Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-27 / 26. szám

2 BÉKÉS 1909. junius 27. véd, Dózsa (Deutsch) Zsigmond máv. felügyelő nejé­vel, Fábry Károly országgyűlési képviselő fiával, Fuchs Ignácz szarvasi orvos neje, leánya és fiával, Kádár Gyula nagyszentmiklósi ügyvéd, volt törvény- széki biró, Klein Miksa bérlő nejével Mezőberény, Macsánszky János Léva városi I-ső tanácsos nejével, Sifáry Gyula kiskőrösi ügyvéd, dr. Strasser Mór mezőberényi orvos nejével, Szontágh Tamás, a m. kir. földtani intézet igazgatója Budapestről, Tepliczky Gyula takarékpénztári főkönyvelő Kiskörösről, Wal- landt Károly ev. lelkész két katonatiszt és egy czivil fiával. Mint volt, de nem Szarvason végzett iskola­társak : Keiner Béla kondorosi biró és nagybérlő, Magyar (Hungerleider) Ignácz nagyváradi bérlő és Laukó Mátyás ny. tanító. Egyrésze már szombaton, a másik vasárnap jött meg. Megható volt a találkozás. Egyik-másik még friss erőben, egynéhány megroskadva egymás elé állottak: »Megismersz-e? Találd ki, ki vagyok?« Ha nem találta ki, segítettek egy epizód, egy viccz vagy egy-egy kedves emlék felidésézével. Mikor aztán sikerült a megismerkedés, volt szives ölelkezés, csókolódzás. Az iskolatársak nejeikkel, gyermekeikkel az Árpád-szállóban jöttek össze délután fél 4 órakor s onnan vonultak a gimnáziumba, hol Benka Gyula és Lányi Gusztáv volt tanárok fogadták a folyosón. Megható volt, mikor nagynehezen előtipegett Cser­mák János, az öreg pedellus, hogy úgy csengessen be a diákjainak, mint ezelőtt negyven évvel. Bizony megöregedett, úgy kellett odavezetni. A becsengetésre felfelé vonultak a »régi diákok«, de amint elmentek a nyugalmazott pedellus előtt, meg nem állhatták, hogy kezet ne szorítsanak velel és némi ajándékokkal ne kedveskedjenek neki. A régi gimnázium (most tanitó-képezde) nagy­termében Benka Gyula elővette a régi katalógust és névszerint szólította fel sorban a diákokat. A je­lenlevők jelentkeztek, a meg nem jelentek helyett mások jelentették, hogy ki él, ki halt el. Azután Benka praelectiót tartott régi tantárgyából, a psycho- logiából, vonatkoztatva az összejövetel lélektani in­dokaira. Majd melegen üdvözölte volt tanítványait, mit tanulótársai nevében is Fábry Károly köszönt meg megható szavakkal, meleg érzelemmel. Beszédje vé­gén felolvasta Zsilinszky Mihály volt tanáruk hozzá­intézett levelét, melyben igaz sajnálatát fejezi ki, hogy az éppen aznap Pozsonyban tartott Székács­ünnepély miatt, kinek ő is tanítványa volt és kinek emlékére aznap ott felolvasást kellett tartania, ezen ünnepélyen nem vehet részt. Fél 5 órakor az egész társaság — a tanárok és vendégek — a lelket átható orgona hangjai mel­lett, melyen ifj. Csermák János tanító, az öreg pe­dellus fia játszott, a régi templomba vonult be, mely gyönyörűen volt felvirágozva és melyet az érdeklődök megtöltöttek. Az oltároszlopok, az oltárkorlátok vi­rág-girlandokkal, az oltár bokrétákkal volt feldíszítve, miben főrésze volt Lányi Gusztáv tanár leányának, Annának és dr. Fuchs Ignácz leányának, Kózsikának Lányi Gusztáv magasan szárnyaló, mély hatású prédikácziót mondott, utána pedig Placskó István szarvasi lelkész igen megindító alkalmi