Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-24 / 43. szám

1909. október 24. BÉKÉS 5 eléje terjesztett összes javaslatokat a földbirtok arányos megadóztatása szempontjából elbírálja és ezáltal sz igazságos és egyenlő teherviselés alapjait erakja.“ Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy a vár­iegye törvényhatósági bizottsága, akkor amidőn a iszta jövedelmi fokozatoknak Békésvármegye mind három bccslőjárására nézve történendő leszállítását kérte,'ugyanakkor elhatározta annak kérelmezésétis, hogy Békésvármegye az országos földadó bizottságba is képviselve legyen. A békésmegyei gazdasági egylet is, a maga részéről, ily értelemben Darányi Ignác földmivelésügyi miniszterhez felterjesztést tőn, de óhajtandó, hogy a vármegye főispánja is szives kednék eme Békésvármegyére vonatkozólag rend­kívül fontos érdek szempontjából hathatós befolyá­sát érvényesíteni. Dr. Szóbél Dávid volt kórházi, jelenleg gyulai gyakorlóorvos, az e célból Budapesten alakított bizottság előtt a vizsgát sikeresen letévén, tiszti­orvosnak képesittetett. Az állami gyermekmenhely köréből- Lapunk múlt heti számának a gyermekmenhelyre vonatkozó közleményeit helyreigaz tjük, hogy Kallivoda János gondnok az aradi állami gyermekmeukelybez nem ellenőrnek neveztetett ki, hanem szo'gálattételre helyeztetett át, továbbá hogy Ujfalussy Mitild nem Gyulára, hanem Budapestre neveztetett ki telep felügyeiőnői minőségben. Nemes, emberbaráti tevé­kenységben eltöltött, áldá­sos eredményekben gazdag élet fonalát szakította ketté a végzet. Braun Mór tekintélyes kereskedő törvényszéki kereskedelmi ülnök felesége Billitz Mária, a gyulai izraelita nőegylet közbicsű ófben és szeretetben álló elnöknője, hosszas szenvedés után jobblétre szenderült. Halála, fájdalom, nem jött váratlanul, de mélységes, igaz és osztatlan részvétet keltett nemcsak városunkban, de a vár­megye határait is túllépve messze vidéken, hol az elhunyt úrnőt emberbaráti leikéről, jóságos szivéről, jótékonysága híréről sok helyütt ismerték. Bájos megjelenésű, lekötelező kedvességü uriasszony volt a megboldogult s lelki gazdagsága mellett nem fukarkodott vele szemben a sors a külső szépségek osztogatásában sem. Leány korában, a hetvenes években, a gyulai akkori díszes leánykoszorurtak egyik legékesebb virágszála, ünnepelt szépsége s a helyi társadalomnak dédelgetett kedvence volt. Élete verőfényes nyarát immár az ősz váltotta fel, hajszálai között már megcsillant a dér, de az elmu lás hervasztn lehellete sem tudta letépni orcáiról az üde rózsákat, nem tudta szeméből kioltani a ragyogást. Az őszi hervadás közepette is a tavasz szépségeiből kifejlődött csodásán gazdag nyáridő képviselője maradt úgyszólván élete végső napjáig. Az utolsó időkben is a régi szép asszony, a régi bájos kedves asszony volt, akár évtizedekkel ez élő t. Talán senkinek sem volt annyi tisztelője s olyan kevés ellensége, mint neki, a »legszebb nagy- mamának«, amint őt nevezni szokták. Családi vi­szonyának tisztasága, vagyoni helyzetének szeren­csés kialakulása az élet minden jó tulajdonságának megismerésére predesztinálták s az isteni gondvi­selés eme ritka bőkezűségét ha valaki, úgy ő teljes mértékben kiérdemelte. Halála, mely porig sújtja szerető férjét, bálványozásig szeretett gyermekeit és nagykiterjedésü tekintélyes családját, pótolhatatlan veszteséget jelent a Gyulai izr. noegyletnek, melynek elnöknője volt, épp úgy, mint a Gyulai noegyletnek is, melynek szintén egyik legbuzgóbb és legtevé kenyebb áldozatkész tagja volt. 8 most, mikor er- dőn-mezőn az ősz hervaFztó szele tépi a napsugaras nyár gazdag szépségeit, melankolikus érzésektől áthatva, csöndes rezignác óval állunk meg az ő elmúlásának megváltozhatatlan, szomorú tényénél, megnyugvást keresve a soha senkit meg nem nyug tató természeti törvény rideg igazságában, hogy minden szépnek és jónak el kell múlnia ezen a világon ! . . . A nemeslelkü úrasszony végtisztes Bégtételén vallás- és rangkülönbség nélkül, teljes számban, impozáns részvétmegnyilvánulással jelent meg városunk intelligenciája, teljes számban volt kép­viselve az elhunyt vezetése alatt állott