Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-28 / 48. szám
2 BÉKÉS 1909. november 28. többé nem hajlandó ménlovakat adni, a benedeki majorba helyeztetik át, mely célból az átalakítási költségek a költségvetés kiadási tételei közé felvétettek. Miután a kiadásokban történt törlések 10,000 koronát is meghaladták, a helypénzszedésből remélhető tisztajövedelem 26995 korona, az állandó választmány javaslatához képest teljes összegében tőkésíthető, illetőleg a belső vásártér rendezése, s kikövezésére lesz fordítható, anélkül, hogy a pótadó mely 100 százalékban állapíttatott meg, jövőre emelkednék. A közpénztárin kívül az egyébb pénztárak költségelőirányzatai vita nélkül fpgadtattak el. A városi tőkepénzekre nézve elhatározták, hogy azok jövő évben is a helybeli három takarékpénztárban helyeztessenek el. A bicerei tanyai iskola, s a nagymagyarvárosi óvoda megvételére, miutín a képviselők akkor már nem voltak a törvényben előirt határozatképes számban, újabb közgyűlési határnapul december 30- ika tűzetett ki. A vallás és közoktatásügyi minisztérium a korona telkén felépítendő állami iskola építéséhez 70000 korona államsegélyt helyez kilátásba, amit a képviselőtestület hálás köszönettel vesz tudomásul, de miután az iskolát, ily államsegélylyel sem képes felépíteni, megismétli kérelmét a teljes építési költség folyósítása iránt, kijelentvén azonban, hogy áldozatkészségét a város rendkívül nyomott anyagi helyzete mellett is bebizonyítandó, az e célból szükségelt építési tőke részbeni fedezésére hajlandó végső esetben költségvetését évi 5000 koronával megterhelni. A közigazgatási bíróság ítélete, mely Kocsis Károly nyugalmazott főpénztárnok panaszából kifolyólag a képviselőtestület határozatát a tisztviselő nyugdíj redukciója tárgyában jóváhagyja, illetőleg nem változtatja meg, — tudomásul vétetett. A vármegye alispánjának felhívására a képvi- viselő testület a megválasztandó megyei földadó bizottság tagjaiul Kóhn Dávid, K. Schriffert József, Pettner József, Miskucza Illés, Kukla Ferencz, Be- leznai Antal, Fábián Ferencz és Monori Mihályt jelöli, illetőleg hozza javaslatba. A póttárgysorozatba felvett és a közgyűlést megelőzőleg beadott indítványok és időközben érkezett kissebb ügyek tárgyaltattak még le úgy, hogy a közgyűlés kedden este 6 óra után fejeztetett be. Végül még megemlítjük, hogy a közgyűlés első napján a napirendet megelőzőleg Singer Mihály városi képviselő interpellált a jövő év folyamán megkezdendő munkáslakások építése ügyében, különösen oly célból, hogy nem volna e lehetséges a munkáslakásokat egy helyett két szobával felépíteni, mely interpellációra Dr. Lov'ch Ödön polgármester nyomban válaszolt, ösmertetvén az építkezés módozatait, amelyek a két szoba építését lehetetlenné teszik. T a n ii g y. A főgimnázium dalkarának II. hangversenye. Ez év márciusában egy maroknyi, lelkes csapat lépett a nyilvánosság elé Egy sereg rózsás arcú, nemes ambícióval eltelt diák, kiktől, — hogy őszinték legyünk, — zsengét vártunk és kellemes csalódásunkra : a lelkesedés és öntudatos kiképzés tüzében zamatosra érett, értékes eredményt kaptunk. Akkor kifejezést adtunk annak, hogy minő jelentőséget tulajdonítunk a bemutatkozás "eredményének, most pedig jóleső érzéssel konstatáljuk, hogy a jövő beváltotta a múlt Ígéretét. A gyulai róm. kath. főgimnázium tanuló ifjúságának dalkara a múlt vasárnap délután tartott II. hangversenyén fényesen igazolta azokat a várakozásokat, melyeket továbbfejlődéséhez fűztünk. Mutschenbacher Gyula főgimnáziumi tanár vezetése garancia az ifjú dalkar fejlődésének, biztos lépcsőfok az emelkedéshez, értékbeli fajsúlya a kialakulásához, előkelő pozíciója megalapozásához és