Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-28 / 9. szám
XLI. évfolyam. g-ik szám. Gyula, igog. február 28. Előfizetési árak : Egész évre ............... 10 K — f Fé l évre...................... 5 K — f Évnegyedre.................. 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő, Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Teinplom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ’ KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Közgyülölet. Hajói emlékszünk, Porzsolt Kálmán valamelyik »esti levelében« olvastuk ezt a szót, amely ami viszonyainkra annyira jellemző, hogy nem igen lehetne annál alkalmasabb szót találni arra az általános, egyetemes gyűlölködésre, amely minálunb tombol, ebben a hazában. Közgyülölet! Ez a szó nálunk az uralkodó eszme, a lelkeket hatalmában tartó korszellem, a legjellegzetesebb és legerősebb magyar tulajdonság. Akármerre nézünk társadalmi életünkben, mindenütt gyűlöletet látunk. Gyűlöli, utálja egymást a magyar. Gyűlöli fanatikusan, engesztelhetetlenül. Megöli, tönkreteszi egymást, ha tudja, kiveszi egyik a másiknak a szájából a falatot, s ha erre nem képes, megrágalmazza, lepiszkolja s vad örömmel nézi, ha egy becsületes embert meggyanúsítani, a sárba rántani sikerül. De nemcsak az egymás mellett élő emberek marják egymást. Gyűlölünk mindenkit, akit sohase láttunk, aki sohase bántott bennünket. Ha belépünk a vasúti kupéba, gyűlölet- teljes pillantás fogad bennünket az ott ülők részéről. Belépünk egy vendéglőbe: mindenki más asztalnál ül, s ha leülünk egy ismeretlen mellé, ugyanaz a gyűlöletes pillantás fogad. Ha megjelenik valakiről egy gyalázó czikk az újságban, nem kérdezzük, hogy igaz-e amit a lap ir, de nem is titkolt kárörömmel fogadjuk a szenzácziAt. Meghallunk egy csúnya pletykát valakiről, dehogy igyekszünk azt megczáfolni, hanem szaladunk vele a legközelebbi isme- ró'shöz, azon melegiben tovább adni a hallottakat. Folytassuk-e ? Azt hisszük felesleges. Hiszen mindezeket tudjuk, érezzük mindnyájan, akik benne vagyunk a közgyülöi- ködés forgatagában. Hobbes, a nagy angol filozófus »bellum omnium contra omnes«-nek nevezte el a társadalomban folyó küzdelmet. Mindenki harcza mindenki ellen. Nálunk a társadalomban ezt úgy lehet nevezni, hogy mindenki gyűlölete mindenki ellen. S ez nagy különbség. A társadalmi küzdelemben és a háborúban a küzdő felek nem gyűlölik egymást. Az orosz katona lelövi ellenfelét, de nem gyűlöli, sőt oda adja a haldokló ellenségnek utolsó korty italát. Ezt a küzdelmet a szeretet melege hatja át. De a mi küzdelmünk nem ilyen. Az a gyűlölet jegyéből) .folyik. S hogy ez igy van, legjobban mutatja az, hogy nálunk a gyűlölködés kifizeti magát. Határozottan sikereket lehet vele elérni. Egész csomó lap tartja fenn magát nálunk a mások elleni piszkolódásokból. S ha valakit le akarsz mocskolni, rögtön akadnak kom- panisták a gyönyörű munkához, akik aztán részt kérnek a sikerből. És ez már aggasztó tünet. A gyűlölködés csúnya dolog ugyan, de általános szempontból addig nem veszedelmes, amig sikereket nem lehet vele elérni. így azonban már mélyreható társadalmi baj, ami előbb-utóbb az ilyen gyűlölettel átitatott társadalom pusztulására vezet. Miért ért el nálunk olyan nagy sikereket a népámitás? Mert a gyűlölet fanatizmusával dolgozik, ez iránt pedig nagyon fogékony a tömeg. Objektiv kritika közönyösen hagyja, de ha szidni, gyalázni kell valakit, azért már lelkesedik. És ez ellen már nem lehet küzdeni, mert a gyűlölködés a vérünkben van. Nem használ a vallás tanítása sem, mert minálunk sokakban ez Í3 a más felekezetüek elleni gyűlöletté változik