izraelita nő­egylet s testületileg képviseltette magát a temetéseu Braun Mórné. a gyulai nőegylet és miután a megboldogultnak férje évek során buzgó tevékenységű kereskedelmi ülnöke volt törvényszékünknek — a gyulai kir. törvény­szék is. A gyászszertartás alatt Dr. Adler Ignácz rabbi mondott szépségekben és tartalomban egy­aránt gazdag beszédet, mely után a menet meg- hatottan kisérte utolsó útjára, boldog pihenése helyére az elhunytat, kinek ravatalát valósággal ellepték a szebbnél-szebb koszorúk s nyilló vi­rágok egész özöne. — Braun Mórné haláláról a család a következő gyászjelentést adta ki : „Braun Mór úgy a maga, mint gyermekei és egész rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel je­lenti a felejthetetlen feleség, legjobb anya, nagy­anya, testvér és rokon Braun Mórné szül. Bülitz Mari áldásos életének 53-ik és boldog házasságá­nak 33-ik évében hosszas szenvedés után folyó évi október hó 18-án délelőtt 11 órakor történt gyá­szos elhunytál. A megboldogult hült tetemei folyó évi október hó 20-án délután 2'/2 órakor fognak a helybeli izr. sirkertben az örök nyugalomnak át­adatni. Gyulán, 1909. évi október hó 18-án. Mind­annyiunk végtelen szeretete virrasszon felette! Braun Vilma, Braun Olga, Braun Margit, Braun Klára gyermekei. Klein Miksánó szül. Billitz R'za, Billitz Viktor, Billitz Sándor, Komlós Leo testvérei. Dr. Pap Dezső, Dr. Vámos Géza, Fischer Árpád vejei. Kovács Lidiké, Vámos Ágnes, Vámos Gyuri, Fischer Klára, Fischer Ágota unokái. Klein Miksa, Billitz Viktorné szül. Klinek Katalin, Billitz Sán- dorné szül. Púp Hilda, Komlós Leóné szül. Czin- 1 czár Mariska sógora és sógornői.“ Külön gyász- jelentésben emlékezett meg az elhunytról 8 annak érdemeiről a vezetése alatt állott gyulai izr. nőegylct is. Ennek a gyászjelentésnek szövege a következő: „A Gyulai Izraelita Nőegylet“ fájdalommal jeltnti Braun Mórné érdemekben gazdag elnökének gyá­szos elhunytát. A boldogult évtizedeken át buzgó és tevékeny előharcosa és hosszabb idő óta elnöke volt jótékony intézményünknek, melyet mindig szive egész melegével vezetett. A mindannyiunk igaz bánatára i y korán elköltözött elnökünk vég­tisztessége szerdán, folyó hó 20-án délután 2'/2 órakor fog megtartatni. Gyula, 1909. október hó 18-án. Nemes munkálkodása hervadhatlanul fen tartja emlékét! A gyulai izraelita nöegylet választmánya folyó hó 18-án délután ülést tartott, amely kizárólag a Braun Mórné elnöknö gyászos elhunyta keltette kegyeletnek volt szentelve. A teljes számban meg­jelent választmányi tagok mély meghatottsággal hallgatták Weisz Mór titkárnak, a fájdalom és mély bánat által elfogult hangon történt jelentését az egylet körül rendkívül nagy érdemeket Bzírzett, köztiszteletben és szeretetben állott elnöknő halá­láról, elhatározván, hogy addig is, amíg hálás ke­gyeletüket egy e célból tartandó közgyűlésen az elhunyt elnöknő feledhetlen szép emléke iránt mél- ióan leróhatják, testületileg résztvesznek annak végtisztességén, külön gyászjelentést adnak ki az egyletet sújtó pótolhatlan veszteségről, koszorúi helyeznek ravatalára, jegyzőkönyvileg megörökítik áldozatkész humánus irányú működését, gyászuk jeléül az elnöki állást egy esztendőn belül nem ■ öltik be és halála mindenkori évfordulóján külön segélyben részesítik a szükölködőket. Gyulaváros csatornázási ügyében a belügymi niszter nemrég hozott határozatában figyelmeztte a várost, hogy a közegészségügyi törvény értelmében a csatornázási munkálatok költségeire jogosult államsegélyt kérni. Azt a kérdést azonban nem döntötte határozottan el, hogy teljesiti-e a város­nak azt a kérelmét, hogy a csatornázási munkála­tok elvégzésének kötelezettsége aló! a város egész­ben vagy részben felmentessék. Ez okból a várme­gye alispánja kérdést intézett a belügyminiszterhez, vájjon a városnak szóban forgó kérelme mily mó­don nyert elintézést. A belügyminiszter a feiter- jesziésre válaszolva kijelenti, hogy nincs észrevé tele az ellen, ha a csatornázási munkálatok közül egyelőre legalább a két főcsatorna kiépül. Ezekből következik, hogy Gyula város nem mentetett fel a csatornázási munkálatok teljesítése