Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-24 / 17. szám
XLII. évfolyam. 17-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre.............. _ 5 K — f Év negyedre.............. 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Gyula, 1910. április 24. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyilíterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A Békésmegyei Gazdasági Egylet közgyűlése. Vármegyénk gazdasági egylete ma délelőtt tartja évi rendes közgyűlését. Aligha csalódunk, hogy a közgyűlés meglehetősen szürkén és érdektelenül fog ez alkalommal lefolyni; hiszen most választások sincsenek a napirenden, mert sem a tisztikar, sem a választmány megbízatása nem járt le. De ha véletlenül le is járt volna, a választásokat illetőleg ezúttal nem a gazdasági egyesületi, hanem az országgyűlési képviselőválasztások azok, amelyek a vármegye gazdaközönségét most jobban érdekelnék. A magunk részéről azonban sokkal jobban értékeljük a vármegye gazdasági egyletét, semhogy hangtalanul siklanánk el felette évi közgyűlése alkalmából, még akkor is, amidőn tárgysorozatában nem találunk olyan ügyeket, amelyek hozzászólásunkat feltétlenül igényelnék. Hogy a békésmegyei gazdasági egylet, mint ilyen, hasznos működést fejt ki és hogy az ország hasonló testvéregyesületei között megérdemelten előkelő és tekintélyes pozíciót foglal el, azt nem most fedezzük fel, hanem mint országszerte évtizedek óta elismert ténykörülményt csupán egyszerűen konstatáljuk. A legnagyobb elismeréssel és teljes tisztelettel honoráljuk is részünkről úgy a tisztviselői kar, mint az igazgató-választmány értékes és önzetlen tevékenységét; honoráljuk annak tudatában is, hogy e tevékenység eredményével, helyesebben mondva, sok tekintetben való eredménytelenségével maga a vezetőség az, amely egyáltalában nincs megelégedve. A vezetőségnek érdeméül tudjuk be a sok tekintetben való elégületlenséget, amelynek ódiuma nem is az ő intenciójának tisztaságán, ügybuzgalmának hiányán, hanem ama közömbösségen, érdeklődés fogyatékosságán múlik, amelyet a gazdaközönség és különösen a kisbirtokosok zöme a gazdasági egylet működésével szemben még most is, sőt most még fokozottabban tanúsít, mint évekkel ezelőtt tanúsított. Ezen a közömbösségen, ezen az érdeklődés hiányon múlt, amit nem szemrehányásképen, hanem fájdalommal említünk, hogy a gazdasági egylet illustris elnöke ügybuzgalmának nem sikerült az akciója a répacukorgyár részére annyi területet biztosítani, amely, siker esetében a cukorgyárat Békósvármegye területén alkotta volna meg. Pedig nem kell hosszasabban bizonyítanunk, amit különben e lapok hasábjain cikksorozatokban fejtettünk ki, hogy a cukorgyár minő nagy szükséglet és óriási vivrnány lett volna vármegyénk gazdaközönségére, nagy-, közép-, és kisbirtokosaira egyaránt. A cukorgyáron kívül is mennyi hasznos terv és kezdeményezés, a belterjes gazdálkodást illetőleg, amelynek úgyszólván bölcsőkorszakában vagyunk Békésvármegyében, amely tervek és kezdeményezések az értelmetlenségen, szűk látókörön és munkátlanságon egytől-egyig hajótörést szenvednek. A keserves tapasztalatok azonban, reméljük és óhajtjuk, nem fogják a gazdasági egyletet a tulnyomórészben meddőnek bizonyult további ügybuzgóságtól visszatartani. Ellenkezőleg, fokozniok kell tevékenységét és a vezetőség jóakaratát, hogy a közönynek, a nemtörődömségnek hadat üzenjenek, azokat lépésről-lépésre haladva megtörjék és a gazdasági egyesületet oda fejleszszók,' hogy az, közhasznú céljának, maga elé tűzött feladatának Békésvármegye még mindig kezdetleges agriculturáia fejlesztésének, majdani ‘ felvirágzásának hasznos tényezőjévé váljék. , Eme reményben és eme szivbeli óhajjal üdvözöljük a gazdasági egyletet mai napon , tartandó közgyűlése alkalmából. Választási mozgalmak. Amit hétről-hétre megírtunk, ugyanannak kon- statálásával kezdjük most is, hogy a közelgő képviselőválasztásokat illetőleg a helyzet a vármegye választókerületeibe még e sorok írásakor sem alakult ki. A zűrzavar, nemcsak hogy nem oszlott, hanem mindenfelé fokozódott. Többek közt még Békésen is, ahol ez a helyzet még leginkább kialakultnak látszik. Orosházán Veres József jelölése nagyobb erővel lép előtérbe. Maga Yeres még nem nyilatkozott ugyan, de a választók zömében ennek dacára mindinkább élénkül az óhaj, hogy ő legyen jövőre is a képviselő. Nincs is kizárva, hogy ez igy is lesz, annak dacára, hogy dr. Bikády Antal erős agitációt fejt ki a kerület minden községében. Eme agitációt azonban rendkívül bénítja nemcsak az orosházi» hanem minden választókerületben