Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-02 / 18. szám

XLI. évfolyam. Gyula, igog. május i. 18-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre.............. _. 5 K — f Év negyedre.............. 2 K 50 f Hir detési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 tillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ’ KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Május 1. (V. L.) Maia volt istenasszonya a virág­nak, a gyöngédségnek, a poezisnek a pogány kultúra korában. A kereszténység is lefog­lalta magának természet ébredése és virágos köntösbe való öltözóse gyönyörű tavaszi ide­jét, a májust, ami természetes is, hiszen a keresztény religio, mely a föltámadást hir­deti, beszédesebben, szimbolikusabban alig tudna mással bizonyítani, mint a májussal, melynek csodás erejét látjuk megújulni évente a természet ujraóbredésében, feltámadásában. A modern kultúra embere pedig, aki a négy fal közé ékelve penészvirággá sorvad, — va­lami sóvár, lelkét emelő, szivét dagasztó ér­zéssel virrad fel május elsejére, a természet ébredésének örömünnepére. Az utczákon el­hangzó ébresztő muzsika egy uj életnek re- vellációja. Jelszóvá válik, hogy ki a szabadba és soha divatosabban nem mondják Rousseau nagy elvét: vissza a természethez, — mint május elsején. Ábrándjainknak, poezisünknek, legszebb hagyományainknak gyilkos megölője az a társadalmi forradalmi jelszó, mely a virágos május elsejét átakarja formálni a vörös má­jussá. Nem és százszor nem. A társadalmi revolució szimbolikus vörös zászlója nem illik május elsejéhez. És vezessen bármilyen nagy tömegeket a szoczialdemokráczia az utcza- testeken és hangozzék az uj társadalmi tö­rekvéseknek sztereotip követelése bármily nagy erővel és kitartással : hirdetjük, hogy ez a propaganda olyan napot foglalt le, a mikor a szivek egészen más érzésekkel van­nak telve. Mert május elsejéhez az illik, hogy a legény virágot tegyen kalapjához, a leány virágot (űzzön keblére, a gyermek fonjon a mezőn koszorút, minden rendű ember men­jen ki a szabad természetbe megcsodálni a májusi eget és a májusi földet, azúrkékben és a friss Krolofil smaragdzöldjébe, melyben van illat és madárdal, van dal, költészet é“ áhitat. Nincs ember, — ha csak a modern életküzdelem a hangulatokat végkép ki nem irtotta a szívből, (és mennyire szánjuk az ilyen rideg embert) — aki május elsején is szürke hétköznapot érezne. Nincsen ember, bármennyire súlyosodnak rá az élet gondjai, hogy május elsején valami csodás lelki han­gulattal ne emelné föl lelkét a gondviselés­hez, amiért a tavasz balzsamos levegőjét, madárdalát, zöldjét, virágját élvezni engedi. Micsoda kegyetlenség, hogy a társadalmi evolúció éppen ezt, a nagy vallás nélkül is egyetemesen ünneppé avatott napot foglalta le a maga propagandájának. Távol legyen tőlünk, mintha a társadalmi egyenlőség és emberi jogok általános megszerzése érdeké­ben megindított társadalmi harczot igazta­lannak, czéltalannak, vagy nem a korszellem követelésének tartanók. Csakhogy itt is Ma- dách-al tartunk : Nem a kakas szavára virrad ; de a kakas kiált, mert virrad ! Ám minden tiszteletünk és rokonérzésünk mellett is, melyet az emberi jogokért küzdők iránt érezünk, éppen a lelkűnkben vibráló hangu­lat hiv fel arra, hogy május elsejét igazi rendeltetésének kérjük tőlük is vissza. Le gyen továbbra is a tavasz ébredésének, az emberi reménységnek ünnepe a május 1-e, legyen virág, dal, zene, poezis e napon. De legyen a május továbbra is a re­ménykedésnek, a feltámadásnak igazi ünnepe. Legyen ez a reménye az egyesnek is, a nem­zetnek is. így kell felfognunk május elsejét ezekben a napokban is, amidőn a szép má­jusi eget uj viharfelhők készülnek elborítani és mintha nemzetünkre ismét nehezebb napok készülnének virradni. Lehet ez a borulat rövid életű, hamar oszló és lehet az is, hogy utánna a május egy ősi jussaiban előbbre jutó nem­zetre ragyog, de 1 eh at az is, hogy a vihar­felhők megülik a májusi eget és nemzetünkre az összetartás komoly szüksége, bajok, talán keservek várnak. Mindegy! Megszokta ezt a nemzet, hogy