alól, azonban ennek kivitelében egyrészt államsegéllyel támogat­tatik, másrészt nem lesz köteles a munkálatokat egyszerre végrehajtani, hanem évekre felosztva, a város anyagi erejének figyelembevételével viheti azokat keresztül. A két főcsatornának mielőbbi el­készítésére a város az alispán által utaeittatott. Halálozás. Özv. Róth Jánosné Popp Mária asszony, városunk egyik tisztes polgárasszonya folyó hó 19-én éjjel 61 éves ko’ában meghalt. A boldogult derék nő halála gyermekein és unokáin kívül számos gyulai tekintélyes polgár családot borit mély gyászba, Temetése csütörtökön délután volt nagy részvéttel. A halálesetről kiadott családi gyászjelentés a követ­kező: Alulírottak a saját, valamint kiterjedt rokon­ság nevében is mély fájdalommal tudatják a legjobb anya, nagyanya, anyós és rokon : özv. Róth Jánosné szül. Popp Máriának f. évi október hó 19-én éjjeli fél 11 órakor, élte 61-ik, özvegysége 2I-ik évében, hosszas és súlyos szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. A megboldogult hült tetemei folyó évi október hó 21-én délután 4 órakor fognak a helybeli Szent József temetőben örök nyugalomra tétetni. Lelke üdvéért pedig az engesztelő szent mise áldozat folyó évi október 22-én reggeli 7 órakor fog az anya­templomban az ég Urának ben utattatni. Gyula, 1909. évi októbei hó 20-án. Áldás és béke poraira! Róth Mária, Róth Antal, Róth Mihály, Róth Borbála, Róth János gyermeki. Róth József mostoha fia és családja, Limbek Róza, Merx Mária, Somogyi Mihály menyei és veje. Róth Géza, Róth István, Somogyi Mariska, Somogyi Lajos, Somogyi Józsi, Somogyi Mihály, Somogyi Jancsi, Somogyi Ferenc, Somogyi Károly unokái. Október hó végnapjaiban időjárásunk mező- gazdasági szempontból még mindig állandóan ked­vezőnek mondható. Az őszi vetések akadálytalanul folynak és ahol korábban történtek, a búza minde­nütt szépen kikelt és buja fejlődésnek indult. Kü­lönösen jótékony hatással volt a vetésekre az ok­tóber 10 iki eső; csak az a kár, hogy nem minde­nütt volt, igy a vármegye nyugati részeiben sem, amely különben is a legcsapadékszegényebb vidék. A szántás és vetéssel kapcsolatban serényen folyik a termények, a fa és takarmányszállitás is jó utak­ban. A nappalok, ha ninos is oly tulmeleg, mint a hó elején, még eléggé enyhék, de az éjjelek és kü­lönösen a kora reggelek már hidegek, úgy, hogy a fűtést is meg kellett kezdeni. E miatt azonban a tavalyi októberhez képest, amikor a hó elején erős fagyok állottak be, nincs ok a panaszra. Öngyilkos beteg. Torda Antal orosházi embert, a gyulai közkórházban gyógykezelték. Az orvosok kijelentették, hogy bajától csak úgy szabadulhat meg, ha műtétnek veti alá magát. Ettől úgy meg­ijedt az ember, hogy folyó hó 21-én délelőtt 10 óra tájban kiment a kórház félreeső helyére s ott felakasztotta magát. Barna Béla ápoló vette észre Torda tettét s azonnal levágta a szerencsétlen em­bert, de az orvosok már nem tudták eszméletre hozni, kiszenvedett. Lopás. Varga Károly Damjanics-ufcai laká­sából folyó hó 15-én délelőtt e nyitott ablakon át ismeretlen tettes kihúzott egy dunyhát és egy ágy- teriiőt. A tolvajt keresi a rendőrség. Cigányasszony. Keztyüs Teréz cselédleány f. hó 19-én, amint a piacról ment hazafelé, az utcán találkozott Sztojka Jánosné cigányasszonnyal. Be­szédbe ereszkedtek. Az értekezés végén a cigány­asszony a lány kezéből kiakarta kapni annak pénz­táriját, de a kapása nem sikerült. így tehát du­lakodni kezdtek, mely közben a cigányasszony ala­posan összekarmolta a cselédleányt. A cigányasszony ellen a rendőrség megindította a hivatalos eljárást. Baleset. Kurta János 16 éves suttyó legény fát vágott. Eközben a balkeze mutatóujját tőből levágta. A kórházban ápolják. Táncvigalom. Az Első Gyulai Kötött és Szövött Iparárugyár Részvénytársaság munkásai Weisz Mór vezérigazgató ur védnöksége alatt október hó 30-án a Göndöcs-népkerti pavilon összes termeiben, a Munkás Otthon javára zártkörű táncvigalmat ren­deznek. A rendezőség: Vadas Márton elnök, Spiel - mann Gyula alelnök, Schillinger Dezső pénztárnok, Króh József főrendező, Weisz Lajos táncrendező,

Next

/
Oldalképek
Tartalom