kisebb-nagyobb mérvben megnyilvánuló kelletlenség az ügyvéd képviselőjelöltek ellen. A Bikády mellett felszínre került többi jelöltek, igy K. Horváth János, Tahit Mihály» (utóbbi nem is fogadta el a jelöltséget) nemkülönben Lehoczki Mihály elejtettnek tekinthetők és valószínűleg az urnáig nem is jutnak el. A nemzeti munkapárt szervezkedett ugyan Orosházán, Kétegy- bázán és Békésszentandráson is, de jelöltje még eddig nincsen. Az eddigiekből kombinálva a választás Bikády és Yeres között fog történni. Gyomán a legszámbavehetőbb komoly jelölt most is Fábry Károly. Ifj. Mikszáth Kálmán képviselőjelöltsége, melyről a lapok Írtak, nem valósult meg. A kerületben mindazáltal, ha konkrét alapot még nem is öltött, erős a mozgalom Fábry Károly jelöltsége ellen. A bét folyamán a kisbirtokosok szervezkedtek, egyelőre azzal a jelszóval, hogy nekik Fábry nem kell. De, noha sok nevet emlegetnek» jelölésig még nem jutottak. Szarvason a mai nap fogja valószinüleg a helyzetet kialakítani. Gróf Csáky Albin hosszabb tartózkodás céljából szarvasi birtokára érkezett és a szarvasi nemzeti munkapárt ma tartja alakuló, egyben valószinüleg jelölő közgyűlését is, amelyen gróf Csáky Albin is részt vesz és fel fog szólalni. A T A R C A. Szivem eddig , . . Szivem eddig egy álmodó virág volt. Egy eljövendő kikeletre várt! Szelíd mosolyod ébredésbe vonja, Kelyhét előtted már remegve bontja . . . Feléd leheli minden illatát! Ne vondd el tőle szép szemed világát! Ne vondd meg tőle lelked melegét. Szemed világa : egész napja, fénye ! . . . Mámorma ejtéd s most gyönyörben égve Neked virul már !... Tépdd le! A Tiéd!... Rácz Eins. A st.-louisi Fair. Irta: Vértesi Károly. Az amerikai városok évenként szoktak vendégnapot tartani, amelyen ünnepélyességek rendezésével, pénzszerzés okából, csőditik magukhoz az idegeneket. St.-Louisban október 4-én, vasárnap, jelen voltam egy ilyen hangos vasárnapon. Alkonyat tájon, riasztó harsonással az elfátyolozott prófétát kocsin hordozzák körül, meg-megállnak vele a népes utcákban. Kocsikra teszik a st.-louisi iparágaknak a termékeit is. Mikor az estszürkület ráborult a városra, min-, den épkézláb ember az utcán volt, látható volt minden tipus, fehér, fekete, ifjú és öreg, férfi és nő, csitri leány, a társadalom minden osztályából összeverődnek a nagy néptömegek s teszik szin- dussá a képet, este. Tropikus gavallérokban, néger- missekben nem volt hiány. Látok a tömegben egy igazán rézvörös katonatisztet, bátor vonásokkal, valóságos indiánt. Néztek a lányok a kirivó sajátságra. Látni elspanyolosodott indiánnőt. Kreolt is, európai fehér szülőktől származó benszülöttet, nyugatindiait. Trombitáltak, kolompokat zörgettek, ujjongó öröm szállta meg a lelkeket a színes, szép ünnepélyen, melyen tengernyi ember verődött össze. Az asszonyok éles rikácsolása hangzott több helyütt a tompa morajlásba. A tömegek növekedtek, miként a hólabda, gördülő útjában. A rendőrök kirendeltsége erősödött, mikor az utcák egész székükben voltak elállva. Szép volt az őszeleji est, holdféryes, csendes volt a levegő. Mintha varázsütésre a föld szülte volna, ontotta volna magából a sok embert. Felvidult az utca képe teljesen, utat alig lehetett szorítani az élet utáni feltartóztathatlan hajszában. Ennél sűrűbb emberrajt sehol sem láttam Amerikában, a Ivilágkiállításon sem. — Az eleven élet zakatolt és zúgott s a hömpölygő tömegek percek múltával teljesen megakadályozták a közúti-, vasúti kocsik járását. Az ablaksorok tele voltak fejekkel, az emberek csillogó szemekkel néztek. Mindenki a kezében tartott egy rövid nyelű kis tollporlót, madárnak a különböző szinü-, hosz- szu-, finom tollából. Vásárolhatók voltak ezek a tollbokréták lépten-nyomon. Vele férfiak a nők arcát, ezek a férfiakét érintgették, simogatták rang- és korkülönbség nélkül, szemközt jövéskor, oldalról, észrevétlenül hátulról. Volt mosoly, a fejnek ide- oda kapkodása, vidám nevetés, kacagásba lehet fűlni. -A hideg-, nyugodt tekintet is derültre válik. Egyik a másiknak kezéből igyekezett elkapni a tollporló-féle eszközt, miáltal még változatosabb, mulatságosabb lett a séta. Egy göndörhaju szere- csen leány, az én tollbokrétámnak csak á fogantyúját törhette el, de a kezemből ki nem csavarhatta azt. Volt még színes selyempapir-pikkelyekkel való dobálás, pillangócsata, confetti, mikkel közöröm-, hangos nevetésre fakadás között, az álarcosok azon mód szoktak dobálózni mint Nizza, Róma, Velence és más olasz városokban farsangkor, a hamvaszkodás napja előtt. Özönével, amerikai dussággal repültek Lapunk mai száma IO old.al.
