Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-18 / 29. szám
Az elsőfokú határozat ellen ugyanis a fekete-körözsi ármentesitő társulat adott be felebbezést azon okból, mivel a kérelmezett vizimüvek a társulat kebeléken alakult öntöző-társulat alapszabályainak mellőzésével engedélyeztettek s azt vitatta, hogy az öntözött terület az öntözés tényével a társulat kötélé kébe tartozóvá válik, tekintet nélkül arra, hogy ezen terület a többi ön:öző területtől minő távolságra esik. A felebbezés mellőztetett. Gróf Wenckheim Dénes tudvalevőleg engedélyt nyert a dobozi rét és veteményes öntözésére. Az engedély ellen maga az engedélyes felebbezett s illetőleg az engedély azon rendelkezését kérte megváltoztatni, mely szerint öntözésre a Kettős-Körözs folyóból, annak bármely vízállása mellett másodpercenként 213 liter vízmennyiség kivétele engedélyeztetik és pedig április 15-től október 31-ig terjedő időszak alatt. Ezzel szemben a vízkivételnek egész éven át való gyakorolhatását s a Kettős-Körözs magas vízállása esetén a 213 sec-nál nagyobb mennyiség engedélyezését kéri. A kérelmet a bizottság azért nem teljesítette, mert ebhez újabb szabályszerű eljárás volna szükséges. Az alispáni előadmányok után dr. Zöldy János vármegyei főorvos terjesztette elő havi jelentését. E szerint a közegészségi viszonyok általában kielégítők voltak és az előző hónaphoz viszonyítva valamivel jobbak is, amennyiben a heveny ragadós bajokban való elhalálozások százaléka 2%-kal volt kisebb, bár ezekben a betegségekben történt valamennyi megbetegedés 48-al volt több. Az egyes szervek betegségét és lefolyását illetőleg leginkább a gyomor és bél hurutos megbetegedései fordultak elő kedvező lefolyással. A heveny ragadós bajok közül a kanyaró volt az uralkodó, mely azonban csak Füzesgyarmat községben lépett fel tömegesen. Kissé emelkedett a diptheriások száma, mig _a vörhenyeseké csökkent Tetemesen csökkent a hasibagymázos betegek száma is. A heveny fertőző betegségek többi kóralakjai csak jelentéktelen számokban szerepeltek. Gyógy- savóval beoltottak 29 diphteriás egyént, akik közül meggyógyult 21, meghalt 8. Védőoltást 1 esetben sikerrel végeztek (Békésen). Heks Miksa főállatorvos jelentése szerint a vármegye állategészségügyi állapota f. évi junius havában elég kielégítő volt, amennyiben a ragadós állati betegségek közül felmerült sertésvész, sertésorbáncz, veszettség és lépfene minden esetben szórványosan mutatkozott. Említett betegségek az idejében alkalmazott hatósági óvintézkedésekkel helyhez köttetvén, azok az állatforgalom és gazdasági üzemben lényegesebb korlátozást nem okoztak és számottevőbb elhullási veszteséggel nem jártak. Nevezetesen az összes elhullás a nagyobb hasznos háziállatok között 9 drb, a kisebbek között pedig 178 drb volt. A nagy állatok elhullását mind a 9 esetben a lépfene okozta, még pedig a kisgazdák állatállományában, jeléül annak, hogy e betegség elleni védőojtás kiváló hasznossága a kisgazdák között még mindig nem hódított olyan tért, mely intelligencziájuk, illetve felvi- lágosodottságuktól elvárható. A budapesti állatorvosi tőiskola járránytani laboratóriuma által újabban a sertésvész ellen termelt védőserummal való ojtások a vármegye területén is foganatba vétettek és az eddigi eredmények után ítélve, a siker kilátásával. E közgazdaságilag igen fontos ügyről, mihelyt e kísérletek eredménye nyilvánvaló lesz, nem fog késni arról a közigazgatási bizottságnak bővebben referálni. Végül a vármegye területén a múlt hónapban fellépett és megszűnt betegségek statisztikáját [az alábbiakban tünteti fel: Fellépett: lépfene 7 községben, összesen 9 udvarban ; veszettség 3 községben, összesen 3 udvarban ; sertésvész 4 községben, összesen 5 udvarban ; sertésorbáncz 2 községben, összesen 2 udvarban. Megszűnt: lépfene 3, veszettség 4, sertésorbáncz 2 községben. A pénzügyigazgatósági előadmányok során dr Török Gábor bizottsági tag kérdést intéz a kir. pénz- ügyigazgatósághoz, mennyiben felel meg az egyik lapban foglalt