Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-17 / 16. szám
XLII. évfolyam. Gyula, 1910. április 17. 16-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre................... 5 K — f Év negyedre................. 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A gyulai állami gyermekmenhely. Puffy Pál, az állami gyermekmenhelyek országos főfelügyelőjének folyó hó 12-én Gyulán történt látogatása és ennek alapján dr. Ladies László a gyermekmenhely bizottság alelnökónek elnöklete alatt tartott érteO kéziét aktuálissá tett egy régóta előkészítés alatt álló eszmét, nevezetesen a gyulai állami gyermekmenhely fejlesztésének kérdését. A fejlesztés ügye egyidejű azzal a nappal, amikor a belügyminiszter a gyulai állami gyermekmenhely bizottság élére elnökül gróf Széchenyi Antalt nevezte ki. A nemes gróf nagy ambícióval és lelkesedéssel működik első perctől fogva, hogy nemcsak a kormány, hanem a vármegye közönsége osztatlan bizalmának megfeleljen és Ruffy Pál főfelügyelő mellett bizonyára neki is kiváló osztályrésze lesz benne, ha a gyulai gyermekmenhely fejlesztésének eszméje testté válik. Ama körülmény, hogy a hazánkban néhány esztendő óta világhírre szert tett dicséretes gyermekvédelmi mozgalomnak Gyula városa is egyik tényezőjévé vált, nevezetesen hogy az országban létesített 16 gyermek - menhelynek Gyula is egyik székhelye, tudvalevőleg onnan ered, hogy Almásy Dénesné grófnő kiváló humanitása s fáradhatlan ügybuzgósága a törvényhozást megelőzőleg Gyulán Fehérkereszt egyesületet és ennek kötelékében gyermekmenhelyet létesített. És amidőn a gyermekvédelem államosittatott, a nemes grófnő és a Gyula városa mindennemű érdeke iránt kiváló érzékkel biró Lukács György akkori főispánnak buzgólkodása folytán a Fehérkereszt egylet gyermekmenhelye államosittatott, csak is igy válván lehetővé, hogy a városok ez irányú rendkívüli versengése dacára Gyula városa is állami gyermekmenhely székhelyévé fejlődött. Es mig egyrészről a Fehérkereszt gyermekmenhelye egyik döntő tényezőjévé vált a gyulai állami gyermekmenhely létesítésének, másrészről ez a körülmény egyik hátrányául is bizonyult annak, hogy az állami gyermekmenhely akként instruáltassék és fej- lesztessék, ahogyan ez a többi tizenöt városban történt, amelyekben előzőleg gyermekmenhely nem lévén, a kormány ezeket a modern bygienia és egyéb kellékeknek megfe- lelőleg újonnan létesítette. A gyulai gyermekmenhely részint elhelyezésénél, részint térfogatánál fogva alkalmatlannak bizonyult, hogy a követelményeknek megfelelőleg átalakítható s fejleszthető legyen, mely körülmény a gyulai állami gyermekmenhelynek nemcsak fejlesztésére, hanem úgyszólván további fenntartására is csaknem sajnos következményeket vonhatott volna maga után, a melyek ugyan — és ezt hálásan kell elismernünk — elsősorban Ruffy Pál főfelügyelő kiváló ügybuzgósága folytán elhárítottaknak mondhatók. A helyzet ugyanis oly forma alakulóban van, hogy az uj kormány körében meg van a jó akarat az iránt, hogy Gyulán uj állami gyermekmenhely létesittessék és ennek működési köre tetemesen kibővittessék. Mondanunk sem kell, hogy ez rendkívül fontos dolog nemcsak Gyula városára, hanem egész Bókésvármegye közönségére is, és pedig emberbaráti, szociális és közgazdasági szempontból egyaránt. Fontos kérdés ugyanis, hogy abékésmegyei illetőségű elhagyott gyermekek valamennyien, továbbá a szomszéd vármegyék elhagyott gyermekei is ne messze idegenben, hanem Bókésvármegye területén helyeztessenek el és ennek főfeltétele, a gyulai állami gyermekmenhely újra építése. Hogy utóbbi megtörténhessék, az iránt — örömmel meggyőződtünk róla — kétségtelen jó akarat van a kormány körében. Biztosítéka eme jóakaratnak ama körülmény is, hogy ami eddig egyik legnagyobb akadály volt, a gyermekmenhely mostani épületét, mely közvetlenül a honvédlaktanya szomszédságában van, a honvédelmi miniszter hajlandó katonai célokra átvenni. Nem titkolható azonban el, hogy az uj állami gyermekmenhely építése a kormány jóakarata mellett Békésvármegye és Gyula városa jóakaratát és bizonyosfoku áldozatkészségét is megköveteli. Bizonyosfoku áldozatkészségét hangsúlyozzuk, amely azonban meg sem közelíti azt az áldozatot, amelyet