Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-10 / 15. szám
Gyula, igio. április io. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. 15-ik szám. Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Védekezés a késői fagyok ellen. Az idei időjárás rendkívüli ugyan, de nem rendszertelen. A rendszerre, rnelylyel a hajósok a hold változatai után következtetnek, sok évtized, sőt évszázadok tapasztalata vezette azokat. Nyáron természetesen nem érdekli a hajóst annyira az időjárás, mint tél közeledtével s azért már szeptember—októberben kezdi a gondolkodó elme az időjárás megfigyelését és első szabályként azt állítja fel, hogy akkor, mikor mint két év előtt is, már szeptember—októberben beköszöntött a deres, fagyos időjárás : nem lesz rendes tél, hanem a következő hónapokban, egész márciusig, minden hónapban váltakozik a keményebb idő az olvadással és április—májusban el szoktak következni a késői fagyok, melyek rombolólag hatnak a terményekre. A második szabály az, hogy amilyen holdcikiusban beköszöntött a hideg időjárás ősszel, olyan ciklusban ismétlődik az a következő hónapokban. Ez a szabály és pedig mindakettő, az idei télen is megállta helyét. Az első hideg időjárás holdtölte után és korán következett be és igy folytatódott a télen, bele a márciusba, a február kivételével, de csak nálunk, — mert a velünk egy égöv alatt fekvő északamerikai részeken ugyancsak kuruc telet zúdított a fogyatkozásnak induló hold az emberek nyakába februárban is, — mikor nálunk csak a derülést hozta meg, amely azonban mindig magában hordja a dérnek és hidegnek lehetőségét. A „Meteor“ időjóslása is évek óta bevág és a téli hidegre, illetőleg fagyra vonatkozólag, ritkán tér el a hajósok megfigyelésétől s az idei februári hideg kimaradását, mely már némi részben decemberben is mutatkozott : valamely ismeretlen befolyásnak tulajdonítja. A „Meteor“ jóslata a hajósokéval egyezik, mert hidegre hajló A zsákszövettel való védekezés úgy történik, hogy mint egy 50 centiméteres magas és 30—35 centiméteres átmérőjű, alul felül nyitott zsákokat készítünk a legritkább és legolcsóbb szövetből s azokba felül korcba spárgát füzünk, a köre alatt pedig 20 centiméternyire sodrony karikát erősítőnk, úgy, hogy akkor, ha a korcon át a védőzsákot a karóra huzzuk és spárgával hozzáerősitjük, az úgy áll a tőke felett, mint egy földig érő szoknya. A papirossal való védekezés úgy történik, hogy elég kemény papirosból süvegeket készítünk s azoknak oldalát egy-két öltéssel összevágjuk, hegyét levágjuk s az igy keletkező kis nyíláson át a karóra huzzuk és befödjük vele a tőkét. Vetemények és virág- nemű számára megfelel az ujságpapiros is, anélkül, hogy süveget alkotnánk belőle. A még zsenge és alacsony növésű palántákat ugyanis nem egy oldalnyi, hanem kétoldalnyi terjedelmű és kétszeresen egymásra fektetett ujságpapirossal födjük le oly formán, hogy a papiros széleit némi földdel terheljük les középrészét pedig kissé megemeljük, hogy a növénynyel ne érintkezzék; mert akár a szövet, akár a papiros feltétlenül megvédi a növényt fagy ellen, de annak azok a részei, melyeket a szövet vagy a papiros érint, elfagynak. Ujságpapirossal az egyik dunakeszi szőlőtulajdonos a tavalyi májusi fagy alkalmával egész szőlőterületét megvódelmezte. Amit ajánlunk, az sem sok pénzbe, sem sok fáradságba nem kerül és gazdaközönségünknek, ha azt magáévá teszi, mégis milliókra menő hasznot hajthat. „csomópontot“ április 19-re és május 22-re jövendöl, vagyis fogyó holddal. Meglehet, hogy ennek a két időpontnak veszedelmes jellege, — amit adjon a jó Isten, — csak derülésben fog jelentkezni, de ez nem valószínű. Tehát igen sok terményünket, igy a szőlőt is, az idén ismét a fagy veszedelme fenyegeti. A magyar gazdának régi szokása az, hogy akkor, ha veszedelem fenyegeti, két kézre fogja a panaszt, de arra, hogy a veszedelmet megelőzze, nem gondol. Ausztriában a nép már évtizedek óta hatásosan védekezik a késői fagy ellen a füstöléssel és hatósági felügyelet alatt álló védekező egyesületeket alkot, melynek kivált azóta, mióta a fagyjelző hőmérőket használják, ezer és ezer holdnyi szőlő és egyéb veteményeket mentenek meg évenkint a pusztulástól és Korneuburgban már gyár létesült abból a célból, hogy a gazdákat olcsó és alkalmas füstölő anyaggal lássa el. A védekezés azonban csak akkor sikeres, ha az úgy mint Ausztriában, minden gazdára kötelező és n-m egyes pontokon, hanem nagy, összefüggő térületeken