Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-28 / 9. szám
2 BÉKÉS ” 1909. február 28. Az ülés lefolyásáról szóló részletes tudósításunk a következő: Döry Pál főispán nyomban 9 órakor az ülést megnyitja, s a megjelent bizottsági tagokat melegen üdvözli. Jelenvoltak : Ambrus Sándor alispán, Kiss László tb főjegyző, dr. Konkoly Tihamér, Moldo- ványi János aljegyzők, dr. Yangyel Endre tb. aljegyző, Jantyik Mihály, dr. Bikády Antal, Aszalay Gyula, Kolozsi Endre, dr. Simonka György, dr. Danes Szilárd, Rohoska Mihály, Popovics Szilveszter, dr. Ber- thóty István, Lukács Endre, dr. Wieland Sándor, Seiler Elek, dr. Zöldy Géza, Sárossy Gyula, Perszina Alfréd, Kovák Árpád, Kóhn Dávid, Sál József, Szabó Emil, dr. Sztojanovics Szilárd, dr. Kiss László, Korossi László, dr. Follmann János, Grimm Mór, dr. Török Gábor, dr. Körber Tivadar, Kecskeméthy Ferencz, Szabó János, Pfeiffer István, Reiner Béla, Hrabovszki Pál, Koren Pál, dr. Mázor Elemér, Szath- máry Gábor, Kocziszky Mihály, Boros János, Be- lenta Mihály, Papp Károly, Weisz Mór, Popovics M. Aurél, Monori Mihály, Hunya Mihály, Kovács István, dr. Kovács Péter, Yincze Dániel, Biró Benedek, Szabó József, Varságh Béla, Antalóczy Nándor, Tardy Lajos, Szabó László, Morvay Mihály, Dombi Lajos, Schmidt Iván, Siuszky Ferencz, dr. Ladies László, Metz Antal, Murvai István, Lehoczki Mihály, K. Horváth Sándor, Omatza Mihály, Szikes György, dr. Lovich Ödön, Oláh Mihály, Südy Isván, dr. Kun Pál, stb. Az ülés megnyitása után az alispáni jelentést ismertette a távollevő főjegyző helyett Kiss László tb. főjegyző. Az első felszólaló Lehoczki Mihály tót- komlósi biró. bizottsági tag volt, aki hosszasan panaszolja, hogy sajtó utján olyasmiről értesült, miként az alispán ő róla a közigazgatási bizottság előtt úgy nyilatkozott, hogy a főjegyzőt a hivatalból kirúgja, avagy akarta volna, azért mert egy színtársulat dijainak lefizetése nem lett volna rendben. Panaszkodik a főjegyző ellen, aki 1908-ban nagy szabálytalanságot követett el, mert apósát beválasztatta. Más baj is van ott, de a közig, hatóság nem orvosolja. Berthóty István főszolgabíró a felszólalásra vonatkozva sajnálattal konstatálja, hogy Tótkomlóson a jegyző és biró között súrlódások vannak. A panaszt ő mindig orvosolja. Igaz, hogy Lehoczki ezelőtt 6 nappal hozzá egy panaszt nyújtott be, de arra még azért nem kapott választ, mert ő nem szokott senkit meghallgatás nélkül elitélni. Ambrus Sándor alispán a főszolgabíró kijelentéseihez csupán azt kívánja tenni a maga részéről, hogy itt nem a bizottsági tag, hanem a községi biró beszél saját dolgáról. A községi alkalmazottak torzsalkodására felügyel. Arra nézve, hogy ő Lehoczkiról állította volna, hogy a jegyzőt kiakarta rúgni» öjelenti, hogy az ő felfogása szerint a bírót — ha ilyet tett volna — azonnal felfüggesztette volna. Ebből levonhatja a koüsekvenciát Lehoczki, hogy nyilatkozott-e róla, vagy nem ? Tárgyalás kezdete. Az alispáni jelentés tudomásul vétetett, úgyszintén a közigazgatási bizottsági jelentés is A számonkérő szék jelentését dr. Konkoly Tihamér aljegyző terjesztette elő, mely szerint a tisztikar működése kifogástalan, s igy örvendetes tudomásul szolgál. Döry Pál főispán a maga részéről mint a számonkérő szék elnöke kötelességszerüen kijelenti, hogy a számoukérő szék ülésén örvendetesen konstatálták, hogy a tisztikar nagy munkahalmazzal példásan küzd s e tekintetben a megyei árvaszék előljár. Tudomásul vétetett. Köriratok. Pécs sz. kir. város törvényhatóságának az ösz- szes köztisztviselők és katonatiszteknek községi pótadóval való megterhelése iránti köriratot — hasonló szellemű felirattal támogatja a hatóság. Zemplén vármegye körirata a koaliczióban egyesült pártok egyesítése iránt, tudomásul vétetett. Nagy lelkesedéssel tette magáévá a bizottság Pozsony sz. kir. városnak dr. Konkoly Tihamér által előterjesztett ama köriratát, mely a pornografikus irodalmi termékek megrendszabályozását sürgeti. A badsíerkészlet raktár kibővítése tárgyában kelt előterjesztést, valamint a szarvas—szentesi törvényhatósági úthoz vett területrész átengedése tárgyában kelt szerződést, vita nélkül elfogadták. Nagyobb vita az orvosi szabályrendelet körül folyt, abban résztvettek Kovács községi orvos, dr. Zöldy János vm. főorvos is csinos beszédekben, módosításokat jelentve be az állandó választmány javaslatához, melynek befejezte után elnöklő főispán kimondotta, hogy az állandó választmány javaslata idevonatkozólag elfogadtatik. Am a közgyűlés többsége úgy látszik nem igy gondolkozott, mert a főispáni kijelentést óriási zaj, lárma és zavar követte. Követelő hangok hallatszottak, melyek az elnöki enuntiatiót visszavonni kívánják. Miután a zaj miatt a közgyűlés folytatható nem volt, elnök az ülést 10 perezre felfüggesztette Szünet után Dőry Pál főispán azzal nyitotta meg újra az ülést, hogy ha a kimondott határozat törvénytelen volt, az ellen van jogorvoslat. Az a felfogása hogy ha az igazságnak vagy ő neki kell szenvednie, akkor szenved inkább ő. A főczél mindig az, hogy ebben a törvényhatóságban mindig az igaz ság jusson érvényre. Kijelenti, hogy az állandó választ- máuy javaslatát á'talánosságban elfogadottnak nyilvén}7, hogy a hanyatló nemzetek nem ismerik fel a hanyatlásukra vezető okokat. Nagy szerű példa erre a lengyel nemzet, melyhez különben is nagyon sokban hasonlítunk. Azt is mondják, hogy ez a gyűlölködés többé kevésbé más nemzeteknél is igy van, mert az az emberi természettel jár. Hát épen ez az a nagy tévedés, a mit nem akarunk, vagy nem bírunk észrevenni. Más nemzeteknél az általános gyűlölködés nem ölt akkora mérveket, mint mi- nálunk. Akinek volt alkalma a külföldi társadalmak életét megfigyelni, bizonyíthatja ennek igazságát. Ott az embereket az általános emberszeretet hatja át. Különösen észrevehető' ez ismeretlenek érintkezésénél, akik rendesen barátságosan közelednek egymásmáshoz, legalább addig, amig az ellenszenvre nincs ok. Nálunk épen megfordítva van. Nálunk az ismeretlenek ellenséges indulattal közelednek egymáshoz, s ez az ellenséges indulat csak akkor változik át szimpátiává, ha arra különösebb ok van. A ki nyitott szemmel jár a mi társadalmunkban, ezt el nem tagadhatja. Ha külföldön kitekintesz a robogó vonat ablakán, kendőlobogtatást látsz. Nálunk ilyesmi nem létezik, itt legfeljebb nyelvet öltenek a vásott suhanczok az utasokra. Kicsinyes dolog, de jellemző. Nálunk kitördelik az utszéli fácskákat, a kertből kiszaggatják a virágokat, megcsonkítják a fácskákat. Pajkosságból, — szoktuk mondani. Pedig nem, hanem azért, hogy másnak bosszúságot okozzanak, mert ez gyönyörűséggel jár. Közgyülölet: a társadalom jellemvonása. És el fogunk pusztulni belé. — Ez lesz a sorsunk, kikerülhetetlenül. Addig azonban gyűlöljük egymást. Gyűlöljük vadul, fanatikusan. Mert ennek már igy kell lenni. A vármegye közgyűlése. — Február 27. — Csekély érdeklődés mellett folyt le a vármegye idei első rendes közgyűlése, s meglátszott, hogy semmiféle választás nem került sorra. A székház tágas helyiségében csak itt-ott volt látható egy-egy bizottsági tag, azt is az orvosok ügye hozta be, mert most tárgyaltatott a községi orvosok rendelési, látogatási, fuvar és távolsági dijainak