imát. Az Istentiszlelet után az uj gimnáziumot tekin­tette meg a társaság, majd pedig az udvaron lefény­képezted magát. Este bankett volt az Árpád-szállodában, hol az első tósztot Szontágh Tamás mondotta a volt taná­rokra, Benka Gyula a volt tanítványaira és Lányi Gusztáv volt tanítványai uj nemzedékére. Fábry Károly a jelenlevő hölgyekre ürítette poharát, utóbb pedig indítványozta, hogy 10 év után ünnepeljék meg az 50 éves fordulót, az időközben elhunyt tanárok és iskolatársaik iránt kegyeletük jeléül pedig mind­nyájan álljanak fel és pár perczet — gondolatban — szenteljenek azoknak a gyász és kegyelet emlékéül. Erre elhallgatott a vidámság s komoly megilletődés fogta el az egész társaságot. A fosztok után Szontágh Tamás elővette a diákköri fényképeket, melyek kézről-kézre jártak. A kedélyes mulatság reggelig tartott, a fiata­lok, sőt még az »öregekből« is egy páran megmu­tatták, hogy még bírnak tánczolni is. Hoitsy Pál országgy. képviselő, a függetlenségi párt ügyvezető alelnöke, Ursziny Pál dárdai köz jegyző, Kocsinszky János ügyvéd, Argyelán Miklós ny. jegyző táviratokban üdvözölték társaikat s men­tették ki elmaradásukat. A gyulai főgimnáziumban az évzáró vizsgálatok kedden fejeződtek be. A tanév ünnepélyes berekesz­tése, mint minden évben, úgy ezúttal is Péter-Pál napján történik. A tanuló ifjúság 8 órakor a józsef­városi templomban Te Deumot és ünnepi szent misét hallgat, amelyen a főgimnáziumi énekkar fog gre­gorián énekszámokat előadni. Utánna a főgimnázium tornacsarnokában folyik le az évzáró ünnepély, mely­nek műsora a következő: 1. Erős várunk. I. S. Bachtól. Előadja a főgimnáziumi énekkar. 2. Ha férfi vagy, légy férfi. Petőfitől. Szavalja Uhrin László III. o. t. 3. Kar a Teremtés ez. oratóriumból. I. Haydn­tól. Előadja a főgimn. énekkar. 4. Évzáró beszéd és a jutalmak kiosztása 5. Búcsú az iskolától. Silcher­tői. Előadja a főgimnáziumi énekkar. 6. Imakönyvem. Reviczkytől. Szavalja Szabados Antal VI. o. t. 7. Himnusz. Erkeltől. Előadja a főgimnáziumi énekkar. Az ünnepély után az ifjúság osztályaiba vonul, ahol kiki megkapja bizonyítványát és az iskola Értesítőjét. Beiratások a tanév végén a gyulai róm. kath. főgimnáziumban. A szeptember hó 1., 2. és 3-án tartandó rendes beiratáson kívül julius hó 1. és 2-án d. e. 8 —12-ig is lesznek beiratások a főgimnázium­ban. Ezen beiratkozásra az I. osztályba a főgimná­ziumi szerződés 10. §-a értelmében elsősorban gyulai és békésvármegyei katholikus ifjak, azután a gyulai más vallásu lakosok fiai jelentkezhetnek. Felsőbb osztályokba : II—Vll-’g a helybeli gimnáziumba járó tanulók iratkozhatnak be az iskolai év végén. A fölvétel föltételei a következők : a) Az I. osztályba csak oly növendékek léphet­nek, akik életük kilenczedik évét betöltötték, de 12. évnél nem idősebbek ; arról, hogy a népiskola négy alsó osztályát jó sikerrel végezték, nyilvános nép­iskolától nyert bizonyítványt mutatnak elő. A fölvé­telnél ezenkívül a tanuló születési anyakönyvi kivo­natát és ujraoltási bizonyítványát tartozik bemutatni. b) Felsőbb osztályba csak oly tanuló léphet, aki az előző osztálybeli tantárgyak mindegyikéből — ide nem számítva a rendkívüli tantárgyakat — legalább elégséges osztályzatot nyert. Az év végén történő beiratásokra nézve a mi­niszter a következőket Írja elő : 1. A tanév végén beirt tanulok szintén az igaz­gatónál hagyják iskolai bizonyítványaikat s megkap­ják a rendes beiratkozási igazolványt. 