Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-21 / 47. szám
f, BÉKÉS 1909. november 21. Levél a tanyára. Azér, hogy most melegös az áj er, lösz annak még olyan luftyá, hogy te is beszorulsz a tanyárú, azt konfund álom, mert foga van az időnek már most is, szukve úgy éccaka. Azt mondom, ne ütőgy mög ezön a kiművelt beszédön. Sokat forgolódok az urak körül. Az töszi. Beszorultak már a szúnyogok, de azér még a gyesznókra nem jár rá a rúd. Elég baj. Különösen a magam részirű a vastag hurkáját abszentálom. Tőszóm azt a vérös! Ámbátor én a kolbászt is ;vindikálom, mög a toka-szalonnát. Legeltetöm, legeltetöm szömeimet a hízókon. Az ártány vegetál. No, ez nem szívelős akcektus, de azér a tűre löm nem tör ki belülem, mert még a koca nem meglikálja a tengörit. No jó. Csak hadd gyűjjik a Luca nap, akkor tudom, hogy lösz hó mög dér, ha nem is ér — kötésig . . . De van itt azér más újság is, merthogy sokféle az embör, oszt történik ez, az . . Van itt egy huncfut szömű erős fiatal embör ... Az a . . . Nem ismerőd? No, csodálom Nadrágos. De mindegy. Azér csak mögfogta Pestön azt a nagyórút, aki elsinkófálta a szervezeti töméntelen sok pizt. No jó. Beszélők vele. — Hogy vót öcsém ? Mögverögettem a vállát egész barátságosan. — Hát így, mög úgy — mondta . . . Amint a pesti nagy vasútnál legeltetöm a szömeimet, kit pislanlok mög ? Engelt. Má mint a nagyórút. Hög- nízöm jól. Hát az. Elkajátom magam: Böndér! De má akkor fogtam is az übercigit. . . Úgy a. Elcsípte a dezentort. Ilyen jelös embörök vagyunk mi itt. Hát még a hétön ? ! Nagy képviselöjárás volt. Finom urak gyüttek le szavazni. A pavillony színig mögtelt a sokféle klasszikus népekkel. Még finom dámák is vótak. Hiába csak kiváncsi az asszonyféle, ha ur is. Na jó. De aki elgyütt, az nem is bánta mög. Még annyi szavazást egy izromban nem vöttünk be mink, a méllen tisztelt polgártársak. Mer ezek vótunk Mindannyija mérgesen beszélt s nagy helyösen a kormányra acsörkodott. Hogy igy, hogy úgy . . . Többek közt, hogy az adó Tisza Pista idejibe 140 millió vót; most fölszaladt egyezernégyszázmillióra, ami tisztán negyven percent. Hát elég sok. Aszongya a Senye sógor, mer ü is ott vót, hogy aszongya: — Mi az a percent ? — Tuggya fene — mondok. Vagy adó, vagy kormány-találmány, mer igön emlögetik. Úgy a ! A kőtára is ripakodtak. Asszonták az kergeti sanyarba a kis gazdákat, már mint a nemzetöt. A sógor meglógatta a fejit: — Csak az adó . . . Amitbogy igaz is. De hát kend még azt se tuggya, hogy gyün a monipol . . . Jó lönne elibe áni Bicörénél ! Beszéltek azután a masinárul is, hogy derágább lösz. A sógor sörcentött egyet: — Tapló ! Ráintöttem : — Kova. Egy nagy erejű szugvenciorul is szó esött; ami engöm erősen atrecált. Pedig az első intrádára nem is értöttem mög tisztán. Hiába, nem lőhet minden szó egy lámpás. No, jó! De az bizonyos, hogy nem lőhet az a szugvencio valami csöndes vérü szőrzet, mert úgy tengették rá a lepedőket, hogy az igazán istentelenség lönne, ha beeresztenék a határon. Majd mögin a töméntelen sok pizre vetődött a beszéggyük. Töszöm azt, hogy tavaj egyszáz 60 millió pengőbe került csak a szerbiai anekdota is ... — No, e mán sok ! — intött a sógor. Jó, hogy tudom. Itt is vannak szerviányok, arra Vári felé, majd szömme tartj uk ükét. Hogy még ilyen derága az portékájuk . . . — Én mög azt mondom — mondom a sógornak, — hogy még egy ilyen derága anekdota, oszt a magj'ar embör az adó mián, akár a Körözsnek mönnyik . . . Azér hát nagyon célirányos lösz mentül hamarabb fölállítani azt az általános bankot, amelyikbe a szorutt embör csak belenyúl, oszt kivösz egy marokkal, ha a szükség erős, hát akár kettővel . . . A sógor föl is kiáltott a pulpituson