Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-14 / 46. szám

XLI. évfolyam. Gyula, igog. november 14. 46-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre.................... 5 K Évnegyedre................. 2 K 50 f f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek. intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Gyula város költségvetése Lapunk más helyén közöljük Gyula vá­rosa 1910. évi közpénztári költségvetését, a mely a főszámvevő által összeállittatván, mi­után azt úgy az állandó választmány, mint a városi tanács letárgyalta, kinyomatott és a város képviselői között szétosztatott. A költségvetés, hogy mindjárt azt emel­jük ki, ami a város közönségét bizonyára elsősorban érdekli benne, a jövő évre pótadó emelkedést tüntet fel. — Nevezetesen a folyó 1909-ik évben tudvalevőleg a városi pótadó 100°/o, tehát teljesen azonos volt az állami adóval. Jövő évre a pótadóval fedezendő hiány 227.947 K 22 fillér, ami i05'/20/0 vá­rosi pót adót vonna maga után. A képviselőtestületnek alkalma s köte­lessége lesz a költségelőirányzatban foglalt számtömkeleg mélyébe hatolni, azt behatóan elbírálni; részünkről, akiknek nem csupán a költségvetés során, hanem állandóan alkal­munk van e lapok hasábjain a város ügyei­vel foglalkozni, nem bocsájtkozunk a költ­ségvetés részleteinek elbírálásába, de nem zárkózhatunk el ama kötelesség elől, hogy általánosságban ne mondjuk el róla vélemé­nyünket. Ismerjük a város helyzetét, súlyos kö­telezettségeit és ezek mellett ama sok tekin­tetben jogos igényeket, a melyeket ki kell elégiteni. És mert mindezeket ismerjük, mi soha sem voltunk olyan illúzióban, még ke­vésbé terjesztettünk olyan illúziókat, hogy a városi pótadó nagyobb mértékben leszállít­ható lenne. Sőt tovább megyünk; kedvezőbb gazdasági és kereseti viszonyok mellett nem zárkóznánk el attól sem, hogy a pótadó a város a kulturális s más irányú szükségletei kielógitése érdekében mérsékelt módon bár, időközönként emeltessék is. Ismételjük és hangsúlyozzuk azonban, hogy csakis kedvező gazdasági évben és kedvezőbb kereseti viszonyok között. Senkisem mondhatja, hogy sötét szem­üveget használunk, amikor az idei gazdasági évet és a kereseti viszonyokat nem tekintjük olyanoknak, amidőn a városi pótadó, bár mérsékelt arányú emelését is időszerűnek tarthatnánk. Ha a kedvezőtlen viszonyok mellé az elviselhetetlenül fokozódó drágasá­got is figyelembe vesszük, ama következte­tésre kell jutnunk, hogy bármennyire sajnál­juk és fájlaljuk is, még a jogos igényeket is le kell fokoznunk és hogy a mai rósz viszonyok között a költségvetésben a szó- szoros értelmében vett elkerülhetetlen szükség­letekről lehet csak szó, amelyehnek határvo­nala az, hogy a városi pótadó, ha már nem csökkenthető, az előző évit legalább is túl ne lépje. A költségvetés tanulmányozásából fakadó meggyőződésünk, hogy eme cél az idei 100 %-es pótadó mellett is elérhető. Elérhető, ha másképen nem volna lehetséges, úgy is, ha a vásári és piaci helypénzszedésből elő­irányzott és mellesleg megjegyezve nézetünk szerint vérmesnek bizonyulható 29221 K 28 fillér bevétellel szemben a kiadások XXIII. tétele alatt előirányzott 26995 K 64 fillér tőkésítést, ha nem is teljességében, de oly összegig redukáljuk, amely redukció pótadónak megfelelő volna. Tudomásunk szerint a helypénzszedési jövedelemnek tő­késítését az állandó választmány javasolja ' Az erre vonatkozó okot készséggel honorál­juk és elismerjük; nevezetesen a tőkésítést indokolná, hogy a belső vásártér rendezése s ki kövezése, melyről elismerjük hogy az sürgős szükséglet, akkor gyorsabb tempóban valósulhatna meg, ha a helypénzszedés címén befolyó bevétel több esztendőn át teljes ősz- szegében eme két érdekben tőkésíttetnék. Bár hátrányosabban, de a belső vásártér ren­dezése s kikövezése elérhető úgyis, ha a helypénzszedési jövedelem egyrésze jövőben is közszükségletekre fordíttatik és csak bi­zonyos hányadrész tőkésíttetnék, szóval csu­pán olyan összeg, amely 100%-es városi pótadó mellett ily tőkésítési célra felhasz­nálható. Ismételjük, hogy a költségvetés részle­teibe ezúttal nem hatolunk, nagyjában elis­merjük és méltányoljuk a körültekintést, a melylyel annak úgy bevételi mint kiadási része készült, ami a városi tanácsnak és a tisztviselői karnak érdeme. Azt az elvet éa álláspontot