2. A fölvételi dijak e tanulóktól is azonnal beszedendők. Ha a tanév végén fölvett tanulók a jövő tanév elején szeptember 4-ig bezárólag az osztályfőnöknél személyesen nem jelentkeznek, nemcsak a belépésre való jogosultsá­gukat, hanem a lefizetett fölvételi dijat is elveszítik. 3. Levélben vagy Írásban való jelentkezésnek helye nincs. A főgimnázium segélyegyletéhez segélyért be­nyújtandó folyamodványok legkésőbb augusztus hó 28 ig az igazgatóhoz küldendők. Merey Gyula, igaz­gató-helyettes. A gyulai róm. kath. elemi iskolák záróvizs­gálatai e hét folyamán fejeztettek be. A vizsgá­latokat különösen a belvárosi iskolákban a szülők egyre fokozódó nagy számmal látogatták, élénk érdeklődéssel kisérték s a gyermekek jó fegyelmezett­sége, értelmes, helyes feleletei jó vezetés és szép sikerről tettek tanúbizonyságot. Az ezidei gyermek- anyag és taneredmény különösen kiváló volt. Az általános elemi ismeretek jó elsajátítását szem előtt tartva feltűnő gond fordittatott a felsőbb osztályok­ban a rajz, ének és kézimunkákra is. A leányok a szükséges háztartási és női kézimunka alapismeretei­ben és azok magasabb fokú művelésében elismerésre méltó kitűnő eredményt értek el, a többszólamú éneklésben pedig a legnagyobb recordot, aminek a májusi ájtatosságok alatt a nagyközönség is elisme­réssel adózott. A legfelsőbb fiúosztályokban a figye­lemreméltó szép szabadkézi rajzok között mértani rajzokat, díszítési és ipari szakrajzokat is láttunk, sőt a belvárosi fiúiskola IV—V. osztályokban az újonnan és kisérletképen bevezetett slöjd máris nagy sikert mutat. A gyermekek a különféle szerszámokkal ügyesen tudnak bánni, ezt a kiállított sokféle kézi­munkájuk bizonyítja. Több mint 50 különböző gyalult, festett tulipános kis talicska, kocsi, kis szék, kardok, gereblyék, fabunkók, szerszámnyelek, viráglétrák stb. dicsérték a fiuk munkásságát. Általában minden téren haladás konstatálható. A katholikus iskolák 16 osz­tályába 1106 tanköteles járt, a tanulók elosztása azonban egyenlőtlen, a józsefvárosi alsó fiuosztályok- nan egy-egy tanítóra 30—35 gyermek esik, a bel­városiban pedig átlag 70, sőt a legfelsőbb osztá­lyokba, mplyek a gimnázium számára a főerőt szol­gáltatják, egy tanító vezetése alatt 92 gyermek a szó-szoros értelmében szorong. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi minisz­ter Z'day Juha orosházai községi kisdedóvónőt az orosházai I I. számú állami kisdedóvóhoz kisded- óvónővé nevezte ki. Negyedszázados évforduló. Weinberger Fanni a szarvasi állami polg. leányiskola igazgatója most tanulmányozni fogják ezen fontos kérdéseket, remél­hetjük, hogy előbb-utóbb létrejön a nemzetek közti jogrend alapja: a nemzetközi általános és kötelező választott bíráskodás. Egyelőre örömmel látjuk, hogy -egyes államok mind sűrűbben kötnek egymással ■oly szerződéseket, melyekben már előre kötelezik magukat, bizonyos vitás kérdéseket, ha azok elő­fordulnának, a hágai törvényszék