Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-08 / 32. szám
BÉKÉS 1909. augusztus 8. osztályát kielégítő eredménnyel végezték és a német nyelvből, és mértan-, számtan-, állattan- és rajzból tervkülönbözeti vizsgálatot tettek. A tan- tervkülönbözeti vizsgálatért a vallás-és közoktatás- ügyi m. kir. miniszter 40863. szám alatt kiadott rendelete szerint tantárgyanként négy korona fizetendő. A felvételi vizsgálat díjmentes. A beírás alkalmával a következő dijak fizetendők: beirásdij 2 korona, I. félévi tandíj 10 korona, tanszerdij 3 korona, könyvtárdij 1 korona, értesitődij 1 korona, nyomtatványdij 40 filler és nyugdijjárulék 30 fillér. Január hó végén vagy február elején fizetendő még 10 korona Il-ik félévi tandíj. A fizetendő dijak tehát egész évre összesen 27 korona 70 fillért tesznek. A beírás idejéről az érdeklődőket a helybeli lapok utján annak idején értesíteni fogom és bővebb felvilágosítással bármikor készségesen szolgálok. Gyulán, 1909. évi augusztus hóban. Abaf János, igazgató. Távozó tanító. Tóth Mihály békési ref. központi tanító Sárospatakra történt megválasztása folytán békési állásáról lemondott. A fiatal ambiciózus tanító bár csak egy évig működött Békésen, de ezen rövid idő alatt is tanúbizonyságát adta hivatására rátermettségének. Távozását a békési tanügy minden barátja őszintén fájlalja. Az üresedésbe került állás betöltéséről pályázat utján fog gondoskodni a ref. egyház. Felhívás. Felhivatnak mindazon szőlőbirtokosok, kik saját termésű boraikat kedvezményes díjtétel mellett óhajtják elfogyasztani, hogy igényeiket Gyula város fogyasztásiadóhivatalában 1909. évi augusztus hó 16-tól szeptember 15-ig jelentsék be. Gyula, 1909. évi augusztus hó 4. Dr. Bucskó Koriolán 332 1—1 főjegyző, h. polgármester. 9117—1909. Hirdetmény, Tóth Lajos gyulai lakos sertéshizlalótelep engedélyezés iránt folyamodván, a városi tanács az 1884. évi XVII. t.-c. 27. §-a értelmében a helyszíni tárgyalást ezennel elrendeli, annak határidejéül 1909. évi augusztus hó II. napjának délután 4 óráját Vásár-utca 3. sz. a. megállapítja, arra az érdekelteket azzal hivja meg, hogy amennyiben a telep létesitése ellen kifogást akarnak tenni, kifogásaikat kötelesek a tárgyaláson szóval vagy írásban előterjeszteni, különben a telep — amennyiben az ellen köztekintetekből kifogás fel nem merül — engedélyeztetni fog. Gyulán, 1909. évi augusztus hó 5-én tartott városi tanácsülésből. Dr. Bucskó Koriolán s. k. 387 1—1 h. polgármester. Hírek. Közvetlen kocsi Gyuláról. Az uj menetrend életbelépésekor általános panasz tárgyát képezte az üzletvezetőségnek Gyulára nézve meglehetősen és érthetően sérelmes amaz intézkedése, hogy a közvetlen kocsit Gyula és Budapest között beszüntette. A panaszok orvoslása céljából a közigazgatási bizottság feliratot intézett a kereskedelemügyi minis- terhez, hogy a közvetlen kocsikat Gyula és Budapest között továbbra is tartsa fenn. A kereskedőim miniszter a felirat folytán értesítette a közigazgatási bizottságot, hogy a közvetlen kocsi folytatólagos beállítása iránt egyideüleg intézkedett. Kijelentette azonban, hogy ezt a téli időszakra nézve nem tartja fenn, mert a kocsi átkapcsolása indokolatlan nagy késedelmet idézne elő s különben is annak fűtése elháríthatatlan nehézségekbe ütközik. A megyei alügyész újonnan rendszeresített állására a műnk ikör tudvalevőleg a legutóbbi megyei közgyűlésen nyert megállapítást, mely határozat belügyministeri jóváhagyást igényel. A hivatalos lapban közölt határozat ellen senki sem élt feleb- bezóssel 8 így semmi akadálya nincs annak, ho?y az abban foglalt rendelkezések az átdolgozás alatt levő szervezési szabályrendeletbe beillesztessenek. Remélhető, hogy a határozat megerősítése addig is mielőbb leérkezik s igy az állásra már a» közel jövőben pályázatot lehet kiírni. Az októberi közgyűlésen megválasztandó uj alügyész azután nyomban elfoglalhatja hivatalát. Községi jegyzők arcképes igazolványai. Abból az alkalomból, hosty a féláru utazás kedvezményét