kiépítéséhez. ^ Első sorban a vezetésé az érdem. A gondé, a fáradozásé, mely akadályokat, nehézségeket nem ismer. A tudásé, a képességé, mely szétforgácsolt erőkből imponáló egységességet, fegyelmezettséget tud kiváltani. Az irányé, a felfogásé, amely mester a tudás felé ösztönszerüleg hajló ifjúkori fogékonyságnak kedvrehangolásában. Mutschenbacher Gyula pedantériája, széles alapokon nyugvó szakképzettsége és szerencsés egyénisége vállvetve álltak sorompóba akkor, mikor a dalkar megalakult s ez a hármas irányú vezetői képesség, — ha lehet, — azóta csak fokozódott. Azok, akik tavasszal ott voltak az ifjú dalárda tűzkeresztelőjén, azokat az akkor merített benyomásuk alapján, a II hangversenyre már a művészetek szeretete és becsülése vezette; voltak azonban többen, akik az első hangverseny iránt bizalmatlanok voltak, a vállalkozást kicsinyesnek, kevés, vagy éppen semmi eredménnyel járónak tartották, de az első bemutatkozás — általános jóhire révén — mégis csak rászánták magukat, hogy eljöjjenek a II. hangversenyre. Ezek valószínűleg úgy gondolkoztak, hogy a beváltakozás elég olcsó lévén, akár kedvükre lesz a dolog, akár nem : valahogy csak elütik a délutánt. Ki kell jelentenünk, hogy a II. hangversenyen ezek tapsoltak legtöbbet. Mi lelkesedtünk, gyönyörködtünk a pompás együttesekben, a hibátlan összetanulásban, a szerzők intenciójával harmonizáló interpretálásban, a hatásos fortissimókat és ziimmögésszerü pianissimókat összeolvasztó, erősségi fokuk distanciáit kiegyenlítő és betöltő crescendók és decrescendók mesteri nii- anszirozásában, de azok az uj hallgató-jövevények a meglepetéstől frappirozva voltak. Ők ilyen énekkarra — Gyulán nem számítottak . . . Mozdulatlanul, fa - szült figyelemmel hallgatták végig a csodálatosan gazdag és magas nívón álló műsor minden számát és tapsoltak kitartósan és rendületlenül! A II. hangverseny műsora hazai szerzők kiváló alkotásaival bővült, melyek közül mélységes hatást keltett a budavári koronázó Mátyás templom nagynevű karnagyának, a zeneirodalomban általánosan elismert nevű szerzőnek: Vavrinecz Mórnak »I. Zoltára«, mely az egyházi zene áhítatkeltő mester- műveinek remeke. Alaptónusa, kidolgozásának, szerkezetének áttetsző tisztasága, harmonizálásának szin gazdag volta, zománcos csillogása elkápráztatja a lelket . . . S ehhez a nagyarányú kompozícióhoz számítsuk hozzá az előadott többi magyarvonatkozásu darabot, s az idegen klasszikusok szebbnél-szebb, értékesnél- értékesebb alkotásait s tisztán áll előttünk a dalkar jelenlegi értékének és várható jövendőbeli fejlődésének érzete, perspektívája. Ami a műsort illeti, az a következőleg alakult: 1. a) Jelszó. Kuszbek Sándor dr. szövegére irta : Vavrinecz Mór. b) Kard szerezte. Vavrinecz Mór. 2. Erős várunk. J. S Bach. 3. Vezessen az ég Ura. J. S. Bach. Kar a Máté passióból. 4. a) Salvuin fac regem, da Palestrina, b) Jus- torum animae. M. Brosig. 5. A szeretet. L. v. Beethoven. 6. Naszkar a Lohengrinből. R. Wagner. 7. A lopott fehér elefánt. Mark Twain után Eltűnt a mámor s mi helyén maradt, Eltaposom a hamvakat, S hiába keresem a tűzhelyet. .. . .. Valami űzött s tovább kergetett. Régen letűnt, mely kornak meg van adva Parázs tűzekkel, lánggal játszani. Bölcs végzet az, hogy könnyen szálló hamva Nem sebez szívet, szemet nem vakít. Es mégis — mégis : Melegségre vágyom, Csöndes parázs yagy izzó mámor; S ha koldusként kell minden tűzhelyet Keresni s kérni meleget, — A koldulásom hoz sok aranyat, Bár el is költőm kis idő alatt. Keblovszky-Mayer Lajos. A lopott fehér elefánt. Mark Twain után Mutschenbacher Gyula. A következő furcsa históriát egy vasúti útitársam beszélte el nekem. 