állítás a valóságnak, mely szerint a pénzügyigazgatóságnál nem engedik meg, mikép a magánfelek saját ügyeik aktáit betekinthessék ? Roediger Gyula válaszában előadta, hogy a fennálló szabályok értelmében az ő joga megengedni 1909. julius 18 BÉKÉS valamely ügynek az illető fél által leendő betekintését. Ezt a rendelkezést a közérdekből is szigorúan betartja s illetőleg ahoz ragaszkodik, hogy az ügyiratok ő előtte s csakis az ő engedélyével legyenek megtekinthetők. Az engedélyt, amennyiben a hivatalos titok megőrzése azt nem akadályozza, rendszerint meg szokta adni. Török Gábor s vele a bizottság a választ tudomásul vette. A tanfelügyelőség részéről dr. Horváth Dezső segédtanfelügyelő referált. Békés község az iránti kérelmét, hogy az iskolába be nem iratkozott tankötelesek összeírását az őszi adóösszeirással együtt foganatosíthassa, nem teljesítette a közigazgatási bizottság, mivel a múlt évben a hasonló kérelem teljesittetett, de az összeírás nagyon felületesen történt. Tébay Friderika békésszentandrási róm. kath. tanítónő részére I. évötödös korpótlék engedélyezését hozta javaslatba a bizottság, Mécs Balog Ferenc szeghalmi ref. tanító részére II. évötödös korpótlék engedélyezését, Kricner Jakab békécsabai izr. tanító részére I. évötödös pótlékot, Tóth József dobozi ref. tanító részére II. évötödös pótlékot, B. Nagy József szeghalmi ref. tanító részére I. évötödös pótlékot, Bereczky József vésztői ref. tanitó részére I. évötödös korpótlékot, Rottensteiner Zoltán bucsate- Iepi róm. kath. tanitó részére visszamenőleg hozta javaslatba a közigazgatási bizottság a fizetéskiegészi- tési államsegély utalványozását. Farkas Ferencz békési községi el isk. tanitó és Jákay Károly békési közs. polgári iskolai igazgató fegyelmi ügyében vizsgálat kiegészítést rendelt el a bizottság. A füzesgyarmati ref. iskolaszék azon kérvényét pártolással terjesztette fel a bizottság, amelyhez két uj iskola felállításához átlamsegélyt kér. Az alföldi első gazdasági vasút tüztávlatát a tényleges távolságban állapította meg a kereskedelmi miniszter azzal, hogy amennyiben a vasút vonalán gőzgép haladna a községeken keresztül, ugyanakkor nyersolajfütés tétetett kötelezővé. A gyulai állomás villanynyal leendő világítása érdekéből újabb tárgyalások indíttattak meg. Délután árvaüi/yi felebbviteli ülés volt. Az archaeologia Békésvármegyében. Olyan vármegyében, melynek élete egyfolytában nem tart mindössze kétszáz év óta sem, melynek területe róna voltánál fogva az emberek és elemek harczainak védtelenül volt kitéve: nem kereshetünk ódon épületeket, a szegény, idetelepült gyülevész nép utódainál pedig családi kincseket akár ruha, akár bútor, akár ékszerekben. Legmonumentá- lisabb épületei a vármegyének a templomok, de ezek legrégebbike is csak 1752-ből való. Két régi épülete mégis van, t. i. a régi gyulai vár romja és a gyulai róm. kath. központi népiskola emeletes épülete. Ezen épületeken azonban semmi stilszerüség sincs, mert a vár csak hasznossági szempontból, az iskola épülete pedig ma meg nem határozható czélból ép'dt. Igaz, hogy fürdő nyomaira akadtak a restaurálások alkalmával benne, de hogy vájjon — az általános hit szerint — csak a törökök rendezték-e be fürdőnek, vagy — ami bizonyithatóbb — a földszint építői, a rómaiak, már eredetileg is annak készítették, ma még eldöntetlen. Békésvármegyében tehát a régiségtudománynak meg kell elégednie ama tárgyakkal, melyeket a föld, az ember édes anyja, keblébe rejtett emlékül ama korokból, melyekben századokig élhetett néhány családból álló törzs megtelepülése helyén, továbbá ama korokból, melyekben a százféle törzsek, népek, néha meg sem pihenve, egymást kergetve jöttek-mentek át a megye területén. Ezen népek némelyike nyomot sem hagyott maga után, mig a másik taláu egy, a csatában elhullott főemberének hulláját temethette el csak itt, mert azjitán végzete belesodorta egy nálánál erősebb emberforgatagba, ahol ő maga is elenyészett. Minélinkább tudjuk azt, hogy a népvándorlás korában, néha egy