a kereskedelemügyi miniszter a községi jegyzőkre is kiterjesztette, több lap olyan értelmű kereskedelemügyi miniszteri rendeletet közölt, mely szerint az igényjogosult jegyzők igazolványainak kiállít- hatása céljából, azok arcképeit augusztus elsejéig az alispáni hivatalnak kellett volna összegyűjteni s a minisztériumhoz felterjeszteni. Az e tekintet ben több helyről megnyilvánult érdeklődés to'ytán, illetékes helyen utána jártunk a dolognak, honnan azt az értesítést nyertük, hogy az alispáni hivatalhoz ilyen értelmű rendelet nem érkezett. Az alispán maga is felirt a minisztériumhoz az e tárgyban esetleg tett intézkedések közlése céljából, honnan azt a választ nyerte, hogy ez a kérdés még mindig tárgyalás alatt áll. Lemondás- Közöltük annak idején, hogy az orosházi járásba beosztott dr. Jeszenszky Elek szolgabiró, erről az állásáról lemondott. Azonban a lemondás elfogadásának kérdésében mindezideig nem történt döntés, mert az a belügyminiszter elé terjesztetett, ahol ugyanis feljelentés folytán említett szolgabiró ellen eljárás volt. A miniszter most a törvényhatósághoz küldötte le, oly célból, hogy annak tárgyában döntsön. Valószínű tehát, hogy ebben az ügyben az októberi vármegyei közgyűlés mondja ki a döntő szót, melynek folytán a lemondás folytán megüresedett szolgabirói állás egyidejűleg ugyanakkor az ősszi közgyűlésen kerül betöltés alá. Bekésvármegye közkórházi bizottsága f. évi julius hó 31-en délután 3 órakor a vármegyei székház kistermében ülést tartott. Tárgyalás alá vette elsősorban a bizottság a Kuncz és Tsa budapesti, valamint Feuer Márk gyulai cégek kórházi szállítók által a bizottság azou határozata elleu beadott észrevételeket, mellyel nevezett szállítók szállítmányainak egy részét, visszautasította. A bizottság az észrevételek kapcsán elhatározta, hogy a szállítók részére átengedett mintát, valamint a beszállított felszerelési cikkekből 1 — 1 példányt felülvizsgálás céljából felterjeszt a m. kir. technológiai múzeumhoz A m. kir. belügyminiszter a kórház jövő évi költségvetését felülvizsgálván, azt jelentéktelen módosításokkal jóváhagyta. A bizottság a belügyminiszter rendeletét tudomásul vette. A napi ápolási dijak 1910. évben az idei 180 fillérrel szemben 182 fillérben lettek megállapítva. Ezek után az ülés több jelentéktelenebb ügy letárgyalása után véget ért. Időjárás- Három heti szárazság után végre megnyíltak az ég csatornái és pénteken hüs esőcseppek hulltak a magasból, melyek a már-már tűrhetetlenné váló levegőt felfrissítették. Szombaton azonban ismét kiderült s úgy látszik, folytatódik tovább a kánikula. Egynapos eső alig segít a mostani állapoton, legfeljebb a port veri el. Nagy, talán egész hétre kiterjedő országos eső volna szükséges, hogy a gazdák abból a termés — különösen a kukorica — tekintetében hasznot lássanak. TŰZ. Kopasz Istvánnak a kis oláhvároson, az udvarán levő istálója folyó hó 6-án, d. u. 3 órakor ismeretlen okból kigyuladt s teljesen leégett. Müvészestély. Nagyszabású müvészestélyt rendezett szombaton, folyó hó 7 én este Kertész Mihály a szeged-gyulai színház tagja. A müvészestó- lyen a „Budupesti Giccs-müvésztársaság“ működött közre. A müvészestély az Erkel Ferenc színkörben folyt le, lapunk zárta után lévén azonban sz előadás, arról csak jövő számunkban referálhatunk részletesen. A jelekből és az első előadás iránti érdeklődésbe biziosra vesszük, hogy a müvészestély teljes anyagi és erkölcsi sikerrel járt. Az előadást különben ma este megismétlik. Felhívjuk Gyula város közönségének jóindulatú támogatását a ma esti második előadásra. Az előadásokat nagy plakátokon hirdette Kertész Mihály, az agilis rendező. A műsor a következő: Közreműködnek: Rédey Lám a két öccs is . . . Alig győzi táplálni az asszonyokat, meg a gyerekeket. No de maguk szerezték maguknak. Nem segítette őket. Pedig lett volna miből, meg rájuk fért volna. A két atyafi azonban nem sokat rimánkodott az öreg előtt. Akaratos természetük volt. Egyszer- kétszer próbálkoztak, különösen