Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-31 / 44. szám
XLL évfolyam. Gyula, 1909. október 31. 44-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre.............. 5 K — 1 Évneg yedre.............. 2 K 50 I Sz erkesztőség és kiadóhivatal r Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterck intézendők. Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Kéziratok Rém adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A belső kivándorlás. Az amerikai, romániai és a nyugati országok felé irányuló kivándorlás mellett egy más népmozgalom is sorvasztja ennek az országnak a gazdasági és társadalmi erőit. E népmozgalom alatt értjük a vidék lakosságának folyton fokozódó tolulását a főváros felé, ahol a képzelet még mindig megrajzolja a száraz lábbal elérhető Amerikát, az érvényesülést, a jólétet, a vagyonosodás forrását, egyszóval mindent, amit a vidék ma meg nem adhat. Nem újkeletű a magyarnak ez a népmozgalma. Az immár négy évtizedet túlhaladt alkotmányos életnek a legelején kezdődött. A közjogát visszaszerzett nemzet parlamentje és kormánya a hetvenes évek elején már kezdte megalapozni a nagy, erős ésj hatalmas központot, ez a törekvés nagy anyagi áldozatokkal a gróf Andrássy Gyula lángelméjének a koncepciójával volt megalapozva s elsősorban az intelligens közép- osztály mozdult meg, hogy a maga számára az életnek uj forrásait tárja fel 8 a maga erejét az uj intézményekben gyümölcsöz- tesse a haza s egyúttal a saját maga erős- bitésére. Később kezdődött a munkáselem tömeges vándorlása a főváros felé, majd mikor a főváros fejlődése amerikai arányokat vett, a hajótöröttek, a kalandosok, a veszedelmes elemek raja lepte el a fővárost. Megszületett népességre, külső ragyogásra, belső romlottságra nézve ebből a mechanikus és legkevésbé sem természetes szaporodásból a magyal metropolis, amely még mindig vonzza s magában felemészti a vidék népességét s mindeddig sem kormány, sem törvényhozás nem tudta, nem akarta észrevenni, hogy a főváros természetellenes és igy nem egész- séges gyarapodása a vidéknek munkaerőben való csökkenése, a merev központositásból származik. A főváros a maga szörnyű emberhullámzásával, a benne összpontosított mérhetlen nozgótőke érvényesülésének minden csalfa ösvényével leginkább azért vonzza magába a vidék lakosságát, mert évtizedes mulasztások a vidéken a megélésnek sokkal kevesebb lehetőségét tudták megteremteni, mint a fővárosban. Az az irányzat, melylyel a vidéki városok, nagyközségek belekergettettek az óriási pótadókba, szintén ok volt arra, hogy pangott az élet a vidéken s feltünedeztek a főváros felett azok a délibábok, amelyek a Budapestre irányuló bevándorlásra csábították nemcsak a reményt vesztetteket, a modern kalandorokat, hanem a jobb sorsra igazán érdemes elemeket. Pedig épen ezekre vár keserű csalódás. Az egyszerűbb, anyagi feltételekkel járó vidéki élet helyett a belső kivándorló a szárazföld legdrágább fővárosát kapja meg uj otthonául. Nem képzelt akadályok gördülnek elébe s úgy érzi magát a száraz lábbal vándorló, mint az ódon regék népe, amely vándorutjában minden lépést rémekkel, ismeretlen szörnyekkel kénytelen kiküzdeni. Kifogyván a hazulról hozott csekély vagyonból, testük és lelkűknek erejéből, megtörnek, elzüllenek s jelentékeny statisztikai adalékot szolgáltatnak a magyarság pusztulásához. Sirversük pedig megiródik a nem ismeretlen refrénnel: »a magyar nem élelmes.« Arra nézve, hogy a vidék mechanikus utón, vagyis bevándorlással a természetes és szükséges arányon túl ne szaporítsa a főváros lakosságát; hogy a vidék lakossága ilyen természetellenes utón folyton ne fogyjon, a vidék gazdasági és társadalmi életét kell újjá teremteni. Ehhez pedig okvetlen, szükséges az, hogy szakítván a merev központosítással, térjen át végre a törvényhozás és kormány arra az egyedül helyes útra, hogy elősegíti az erős vidéki csentrumok alakulását, megadván a vármegyéknek és városoknak az erre való eszközöket. T a n íi g y. A főgimnáziumban ma délután fél 6 órakor Urania előadás lesz. Tárgya: A régi Róma. Belépti dij 20 fillér. Helyettesítés. A békéscsabai (várom) áll. elemi iskolához Delhányi Vilmát, Delhányi Zsigmondnuk, a szarvasi ev. főgimn. egykori kiváló tanárának unokáját küldötték ki h. tanítónőnek. Az uj h. tanítónő a múlt héten kezdte meg működését. TÁRCA. Vége. „Isten vele !. . .