70-en felüli úri ember volt és az ő jóságos szelíd arca, komoly őszinte magatartása az igazság bélyegét nyomta minden szavára így kezdé beszédét : Bizonnyal tudja, hogy Siamban a nép menynyire tiszteli a királyi fehér elefántot. Tudja az^ is, hogy királyoknak van szentelve, hogy csak királyoké lehet s hogy bizonyos tekintetben a királyok fölött is áll, mert nem csak tisztelik, hanem imádják is. Nos, 5 évvel azelőtt, midőn határvillongás tört ki Nagybritannia és Siam között, csakhamar nyilvánvaló lett, hogy Siamnak nincs igaza. Megtörtént a szétválasztás és a britt m.egbizott kijelentette, hogy ki van elégítve s hogy a múltat ^ feledik. Fölöttébb megkönnyebbült Siam királya s részint hálája jeléül, részint, hogy a neheztelés legkisebb nyomát is megszüntesse, a királynénak ajándékot akart küldeni, keleti felfogás szerint ez lévén az egyetlen biztos útja a kiengesztelődésnek. Ennek az ajándéknak nemcsak királyinak kellett lennie, hanem fölöttébb királyinak. Mi lehetett tehát illendőbb ajándék, mint egy fehér elefánt. Állásom az indiai polgári szolgálatban olyan volt, hogy legalkalmasabbnak tartottak arra, hogy ez ajándékot őfelségének átnyújtsam. — Számomra szolgáim, az elefánt és kísérete számára hajót szereltek fel. Annak rendje, és módja szerint New-York kikötőjébe értem és az én királyi szállítmányomat a fényes Jersey-City negyedben helyeztem el. Vagy két hétig minden rendben volt — akkor kezdődött az én kálváriám. A fehér elefántot ellopták ! Az éj halálos csöndjében felzavartak és közölték velem ezt a rettenetes csapást. Néhány pil-j lanatig egészen magamon kívül voltam a félelem-j tői és aggodalomtól, tanácstalanúl állottam. Csak-| hamar csillapúltam és kezdtem összeszedni gondolataimat. Átláttam, mi a teendőm, mert, mint min-; den intelligens úri ember csak egy útra szeghettem.! Bármily késő volt is New-Yorkba siettem s megkértem a rendőrt, hogy a detektív főtanyájára vigyen. Ép jókor érkeztem, mert a detektív testület főnöke, a hires Blönt már indulóban volt hazafelé. Középtermetű zömök férfiú volt; ha mélyen gondolkozó tt, összehúzta szemöldökét, meg- megveregette ujjával homlokát, úgy, hogy tüstént meg voltam győződve arról, hogy nem közönséges emberrel van dolgom. Puszta látása bizalmat keltett bennem és reménnyel töltött el. Elmondtam' neki, miben járok. Blunt a legkisebb, zavarba sem jött ; acélos idegeire annyira nem hatott a dolog, mintha csak azt mondtam volta neki, hogy ellopták a kutyámat. Leültetett és nyugodtan igy szólt : „Hadd gondolkozzam egy Leveset !“ így szólva íróasztalához ült és tenyerébe hajtá fejét. A terem másik végében néhány hivatalnok dolgozott, tollúk sercegése volt az egyedüli hang, amely a következő 6—7 perc alatt hallható vala. Végre felütötte fejét és arcának szilárd vonásaiban volt valami, ami elárulta, hogy agya elvégezte munkáját s hogy terve készen ált. Szólott és az ő hangja tompa és hathatós volt. „Ez nem miedennapi eset. Óvatosan kell tennünk minden egyes lépést, és minden egyes lépést biztosítanunk kell, mielőtt megtesszük a következőt. És titoktartás a jelszavunk, mély, feltétlen titoktartás. Ne szóljon senkinek sem az esetről, még a riportereknek sem Majd lesz rájuk gondom ; csak azt fogják megtudni és közölni, amit én a magam szempontjából célszerűnek tartok." Majd megnyomta a csengőt : egy fiú jelent meg. „Alla- rich, mondd meg a riportereknek, hogy maradjanak még kint.“ „A fiú eltávozott.“ Lássunk tehát a dologhoz és pedig rendszeresen. Az én foglalkozásomban mire sem megyünk a leglelkiismeretesebb rendszeresség nélkül“. Erre tollat és papirost vett elő ; „Nos az elefánt neve ? Hassan Ben Ali Ben Selim Abdallach Mahomed Moisé Alhamimal Jamsetjejeebhoy Dhulaep Sultan Ebu Bhudpoor“.