megállapitását magában foglaló szabályrendelet. de nem felelt; nem tudott neki mit mondani. Érezte ennek a gyönge léleknek az igazát, a fájdalmát. Hát csak hallgatta tovább a Sári panaszát. — Éd’s szülémmel kéccö’ is möglátogattuk . .. Oszt sohsem vót se a kaszárnyába, se a főhadnagy uréknál . . . Mer ott szolgál .. . Egy esztendeje . . . Sári elhallgatott . . . Lassan haladtak a védgáton hazafelé. A csípős tavaszi szellő meg-megsimogatta a lelke mélyén viharzó menyecske arczát. Megálltak. Sári mélán tekintett le a folyóra, a gáthoz közeledő tajtékzó hullámokra; mintha azoknál keresné gondolatát, mintha azokból szeretné kifürkészni mély keservének okát... És a gát lábainál szétlocscsanó habokban megtalálta a választ... Oda fordult Anda nénihez. — Most má’ tudom ... Az a szép asszony, az a szép beszédű katonáné, akinél az uramat kerestük, az ... az fordította el a szívét ... A gyalázatos ! Vékony ujjai összecsavarodtak ököllé. Visszafordult. Jobb kezét fölemelte s megrázta : — Verje mög az Isten ! — Te, te . . . — intette Julis néni. Űk vótak. . . Amint mögpillantottam, intöt- tem ... A Pista elfordult... Verje mög az Isten ...! Azzal Széki Sári zokogva rogyott le a földre s könnyes arczát beletemette az út porába ... ben, a világ folyásáról is jobban lehet tájékozódást nyerni. Úgy délfelé járt az idő, mikor a falusiak apró rajokban megindultak hazafelé. Anda néni is benn volt egy kis túróval, tejföllel. — Köll az az uraknak! Hát amint a gáton előre törtetett Anda néni, egyszer csak látja ám, hogy jön egy hintó a falu felől; tüzes két ló nyargal előtte, úgy szedve a lábaikat, mintha parázson járnának ... Jól látta, hogy Sári integet a hintóra, felé szalad . .. aztán összeesik . . . Elütötték-e a lovak, vagy mi történt, azt nem vette ki egészen . . . hisz úgy elrobogott az az úri alkalmatosság, hogy a szele őt is majd leverte a lábáról . . . Odaszaladt a fiatal menyecskéhez. Fölemelte. S aztán együtt mentek a falu felé. A többi népség lassanként elibök került. Hideg volt, hát nem sokat ácsorogtak Aztán azt is látták, hogy Sárinak semmi baja sem történt, legalább se keze, se lába nem tört el. Hát magára hagyták az öreg szülikével . . . Hogy a szájtátók elszéledtek, Anda néni vallatni kezdé a kis menyecskét: —wElütött. . , ? Nem vigyáztál. . , ? Jó sort mentek, mig Sári visszaadta a szót: — Nem, nem ütött el . . . Összeestem . . . Anda néni visszatekintett a gáton, arra, amerre a hintó eltűnt . . . Aztán mosolyogva nézett végig a menyecskén. Állapotosnak véleményezte úgy magában. No, igy nem csuda. Ilyenkor könnyen szédül a fiatal asszony . . . Amint igy töprengett magában Anda néni, egyszer csak megszólalt a menyecske : — Nem látta Julis néni . . . ? Ott, az asszony mellett . . . ? — Kit? — A katonát . . . — No... — Ű vót ... a Pista . . . Julis néni nem értette Sárit. Azt hallotta, hogy az ura katona; két esztendeje a császár kenyerén él, még pedig messze idegenbe . . . Megcsóválta a fejét, amint a Sári gondolatát eltalálta: — Nem lehet az! Mit keresne a Pista egy úri dáma mellett ? — Ű vót .. . — Tévedtél te galambom . . . — Nem én Julis néni. Nem. Ű vót! Nem csal. az én szömöm. Mögérzi azt az én szívem . . . Később hozzátette : — Azt is érzöm én már rég, hogy Pista nem úgy. húz hozzám, mint kőne . . . Eleinte csak irt, kesergött a során, de husvét óta rám se gondol Ha írtam, nem felelt. Ha küttünk neki miegymást. .. nem válaszót . .. Jól éröztem én, hogy baj van .. . Julis néni andalogva lépegetett Sári mellett. Fel-felkereste szánó tekintete az imbolygó léptű, nagy panaszu kis menyecskét. Értette már a sorát,
