Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-30 / 22. szám
BÉKÉS 1909. május 30. ■de várakozáson felüli számban jöttek össze; a közgyűlés terme nemcsak délelőtt, hanem a délutáni ■órákban is megtelt; az érdeklődés csupán 6 óra után csappant meg, ámbár voltak, akik a tanácskozás befejezéséig, este 8 óra utánig hűségesen kitartottak. Turbulens jelenetekben — sajnos — ezúttal ■sem volt hiány, de ezek már oly megszokottak, hogy bármennyire indokolatlanok és visszatetszőek, na gyobb emoeziót nem keltenek többé. Elmaradhatlan epizódjai azok már évek óta a közgyűléseknek és csak akkor válnának feltűnőkké, ha elmaradnának. A közgyűlésen kevés megszakítással állandóan Dőry Pál főispán elnökölt, aki nagyobb tapintattal vezette a tanácskozást mint aminő erélylyel, de amit nem kifogásképen emlitünk, mert a tapasztalat azt bizonyltja, hogy az »erély«-nek nem áll oly hatalom is rendelkezésére, mely az elméletileg mindenki által elitéit demagógia megfékezésére alkalmas volna s a sokak által kívánt erély szankczió nélkül ugv ■sem érvényesülhetne. A közgyűlésről szóló tudósításunk egyébként a következő: Jelen voltak: Ambrus Sándor alispán, Dr Daimel Sándor vm. főjegyző, Kiss László, Dr. Konkoly Tihamér, Moldoványi János, Dr. Zöldy Géza, Sárossy Gyula, Szabó Emil, Schmidt Iván, Dr. Kiss László, Dr. Szirbik Bálint, Lukács Endre, Popovics Szilveszter, Rohoska Mihály, Dr. Berthóty István, Dr. Wieland Sándor, Csánki Jenő, Seiler Elek, Dr. Zöldy János, Perszina Alfréd, Jantyik Mihály, Dr. Ladies László, Dobay Ferencz, Dr. Simonka György, Weisz Mór, Braun Mór, Kohn Dávid, K. Schriffert József, Metz Antal, Ad Schriőert József, Mouori Mihály, Pettner József, Dr. Follmann János, Dr. Lovich Ödön, Dr. Bucskó Koriolán, Szikes György, Dr. Márkus Mihály, Kovák Árpád, Dr. Márky János, Dr. Kun Pál, Sál József, Schmidt József, Domby Lajos, Rosenthál Adolf, Kocziszky Mihály, ifj. Ko- cziszki Mihály, Dr. Fáy Samu, Dr. Szondi Lajos, Dr. Stojanovits Szilárd, Pfeiffer István, Aehim L András, Südi István, Wágner József, Gally Mihály, Korossy László, Achim Gusztáv, Sailer Gyula, Yar- ságh Béla, Darabos János, ifjú Kohlmann Ferencz, Murvai István, Szabó László, Fábry Károly, Reichard József, Kliment János, Neumann Manó, Hanó Pál, Kovács Mihály, Lukoviczky János, Yincze Dániel, Hazay Imre, Pikó Béla, Yiskovics Ignácz, Kovács Mihály, Kliment Pál, Kovács Sz. Adám, Lipták L. Pál, Vandlik Mátyás, Morvay Mihály, Dr. Török Gábor, Papp József, Körber Tivadar, Szatmári Gábor, ifjú Kraszkó Mihály, Machlik György, Kovács Mátyás, Kolozsy Endre, ifjú Vinter P. Adám, Boross János, Szabó János, Petneházy Ferencz, if u Tolnai Ferencz, Dr. Oláh Antal, Sóós István, Harza Ferencz, Fejér Béla, Reiner Béla, Torkos Kálmán, Dr. Bikádi Antal, Freuder Mór, Veres József, Kertész Horváth Sándor, Tábit Mihály, Kunos István, Papp Károly, Tardy Lajos, Meliska Pál, Laurinyecz János, Darabos János, Úhrin Pál, Hursány György, Szekerka György, Szabó Benedek, 'Braun Adám, Rau Adám, Hacskó Lajos, N. Rau Mihály, Vrboszky Pál, Mózes András, Fehér László, Kovács János, Kollár Lajos, Roszik Mihály, Ludvig János, Keviczki László, Dr. Grósz Mátyás, Horváth Mátyás, Pusztai Mátyás, Bikádi József, Iványi Antal, Kristóf József stb. Alispáni jelentés. A vármegye alispánjának jelentése tudomásul vétetett s annak kapcsán felirat intéztetett a föld- mivelésügyi ministerhez, hogy a háziipari akczió tovább folytatására újabb 25.000 korona államsegélyt adjon. Az alispáni jelentéshez ezúttal is Achim L. András szólalt fel, aki azt panaszolta a tőle már megszokott hangon, hogy Seiler Elek a »nép« jelöltjét, Hrabovszky csabai főrendőrbiztost a Maros György halálával megüresedett jegyzői állásra nem jelölte. Korossy főjegyzővel szemben pedig azt kifogásolta, hogy midőn Hrabovszky kérte a jegyzői állás elnyerése czéljából az ő támogatását, úri emberhez nem illő durva módon utasította ki Ezen sérelemből kifolyólag mindkét tisztviselő ellen erős kifejezésekkel élt és kérte, hogy a törvényhatósági bizottság szabadítsa meg őket az említett két tisztviselőtől. Ugyancsak támadást intézett Achim L. András Kovács Sz. Adám, a jelenlegi községi biró ellen is, azzal vádolván őt, hogy pénzért választtatta meg magát; fel is olvasta egyik levelét, amelylyel állítását igazolni akarta. Helyettes tiszti főügyésszé a lemondott dr. Haviár Gyula helyett dr. Törik Gábort választotta meg a közgyűlés 70 szavazattal Simonka György dr. 34 szavazata ellenében. A közúti költségvetés felülvizsgálatára vonatkozó és már ismertetett alispáni előterjesztés, amelyben kimutattatik, hogy a közúti alap képes lesz a reá rótt kötelezettségeknek mindenekben eleget tenni és igy a közúti programm megváltoztatására szükség nincs, vita nélkül emeltetett határozattá. A kereskedelemügyi minister által leküldött uj közúti törvény tervezetre vonatkozólag az állandó választmány javaslatával szemben a törvényhatósági bizottság akkép határozott, hogy az uj törvány tervezetben contemplált nagyfokú közúti adóemeléssel szemben, aggályának adott kifejezést. A tárgyhoz hozzászóltak K. Schriffert József, A Schriffert József, az alispán és dr. Daimel Sándor előadó. A földadókataszter. Mintegy másfél óráig tartó magas színvonalú vita keletkezett a Kohn Dávid által szerkesztett javaslat felett, amelyet a vármegye hivatalos lapja nyomán lapunk is egész terjedelmében közölt és amely javaslat a gazdasági egylet ülésein is már előzetesen beható tanácskozás tárgyát képezte. Kiss László előadó olvasta fel az állandó választmány határozati javaslatát, amely az elaborátu- mot elfogadni s a kormányhoz felterjeszteni véleményezi. Korossy László az Achim által ellene emelt panaszt utolsó betűig valótlannak jelentette ki és egyben a törvényhatóság tudomására hozta, hogy ebből az ügyből kifolyólag maga ellen már vizsgálatot kért és jelezte, hogy annak befejezte után a rágalmazási pert is megfogja indítani Kovács Sz. Ádám községi biró Achimnak reá vonatkozó állításait szintén visszautasította és azokat hazugságnak jelentette ki, — amire Achim L. András hasonló tenorban válaszolt. A lefolyt vita egyáltalában nem nyújtott épületes látványt és sajnálattal kell megállapítanunk, hogy Békésvármegye tanácskozási termében az oda nem illő tanácskozási modor és haDg már othonossá vált. Ambrus Sándor alispán Achim L András támadásának hatása alatt szintén felszólalt és bejelentette a törvényhatósági bizottságnak, hogy a Korossy ellen emelt vádak tisztázása czéljából a legszigorúbb vizsgálatot indította meg s szigorú megtorlást helye zett kilátásba Hrabovszkyval szemben, ha állításait igazolni nem lesz képes. Úgyszintén megígérte az alispán, hogy a községi biró ellen emelt vádak miben állását szintén vizsgálat tárgyává fogja tenni. Egyéb ügyek. A vármegyei költségvetésre vonatkozó ministeri rendelet és a házipénztár zárószámadásaira vonatkozó állandót választmányi javaslat észrevétel nélkül elfogadtatott. Dr. Simonka György a javaslatnak érdemleges részét, amely a vármegye három becslő járásának tiszta jövedelmi fokozatait leszállítani kéri, elfogadja, de utasitandónak tartja az alispánt, hogy a megyei földadó bizottság tagjainak megválasztását csak az októberi közgyűlésre tűzze ki, nehogy egy esetleges nyári közgyűlésen a kisbirtokosok elfoglaltsága s elmaradása folytán a bizottságba csak nagybirtokosok választassanak be. Dr. Márkus Mihály örömmel üdvözli a javaslatot, tapasztalatból mondhatja, hogy Békésvármegye a szomszéd becslőjárásokhoz viszonyítva aránytalanul magas földadót fizet és a törvényhatóság hivatása ez ellen felszólalni. Kóhn Dávid Simonka aggályát alaptalannak mondja; a törvényből felolvassa, hogy a megyei földadó bizottságba kis-, közép- és nagybirtokosok aránylagosan választandók be. A törvény ezt tehát parancsolólag rendeli s eme rendelkezést a törvény- hatósági közgyűlésnek, bárkik vegyenek részt benne, feltétlenül respektálnia kell ; egyébként a földadó- bizottságoknak megalakítását a miniszter, leirata szerint, későbben fogja elrendelni és ez valószínűleg csak a deczemberi közgyűlésen fog megtörténni. Ambrus Sándor alispán szintén megnyugtatja a közgyűlést, hogy a földadóbizottság megalakítása előtt a kisbirtokosokat, előzetesen jelöltjeikre nézve megfogja kérdezni és Ígéri, hogy ilyen értelemben fog annak idejében előterjesztést tenni. Ha szüksében megvan. Mindezen okoknál fogva elállottunk a barak létesítésének tervétől. Az intézet fejlesztésének második és tökéletesebb módja egy uj betegpavillon beiktatása volna. Kétségtelen, hogy aesthetikai, hygienes és egyéb szempontokból ez a megoldás mindenképen előnyösebb, mint a barak-systema, de nagy hátránya az hogy rendkívül költséges Mert, ha egy uj pavillont beiktatnánk, nemcsak ennek a költségeit kellene fedeznünk, hanem azt a nagyobb beruházási költséget is, amelyről már fentebb szó volt. Egy másik s ennél fontosabb argumentum egy uj pavilion beiktatása ellen az. hogy az egyesület egyik főtörekvése, hogy az ország különböző vidékein emeljen a tüdőbetegeknek gyógyító házat s más, a tüdővész leküzdésére szolgáló intézményeket. Eltekintve attól, hogy az egyesület erre nézve kötelezettséget vállalt, már azért is helyes ez a törekvése, mert az ilyen intézményeknek a lokális közegészségügyi viszonyokra való kedvező hatása el nem vitatható. Ha már most az egyesület az összes rendelkezésére álló anyagi forrásait egy intézmény fejlesztésére és fentartására fordítja, vállalt kötelezettségeinek csak hosszú idő múltán tudna eleget tenni. Ennek az argumentumnak a fontosságán az sem ront, hogy egy uj intézetnek a létesítése mindig aránytalanul költségesebb, mint a meglevőnek fejlesztése Mert ez az egyesület szempontjából igaz ugyan, de a közhygiene szempontjából — melynek az egyesület szolgálatába szegődött — czélszerübb az ország különböző vidékén létesített több, kisebb egészség- ügyi intézmény. Abban az esetben, ha valamely egészségügyi intézmény fejlesztéséről van szó, czél- .szerü továbbá az