* Mondta halkan a férfi, Es kilépett a kis kert kapuján, Kalapja szélét könnyen megemelve, Hosszan elnézett utána a lány. Az utakat hervadt levél takarta, A hol a férfi gyorsan elhaladt. Sűrűn, zizegve hullottak az útra, Szól rázta meg a száraz lombokat. A lány csak állott a kert kapujánál, Fonnyadó virágokat tépdesett . . . S várta, hogy talán visszajön a férfi . . . Szemében csillogó köny remegett. Tekintete a messzeségbe tévedt Es felzokogott fájón, hosszasan . . . Erezte, hogy vissza hiába várja. Hogy már mindennek vége, vége van! . . . Rácz Etus. A tekintetes ur, Irta : Péczely József. Ezelőtt a falunak nem volt annyi belső embere, irányitója, mint most. Biró, jegyző, egy-két esküdt ember .. . s úgy eligazgatták azok a falu ügyeit-bajait, a hivatalos apró-cseprő dolgokat, hogy amellett még ráértek beszélgetni, komotizálni, vagy ha úgy jött a sor, pincézni, vadászgatni is ... Ma már nem azt a világot éljük! A biró mellé tettek másodbirót, percektort, gyámot, gazdát, tutort ; a jegyző keze alá írnokot, dijnokot, nyilvántartót, ellenőrt, kiadót, iktatót, végrehajtót, kik mind szivükön viselve a falu sorsát, kora reggeltől késő estig szakadatlanul dolgoznak, Írnak, intéznek, kihallgatnak, tanácskoznak, üléseznek, kivetnek, beszednek, adót egzekválnak s még sem tudják rendén elvégezni a munkájukat. Pedig van szigorú ösztökélőjük, ellenőrzőjük is . . . Ott a járás . . . Nem szólva a vármegyéről, hol egy-egy emeletes palota minden zugában nad- rágos emberek ülnek, kik mind a falukat tartják- szemmel . . . Ezelőtt a járásnak is egy embere volt: • a szolgabiró. Ma már ott is annyi ága-boga van a hivatalnak, annyi benne a kenyérpusztitó, pótadónövelő, hogy annak se szeri, se száma . . . Mikor egy-egy városi úri alkalmatosság begördül a faluháza nyitott kapuján s kiszáll belőle egy-egy pantallós ur, a belső emberek megrángatják a dolmányaikat s összeültének: — Mögin gyün valaki. . . — Vizsgálat lösz .. . ! Hogy milyen vizsgálat, azt nem tudják. De nem is csoda, hisz annyi a főnök, mint cséplésnél a pelyva . . . Van fő-, al-, helyettes, tiszteletbeli- szolgabiró, gyakornok, számvevő, ember-, állatorvos, kukacbiztos, mértékhitelesítő, faiskola, tűz- felügyelő, indzsellér, földkostoló stb. . . . kik egyik faluból ki, a másikba be, hol egybe, hol másba ütögetik az orrukat . . . deputálnak, vizitálnak, gán- csoskodnak, utasitanak, bírságolnak . . . s végül is felveszik a fuvar-, meg a napidijjaikat s odébb állnak . . . Tavasz elején uj ember vetődött ki Szana- zugra. Csak a hivatala volt uj, az ember már régi, időre is, ismerősségre is . . . Fiakkeren jött. Köpönyegben, szivarral — hát megsüvegelték az emberek. Gondolták, de meglátszott is rajta az első tekintetre, hogy hivatalbeli ember. Az is volt. Valamikor itt tanitóskodott a kormány iskolájában. Innen áthelyezték a megye székhelyére. Hogy ott a megyei urakkal ismeretséget kötött, úgy szűr alatt megtették faiskola-felügyelőnek. ■ No, hivatalnak ez is hivatal, ha nem zsíros is. Fuvar, meg napidíj csak jár vele. A pénz pedig mindenhol elkél; hát még egy szegény néptanítónál. No, ott igazán nem esik rossz helyre. Mikor a felügyelő ur benyitott a tanácsházba, csak Köteles Andás, a falu gazdája könyökölt a zöld posztóra s csendesen pipázgatott. A tanító, akarom mondani, a felügyelő ur köszönt, paro- lázott . . . Majd, hogy letelepedett, elmondta a faluba való kikövetkezése okát : Vizsgálatot tart a faiskola fölött... Köteles uram helyeslőleg bólintott. Még a pipát is kivette a szájából, amint tudomására jutott, hogy hivatalos emberrel áll szemközt . . . Nem ismerte föl a felügyelő urat Hja! a vén ember hamar felejt. De a felügyelő ur sem fedezte föl az inkognitóját; tetszett neki, hogy ez a nyakas, dölyfös ember oly alázatosan bókol előtte; de meggondolta, hogy igy ösmeretlenül többre megy . . . Igaza is volt. Úgy szóbeszéd közt aztán hamarosan kituLapunk ma.1 száma IO ©lcLal.
