Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-22 / 34. szám

Gyula, igog. augusztus 22. Előfizetési árak; Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre................... 5 K — f Év negyedre................. 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZQAZDASZATI HETILAP. 34-ik szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. r Állattenyésztés, Magyarország mezőgazdasága az átala­kulás felé vezető fejlődés küszöbét kétség­telenül átlépte már és ma örvendetesen halad azon az utón, amelyre egyrészt a Nyugat magas színvonalon álló mezőgazdaságának előttünk álló példája, másrészt pedig meg­változott hazai viszonyaink vezetnek. A múlt század vége felé is tapasztalt külterjes gaz­dálkodás majdnem egészen eltűnt és ennek helyébe a belterjesebb gazdálkodás lépett, amellyel az egyoldalú szemtermelés csökkenni kezd. Ha összehasonlitjuk még csak a közel­múlt idők általános gazdasági üzemmódjait a maival, úgy a növénytermesztés, mint az állattenyésztés terén szembetűnő és örven­detes változást tapasztalhatunk. Különösen ez utóbbi az, amely nagyobb lépésekkel halad a fejlődés utján. Az állat- tenyésztés fejlesztésére fordított nagyobb gond rövid másfél évtized alatt azzal az eredménnyel járt, hogy ezen idő alatt, — dacára a közbeeső takarmányinséges eszten­dőknek, — a szarvasmarha-állomány 32°/0-ra emelkedett és a sertésállomány is rohamosan emelkedett, amit legjobban bizonyit az, hogy az utóbbi három év alatt, amidőn a Balkán állatbehozatal teljesen szüneteit, a belső fo gyasztást teljesen el tudtuk látni, sőt jelen­tékeny kivitelt is mutathattunk fel. Hason­lóan biztató a juhtenyésztés fejlődése is, mely az utóbbi három esztendő alatt szinten közel 3 millió szaporulatot tüntetett fel. Az eddig elért eredmények kétségkívül örvendetesek és biztatók, de azért őszintén be kell vallanunk, hogy még mindig nem kielégitőek, mert állattenyésztésünket még nem sikerült arra a színvonalra emelni, ame­lyen hazai viszonyaink között állania kellene. A magyar gazdatársadalom, az állat- tenyésztési politikával még intenzivebb fel­karolásának szükségességétátérezvén, a Gazda sági Egyesületek Országos Szövetsége által ez év junius havában megtartott országos gazda nagygyűlésen vitatta meg azt a kérdést, miképpen lenne állattenyésztési politikánk úgy folytatandó, hogy állattenyésztésünk a fejlődés utján rohamosabban haladhasson és arra a színvonalra emelkedhessek, amellyel az állattenyésztéssel foglalkozó más kontinen­tális államoké ma áll. Az említett országos értekezleten a magyar állattenyésztés-ügy legalaposabb is­merője Pirkner János, miniszteri tanácsos fejtegette e kérdést, kinek felfogásában kell, hogy minden hozzáértő gazda osztozzék. — Tenyészállotnányunknak körülbelül három­negyed része van ma a törpebirtokosok, vagy a teljesen földnélküli kisemberek kezén, akik á tenyészállatanyag fejlesztésének nélkülöz­hetetlen voltától kevésbé vannak áthatva s e téren határozottan vezetésre, irányításra szorulnak, mely feladat az intelligens gazda­társadalomra, a gazdák érdekképviseleti szer­veire, a kormányra és a törvényhozásra hárul. A mezőgazdaságról és mezőrendőrségröl szóló 1894. évi XII. t.-c. az állattenyész­tésről szóló rendelkezései ugyan szintén szá­molnak ezzel a feladattal, de mai kereteiben a törvény e rendelkezései már meg nem felelők, a gyakorlati élet követelményeit már kielégíteni nem képesek, hiányos és hézagos voltuk miatt, úgy hogy ezen törvénynek az állattenyésztésre vonatkozó rendelkezései ok­vetlenül hatályon kívül helyezendők és mi­előbb egy uj, a mai viszonyokhoz simuló, kizárólag az állattenyésztésre vonatkozó, külön törvény alkotandó és léptetendő életbe Ami egy .uj állattenyésztési törvény mi­előbbi megalkotását és sürgős életbelépteté­sét különösen kívánatossá teszi, az az apa­állatok úgy minőség, mint számbeli vizsgá­latának mai módja. Ne a szolgabiró, — aki tudvalevőleg jogász, — birálja-el a tenyész- célra való használatra alkalmasságot, de hoz­záértő gazdaember s ha erről intézkedik majd az uj törvény, legyen benne intézke­dés arra is, hogy a küllemileg és fajta ta- nilag kifogásolható apaállatok a köztenyész­tésből büntetés terhe mellett kizárassanak. Országos szempontból állattenyésztésünk egészséges és hasznos fejlesztésének elenged­hetetlen feltétele az állatállomány idősza­konként való számbeli megállapítása, vala­mint a havasi legelők okszerű kihasználásá­nak is, az uj törvénybe felveendő biztosítása. De kétségtelenül óriási hatást várhatnánk az 1908. évi XLIII. t.