, igio. május 8. ig-ik szám. Előfizetési árak; Egész évre ............. 10 K — I Fé l évre............. _ 5 K — f Év negyedre............. 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZOAZDÁSZATI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHX DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Lukács György jelölése. Hírlapírói hivatásunkat képezte s fogja jövőben is képezni, az eseményekről az igazságnak megfelelőleg, tárgyilagosan és hűen referálni. Eme álláspontunkból kifolyólag tehát az igazságnak megfelelőleg előre kell bocsátanunk, hogy jelen cikkünk cime : „Lukács György jelölése“ e percben mindig csupán óhaj, amennyiben mint tény e sorok írásakor még nem valósult meg. Amit lapunk multheti számában megirtunk, ugyanazt hangsúlyoztuk minden előző országgyűlési képviselőválasztás alkalmával is, tudniillik, hogy a társadalmi béke szempontjából, sőt közgazdasági okokból is mérlegelve, nem vagyunk barátja! hosszú időre terjedő, mert a dolgok természete szerint mindinkább szenvedélyessé fajuló választási mozgalmaknak. Eme álláspontunkból kifogásolnunk kell, hogy a többi jelöltek mellett, a választási küzdelem már hetekkel ezelőtt megindult, habár ennek is magyarázatául és mentségéül szolgál, hogy ugyanez, — sajnos — az ország minden részében ugyanigy történt. Ennek a Gyulán is időj előtt szükségtelenül megindult mozgalomnak érthető következménye, hogy bár négy hét választ el bennünket a képviselőválasztás napjától, Gyula városa tekintélyes választó- polgárainak azon része, melynek szivbeli óhaja Lukács Györgyöt a város képviselőjének megválasztani, bármennyire óhajtotta volna a választási küzdelmet megrövidíteni, kényszeritve van tisztán és kizárólag ez okban rejlett tartózkodó álláspontját feladni s Lukács György képviselősége érdekében ma már szintén a cselekvés terére lépni. A jelölés, mint előre bocsátottuk, formálisan még nem történt meg. És hogy nem történt meg, ez nem a hangulat, annál kevésbé a lelkesedés hiánya, hanem komoly megfontolás következménye. Az az óhaj ugyanis, hogy Lukács György legyen Gyula városa képviselője, mint azt lapunk múlt heti számában megirtuk és ezúttal még nyofmatókosabban erősíthetünk meg, a nagy- I magyarváros és a Józsefváros tekintélyes i földmivesei s iparosainak abból a zöméből . indult ki, amely öt év előtt, akkor sem sze- , mélyi okokból, Lukács Györgygyel szemben . állott. Ennek a két városrésznek népe kez- | dette s irányítja a mozgalmat, lelkesedéssel, ; de megfontoltsággal is, amely megfontoltság Jabban nyilatkozik meg, hogy amidőn Lukács Györgyöt jelölik, egyúttal erkölcsi kötelességet éreznek aziránt, hogy zászlaját biztos diadalra vezessék is. , A képviselőválasztás esélyei lehetnek valószinüek, de mindig és mindenütt kétesek . is. A lelkesedés mellett tehát a megfontoltság helyén való. Különösen helyén való Gyu- , Ián és Lukács Györgygyel szemben, aki Gyula városa körül szerzett és multheti szá- 'munkban méltatott örökké hervadhatlan ér- jdemeivel, egyrészről szent jogot szerzett ma- Igának rá, hogy lelkesedéssel seregeljen zászlaja alá a város minden jó polgára, másrészről azonban még nagyobb jogot szerzett rá, hogy ez a zászló, ha már kitüzetik, emberi (számítás szerint legalább, minden mérlegel- jhető esélylyel szemben kellő meggondoltság segélyével diadalra is vitessék. Lukács György jelölésének tehát egyértelműnek kell lennie Lukács György megválasztásával. Lukács György megválasztását szivünk mélyéből óhajtjuk. Hálából a múltak iránt, de miért haboznánk kimondani azt is, hogy óhajtjuk Gyula városa jól felfogott érdeke, tehát a jövő reményében is. Gyula városa ugyanis minden körülmények között csak nyerhet vele, ha Lukács Györgyöt képviselőjének megválasztja. Hitünk és meggyőződésünk ugyanis, és ugyanezen hit és meggyőződés él politikai pártkülönbség nélkül Gyuia városa mindazon választópolgárai szive mélyében, akik ó't képviselőnek óhajtják, hogy Lukács György, tekintet nélkül arra, hogy minő pártklubba lép be, vagy pártklubbokon kívül marad, egyéniségének tekintélyénél, varázsánál és ama benne nemes vérré vált kiváló tulajdonságánál fogva, hogy minden izében gyulai ember, aki teljesen azonosítja magát Gyula városa minden reményével, minden vágyával, egyrészről minden ma élő halandó között legméltóbb Gyula városa mandátumára, másrészről nagy tudásánál, tájékozottságánál, szívós munkakedvénél és nagybefolyásu szerencsés összeköttetéseinél fogva mindenki más fefett legnagyobb szolgálatokat is teheti Gyula városa polgárainak, Gyula városa összközönségének. Ami másfél évtized óta Gyula városában kulturális és közgazdasági haladás