az asszonyok, de hogy szépszerivel semmire se mentek, fölhagytak a kéréssel. Úgy gondolkoztak : Ha elhal az öreg, úgyse viszi magával. Más rokon nincs, rájuk marad minden. Addig az ideig meg majdcsak kibírják valahogy. Ki is birták. Hiszen ha az öreg még életében eltestálhatja a vagyonát a két atyafira, — ha ugyan gondolt e végből rájok —■ úgy minden jól végződhetett volna, de hát az öreg váratlanul költözött el s igy a sor másként alakult. Másként. Még pedig rosszul! Úgy történt, hogy az öreg temetése után ösz- szeült a két rokon az ősi portán, kiki magával hozván a családját, jó embereit s megkezdték úgy poharazás közt az osztálykodást. Kinek, mi jut. Kire, mi esik ... A szőlő, erdő, ház, meg az ingóságokban csak megegyeztek ugy-ahogy. Hol az egyik engedett, hol a másik, mikor azonban a földekre került a sor, megbikacsolták magukat. Főként az asszonyok lettek hajthatatlanok . . . Péterék is a sürüsi lapos földet akarták, Jánosék is. Volt is benne valami. A fokháti földön, mióta az urak kiléniázták a Körözst s a viz egy-kettőre leszalad a határról, minden esztendőben kisül a gabona. A sürüsi rész meg, amelyik azelőtt vizjárta nádas, kákás, értéktelen béka-tanya volt, úgy ontja a magot évről-évre, hogy kivánva se különben. — így hát nem csoda, hogy mindketten a sürüsi földre gondoltak. Szóra, szó jött . . . Utóbb is a jó emberek választották szét a hadakozó atyafiakat. Péter még az utcán is fenyegetődzött. Megrázta az öklét: — Ha az enyém nem lesz, te se turkálsz benne! — Vagy én, vagy senki! — Rázta meg borgőzös fejét a másik . . . No, azelőtt se élt a két atyafi-család valami nagy egyetértésben. Az osztálykodás után meg éppen ellenségek lettek. Péter törvény elé vitte a maga igazát. De János se hagyta magát. Ha Péter elhalászta előle a vastagszáju fiiskálist, ő meg csak azért is a vörös szakáin prókátorral kötött egyezséget. Ekkor aztán megindult a verekedés. Még olyan pörpatvart nem látott a vármegye. A két fogas fiskális benn a városban, a két atyafi, meg a családja künn a falun, olyan csetepatékat rendeztek, hogy arról beszélt az egész vidék. Természetes, hogy minden nagyobb kirohanás, egymásnak botokkal, husángokkal való megérdekelése után csak szaporodott a poranyag . . . Nem igy a prókátorok, azok a maguk épületes értekezéseiket a felük számlájának terhére írták , . . Telt az idő . . . ítélet, ítéletet követett . . . Amig lehetett, a Ifiskálisok apelláltak. Az utolsó stáció után újra felvették élűiről az ügyet . . . Mikor másodszor is megjártak a prókátorok minden fórumot, a költségek oly takaros summát tettek ki, hogy a két atyafi a numerusok hallatára megvakarta a fejét, kiki a magáét, de biz az erszénybe hiába kotorásztak, nem találtak benne semmit. Ami kevés költségük volt, azt már rég kiszivattyúzták a pörvesztők ... Az első kálvária-járás elvitt mindent, még elég se volt. No, a prókátorok azért nem estek kétségbe. Tudták jól, hogy mit csinálnak. Biztosra dolgoztak. Ők nem veszíthettek. Mikor látták, hogy a port tovább nyújtani nem lehet, de meg nem is érdemes, lezárták az aktákat s végső aktusként egyszerre tartották a markukat . . . Ekkor vakarták fejeiket az atyafiak. Közbe Ígértek füt-fát s azonfelül, hogy a prókátorok nem engedtek, elkeseredésükben még botot is. No, de ez már késő volt. A prókátorok fordítottak egyet a dolgon, beadták keresetüket. A törvény meg is Ítélte a fáradságuk költségeit . . . Ekkor aztán megpergették az ősi portán a dobot, de még az uj, szegényes, nádfödeles portákon is és leütötték a házakat, meg a pörös földeket. Mikor ez a szomorú aktus megtörtént, János odakiáltott Péternek : — No, mit nyertél ? — Én semmit . . . Hát te ? Aztán közömbösen megrántotta a vállát : — Neköd sincs semmid . . . neköm se . . . — Akko’ kezet foghatunk . . . Kezet fogtak. Ettől az időtől kezdve aztán úgy éltek, mint a legjobb testvérek. Együtt jártak napszámba, az Egyletbe ... no meg a korcsmákba is. Azóta nincs is a faluban nagyobb cucilista a két Bagónál . . .
