Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-18 / 29. szám
XLI. évfolyam. Gyula, 1909. julius 18. 29-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fél évre................. 5 K — f Év negyedre................. 2 K 50 f Hirdet ési díj előre fizetendő, Nyilttér sora 20 fillér. r f TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyilfterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Képviselőtestületi közgyűlés előtt. Gyula város képviselőtestülete csütörtökön, f. hó 22-ón rendkívüli közgyűlést tart, amelyen számos fontos ügy fog tanácskozás alá kerülni. Az állandó választmány csütörtökön délután tartott ülésében behatóan foglalkozott a tárgysorozatban foglalt ügyek előkészítésével. Legnagyobb, legbehatóbb vitát a nyugdíj- szabályzat ügye képezte, amely ügynek akár egy, akár más irányban eldöntése nemcsak sürgőssé, hanem immár elkerülhetlenné válf. A tisztviselői nyugdíjalapnak ugyanis nyugdíjfizetési kötelezettsége 6180 korona, amellyel szemben csupán 4414 korona áll rendelkezésre, a hiány tehát ezidőszerint egy évre 1766 korona és ez a körülmény az, amely a nyugdíjügyben az intézkedést elkerülhetlenné teszi. Amidőn a képviselőtestület a vármegye felhívása folytán utólszor foglalkozott a nyugdíjalap kérdésével, a testület többsége a tanács és Dr. Jantsovits Emil városi főügyész javastataival szemben egy elleninditványból kifolyólag aképen határozott, hogy a törvény- hatóság utján felkéri a belügyminisztert, mi szerint a városi tisztviselők nyugdiját, esetleg azokat a kötelezettségeket, amelyeket a nyugdíjalap saját jövedelméből fedezni nem képes, az állam terhére vállalja el. A vár- megye tudvalevőleg a város eme határozatát nem terjesztette fel a belügyminiszterhez, miután a kérdéses határozat csak általánosságban volt szövegezve és mert különösen nem volt kimutatva, hogy minő összeg az, amelyet a város az államtól fedezni kér, amelynek következtében a kérvény kedvező elintézésének legkisebb kilátása sem forgott fenn. Egyben a vármegye törvényhatósági bizottsága korábbi határozatát fentartva, a várost nyugdijszabályrendelete módosítására ismételten utasítja. Sajnos dolog, hogy a kormány még ma sem utalta ki a városoknak azt a 2 millió korona segélyt, amely az 1909. évi állami költségvetésbe e cimen meg lett szavazva, sőt nemcsak hogy nem utalta ki, de Halász Lajos orsz. képviselőnek a képviselőház múlt héten tartott utolsó ülésén elmondott interpellációjára még csak tájékoztatást sem nyújtott az iránt, hogy ez a 2 millió korona folyósítása mikorra s minő kulcs szerint fog' megtörténni. A mi információnk szerint a folyósítás késedelmét az okozza, hogy még mindig nincs eldöntve, minő arányban részesüljenek a városok a segélyben; de nincs eldöntve az sem, hogy az esetre, ha ez az arány meg is állapíttatnék, a segély kizárólag a tisztviselői fizetések javítására, vagy pedig a városoknak önkormányzati hatáskörben való rendelkezésére bocsátassék-e ? Azt is tudjuk, hogy mindkét alternatívának hathatós támogatói vannak és pedig nemcsak a kormány, hanem maguknak az érdekelt városoknak körében is és hogy a folyósítás késedelmét főleg ez a versengés okozza. Gyula városának, bármely irányban történjék végre a döntés, mint amely legmagasabb községi adóval van sújtva s amelynek finánciái a többi városokhoz képest a legkedvezőtlenebb helyzetben vannak, az államsegélyből bizonyára tekintélyes összegben kellene részesülnie. Ennek a segélynek a tényleges felhasználáaát illetőleg azonban, még az esetben is, ha az a város jogkörébe utaltatnék, — ami különben ismételjük kérdéses dolog — a képviselőtestület, amely a magas pótadó folytán évek óta kénytelen volt elzárkózni a tisztviselők, a kezelő- és szolgaszemélyzet fizetésének rendezése és javítása elől, egyhangú határozatával lekötötte már magát, hogy az államsegély, nevezetesen a 2 millió koronából Gyula városának juttatandó összeget teljes egészében a fizetésele javításéira fogja fordítani. Eme határozat folytán a tisztviselői nyugdíj kérdése tehát nincs összefüggésben az államsegéllyel, még világosabban szólva, a nyugdíjalap hiányát az államsegély nem fedezheti, még abban a külömben nem valószínű esetben sem, ha a kormány ily esetleges szándék ellen a segély folyósítása alkalmával nehézségeket nem is gördítene. Miután pedig a város jogilag nem kötelezhető arra, hogy magára vállalt évi 1000 koronánál nagyobb összeggel járuljon a tisztviselői nyugdíjalap javadalmazására; miután nincs kilátás arra sem, de a magas pótadók folytán nem is lehet neheztelni, hogy amire jogilag nem kötelezhető, méltányossági szempontból azt önként magára vállalja; miután végül