-cikk rendelkezéseinek életbeléptetésétől, mely tudvalevőiig egy ál­landó jellegű tenyész- és haszonállatvásár- telep létesítését mondja ki, mely kimondha­tatlan előnyére szolgálna a hazai állatérté- kesités s ezzel magának az állattenyésztés ügyének is. Ugyanezen törvény arról is intézkedik* hogy az állatdijazások eddigi módja meg­változtatandó, amennyiben az állatdijazások egyöntetűen az egész országra szólóan ren­dszeridők. Ebben a tekintetben az említett t.-cikk állattenyésztési politikánkra felette T Á> JFI Ö Z Esküvői rímek. Hogy kedvesed vállára hajtád Koszorús, fátyolos fejed, Rózsáit akkor bontogatta Fölöttetek a kikelet .... A boldogságtól megremegve Virágesőt szórtak a fák, S egy hosszú, forró, égető csók Virrasztó át az éjszakát . . . S im virradatra a tavaszból Csupán emlékezés maradt, Perzselő nyárrá változott át Egy rövid éjszaka alatt . . . Nyárrá, amelynek sugaránál A vér zsibongva forrni kezd. Melytől gyümölcs pirul a lakon, S megérik a szőlőgerezd . . . És ez az Éden, melyben egykor Az első emberpár lakott . . . Vigyázzatok, himes mezőin Szept szeretettel járjatok! S ha néha árnyat vet reátok Egy-egy futó felhődarab, Engesztelő, szelid csók nélkül Ne áldozzák alá a nap . . . Így juttok el a boldog őszhöz, Midőn a múlt emlékben él, így hinti fehér zúzmaráját A lelhetek fölé a tél . . . A ti megfáradt szivetekben Örök tavasz csak igy terem, Mert mindeneknél a világon Hatalmasabb a szerelem . . . Székely Sándor. XjapTxnlr mai száma Q old.al.-----------------------------------------------------------------­De a sereg előtt szaladt száz fejszés ember,, aki az utat csinálta. A sziklákat félrehengeritette, a zugó patakokra hidat vert és ledöntötte az útban álló nagy fákat. Úgy jött át Rákóczi hadaival a Kárpátokon. Zászlói a szabadság közeledését hirdették és lenn a völgyben, hol összegyülekezett hívei várták a visszatérő fejedelmet, felharsant a szent szabadság dala. A szabadság igy vonult át az örök hóval fe­dett Kárpát hegységen. Még a vén meredek hegyek is bizonyosan szívesen eresztették haza Rákóczit. Sok, sok esztendő múlt el. Rákóczi óta a ho­licsi utat nem járta senki. Ugyan kinek lett volna . kedve a meredek sasokjárta utat választani, amely oly meredeken emelkedett fölfelé a hegyek között* mintha egyenesen az égbe vinne. Akinek dolga is volt arrafelé, a kényelmesebb utat választotta a völgyben. De nem lehetett ám mindenkinek a völgybe jutni. Havas, hideg novemberi nap volt. A sasok is elbújtak sziklafészkükben, a tél szürke felhői pedig szinte rákönyökölnek a hegyormokra megpihenni. 'A holicsi utat befújta a hó. Még zerge sem járt jrajra napok óta. Egyszerre csak recsegő trombitaszó harsan fel a hegyek között. A fehér homloku, vén hegyóriások szinte csodáDozva néznek össze. Ugyan ki jár itt* ahol még a madár sem jár? Odalenn, a hegyoldalban a szédítő mélységben ■ egy század huszár kapaszkodik fölfelé. Annak a huszárszázadnak trombitása kürtőit unalmában. A holicsi ut. Irta : Krúdy Gyula. Fenn, a Kárpátok között, ahol már csupán sasok járnak és zöld moha tapad a sziklák oldalá­hoz, az ünnepi templomi csendet éves számra nem zavarja meg semmi emberi, vagy állati hang. A sasok némán emelkednek föl a mélyből, a vadász, ha erre a tájra vetődik, eszeágában sincs énekelni. A komor némaságba legfeljebb a szél szokott bele- orgonálni s az ég menny dörög hozzá. Itt ebben a rettenetes magányban vezet egy ut. Egy ut, mely Magyarországból Lengyelor­szágba visz a Kárpátokon át. Bizony ilyen ut is kevés van a világon. De hát ez az ut se olyan, mint a többi ut Nincs ám az kővel kirakva, mikor úgy is kő ott minden. Nem is szabályos ut ez. Csak onnan lehet tudni, hogy hol van az ut, ahol a szikladarabok félre vannak hengergetve. Ott van a hires holicsi ut. A holicsi útnak az a nevezetessége, hogy pénzért talán még máig sem építették volna meg. A lelkesedés építette ezt az utat. II. Rákóczi Ferenc, a nagy fejedelem erre jött vissza Lengyelországból szegény leigázott hazájába. Kárpát havas ormai lát­ták az ő dali seregét, amely lóháton utazott a me­redek felett. Helyén volt ott a szive lónak, lovas­nak egyformán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom