Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-09 / 2. szám
XLII. évfolyam. 2-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre.............. 5 K — f Év negyedre.............. 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Gyula, igio. január g. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. „Időszerű kérdések“. Modern államokban a munkásjólét emelése egyik legnagyobb probléma. A munkás- osztályok szervezeteik erejével ma már egyenesen kényszerítik a társadalmat és a kor- kányhatalmat a velük való foglalkozásra. így Magyarországon is az utolsó időben lázasan indult meg a szociális tevékenység, sajnos, azonban a munkásosztály elégedetlenségét leszerelni nem sikerült. Ennek persze természetes, de főleg nagymértékű mesterséges okai vannak. A természetes okok általán ismertek, a mesterséges okot pedig az a körülmény szolgáltatja, hogy a munkásosztály vezetését a szociáldemokrácia ragadta karmaiba, ez pedig a polgári társadalommal szemben a féktelen izgatót, a kiengesztelhe- tetlen vádlót, az örök harcot képviseli. Különösen az agrárkérdések kínálkoznak a szociáldemokráciának alkalmas séreimi tőkéül, mely irányban igen könnyűnek látszik a jelszavakkal dobálózni, úgy, hogy tényleg a legidőszerűbb kérdések az izgatók- kal szemben, a megdönthetetlen igazság fegyverével kiállani a porondra s a számszerű adatok bizonyító erejét szegezni a nagyhangú jelszavakkal támadók ellenében. Körülbelül erre a hatalmas feladatra vállalkozott Buday Barna, mikor egy beható tanulmány keretében a magyarországi mező- gazdasági munkabérek, a munkáskereset és a földbirtok megoszlási viszonyok képét tárja elő, különösen a munkáskérdés s főként a kivándorlás szempontjából. Az alapos statisztikai kimutatásokon alapuló tanulmány uj szempontból világítja meg e kérdést, ameny- nyiben oly adatokat tár elő, amelyek megdöntők a birtokmegoszlás és a kivándorlás okozóiul eddig általánosan táplált fogalmakat. Számszerű adatokkal bizonyltja, hogy a birtok megoszlás aránya Magyarországon korántsem kedvezőtlen a kisbirtokra nézve, mert a mezőgazdaságilag megművelhető területből csak 19 % esik az 1000 holdon felüli birtokokra, ellenben 65 % a kisbirtokra; a nagybirtok tultengéséről emelt panaszok tehát alaptalanok. Buday Barna azt is bebizonyítja, hogy a munkabér magasabb azon megyékben, ahol a nagybirtok területe meghaladja az országos átlagot, mint a túlnyo- mólag kisbirtokos megyékben és hogy a nagybirtok a terület arányához képest is sokkal több munkásnak nyújt biztos keresetet, mint a kisbirtok. Megállapítja végül, hogy a nagybirtokos megyékből a kivándorlás jóval csekélyebb mérvű, mint a tulnyo- mólag kisbirtokos megyékből, éppen azért, mert a kisbirtokra tagoltság nem biztosit a népnek megfelelő keresetet. Adataiból kézenfekvőnek és bizonyítottnak látszik, hogy a kivándorlás jelentékenyen fokozta ugyan a munkabéreket, de a magasabb munkabérek éppenséggel nem csökkentették a kivándorlást, vagyis, hogy azt a munkabérek emelkedése egyáltalában nem befolyásolja. A munkáskereseti viszonyok egyenlő munkabérek mellett is kedvezőbbek a nagybirtok, mint a kiábirtok vidékén, a kivándorlás pedig a nagybirtok vidékekről aránylag kisebb, mint a kisbirtok vidékekről. Végül pedig, hogy a kivándorlás az eddig kivándoroltak számával bólapdaszerüleg fokozódik, mert az Amerikából küldött pénzzel válik lehetővé az itthon maradottak kivándorlása. Mipdezekből kifolyólag megállapítható, hogy a kivándorlást sem a mezőgazdasági munkabérek emelésével, sem a nagybirtok annyira sürgetett további parcellázásával hatásosan korlátozni nem lehet, mert a kivándorlást nem a föld és keresethiány okozza, hanem az aránytalanul magasabb munkabé'rek, amelyek a gyors vagyonszerzést teszik lehetővé és amelyekkel Magyarország mező- gazdasága sikeresen nem versenyezhet. Emelhetjük ugyan a népjólétet, a mezőgazdasági szakismeretek kapcsán az állattenyésztés, mezőgazdasági termelés és a mezőgazdasági gyáripar fejlesztésével, de addig, mig Amerikában a munkáskereslet csökkenni nem fog, a kivándorlást csak preventív intézkedésekkel, nevezetesen a meglévő kivándorlási törvény rendelkezéseinek oly értelembeni szigorú végrehajtásával korlátozhatjuk, hogy legalább is a katonakötelesek kiszökése, az útlevél nélküli kivándorlás teljesen megszün- tettessék. Buday Barna meggyőző okfejtéssel mutat rá'árra, hogy a magyar mezőgazdaság megerősítésének és a mezőgazdasággal foglalkozó nép jóléte emelésének elsőrendű feltételei 1. a nép gazdasági nevelése, 2. az állattenyésztés érdekének megóvása és virágzóvá tétele, ellenben 3. úgy szociális szempontból, mint általában a mezőgazdasági haladásra nézve károsnak Ítél minden olyan intézkedést, mely a földbirtokok túlságos szétforgácsolását elősegiti.T^ Értesítés. A földadó kataszter kiigazításáról szóló 1909. évi V. t.