is, hogy úgy fejlesztessék, hogy ott lehetőleg az orvostudomány minden szaka találjon művelésre. Hiába van a kórháznak nagy belgyógyászati osztálya s kitűnő belgyógyásza, ha a betegnek — mondjuk — vakbélgyulladásának meg- operálása végett más kórházba kell mennie. Viszont a másik kórháznak hiába van nagy sebészeti osztálya s kitűnő sebésze, ha a typhusos beteg, vagy a skarlátos gyermek ott elhelyezést nem talál. Ugyanez áll természetesen mutatis mutandis a tuberkolózis gyógyítására létesített intézményekről is. . Intézetünkben ebben az utóbbi irányban való fejlesztését tartanám én legmegfelelőbbnek. Igaz, hogy a tüdőtuberkulózis gyógyítására létesített intézetekkel szemben az egyik főkövetelmény az, hogy csakis tüdőtuberkulózisban szenvedő betegek kezeltessenek benne, de ez a követelmény az által, hogy a bőrvagy csonttuberkulózisban szenvedő betegek egészen külön épületben volnának elhelyezve, érintetlen maradna. Hiszen a kórház belgyógyászati osztályának sem válik kárára, hogy sebészeti osztálya is van, csak az válik kárára, ha a belosztályon sebészeti betegeket is elhelyezünk, vagy fordítva : a sebészeti osztályon belbetegeket. Ámde az ilyen fejlesztésnek is az a nagy nehézsége, hogy rendkivül költséges, sőt költségesebb, mint a belgyógyászati osztályé s üzeme is sokkal drágább. Az előbb említett okoknál fogva azért olyan megoldást kellett keresnünk, amely daczára annak, hogy kevésbé költséges, mégis alkalmas arra, hogy intézetünk működését némely részben kiegészítse s ez a megoldás egy gyermek- osztály létesítése. Hogy hazánkban a gyermekek között is menynyire pusztít a tuberkulózis, annak illusztrálására csak úgy találomra a következő számbeli adatot hozom fel: 1904-ben 9977 hét évnél fiatalabb és 68,944 hét évnél idősebb egyén halt meg gümőkór- ban. Hogy ez utóbbiak közül mennyi volt 14 évnél fiatalabb, tehát a gyermekkor határain innen, erre nézve nincsenek adataim. Még nagyobbnak tünteti fel a gyermekeknek gümőkórban való halandóságát a következő megfontolás: Ugyancsak 1904-ben 20,050 hét évnél fiatalabb és 23,960 hét évnél idősebb egyén tüdő- és mellhártyagyulladásban halt meg, tehát olyan kórismével, melyet a gümőkórtól pontosan elkülöníteni sokszor csak a kórlefolyásnak legpontosabb követésével és specziális ismereteket igénylő diagnostikai eljárásokkal lehet. A gyermekek gümőkórban való halandóságára fényt vet még a következő adat is, melyet Beitzkenak a Béri. Kiin. Wochenschr. 1909. évi 9. számában megjelent közleményéből merítettem : 89, 1—-15 éves ' gyermek hullájának bonczolásánál B. 43 esetben talált tuberkulózist, tehát a gyermekhullák 48%-ánál. E gyermekek közül 1—5 éves volt 26, 6 — 15 éves 17. Mások még ennél is nagyobb számot találtak. Kétségtelen tehát, hogy a gyermekszanatoriumok építése hazánkban égetően szükséges s csodálatos, hogy nálunk, ahol a gyermekvédelem annyira fejlett, hogy az egész világ tanulni jön hozzánk, a tüdőbeteg gyermekek megmentése érdekében úgyszólván semmi sem történt. Pedig a feladat rendkivül hálás, mert a gyermek szervezetének regeneráló képessége határozottan nagyobb, mint a felnőtté s ezért gyógyító behatásokra erőteljesebben reagál. Ezen egyéni okon kívül azonban más okok is szólanak amellett, hogy a gyermekek tuberkulózisa épen úgy gondoskodásunk tárgyát ^képezze, mint a felnőttekké.