balsors látogassa, hogy ügyei nehézségeken, akadályokon átküzave mehes­senek csak előre. Csak a történelem fáklyá­jával világítsunk a nemzet jövőjében: le­gyünk méltók őseinkhez s kövessük őket: nem lesz éjszaka, megvirrad még valaha! Ó jövel május elsejének nagy hangulata, hintsd be rózsáiddal a reménykedő, a küzdő, a gondokkal terhes élő nemzedéket. Az erdő hivó lombja, hangos madár dala, a csalitok és mezők tarka mezei virágja, mind mind csőditsék ki a szoba négy fala közt tespedő modern embereket, hadd szálljon lelkűk föl a szabad égben Isten kárpitja felé dicsérni Őt, aki mindezt az emberiségnek megadta jóvoltára és gyönyörűségére. Mit tettünk ? *) Borzalmasan érdekes, megdöbbentően gazdag téma a gyermeknyomor; de ebben a kis füzetben nem fösthetünk róla hű képest, csak az a célunk, bogy a szörnyű helyzet enyhítéséről szóljunk. Egy­szerűen, frázistalanul és a lehető rövidséggel igyek­szünk teljesíteni a kötelességünket. *) „Mit tett az országos gyermekvédő Liga az elhagyott és züllött gyermekek érdekében?“ ezimü füzetből. A Ahogy indultam . . . Ahogy indultam, mindenki azt hitte, Hogy a tetőig meg sem állok . . . Dalom szilaj viharok lelke vitte, S „bejártam kétszer a világot 1“ Egy rózsaerdő volt a föld köröttem, Amerre elsuhogott szárnyam, Csillagos ég volt a sátor fölöttem, Pihenni fellegekre szálltam . . . Az olympusi gazdag lakomákért Nótát ón mástól nem tanultam ! Szerettem a dalt: a dalért magáért . . . Csak ennyi volt a múltam ! És most ! ? . . . Szememre rózsaszínű álmok Virágos, könnyű fátyla lebben, Egy fehérfodru kis bölcsőnél állok, Dal is csendül, de — sokkal szebben ! Tisztább a hang, több benne a melegség, ügy száll fehér galambok szárnyán ; Hogy a világnak, hogy másnak is tessék, Hiúság volna, minek várnám ? ! — Hä igy körülvesz kis családi köröm Mit mondanak künn, meg se kérdem ! Maradjon miénk ez a csendes öröm : Legyen másé az érdem ! . . . Székely Sándor. Csicsis apuka ... Irta: Sz. Szigethy Vilmos A hálószobában még félhomály van, ámbátor kívül igyekszik melegíteni a napsugár. A lakás be­rendezése egyszerű, mondhatni szegényes, főéke a fényezett ágy, meg a kétajtós szekrény, amit a végrehajtó meg sem tekint már, úgy jegyez be hónapról-hónapra a nagy árkusokba. Az egyik sarokban két ripszhuzatu szék sze­rénykedik, fölöttük a falon japán legyező gyűjti magába a port, azonban egyetlen dísze igy is. az általános szegénységnek. Az ágyban egy sárga képű ember fekszik lihegve. Csupa kimerültség, egy jobban tünedez arczárói az öntudat is, elfoglalja helyét a mindenbe való belenyugovás, amely nem érzi már magát ebbe a világba tartozónak, hanem félig az uj hazában jár. A függönyt nem szabad felhúzni, Jolánka következőleg az ablak mellé húzódik és ott pingálja] irkájába a nagy betűket, mig Babukát a hajas baba forgó szeme köti le csodálatos esemény gyanánt s azon tűnődik, hogy ki verhette le az orrát? Az ágy megrecscsen, okos Jolánka hirtelen felugrik és oda szalad. — Hol van anyuka? — nyögi a beteg. — Elszaladt a patikába, azt mondta, hogy mindjárt jön. Inkább magának mormorja, hogy : „az nagyon messze van!“ Verejték borítja el az arczát s elfogja a ful­dokló köhögés, amely úgy megszokta mindig ki- nozni. A keze görcsös erőlködéssel nyúl a kis gyermek vékony karja után, de aztán gyöngén tapad oda, már fogni sem bírja. — Kicsi lányom, csókold meg apádat. Azok a liliomkarok gyönge folyondárként ta­padnak a kidülő tölgyhöz. — Apukám, ugy-e, ha majd megint egész­séges leszel, kimegyünk az erdőbe madarat fogni. Jaj, olyan szépen énekelnek azok ? Csendül már valahonnét messziről ismeretlen, soha nem hallott dallam, szférák zenéje, azt hallja egyre nyugtalanabbul a beteg. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrafüsozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Itoche“ eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roche & Co. Basel (Svájc) 99 Roehe" Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárak­ban. — Ára üvegenként 4.— korona. Xja.p'u.n.lz mai száma 2.-5: oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom