Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-30 / 22. szám

XLi. évfolyam. Gyula, igog. május 30. 22-ik szám. Előfizetési árak; Egész évre ............... 10 K — f Fél é vre............... 5 K - I Év negyedre............... 2 K 50 f Hirde tési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal r Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Pun kost. Néha csodálatos természeti jelenség lát­ható az égboltozaton mikor gyönyörködve szemlélhető a rendkívüli égi tünemény . . . A napsugaraktól áttört felhőcsoportok gyakran óriás himzett szőnyeg alakját tün­tetik fel . . . A czikázó villámok gyorsan röppenő tűzi­játéka, a menydörgés moraja a gyönyör és megdöbbenés ellentétes érzelmeit költik fel . . . Mindezekhez a remény és aggodalom ellentétes érzelmei kelnek életre a kebel rejtekében, mert e természeti tünemények az áldás és átok kutforrásaivá egyaránt lehet­nek, miként emberi szemben a könnyek öröm, vagy fájdalom kifejezői . . . Nézzünk ma lelki szemeinkkel az első Pünköst reggelére, mikor a megvillanó égi fényben „kettős tüzes nyelvek“ szálltak alá az apostolokra, hogy az előbb félelemtől el- fogódott lelkek rettenthetlen bátorságot nyer­jenek, hogy a Mestertől megígért Szentlélek kitöltetése a tanítványokat elpecsételje az apostoli magasztos tisztre, hogy lobogjon az evangéliom zászlója s annak hű követésére felbuzduljanak a szivek s a sötétség uralmá­nak romjain felépüljön a világosság tündér palotája, az emberiség lelki hasznára! . . . Bezárt ajtó mellett, félve, suttogva be­széltek árván maradt tanítványai a mennybe szállott Mesternek, azon tűnődnek, hogy tel­jesül-e az Ígéret? Kitöltetik-e a várva várt Szentlélek? S irae szellő lebben s fokonként zúgni kezd mind sebesebben . . . Egyszer csak szelíd galamb képében, kettős tüzes nyelvek röpködnek a légben s azok közül egy-egy reászáll az apostolok mindenikének fejére! . . . Eltűnik a félelem s helyét bátorság váltja fel . . . „Mikor ekeiének az aposto­lok Szentlélekkel kezdettek szólni idegen nyelveken, melyeket a Szentlélek közölt ve­lük“ s Péter lánglelkü szónoklatára 3000 lélekkel szaporodott meg Krisztus anyaszent- egyháza; diadalutra kél az »örök ige,« hogy „Jézus nevére meghajoljon minden térd!“ . . . íme tehát „a Pünköstnek jeles napján Szentlélek Isten küldetett a busongó tanít­ványokra, kik is vévén e kegyelmet, tudtak mindenféle nyelvet s elszéledtek tartomá­nyokra.“ . . . Ugyanazért, midőn ma a Szentlélek ki­töltésének emlékezetére megünnepeljük a Pünköstöt, meg kell csendülnie lelkűnkben ama nagy horderejű kérdésnek: „Vettetek-e Szentleiket?“ . . . Igen, mert a Szentlélek áldott hatása nélkül semmi jó és nemes diadalát el nem érhetjük, minden küzdelmünk, törekvésünk nem lesz egyéb hiú álom, lidórcz fény ker- getésnek, mert sikerünk záloga egyedül amaz isteni kegyelemben kereshető s található fel, ha a mi erőtlenségünkben megdicsőül Isten­nek mindenható ereje . . . S mégis hányán vannak a mindennapi életben olyan meggondolatlan, elbizakodot- tak, kik az oktalan kevélység hangjáéi igy kiáltanak fel: »Kicsoda az Ur, hogy enged­jek neki?* hányán vannak, kiknek szemöket a kincsek csillogása elvakitja, szivükben az Isten szeretet nemes érzetét a földiekhez ra­gaszkodás kioltja, meg nem gondolva, hogy »a pénznek szerelme minden gonoszságnak gyökere* s hogy semmit nem ér a földi kincsek halmaza, ha a lélek kárhozatnak van kitéve . . . Minden ember igazi értékének mivolta az erkölcsi érték szerint mérlegelendő s az Isten előtti kedvességre törekvés kell, hogy czélpontját képezz? tényeinknek . . . Épen azért midőn ma lelkiszemeinkkel a Szentlelket vett apostolokra tekintünk, a buzgóság szárnyain Istenünkhöz kell felemel­kednünk s a Szentléleknek reánk kitölteté­séért s bennünk való állandó működéséért esedeznünk . . . „E Pünköst ünnepében di­csérjük Istent szívvel, ki Szentjeikét mi reánk osztogatja bőséggel“ . . . Ha minden szívben állandóan ott lesz a Szentlélek áldott ereje: anyaszentegyházunk, hazánk, nemzetünk, egyesek és családok igaz boldogságának diszes palotája felépül s állani fog rendületlenül s Istennek országa eljön a földre, hogy meg legyen minden szívnek óhajtott, várva-várt öröme . . . Erre törekedjünk, ekként ünnepeljünk ! Dombi Lajos. A vármegye közgyűlése. — Május 24. — A vármegye törvényhatósági bizottsága tavaszi rendes közgyűlése nem volt érdektelennek mondható. A bizottság tagjai, tekintettel arra, hogy tisztviselő választás nem volt napirenden, ha nem is tulnagy A József szanatórium 1908. évi működéséről. Közli: Geszti