hadonászó urra: — Hun lakik az az embör ? De nem monták mög. Ilyenök az urak. Végül is azt vöttük ki a sok szó beszédbü, hogy nem soká követválasztások lösznek . . . — No, — mongya a sógor, oszt mögvakargatta a tarkóját. — Most már értöm . . . Hát azér vándorónak az urak . . . Igaza lőhet a sógornak. Jó töszi hát kend is, ha be-beniz eztán a tanyáru, mer ilyenkor böcsülik ám az embört erősen. Ital, cibar, miegymás fölösen kerül ; de még jó szó is, meg finom parola . . . Goes Pál m. k. belső embör. A hét krónikája. Valami mélységes szomorúság vau abban a tragédiában, amit a fővárosi újságok híradásaiból bizonyosan minden épkézláb ember ismer. A Beniczky-pár tragédiája ez. Alig több mint egy éve esküdtek egymásnak örök hűséget s azóta — öt negyedéven át — nász- uton voltak a világ körül. Most akartak hazajönni ismeretekkel, tapasztalatokkal és titkos örömmel párosult édes sejtésekkel gazdagon Magyarországba, hogy első gyermekük a haza földjén lásson napvilágot s ime, eléjük áll a legrettenetesebb és megvesztegethetetlen igazság : az elmúlás törvénye és keresztülhúzza a számítások rózsás seregét. Beniczky István homoki földbirtokos és neje, Waldegg Valéria bárónő, a singaporei hajókatasztrófa áldozatai közt vannak. Balsorsuk úgy hozta magával, hogy épp arra a póstagőzösre. a La Saine-ra szálltak fel, amely az Onda nevű angol gőzössel hétfőn reggel összeütközött és szédítő, rémületes gyorsasággal elsülyedt. A katasztrófa most már teljesen bizonyos, Keller István dr., fővárosi ügyvéd, városunk szülötte, a Beniczky-család jogtanácsosa kapta róla a távirati értesítést Batáviából. Bennünket magyar vonatkozásán kívül az eset közelebbről még azért is érdekel, mert Beniczky István gyakran járt vármegyénkben is. Ugyanis az elhunytnak gr. Almásy Dénes anyai nagybátyja volt Testet ölt ennél a tragédiánál a nagy igazság, hogy Isten előtt a gazdag és szegény teljesen egyenlő De előtérbe nyomul egy önkéntelen mellékgondolat is: Mi magyarok úgy is igen kevesen vagyunk; egy életerős magyar emberpárral és egy születendő gyermekkel ismét kevesebben lettünk . . . Vájjon a tragédia puszta ténye sötétebb-e, vagy a magyarság vesztesége? * * * Közeledik a tél, elevenedik az élet . . . Hangverseny és táncmulatságok vannak napirenden, hogy kissé elviselhetővé tegyék az unalmas egyhangúságot, ami talán minden kisvárosnak egyformán közös átka. Ma délután például igazi nemes és klasszikus műélvezetben lesz része a gyulai közönségnek. Mutschenbacher Gyula, főgimnáziumunk kiváló tudásu, törhetetlen ambíciójú tanára rendez a tanulók énekkarával hangversenyt, melyet múltkori nagy és általános sikere révén külön nem is kell ajánlanunk senkinek. Ki a múltkor ott volt, ott lesz most is, akkor pedig bátran kilehet már a pénztárhoz akasztani a három legszebb szó tábláját: »Minden jegy elkelt U Mégis van valami, amit külön ki kell emelnünk, nevezetesen az, hogy az idei műsor örvendetesen bővült. Idegen klasszikusok remekei mellett szóhoz jutnak a magyar alkotások jelesei is. Kettős érdeklődés vezet tehát bennünket a ma délutáni hangversenyre, melynek sikeréről teljes bizonyossággal meg lehet előre is jósolni, hogy a múltkori hangversenyénél semmiben sem marad el, sőt — ha lehet — még nagyobb, általánosabb és hatásában intenzivebb lesz, ha egyéb vonatkozásban nem is, de a magyar muzsika térfoglalása révén mindenesetre . . . A másik alkalom a szórakozásra a Békésvármegyei Casinó jövő szombati táncestélye. Ezer éve nem volt valamire való bál Gyulán! Nem csoda, ha a lányok és menyecskék serege szinte ég a vágytól, hogy egyszer már amúgy a lelke jókedvére igazából kimulassa magát! . . . Fólpezsdül a magyaros kedv, rárántják a cigányok a ropogós