azonban, melyet cikkünkben hangoztatunk, hogy a pótadó ;a mai viszo­nyok között nem emelhető és hogy bár ke­servesen, az administratiónak az 1910-ik évben is a 100°/0-es pótadó keretében kell mozognia, ami, mint azt kimutatjuk, lehet­séges is, fenntartjuk és a, köznyugalom érde­kében megvalósítandónak ajánljuk. A közigazgatási bizottság ülése. — November 8. — A közigazgatási bizottság november havi ren­des ülését folyó hó 8-án tartotta a vármegye al­ispánjának elnöklete alatt, minthogy a főispán az ülésen való megjelenésben akadályozva volt. Az ülés lefolyásáról különös említésre méltó mozzanatot nem jegyezhetünk fel, mert a tárgy­TÁRCA. ______ él őszó. A fantázia és a mesék. Almanach az 1910. évre. Szerkeszti Mikszáth Kálmán. Egyetemes Kegéaytár. XXVI. évfolyam 4—5. kötete. Singer és Wolfner kiadása. Ara diszkötésben 2 korona. Hol volt, hol nem volt, egy előkelő lapban volt, amelyben magam is húsz évig dolgoztam, polémia folyt az idén két tekintélyes tanférfiu közt, melyet nagy érdeklődéssel figyeltem. Az egyik azt vitatta, hogy nem való meséket fölvenni az iskolai olvasókönyvekbe, mert ezek a gyerekek fantáziáját hizlalják, holott annak a zsugorítása volna kívánatos. A szavakat nem bírom visszaadni, de az értelem ide ment ki. Úgyszólván lihegve vártam, melyik győzi le a másikat. A meseellenes ur állott jobban, a másik erősen hátrált, hátrált és 'már éppen a segít­ségére akartam rohanni, mikor egy betegség levett a lábamról s a felém kinyujtózkodott Halálnak a szétterpesztett palástja végkép eltakarta előlem a két vitázót. Felgyógyulván, eszembe jutott utána nézni a két szakember küzdelmének. Hát az volt az ered­mény, hogy a fantáziaellenes ur győzött, — a fan­tázia barátja ellenben ott hever a fekete betűk erdejében összetört lándzsával, agyonütve. Sehogyse tudok azóta belenyugodni. Hiszen ennek a győzedelmes urnák nem volt igaza, sőt ez a leghelytelenebb állítás, mióta a könyvnyom­tatást feltalálták. Valaki gondolkozhatik igy, ha egyetlen beteges szellemű, hippokonder gyerekről van szó (ennek csakugyan nem kell nevelni a túl- j csapongó fantáziáját), de nem egy egész ép lelkű,' ép testű generációrul. Hiszen az arany se volna jó például kaszapengének, a fogsorban sem kívánatos (ez az a hely, ahol a csont többet ér az aranynál), de bolond volna, aki azt hirdetné, hogy a háztar­tásnál nem szükséges. És mégis csodálkoznám, ha ennek a nézet-j nek nem támadnának hivei, mert a népek pszicho­lógiája, hogy az igazságok nehezen, lassan jutnak sl hozzájuk, mig a tévtanokat nem kell automo­bilra ültetni. Megtörténhetik már legközelebb, hogy a mesék száműzetnek az olvasó könyvekből és a gyermekszobákból. Ami egy helyütt lehetséges volt, másutt se lehetetlen. Japánban évezredek óta kicsi­nyítik a lábat, hát itt meg a fantáziát fogják kiseb­bíteni. Ott is bizonyosan valami nevelésügyi tekin­tély gondolta ki először a lábak nyomoritását. A szép kis mancjolaszemü japán lányok csak tipegnek, nem tudnak járni. Itt a lelkeknél áll be majd az az eredmény, nem fognak tudni röpülni. Mily piramidális pazarlás! Minden adomá­nyok közül a legnemesebbet pusztítani, mint ahogy az állatokból is a legnagyobbakat irtotta ki leg­először az ember, a mammuthokat, bölényeket, a poloskák, patkányok megmaradtak. Isten, mikor a tehetségeket kiosztotta az emberek közt, úgy kép­zelem, az ő számukra félretett edényekből merített, esak egyetlen egyszer nyúlt a saját bögréjébe, Tiikor a fantáziából loccsantott nekik valamennyit, egyen egy kis teremtő erejük. Nem adott nekik ónyleges szárnyakat, hogy ne mehessenek feljebb i földnél (amelyeket donatióba kaptak), de adott rekik fantáziát, amellyel szárnyakat érezzenek és ibban az illúzióban ringathassák magukat, hogy íz Istennek külön fentartott területein járnak és vadásznak. Az emberiséget legpraktikusabb találmányaiban q: ~ IMüséseli, liurutoh, sziárlis, sHrofülozis, Influenza 1^ 1 TH I I rí ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszün- »girolin« ösmertető füzeteket C. 11. ingyen és bérmentve küld F. Hoffmann-La teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Roche & Co. Wien, lll/l. Neulingasse II. „Roche“ Kapható orvosi rendeletre a gyógyszer tárakban. — Ara üvegenkint 4 korona. Xjap’u.tn.ls: mai száma ÍO oldaA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom