Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-02 / 1. szám
XLII. évfolyam. Gyula, 1910. január i. _ i-ső szám. Előfizetési árak; Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre.............. — 5 K — f Év negyedre.............. 2 K 50 f Hi rdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Teniplom-lér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési felhívás a „Békés“ 1910. évi 42-ik évfolyamára. Nemcsak a sablonnak, nemcsak a hagyományoknak hódolunk, amidőn a küszöbön áltó évforduló alkalmával előfizetési felhívást bocsátunk ki és vármegyénk, első sorban pedig a vármegye székhelye Gyula város közönségét kérjük, hogy a - »Békés« köré csoportosulni s azt előfizetéseikkel támogatni szíveskedjenek. A »Békés* nem üzleti vállalat, szerkesztője és munkatársai nem hivatásos újságírók, nem is voltak azok soha ; amit ugyan nem hivalkodásból említünk, sőt megengedjük azt is, hogy ezen körülmény a „Békésinek sok tekintetben hiánya s hátránya is, hanem megvilágítandó azt, hogy akik e lap körül sereglettünk, azok mindannyian, a máskülönben bár jogosult legkisebb anyagi érdektől menten, tisztán idealismusból, tisztán vármegyénk és városunk iránt érzett önzetlen lelkesedésből Írunk, agitálunk, buzdítunk és ha kell gáncsolunk, e vármegye s e város társadalmi, kulturális és közgazdasági elő- haladása s fejlődése érdekében. Ami negyven esztendőt meghaladó idő óta egészséges irányban való haladás és fejlődés van Gyulán és Békésvármegyében, abból a » Békés« mindenből kivette erkölcsi osztályrészét ; akárhány üdvös eszmének és intézménynek kezdeményezője, fejlesztője, diadalra vezetője és valamennyinek egyik főtényezője volt. Ha azzal kicsinyeinek és vádolnak bennünket, hogv sok dologban konzervativek, sőt ósdiaic vagyunk, ez ellen nem védekezünk ; sőt kijelentjük, hogy nem szándékozunk és nem is fogunk változni s »megjavulni.« Konzervativek és ósdiak voltunk és maradunk abban, hogy fentartjuka »Békés« négy évtizedes hagyományát, ami abban csúcsosodik ki — s ez a legnagyobb vádpont — hogy tiszteli a tradíciókat, ne nyúlj hozzám előtte a családi szentély, a vallás felekezetek és a társadalmi osztályok közötti béke, megbecsüli a közjó érdekében működő tekintélyeket, kerüli a személyeskedést, nem hajhászsza a szenzációkat, sőt léteiének egyik alapja az ezer és ezer féle érdekellentétben álló egyedek között a társadalmi öszhang- nak közérdekben levő ápolása, fentartása és megóvása. Ezzel a programmal, ezzel a működési térrel a „Békés“ ez idő szerint nemcsak városunk és e vármegyének, hanem az egész alföldnek legrégibb lapja. Akik lapunk irányával egyetértenek, azokat bizalommal kérjük, hogy bennünket a jövő évben is szíveskedjenek támogatni. Tisztelettel: A »Békés« szerkesztősége. A „Békés“ előfizetési dija: Egész évre 10 korona Fél évre 5 „ Negyedévre 2 ,, 50 fillér. Előfizetéseket elfogad Gyulán a kiadó Dobay János könyvkereskedése ; vidéki előfizetések posta utalványnyal eszközölhetők „Békés kiadóhivatalának Gyulán« cim alatt. Tisztelettel A »Békés« kiadóhivatala. Hol épüljön a cukorgyár? Voltaképen olyan medvebőrről diskurá- lunk, amelyből sem a medve, sem a bőr nincs még meg. Nevezetesen, ahogy a dolog még most áll, nem biztos, hogy cukorgyár egyáltalában létesül-e ? Befejezett tényről pedig szó sem lehet, legfeljebb kilátásról, de ez is érthetővé teszi, hogy a cukorgyár helyére nagy a versengés. Mint megírtuk, a cukorgyár létesítésének mozgalma Biharvármegyéből indult ki, még pedig avval a célzattal, hogy a gyár Nagyváradon épüljön fel. Beszámoltunk arról is, hogy a terv ezen az, alapon nem sikerült; nevezetesen nem jött össze az a termelési terület, mely a nagyváradi cukorgyár létesítéséhez, üzemben tartásához feltétlenül szükséges volna és Nagyvárad székhelylyel a gyár létesítésének eszméje el is ejtetett. A tárgyalások folyamán kitűnt, hogy a cukorrépa termelésének központja Biliarvár- megyének nyugati, Békésvármegyének keleti s Aradvármegyének északi része. Ennek a 'cukortermelési vidéknek minden