József dr. igazgató-főorvos. Intézetünk 1907. évi jelentésének bevezetésében igyekeztem kimutatni, hogy az alföldi szanatórium­mal szemben táplált előítélet indokolatlan. Ma, mikor intézetünk közel két évi működésre tekinthet vissza, s a felvett betegek száma megközelíti a 800-at, a jelenleg előjegyzésben levő betegek száma pedig majdnem 100, örömmel mondhatom, hogy úgy az orvosok, mint a betegek bizalma intézetünkkel szem­ben megerősödött s növekvőben van. Ennek pedig más oka nem lehet, mint az, hogy intézetünk a tuberkolózis ellen való küzdelemben becsülettel meg­állja a helyét s gyógyeredmények tekintetében bár­mely, talán szerencsésebb fekvésű intézetnek sem marad mögötte. A viszonyoknak ilyen kedvező ala­kulása mellett önként felvetődik az a kérdés, hogy nem volna-e czélszerü az intézetet tovább fejleszteni, megnagyobbítani, hogy a gyógyulást keresők mentül nagyobb számát képes legyen befogadni ? A kérdés felvetését az első szemponttól, a gyógyulást keresők nagy számától eltekintve, az intézet érdeke is indo­kolja. Amint ugyanis gazdasági jelentésünkben ki fogom mutatni, az intézet költségvetése jelentékeny hiánnyal záródik, mely a jelentésben felhozandó egyéb incidentalis okokon kivül onnan származtat­ható, hogy az intézet üzemköltségei a deczentralizált üzem miatt nem állanak arányban az intézet befo­gadó képességével, vagyis ugyanilyen magas, vagy közel ugyanilyen magas üzemköltség mellett több beteget is kezelhetnénk, mint amennyit az intézet befogadhat. Ennek a bizonyítására legyen szabad néhány példát felhoznom : Az intézet parkja olyan nagy, hogy 200 betegnek is szabad mozgást biztosit. Mivel a parkfentartás költségei 200 beteg mellett is ugyanazok, mint 100 beteg mellett, a parkfentartás költségeiből az egy ápolási napra eső hányad 200 beteg mellett épen a felére csökkenne. Orvosi, admi­nisztratív műszaki személyzetünk a mainál nagyobb beteglétszáóinak is megfelelő. Műszaki berendezésünk olyan, hogy — talán 50°/o-al — több betegnek a szükségleteit is el tudnék látni. Konyhakertészetün­ket már a múlt év folyamán is annyira kifejlesztet­tük, hogy most a tavasz kezdetével még mindig jelentékeny készleteink vannak főzelék és zöldség­félékben. Mindezekből az következik, hogy abban az esetben, ha az intézet beteglétszámát növelnők, az egy betegre, illetve egy ápolási napra eső hányad kisebb volna, mint ma, vagyis az intézet megna- gyobbitása a deficzitet teljesen, vagy legalább nagy­részt megszüntetné. A beteglétszám növelése az intézet egyéb ér­dekeinek szempontjából is fontos volna. Egyik-másik berendezésünk hiányos és pótlásra szorul. A mai beteglétszám mellett a pótlással járó nagyobb beruházás nem volna gyümölcsöző befek­tetés, mig nagyobb beteglétszám esetén bőven meg­hozná kamatait. Legyen szabad csak mosókonyhán­kat említenem, amely bizony modern intézetünk keretébe nem illik bele s amely primitiv berendezé­sénél fogva aránytalanul nagy személyzetet igényel. Ezek a szempontok voltak irányadók akkor, amikor az intézet továbbfejlesztésének eszméje elő­ször felmerült. Az eszme, melynek helyessége egy­szerű számítás után konstatálható, a felhozott indo­koknál fogva minden számottevő tényezőnél helyes­lésre talált, de a kérdés nehezebbik része az volt, hogy tekintettel a lokális viszonyokra s az egyesület érdekeire, melyik az az irány, amelyben az intéze­tet fejleszteni kellene ? Ebből a szempontból több­féle terv alkotta mérlegelésünk tárgyát. Az egyik az volt, bogy a nagyobb beteglétszám befogadására külföldi mintára barakszerü építményeket kellene emelnünk, amelyek csak a melegebb hónapokban volnának üzemben. Az ilyen megoldásnak az volna az előnye, hogy aránylag nem sokba kerül, de ezzel az egy előnnyel szemben több hátránya is van. A barak épen azért, mert olcsó, nem teljesen hygienes. Egy másik hátrány az, hogy azoknak a betegeknek kiválogatása, akik a barakban volnának elhelyezen- dők, sok nehézséggel járna. Ha ott csak ingyenes betegeket helyeznénk el, önkéntelenül is meghono- sitanók a kasztrendszert, ami természetesen veszé­lyes és mindenképen kerülendő. A fizetéses beteg, ha a barakban elhelyezni akarnók, bizonyára úgy argumentálna, hogy pénzéért jogában áll a főépület­ben való elhelyezést követelni. Egy további nehézség az is, hogy a felügye­let, adminisztratív kezelés a szükséges helyiségek híján nehézkes és az intézet úgy berendezéseiben, mint működésében elveszítené azt az összhangot, amely — legalább úgy gondolom — ma intézetünk­Lapunls mai száma, 12 old.al.

Next

/
Oldalképek
Tartalom