történik. Arra nézve, hogy ezeket a védekező egyesületeket, — melyeknek megalapítását a múlt évben a „Borászati Lapokéban egyik közgazdasági Írónk melegen ajánlotta, — szőlősgazdáinknak, most, a veszedelem küszöbén alakítsuk meg, ez idő szerint és erre az esztendőre már későn van; de mindenesetre helyesen cselekszenek szőlősgazdáink és helyeseu cselekszik minden veteményes kertnek tulajdonosa, ha előkészül arra, hogy úgy mint a nagymarosi szőló'sgazdák, durva és a legolcsóbb fajta zsákszövettel és papirossal védekezzék a fagy ellen, mert emellett még négy fok hideg ellen is megmenti termését. T A R C A. Jánosné. Irta: Péczely József. Ott kuporog Jánosné a pitvarajtó előtt. A házeresz jó szárnyék. A nap ellen is, az eső ellen is. A nap ereje ugyan nem ártalmas igy a tavasz derekán. Sőt nagyon is kívánatos, különösen János- nénak, kit nehéz nyavaja sanyargat. Bár mindig sütne. De az a hiba, hogy napok óta eltakarják a felhők. Esik, csepereg. Egy kis szél is bujkál, ami szitálja, szórja a parányi szemeket. Jánosné két könyökét a térdére fekteti, a tenyerébe meg az állát s úgy réz előre. Talán a múltba kalandoz a feje, talán a jövőbe. Az is lehet, hogy semmire sem gondol, csak a felhők járását vizsgálja. Hogy szakadoznak, tömörülnek. Hogy hajtja egyik a másikat. Jönnek, mennek. Honnan, hova ? Ki tudná ? Mondják azt is, hogy a föld termi őket. Lehet. Annyi bizonyos, hogy eső után egy kis napsütésre már párádzik a föld háta. Füstöl. Száll föl a magasba. A nap szívja. Bár csak most is szívná ! Nincs is a jó meleg napnak párja. No, azt nem lehet pénzért venni! Süti, melegíti az embert. A belső részeket is átjárja. Többet ér minden patikai orvosságnál. Lám az orvos is a napot rendelte. A jó napos levegőt. Irt ugyan egy kis receftet is, de az hamarosan elfogyott. Másikat már nem javait, merthogy nem is jött ki. A patikus meg cédula nélkül nem ad. Ilyenek az urak. Pedig ujfennt izent már a Kánya gyerektől. De hiába. Nem jön. Nem ám, mert nem kap fizetést. Bezzeg, ha módban élne ! Ha övé lenne a Nyakas Nagy Imre háza, szölleje, földje. Még szaporázná is a lőcs-lábait. De hát nincs semmi. Se ház, se szöllő. Kódis. A falu terhe. Még a rajtavalója is csak amolyan irgalmas cselekedet. Jó emberek, asszonyok pártolása. Az| élelem is. A tanács ugyan minden hónapban ad egy-két koronát a szegény kasszából, sóra, lisztre. De mi az ? Most ugyan nem kell az étel. Már jó ideje nem kell. Pedig az orvos húsételt véleményezett. Ámbár az orvosra nem sokat lehet adni. A szegény beteget meg se vizitálja, csak úgy a botja végével piszkál hozzá. — Köhögjön kend ! Aztán azt mondja: — A tüdő, a tüdő . . . Bolingat. — Régen szolgál, hát kopik. Elkopik. Ez a nótája. Talán jobb is lenne, ha már vége lenne. Úgy szépen, lassan, apródonkint. No vége lesz. Vége. Megérzi azt az ember. Most ugyan még ki tud járni a házból. Kiül az eresz alá. De holnap, vagy azután ? Mindig kevesebb az élet. Érik . . . Egész más, ha a János is élne ! A Jánosi Az igaz, hogy ILapvinls: mai száma ÍO oldalaz se volt élet, csak vergődés, kínlódás a nagy mohamed emberrel. Igen, igen ! János amellett, hogy a keze alatt csak úgy égett a munka, hogy három ember helyett is dolgozott, amit keresett, azt menten elitta. Csak nagy veszekedések árán lökött egypár hatost. Elet volt az ? Néha két három napig se nézett haza. Amig a pénzébe tartott, mulatott, korcsmázott. Még rosszalkodott is a hitetlen. Úgy a. Otthon meg hiába várták. O meg a Janika. Ha pénzfogytával haza vetődött, már az utcán kezdte. Dult-fult, káromkodott. No azt értette. Az ajtót csak úgy a csizmasarokkal nyitotta ki. A suhékolást éppen nem tűrte. Egyszeribe föjhődzött. Tört, zúzott, verekedett, azután lefeküdt. A Janikát se szívlelte. „Fattyú 1“ Ez volt a neve. Az a ... A Janika. Lassanként hogy felcseperedett. Alig nehány tavasz, s már iskolás volt. Olvasott, irt. Öröm volt nézni, hogy ötölt-hatolt a papiroson. Épp a második iskolát járta, mikor egy este elöntötte a forróság. Mitől, mitől nem, olyan vörös lett, mint a posztó. Nyögött. Lefeküdt. Az ágyban forgolódott. Etel sem kellett neki. Csak vizet kért. Mindig vizet. Reggel az ágyban maradt. A jó meleg va- cokban. A szomszéd asszonyok piócát komendál- tak a nyakára. Kettőt. No, a pióca jó is minden betegség ellen, mert Választási mozgalmak. Multheti e címen irt közleményünk óta a választási mozgalmakat illetőleg Békésvármegye összes kerületeiben, ha itt-ott történt is valami, általában