kétségen kívüli centruma Gyula városa, mely mindhárom vármegyéhez, illetőleg répacukortermelési területhez legközelebb esik és mint előző cikkeinkben kimutattuk és bebizonyítottuk, a legalkalmasabb területtel is rendelkezik a cukorgyár felállítása s üzemben tartásához. Kimutattuk azt is, hogy a Gyulavidéki H. E. Vasút, révén Gyula városa a legelőnyösebb hely, amely különösen a kisjenői, tamásdai, seprősi, apáti, stb. uradalmak cukorrépa termelését és szállítását, ami pedig a cukorgyár létesítésére nézve egyik döntő tényező, biztosíthatja. TÁRCA. Gazdátlan karácsonyfák. Irta : Székely Sándor. Szépséges, szent karácsony estén A kis Jézus leszáll a mennyből, S amit egy éven át kivannak, Elhozza kis fiúnak, lánynak Szegényes, boldog Betlehemtől ! . . . — ■ Micsoda gazdag Eldorado ! Minden mesés kincsét kitárja . . . Megszédül, ki e pompát nézi, Es öntudatlan is megérzi, Hogy Jézus: a kicsik barátja ! . . . Pedig lám ! . . . Míg a boldogabbak Ajándékkal megrakva járnak, A kirakatok fénye alatt Mint szürke, didergő madarak, Rongyos fiúcskák, lányok állnak 1 . . . Es vágyakozó, bámész szemmel — Uram! ki tudja hány év óta ? — Pár szál ruhával gyönge testen Sóvárognak a fényes esten A kirakatnál, boltajtóba ! . . . Én betlehemi kis Jézusom, Csöpp, apró emberek barátja! E fázós, szürke kis csapatot, Mely ellepi a kirakatot, A te áldott szivecskód látja ? . . . Tudod, hogy nincs karácsonyfájuk ? . . . Tavaly se volt és azelőtt se . . . S tán sohsem akadt, aki értük, Hogy boldog legyen egy estéjük, Az éjt a nappal egybeöltse ! ? . . . Pedig minálunk, lenn a sarkon, Egy tündökölő, fényes boltba, — Mert nem akad már vevő rája — E szent estén: halomba hányva A sok gazdátlan karácsonyfa ! . . . Kivetik őket a szemétre, Pedig úgy adták, potom árért . . . — Hogy letöröld a hulló könnyet, Te megválthatnád, látod, őket ! . . . Te ! ... Ki — meghaltál a világért! Hisz volna mindnek kis gazdája, Ha milljó lenne egy rakáson ! . . . Mert akiknek ma könnye pereg: Örömtelenül árva gyerek, Uh ! annyi sok vau a világon ! — Szántsd fel égő könnyeiket, Mik ezt az estét árnyba vonják, S add, hogy jövő karácsonytájon Ne legyenek már a világon Árvák, s — gazdátlan karácsonyfák ! . . . Egy távollevőnek. Elküldöm a játszi lepkét szellő hátán üzenettel, Elküldöm a napsugarat melegítő szerelemmel. Nékik adom a csókomat, vigyék azt is messze hozzád, Mondják el hogy szeretlek még, mondják el, hogy gondolok rád. Udvarodon a napsugár rásütött a rózsafara, Kinyílott a rózsabimbó, egy kis lepke szállt le rája. Letéped a rózsabimbót, szagolgatod, el-elnézed,; Egy sóhajjal visszaüzensz „Szeretlek még én is téged !“ Ősz. A zsellér. Irta: Péczely József. Julis meg az apja kora hajnalban kiindultak az árendás földre. Lassacskán lépegettek, amúgy tempósan. Nem volt sietős az utjok . . . Mikor a gáton átkövetkeztek, a nap kidugta vörös fejét a szöllők mögül s a milliónyi fényes meleg sugarak egyszeriben kergetni kezdték a nehéz párákat föl az ég felé. A levegő megnehezedett a jóféle földszagtól. Bencze Vince eltátotta a száját s szaggatottan lélegzett. Nagy erős melle hullámzott a kéjtől ; szinte belebódult az élvezetbe. — Ez az, — dörmögte . . . Mikor kiértek a földre, Julis dologhoz látott. A kockás kendőt lekeritette a válláról, a felső szoknyájából kibújt, a többit felkötötte térdig, úgy nem lesz csatakos. A cipőket is levetette. Azok sem a harmatnak valók . . . Bencze Vince megállt a mesgye szélén. A vetést nézte. A föld vége beleveszett az erdőbe. A szemnek mégis csak egy pillantás. Benne buza„ kukorica, meg egy kis szegény-kenyérnek való rozs. No, mindegy. Kicsi föld is megterem sok mindent, csak vessenek bele. Ámbár, ha úgy vesszük: ez a két hold is elég szivelős darab egy szegény ember kezén. Ennek is az a szaga, illata, mint a többié ; úgy gőzölög, ring rajta az élet ... de még szebben, tömöttebben, A szaga mintha maradható- sabb lenne, vágósabb . . . Bencze Vince meg-megrázza a fejét, a kezével legyint egyet-egyet. Xjapianls: mai száma, 12 old.a,l.