a nyugdíjalap létesítése alkalmával minden illetékes tényező abban a nézetben volt, hogy a nyugdijintézet kötelezettségeit csupán a mindenkor rendelkezésre álló jövedelem keretében teljesítheti s fogja is teljesíteni: az állandó választmány Dr. Ladies László indítványára a képviselőtestület elé olyan irányú javaslatot terjeszt elő, hogy ami a nyugdijintézet keletkezésekor köztudatban volt és amelynek vélelmezésében a nyugdijintézet egyáltalában létesült, az most kifejezetten is foglaltassák a nyugdijszabályzatba, Est’rázsa kapitány. Irta : Péczely József. Szanazugon is úgy volt az a régi jó időkben, hogy est’rázsák vigyáztak a falura; felváltva két- két ember, kik estharangszó után vállaikra kerítették a szűrt, subát, kezeikbe vették a hosszu- nyelü alabárdot s kiültek valami kínálkozó helyre nézlelődni, beszélgetni. Legtöbbször a szárazmalom alatt ütöttek tanyát. Mintha ezt a helyet csak az est’rázsáknak találták volna ki, oly alkalmatos volt. Ha eső kerekedett, egész nyugodtan lehetett alatta aludni; a szelek ellen is jó szárnyék volt, különösen ha hidegre fordult az idő. Ha meg éppen éjjeli őrlés akadt, az est’rázsák egész akkurátusán elnézegethették a lovak tempós járását, a molnár munkáját s közben még értekezni is lehetett a falu ügyeiről, egyről-másról ... a politikáról . . . Hogy ez alatt hiba esett valamerre, az nem is csoda, hisz az ember nem lehet ott mindenütt, ha mindjárt est’rázsa is. No, Szanazugon is kívánatos dolog volt az őrködés, régente is, mert rosszmájú ember itt is került, aki vagy egy, vagy mást erősen megkívánt a felebarátjától s elemelte . . . Most meg egy-egy ember szinte rászületik a tolvajlásra; de meg czi- gányok is vannak a világon, sőt nagyon is vannak, azoknak meg olyan a természetük, hogy ami kívánatoson a két szemük megakad, azt a két kezük nem hagyja ott. . . Ezért aztán, ha Fáraó füstös ivadékai tűntek fel a falu határában, a tanácsbeli emberek mindig megkettőztették az őröket. Biz az egyszer-egyszer czigányok nélkül is előfordult, hogy reggelenként hire szaladt a faluban a tolvajok járásának, de azért nem fordult fel a falu, legfölebb a kárvallott acsarkodott erősen s kereste a maga igazát, mig végre is megbékélt . . . Nem igy az utóbbi időben. Ősz óta minden áldott éjszaka loptak a faluban. Zsirozót, sódart, búzát, kukoriczát, no meg aprójószágokat. Szóval, minden jóféle dolgokat . . . Hol a felvégen, hol a sürüsi részeken történt a manipuláczió. S ami legfurcsább a dologban, az emberek tudták, hogy ki rövidíti meg őket. No, nem voltak benne tisztára bizonyosak, de erősen fogadkoztak rá úgy egymás közt, hogy más nem lehet. Hát furcsa is az. Csörgei bácsinak nem volt soha semmije, se háza, se földje; napszámba se járt soha, hivatala se volt, mégis akárhogy fordult az idő, urasan élt. Télen-nyáron az egyletbe járt s politizált. No, ahhoz értett is alaposan Mondták is az emberek : — Ilyen embör fogná mög egyszer az kormány rúdját, majd tsavarintana az rajta . . . Azontúl szivarra, borra is mindig tellett, sőt még mint özvegy ember, menyecskés is volt a vén róka, amihez szinte megkivántatódik a pénz ... — Hunnan vönné másünnen — mondták az emberek — csak ükelme a tolvaj . . . ! Úgy is volt. De nem tudták rajta érni soha, olyan ügyesen forgatta magát. Ógtak-mógtak az emberek. Még a tanácsházban is többször, mint nem, a lopásokról esett a szó; de csak nem tudtak dűlőre jutni. A jegyző csendőröket ajánlott. No, ezt nem vállalták a belső emberek. A katona, katona . . . Nem kívánatos dolog a falura, már csak a menyecskék irányában sem. — Valami okosabb dolgot kell kifundálni — vélé a percektor ur . . . No, az öreg törvényes ki is fundált. Egy reggel ezzel a szóval állított be a törvényházba : — Felelős est’rázsákat kő fogadni! Eleinte nem értették meg a belső emberek, hogy hova czéloz az öreg törvénybiró, de hogy alaposan kimagyarázta magát, nem győzték csó- válgatni a fejeiket ... — Úgy má’ igen . . . Ammá jó . . . — Minden részre állítunk egy-egy őrt, az három ! — igy az öreg törvényes. — Még pedig a jelös embörökbü — bóliotott a tanács. — Oszt ük lösznek felelősek a kárér’ ... Ha hiba esik, mögdeputáljuk s fizetik . . . A három est’rázsa fölé kapitánynak Csörgei bácsit szemelték ki. . . S hogy bizonyosak legyenek a dologban, még a kommenczióval se fukarkodtak .. . Mikor Csörgei bácsit előkeritették s nagy tapintatosan elmondták neki, hogy milyen uj hivatalt teremtettek a számára, hát az öreg csak a vállát rángatta. A kapitány titulus ugyan szemmellátha- tólag tetszett neki, de átlátott a szitán, csak úgy bajusz alatt, sunyin mosolygott a tanács szeme Xjapunls mai száma IO oldal.