át. Egész életünket a társadalmi élet tanulmányozásának szentelvén, figyeljük a különböző okoknak a társadalmi élet ezerféle komplikáczióiban megnyilatkozó hatásait. Elfogulatlanul, tudományos alapon a psycho- lógia és az ethnográfia tanúsításai alapján. S a megfigyelések helyességének próbájául felnyitjuk az emberiség történelmének lapjait, a hol fel vannak jegyezve azok az okok, amelyek a nemzeteket nagygyá tették, s azok is, amelyek a nemzetek pusztulására vezettek. Ezek a megfigyelések pedig azt mutatják, hogy az immoralitás kérlelhetetlen természeti törvény erejével sodorja a népeket a pusztulás félé. Pedig a gyűlölködés a legnagyobb immoralitás. •Minden nemzet bukását a testvérgyülölet dühöngése előzte meg. Ez alól nem enged kivételt a história. Hát vájjon a magyar nemzet is a dekadens nemzetek listájára van helyezve ? ügy látszik, igen. S miért? Egyetlen szó erre a kérdésre a felelet: a közgyülölet miatt. Azt mondhatják erre, hogy túlzás. Nálunk különben is ki szokták nevetni a Cas- sandrákat. S az is szocziálpsyhológiai törTÁHC2 A, V „Es ha hallgat a czigány...“ Dal. Irta : Bertha Imre. Zenéjét szerzó: Fucik Gyula.*) I. Az életem legszebbik pillanatát A lelkembe zártam belé, A mikor a szerelem fuvallatát Az én szivem megérezé : Az első bál tündéri fényözönén Ott láttam meg először őt. Egy-két forduló s szivem nem volt enyém Öt perezczel ép éjfél előtt Öt perezezel ép éjfél előtt. A szivem megremegett rá Mikor fülembe dúdolá: Refrain : Lágy zenének hangja száll, Rózsa illat árad. Égő ajkam csókra vár, Hadd csókoljam a szájad. Mig a nóta szól babám Jöjj karomba zárlak. *) E dal a főváros legújabb dalszenzációja. Zenéje minden zene- és könyvkereskedésben megrendelhető. Es ha hallgat a czigány, Betöltjük a pauzákat, Csókkal a pauzákat. II. Pár nap múlva megkérte a kezemet S én boldogan mondtam igent. Ö forrón megcsókolta szám s szememet És rögtön a mamához ment. Majd mikor letérdeltünk a pap előtt, Úgy felragyogott a szemünk Öt perezczel éppen tizenkettő előtt, A szép dalon járt az eszünk A szép dalon járt az eszünk. S az ég is lemosolygott ránk Mikor némán igy dúdolánk : Refrain : Lágy zenének hangja száll, Rózsa illat árad. Égő ajkam csókra vár, Hadd csókoljam a szájad. Mig a nóta szól babám Jöjj karomba zárlak. És ha hallgat a czigány, Betöltjük a pauzákat, Csókkal a pauzákat. Széki Sári esete. Irta: Péczely Ferenc*. Szótlanul esett össze Széki Sári az országúton. Legközelebb volt hozzá Anda Julis néni, hát ő törekedett oda először, erősen szidva a hintón mesz- sze robogó kevély urakat. Mire Sári magához tért, egész utcza csoportosult körülötte. — Hogy törne össze alattuk ... — mondta az egyik. — Bánnya is az ilyen a parasztot . . . hangoztatta a másik. Különbnél-különb megjegyzéseket tettek az emberek, asszonyok s közben fontoskodva tekingettek egymásra. Bennt volt fél falu a városban. így pénteki napon hetipiacz van s a falusiak ide hordják be a fölösleges élnivalójukat. Igaz, egy napjuk, elvész az útban, ki-be ... de hát télidőben úgy sincs semmi szorgos munka s ha valami hiányosság adódik elő a ház körül, hát ilyen alkalommal pótolja az ember. Városban mégis csak jobban lehet hozzájutni egyet- máshoz, mint faluhelyen s aztán az adás-vétel közSirolin Emeli A3 étvágyat és a testsúlyt, megszö*. irt A köhögési, váladékot, éjjeli Izzadáat Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofufozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos áltat naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche“ eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roche A Co. Basel (Siájc) ma,I száma, ÍO olcla-1.