csárdást s tüzes ütemei mellett megkezdődik majd az egyetlen élő magyar tánc szomorú paródiája a — boszton! . . . Persze okos dolog, ha az ember próbálgatja igy is, meg úgy is. Eddig — a csárdás mellett nem volt boldog a magyar, most talán csárdásra járt boszton mellett boldogabb lesz! Mindenesetre ajánlatos és a paródia nagyobb és élesebb kidomboritására stilszerübb lenne, ha a tánc és zene eme nemzetközi barátkozásához az urak attilát és sarkantyus csizmát húznának, a hölgyek pedig vállfüzőt és gyöngyös pártát, vagy fejéket vennének, igy a kontraszt még kirívóbb és a legszebb magyar tánc kigúnyolása még tökéletesebb lenne ! Nosza Tóni! Elő csak azzal a jelenkori hires magyar csárdással! Hadd forogjanak egy kicsit a négy deszka között porló ősapáink! . . . Jean d’ Or. irodalom és művészet. Az e rovatban közlött müvek kaphatók Dobay iános könyvkereskedésében Gyulán, hol minden külföldi és hazai lapra előfizetések is dlfogadtatnak. Ébren szőtt álmok cim alatt hagyta el a napokban a sajtót Rácz Károly, gyulai ref. segéd- lelkész és vallástanár novellás kötete. A kötet ára 3 korona és Vértesi Arnold, Corvitia könyvkereskedésében kapható. A novellás kötetre lapunk legközelebbi számában bővebben visszatérünk. Közgazdaság. Szövetkezés. A szövetkezeti szervező munka akciója Gyulán is élénken foglalkoztatja úgy a szak-, mint a társadalmi tényezőket. Folyó hó 7-én Orosházán tartott értekezlet folyományakép, Gyulára is meghivatott Ullmann Jákó, fővárosi szövetkezeti szabó iparos, a „Szabó H rlap* agilis szerkesztője, ki vasárnap délután a városháza nagytermében iparosoktól népes értekezleten kiváló hévvel előadott szónoklatban bizonyította be azt a megdönthetien igazságot, hogy cmk a szervezkedésben — szövetkezésben rejlő erő az, mely megmenteni képes az itt is már csak tengődő, de különben jóravaló kisiparosságot. Példának mutatta be a budapesti szabóiparosbk hitel- és termelő- szövetkezetét; mely fényes bizonyítók arra, hogy mit képes teremteni egy, jól és helyes irányban vezetett szövetkezet. Utána Gyepes Gergely, szabó iparos megköszönte az iparosság nevében az előadónak a szervezkedésre buzditó tanulságos előadását, egyben kérve a megjelent iparosokat, hassanak oda, hogy az összetartozandóság érzetének ápolására egy „Iparos otthon“ létesittessék ; melyre nézve határozati javaslatot terjesztett az értekezlet elé; aminek elfogadása után egy, 15 tagból álló végrehajtó bizottságot választottak. Ezzel az értekezlet befejeztetvén, üdvözlő táviratot küldöttek Vikár Béla, fővárosi szabóiparos, szövetkezeti elnöknek, mint a szövetkezeti élet országos hirü apostolának. Nagymérvű haltenyésztés, Tóth János és társai köröatarcsai lakosok a földmivelésügyi miniszterhez közvetlenül azzal a kérelemmel fordultak, hogy az általuk bérelt holt Körösmeder benépesítésére halivadékot adományozzon. A földmivelésügyi miniszter most arról értesíti a kérelmezőket, hogy kiküldött szakközegének a helyszínén szerzett tapasztalataitól indíttatva a jövő évben leendő kiosztás végott 80,000 darab süllőikrát és 4 darab költőkosarat engedélyezett. A kiosztást az országos halászati felügyelőség fogja eszközölni. Közigazgatási bejárás. A beruházási hitel terhére a jövő évben kiépítendő 10 kilométer hosszú szarvas-szentesi ut közigazgatási bejárását december 15, mig az endrőd-szarvasi 19 kilométer hosszú ut közigatási bejárását december 16-ra tűzte ki a kereskedelmi miniszter. Az előbbi bejárás Sz;.rvason, mig az utóbbi Endrőd községházán fog megtartatni] A bejárást Duka Achill műszaki tanácsos vezeti. Az őszi vásár Gyomán. Folyó hó 12., 13. és 14-én megtartott országos vásár igen szép forgalomról tanúskodik. Felhajtott szarvasmarha volt