és vívmány történt, annak érdeme, dicsősége túlnyomóan, sőt nagyrészben kizárólag az övé. Amit körünkből való eltávozása, tehát mintegy öt esztendő óta ineg nem valósult reménynek, veszteségnek fájlalunk, — hogy egyebet ne említsünk, a meg nem valósult mezőgazdasági szeszgyár és cukorgyárnál, — annak a körülménynek kell tulajdonitanunk, hogy az ő vezető, irányitó egyéniségét, sajnosán nélkülöztük. Lukács György — reméljük, hisszük, — szivesen áll Gyula városa rendelkezésére, ha őt képviselőnek megválasztjuk. Akik azonban zászlaja körül egy szivvel-lélekkel sereglenek, azokat az a hit, az a tudat vezérli, hogy nem Lukácsnak van szüksége a gyulai mandátumra, hanem Gyula városának, Gyula városa érdekei s vágyai megvalósulásának van szüksége Lukács György képviselőségére. Elismerés és hála a múltért, egyben pedig remény és várakozás a jövőért az, ami az ö jelöltségét a politikai pártkeretek szétrombolásával, elemi erővel és ellen állhatlanul felveti, amidőn a társadalom minden köréből a diadal vágyával felhangzik : „Éljen Lukács György, Gyula városa képviselőjelöltje !* Megyegyülés előtt. A vármegye, szervezési-szabályrendelete értelmében, tavaszi rendes közgyűlését május hó második telében tartozik megtartani. A tavaszi rendes közgyűlés, amint azt már közöltük, május 30-ára íog kitüzetni. TÁRCA. Sámson. " Nagy örömmel és gyönyörűséggel irtuk meg, hogy dr. Nuszbek (Székely) Sándort, lapunk kedves belmunkatársát minő kitüntetés érte, hogy a magyar tudományos Akadémiának egyik legkiválóbb pályadiját, a 100 aranyas Nádasdy dijat megnyerte. Az ifjú poéta tisztelői s barátai a méltán kiérdemelt kitüntetést kedves alkalomnak tekintik, hogy afölött érzett örömüknek kifejezést adjanak, e célból folyó hó 9-én, hétfőn este a Komló vendéglő kereskedelmi csarnok helyiségében társas lakomát rendeznek a pályanyertes ifjú költő tiszteletére s ünneplésére. A lakoma a la carte történik. Az ováció, melyről e helyen adunk hirt és amelyen minden külön érlesités nélkül szivesen láttatnak Székely /Sándor barátai és tisztelői, széles körökben élénk visszhangot és rokonszenvet kelt és bizonyára emelkedett hangulatban fog lefolyni. A pályázatra térve megemlítjük, hogy Bérezik Árpád, Badics Ferenc és Hegedűs István akadémikusok voltak a bíráló bizottság tagjai s hogy az akadémiai értesítő szerint jelentésük a pályázat eldöntéséről szó szerint a következő: „Jutalomra a bizottság bevégzett formájáért, kerekded szerkezetéért, költői szépségeiért, stilszerü kidolgozásáért a 19. sz. pályaművet ítélte, melynek cime: Sámson. Több tekintetben emlékeztet Petőfi János Vitézére, csakhogy a mesét a törökvilág idejébe helyezi. Sámson is talált gyerek és pásztorlegény, egy kőrösparti halász leányát, a szépséges Esztikét megszereti, midőn egy zivataros napon megmenti a már-már vizbe fuló leányt. Elviszi apja tanyájára s ennek áldásával feleségül veszi. Boldogságukat azonban megzavarják a szomszéd török basa martalócai, kik Esztikét elakarják ragadni Ekkor elviszi őt egy kőrösparti elhagyott kastélyba. Itt elrejtőzve békén élhetnének, de Esztikét egyszer honvágy lepi meg s csónakon fölevez atyjához. Ez lefekteti a fáradt Esztikét. Egyszerre távoli zaj, majd lovasok robogása lepi meg az öreget. Esztikéért jöttek a basa és emberei. Az öreg halász elkeseredetten harcol és elesik, Esztike pedig tőrt ver a szivébe, hogy megmeneküljön a gyalázattól. A basa szive megesik rajtuk. Az öreg vitézt máglyára téteti, Esztikét pedig bársonyba burkolva a Kőrös habjaira ereszti. Sámsont ezalatt éjjel a mezőn nyugtalan vágy fogja el, hazamegy az elhagyott kastélyba, de hiába keresi Esztikét'. Egyszerre a viz tükrén valami sötét tárgyat lát lebegni. Bús sejtelem ragadja meg, beugrik a vizbe és Esztikét halva találja. Eltemeti a várba, maga aztán pusztító nagy erejét félelmetesen fordítja a törökre. A zsákmányt a puszta várba hordja. Az erősek félelme, a gyengék gyá- mola lesz. Esztike és Sámson lelke most is ott jár a romok közt és halk suttogás támad éjféltájban. E költeménynek vannak fogyatkozásai: a törökvilág légkörét nem bírta elővarázsolni, a népmesék és lovasregék határmesgyéjén jár. De az egész mű tele költői szépséggel, nyelve gazdag, verselése csupa ritmus, csupa zengzet, epikus nyugalom uralkodik az egész elbeszélésen, melybe jól illenek a színes, költői leírások. Az osztály a ju- talomdij kiadását hozza javaslatba a Sámson c. 19. sz. pályamű szerzőjének. A pályamű jeligéje: 1908 szeptember 21. Az osztály javaslata elfogadtatván, a felbontott jeligés levélből dr. Nuszbek Sándor törvényszéki jegyző neve tűnt elő.“ HLiapimls: mai száma AO oldal.