év alatt, két — egymástól származás és nyelv tekintetében is — különböző nép 3 lakott hazánkban egy-egy vidéken : annálinkább tudjuk becsülni azokat a leleteket, melyek ezen időkből származnak. A nyugalmas életet csak a népvándorlás élőt: i korokban találhatták az emberek. Ámbár örökös kérdés marad az, ba volt-e olyan idő, amikor hazánkba bevándorlás egyáltalán nem történt ? Később a nyugalmat csak elzárkózás biztosíthatta. Igazolja ezt az, hogy a történelem előtti ember telepeit vármegyénkben a vizáradások által el nem borított magaslatokon — úgynevezett hátakon — találjuk. Ezek a hátak néha szigetek, néha félszigetek voltak, melyek némelyikét az ember mesterségesen is magasította, halommá növelte és árokkal, sánc/czal védelmezte. Ezen halmokról az ellenségnek jobban árthatott, de az ellentállás sikertelensége esetében a három vagy négy oldalról környező vizen jobban is menekülhetett. Vármegyénk katonai térképe a legjobb útmutató arra nézve, hogy hol találhatunk a történelem előtti nép tanyáira. Ugyanezen magaslatok azután a népvándorlási népek, sőt a honfoglaláskori magyarok telepei is. Rendszeres ásatás esetében bizonyosan meg fogjuk találni mind a kőkori, mind a bronzkori, mind a későbbi korok emberének tárgyait megyénk magaslatainak földjében Négy magaslaton eszközölt vizsgálgatásom bizonyítja ezt. E négy magaslat nevei : 1-ször a Laposhalom Varsándon — és nem Lopóshalom, mint előbb neveztem az oláh kiejtés után — olmu loposu, — 2-szor a Harmatszeg-domb Sarkadon, 3-szor a Sándorhegy és 4-szer a Neszürj- hegy Gyulán. Nem okvetlen minden halom és minden magaslat rejti az őskorok mindenikének tárgyait, mert idők folytában a magaslat el is lapulhatott és a későbbi telepeseknek lakóhelyéül már alkalmatlanná vált és ezen ok miatt csak a kőkornak vagy bronzkornak emlékeit őrzi. Ilyen a hajdani Vezér-halomból eloláhositott Vezeristye-halom — olmu Veze- ristye — Varsándon, melyben a csiszolt kőkor tárgyait találhatjuk csupán és ilyen Szeregyházán egy névtelen félsziget előfoka, mely csupán bronzkori emlékeket őriz. Vizsgálatin a hajdani urasági szöllő talaja, mely római pénzeket és a Fekete-Körözs balpartja a Szanatóriummal szemben, mely bronzkori tárgyakat rejt. Bizonyosan léteznek még telepek előttem ismeretlenek a gyulai határban is, hát még a inegyébeu ? A Csíkosér, az Aranyág, az Ajtósfok, Szent Benedek, Farkashalom magaslatai, a Kálvária-domb stb. mindnyájan adtak mir a békésmegyei múzeumnak őskori tárgyakat. Mennyi dolgot adnának ezen helyek, továbbá a gyomai, dévaványai, öcsödi, szarvasi, szeghalmi, eperjespusztai, dobozi, gyulavárii, váraiti telepek tüzetes megvizsgálása és történelmi szempontból való ismertetése. Pedig hát ezzel tartozunk a hazafiságnak. Minden megye Kidolgoztatta az ősi telepek történetét monográfiájában. Békésmegye még nem. Azok a — sajnos! — még mindig lenézett kő- és cserépdarabok, bronzból való töredékek, rozsdás vasak bizonyítékokat nyújtanak arról, hogy ezredéveken keresztül éltek itt emberek. Az örökös bevándorlás kérdése mellett feltűnik egy másik is, az t. i., hogy az itt élt őskori népek úgy semmisültek-e meg, miszerint ivadékaik a bevándorlókkal és ezek ivadékai a későbbiekkel, végül a magyarokkal nem vegyültek-e el ? Én azt hiszem, hogy vegyülés nélküli megsemmisülés lehetetlen, ha pedig lehetetlen : akkor az őskori népek ép úgy őseink, mint a honfoglalók; vagy ha nekünk nem is, de a tatárjárásig élőknek azok voltak Ez az oka, hogy én mindig kegyelettel nyúlok azokhoz a tárgyakhoz, melyek az őskorból maradtak itt, még pedig a kegyeletnek ama nemével, melylyel őseink képeit n'zegeti ebédlőjében a gazdag, a nemes, a gróf. Az a csigavonalas ékítmény, mely a bronzkori cserepeken díszeleg, van olyan nemesi czimer, mint a kardot tartó oroszlán. A csigavonal a művelődésnek, az emberré válásnak jele, az oroszlán a vasnak birtokában a föld terményei fölött úrrá lett ember elbizakodottságának és visszavadulásának tanúsága. Áz egyikből béke, szeretet és áldás sugárzott szét,