-c. 1. §-a alapján, az egyes földrészleteknél a mivelési ágba beállott állandó változások uj osztályba soroztattak ; az uj osztályba sorozást feltüntető jegyzék a városi bírtoknyilvántartói irodában 30 napi közszemlére folyó évi december ho ll-töl 1910. évi január ho 10 ig bezárólag kitétetett. Erről az érdekelt földbirtokosok azzal értesit- tetnek, bogy az uj osztályba sorsozát megtekinthetik s az ellen szóval vagy Írásban a fenti határidőn belül felszólalhatnak. Á felszólalás a városi adóhivatalnál terjeszthető elő, illetve nyújtandó be. A közszemlére tétel ideje 1910 január 15-ig meghosszabbittatott Gyula, 1909. december hó. 11. Szikes György 528 5 — 5 adóügyi tanácsnok. TÁRCA, _____ Ró zsák. Valaki rózsát küldött tegnap este . . . »Utolsó rózsák“ . . . Ezt is megüzente! Üde szirmukon még harmat remeg. Eá van írva minden apró sziromra: „Magának nyílott édes, mind e rózsa! Itt küldöm el velők a lelkemet .. •“ Édes rózsáim! Nyiló szép virágok! Üzenete lesz minden sóhajtástok .. . Ő küldött el — drágák vagytok nekem !.., A hervadna ne jöjjön még reátok; Oh hadd nézek még gyönyörködve rátok!... Illatotok szétárad lelkemen . .. Rácz Etus. A zsellér. Irta: Péczely József. . .. Jóska levelet kapott a faluból. Ki irta, ki nem, azt nem lehetett az első intrádára kiókumlálni. Még a másodikra sem. De még azt is magukba rejtették a kis fekete apróságok, hogy lány vete- gette le őket,, vagy asszony. Inkább lány, mert annak van fundamentuma. Irigység, káröröm . . . A levélben az állt, hogy Julis szolgál No, az röndin való dolog. Szegény lány mit is csinálna egyebet. Szolgál. Két keze munkájával keresi a ruháját. De hogy a patikusnál, aki legény ember, az nincs röndin ; az már oly erősen keserves szivbeli fájdalomnak a rugója, mely erősen megkívánja az' egész kerek világ árgyélusainak, a szentek kívánatos szép életének egy léniában való elsorolását. No, az ily fajta litánia a katonaféle embernek nem is nagy megerőltetésébe kerül. Jóska is elkanyaritotta . . . A cugszfirer elsápadt a remekbe szedett kacs- karingós füzér felett . . Jóska ott ült a tükörfényesre kicsutakolt asztal mellett. A betűket pászoltatgatta nagy igyekezettel egymásba. Beleizzadt. Nem kívánatosán alakultak a sorok. Ezért hát az asztal mellől nagy hirtelen a szalmazsák végére kuporodott, majd meg önkéntelenül az ablakfóliához tehénkedett . . . Csak az állt a levélbe, hogy a patikusnál . . . — Azt a hetvenhétféleképen fütyörészgető ... Készülőt fújtak. A bakancs sehogysem akart felszottyanni a Jóska lábára, pedig viganjáró volt. A kék nadrág is szorult, tapadt Húzta, húzta, fölfelé, a kötésig ; azon is fölül ... A zsinórok pattogtak . . . — Haj, haj . . . Mikor az ancuggal nagynehezen rendbe jött, kivezényelték a puskaporoshoz. Na jó. Ott ráér az ember érlelődni. ... . Hát csak mégis a patikus ? Hogy ur ? Mintha az különb lenne erőre, vagy szerelőmre. Az is csak embör. Nem is olyan tömött, mint a paraszt. Gyöngébb pántu, girhesebb dongáju. Igaz, hogy az ur finomabb, simább. Azt meg a pénz töszi. A jólét A Julis is . . . azaz, hogy az apja leginkább a földért. A két hold. Annyi igaz, hogy már az is fundus. Kicsi, de saját. Nagy szó az. Föld. Földes lány. A Julis No, nem is lőhet az apjáé. Csak a Julis után mögy az. Ü kereste . . . Milyen könnyű az urnák Eldob két holdat s ott szakit, ahol akar. No, a Julis mögéri. Azt senki jobban nem tudhatja. Mög az! Mikor felváltották, a poszt-szobában nekifeküdt a levélírásnak. Biz az nehezen ment. Gondolat kerül százféle is ha arra kerül a sor, de a papírra nehéz rátenni. Meg nem is úgy jön ki rajta. A káromkodást sem lehet rajta érvényesen kiértelmezni. Pedig az érthetőbb minden finom szavalásnál. Abba benne van az ember egészen. Mindegy. Azért okkal móddal ki lehet festeni a keserves bánatot, az erős fájdalmat, különösen, ha a levél végére odakerül jó vastagon egy somfabottali agyon- ütés, meg két-három vérivó kutya . . . Jóska másnap kimaradást kért. Egész éjjel dorbézolt. Temetett. A hat napi lenungját, a puc- man pénzét, meg a bánatát. Hajnal felé a mulatókat is fölkereste. Táncolt veszettül, a tündéreket pörgette, szorongatta. Aztán fogat, fogért. Az ugyan a legény embernél nem esik rovás alá. Megülepedik tőle. Tisztul. Jóska is mentül többet vetődött a görbe útra, LapTiiils: mai szama 0 oldal.