más vármegyék és városok az állami gyermekmenhely biztosítása érdekében hoztak, vagy hozni hajlandók és amely áldozatkészség a szó szoros értelmében eltörpül ama társadalmi, emberbaráti, s közgazdasági előnyök mellett, a melyek úgy Gyula városára, mint egész Békésvármegyére a gyulai uj állami gyermekmenhely építése révén háramlanak. Közgazdasági szempontból megvilágítandó az állami gyermekmenhely fontosságát, megemlítjük, hogy a gyulai állami gyermekmenhely kötelékében ez idő szerint levő 2200 elhagyott gyermek után, a központi igazgatás személyi s dologi kiadásain felül a kincstár már most évenkint 300,000 koronán felüli táppénzt fizet ki, a mely összegből három kivételével, a vármegye minden községe részesül. A jövő hó folyamán még ezer gyermekkel szaporodik a Békésvármegyében elhelyezendő!? száma, s az uj állami gyermekmenhely felépítése után a gyulai állami menhely létszáma 4000 gyermekre szaporodik, minek következményéül a táppénz is 600,000 koronán felül lesz. Ez a szám bármily ékes- szólásnál jobban bizonyítja, hogy minden egyébb szemponttól is eltekintve, az állami gyermekmenhely megtartása s fejlesztése TÁRCA. Szeretnélek . . . Szeretnélek követni téged, Követni láthatatlanul! Veled lenni ha jö a hajnal. S mikor a nap már alkonyul Nézném szomorú, édes arcod; Tudnám egész nap mit csinálsz!? Kinek nevét sóhajtod egyre, S oly nyugtalanul kire vársz?! A kételkedés rabja lettem! Kínozza, tépi lelkemet. . . Tovaűzni e rémes árnyat S nyugalmat lelni nem lehet! Te egy szavaddal megtehetnéd Elűzhetnéd a bánatom! . . . — Közöny űl arcodon ha látlak, Büszke szótlanság ajkadon . . . Ha köztetek jár... Kis ibolyák! ha köztetek jár Merengve csöndes alkonyon; Vagy szép fejét búsan lehajtva Hallgatva űl a kis pádon : Tudjátok meg, lelkét mi bántja? Ki után küldi sóhaját?! . .. Legyetek megvigasztalói Helyettem édes ibolyák! Ha nyugtalanul jár a kertben Sehol nyugalmat nem talál: Mondjátok neki, hogy a lelkem Vele van, s híven rátalál! Nyugalmat itt én sem találok Járok bolyongva, céltalan . . . Mondjátok el, hogy a szivemnek Minden nyugalma nála van! . . . Rácz Etus. Az országos Széchenyi ünnepek alkalmából. Irta : Jászai Mari. Érzem, hogy méltó vagyok nevét ajkamra venni, mert hiszen képes vagyok őt megérteni. — Tudom ki ő ? Ő nekünk a bibliai szent kovász, melylyel mi lelki kenyerünket esszük. Mert valósággal az ő leikével táplálkozunk mi és az ő lelke világit nekünk nemcsak máig, de még messze bele a jövendőbe, mig őt utol nem éri nemzete. Ha a magyar nem tenne egyebet, csak azt, amit ő tanított, megélne, haladna, nagygyá lenne Ő mindenről gondoskodott számunkra, attól kezdve, hogy törvényeink nyelve magyar legyen, egész addig, hogy a magyar asszony magyar selyembe járjon. Egy ember fejében hogy tud annyi gondolat születni ? Egy emberi test hogy bir meg annyi munkát, amennyi egy egész nemzedéktől sok volna ! Vagy hazafias vállalataimat, vagy egészségemet Ikell feláldoznom; de legyen, inkább ez utóbbit, sőt életemet is, ha kell, — írja sokszor naplójába a dicső. Ha egyebet nem tanulnánk el tőle, csak hazaszeretetét, hazánk — máról holnapra — a világ első országa lenne. — Csak hazáját mindenek fölött szerető nép lehet naggyá. — Csak tiszta erkölcsű nép lehet naggyá. — Csak munkás nép lehet naggyá. — Csak gazdag nép lehet naggyá. Ezek az ő tanításai, miket imádság gyanánt kellene a magyarnak a szentegyházakban ismételnie. Mindnyájunknak, ahányan vagyunk. Van-e valamink, amit nem ő adott, vagy tervezett ? A világ legremekebb hidján az ő lelke hordoz át bennünket. Ö adta nekünk a gőzhajót és ő nyitott neki utat a Fekete-tengerig, a Vaskapu első szörnyeivel ő küzdött meg, ő rontotta át a sziklákat először. Az Akadémiában ő a házigazda. A Nemzeti színházat ő sürgette írásban és szóval, csakhogy pompásabbra : a Dunaparton. A Nemzeti Kaszinóban, valahányszor önmagához méltót müvei, őtet tiszteljük. A Tisza-szabályozásért annyit dolgozott, hogy egy külön emberéletre elég lett volna. Ötször tett oda körutat, mindig gyötörve a zsíros lakomák következményeitől, mint a Vaskapuhoz tett kilenc útja alatt, ott, a láztól. Mennyit dolgozott vasutak létesítéséért, mintha ÜjapTAnls: mai száma 12 old.a.1.