Ítéletének vetni alá. Ilyen választott bírósági szerződés az utolsó 10 év folyamán közel 80 jött létre ; az utolsó köz­tük az Ausztria-Magyarország és az Amerikai Egye­sült Államok közti szerződés, mely ez év január 16-án köttetett meg. Igen érdekes esete az ilyen szerződésnek az, mely Chili és Argentina közt jött létre. Ezen két nagy állam folytonos ellenségeskedésben állott egy­mással. A háborúknak nem szakadt vége. De a nép végre megunta ezeket a tűrhetetlen viszonyokat és kényszeritette a két állam kormányát, hogy válasz­tott bírósági szerződést kössenek. Ezen szerződés 1902-ben jött létre és a két állam mindjárt hozzá is fogott a részleges leszere­léshez. Katonáik nagy részét haza küldték és hadi­hajóikat eladták. Az igy felszabadult óriási össze­geket közhasznú munkálatokra fordították olyanokra, melyekre azelőtt sohasem jutott pénz. Kikitőket épí­tettek, mocsarakat szárítottak ki, utakat csináltak, kórházakat, iskolákat, egészséges munkáslakásokat építettek stb. A feleslegessé vált ágyukból pedig egy óriási Krisztus-szobrot öntöttek, melyet 1903. márczius 13-án nagy ünnepségek között állítottak fel az Andes-hegység egy magas csúcsán a két ország határán, 13.000 lábnyira a tenger szine felett. A két állam lakossága, mely eddig gyűlölte egymást, most együtt ünnepelt és ujjongva olvasta a szobor talapzatába vésett szavakat: „E hegyek hamarabb összedőlnek, mint Chili és Argentina népe elfeledik tvialTTot lóKainál 4Í Amiket itt elmondtam, nem ábrándok, de meg­történt dolgok és ha közönségünk tudomást venne róla, több bizalma lenne a békemozgalom jövőjébe és csatlakozásával elősegítené az eszme diadalát. De sajnos, lapjaink alig hozzák, a közönség pedig nem is olvassa az ilyen békehíreket. Az átlag újság­olvasó csak a szenzácziót keresi, ebben pedig nem versenyezhetünk a japán-orosz háborúról irt czik- kekkel. És bár most tréfából, de komolyan is sze­münkre vetik, hogy nem teszünk semmit a szerb háború veszedelme ellen, ha ez a veszély elmúlik, senkinek sem jut majd eszébe ezt csak egy kis részben a nemzetközi békemozgalom érdeméül róni fel. Már régen felpanaszolta azt Stuttner báróné, hogy a közönség csak azokról a háborúkról tud, amelyeket még nem tudtunk megakadályozni, de azokról a sokkal számosabbakról, amelyeket — habár csak közvetve is — megakadályoztunk, nem tud semmit. Kár, hogy igy van, mert a skepticizmus ezen légköre igen árt a mi fácskánk fejlődésének. Azért is fáradoznak a békeeszme hívei elsősorban azon, hogy ezt a bizalmatlanságot megszüntessék. De ez a legnehezebb munkánk. Mi azonban elferdítések és félreértések által meg nem zavartatva küzdünk eszméink diadaláért. Fegyvertársakat keresünk a társadalom minden ré­tegében. Várjuk, hogy hozzánk csatlakozzanak mind­azok, kik Ármány és Ozmund küzdelmében a vilá­gosság diadalát óhajtják és remélik. Mi, kik hiszünk az evolúció örök törvényében, tudjuk, hogy győz­nie kell. Szeretnők, hogy az emberek megértsék a mi munkánk czélját. Nem akarjuk mi a napnak mon­dani: „Nap kelj fel!“ Fel fog az kelni úgy is. Mi csak a felhőket akarjuk elűzni, melyek megakadá­lyozzák, hogy áldó sugarait az emberiségre hintse.

Next

/
Oldalképek
Tartalom