Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-18 / 16. szám
1909. április 18. BÉKÉS 5 maradvány 137 K 40 f. Felülfizettek: Weisz Mó", dr. Lovich Ödön 4 — 4 K., Sándor Pál 3 K., Nóránt István 2 K., Morosán Illés, Biró Pál, Krasznai István, Fábián Ferencz, Monori Mihály, Fridrich János, Pikó András, Szilágyi András 1 — 1 K., Szilágyi Ferencznó 40 f. összesen 21 K 40 f. — Az összes szereplőknek fáradságot nem ismerő tevékenységükért, nemkülönben a nemes czélra adott felülfizetésekért hálás köszönetét nyilvánítja Singer Mihály igazgató. Időjárás. Lépésről-lépésre közeledünk májushoz, a tavasz legszebb, virágos hónapjához! Kifes- lettek a fák rügyei, a baraczkfa virágzik, s illatos füzéres ágait dolgos méhek zümmögő serege döngi körül. Ok a tavasz legserényebb munkásai . . . Alig nyílt ki a természet, már gyűjtik a mézet. Egy pár szeles, hűvösebb napot leszámítva, a természet is barátságos, meleg napsugarakkal kedveskedik, s elvétve már a fecskék és gólyák is jelentkeznek, s megkezdik ők is tavaszi munkájukat, megigazgatják régi fészkeiket az ereszek alatt, a házak kéményein . . . Csöndes estéken pedig már lehallik a Homokbánya paradicsomi hínárjaiból, 8 a közeli szántóföldek vizárkaiból a békák ümmögése és brekegése . . . ami szintén amellett szól, hogy most már csakugyan vége a télnek és hála az Istennek tavaszodik ! A Csendőrség múlt havi jelentése szerint 107 esetben történt feljelentés, amelyből kifolyólag 51 letartóztatás történt. A bűnesetek közül 19 testi sértés, 46 lopás, 14 orgazdaság és bünpárrolás, 4 gyújtogatás és 8 ember élete elleni merénylet volt A gyulai fodrászok és borbélyok a húsvéti ünnep alatt tánczvigalmat tartottak, amely népesnek egyáltalában nem volt mondható és így anyagilag nem sikerült, daczára annak, hogy a felül- fizetések nagyszámban történtek, ezek nélkül a rendezés nagy hiányt okozott volna. Ettől eltekintve, a mulatság eléggé kedélyes volt s részt- vettek benne : Asszonyok: Müller Istvánná, Element Jánosné, Cseie Gyuláné, Fábián Imréné, Nyikora Györgyné, Ilii eh Sebestyénné, Leib Janosné, Démusz Fereuczné, Varga Dánielné, Burda Istvánné, Lachesz Jánosné, Alföldi Ferenczné. Leányok: Orgován Teréz, Portörő nővérek, Müller Fánika, Element Juliska, Csete Juliska, Háromházi Mariska, Fábián Ninuska, Nyikora Rózsika, II lieh nővérek, Alföldi Mariska, Katona Rózsika, Demusz Tercsiké, Mészáros Juliska. A bál bevétele 210 korona, kiadása 190 korona. A 20 korona tisztajövedelmet az iparos menhely részére fordították. A tánczvigalmon felülfizettek: Egy asztaltársaság 17 kor., Bekker János 6, Épitő iparos szövetség, Alföldi Ferencz, Dermencsin János 5—5 kor., Hanzsala Gyula, Dobay Ferencz 4—4 kor., Csóg János 3 kor., Mergl Mátyás 2 kor. 40 fill., Takács Jánosné, Stefáu Miklós, Maga György, Márton Sándor, Láng József, Necsof József, Kardos Iván, Nájman György 2—2 kor., P. Nagy József 1 kor. 20 fillér, Gyepes Gergely, Verner József, Pénzes Ferencz, So nogyi János, Moldován Jáno,s N. N., Kis Károly 1 — 1 kor., Bálint Ferencz, Tenczer Rezső 80 — 80 fill., Démusz Ferencz, Burda István 60—60 fill., Csete József, Eisele János 40—40 fill. Eljegyzés. Székács Évikét, Székács József szentetornyai nagybirtokos leányát eljegyezte Bánhegyi Géza budapesti kir. mérnök, néhai Bánhegyi István Békésvármegye volt kir. tanfelügyelő fia. Öngyilkos szabólegény. Kurgyics Mihály szabósegéd volt Csabán. Púpos volt szegény, de meg a száraz betegség is bántotta unos-untalan. Bizony ilyen kondiczióban nem sok öröm van az életben, különösen, ha a mesterség sem megy. No, az pedig nem ment. Da ez még nem lett volna baj, hanem hogy Kurgyics fejét megzavarta egypár tüzes fekete szem, ebből már baj kerekedett. Ki venne komolyan egy púpos szabólegényt ? No, a lány is ki- kaczagta. Fájt ez Kurgyicsnak. Hogyne fájt volna, hisz ő is ember. Látta, hogy czéltalan az élete, hát akkor minek él ? Elhatározta, hogy megválik tőle. Husvétkor elkezdett korcsmázni. Két nap, két éjjel mulatott szakadatlanul. Hétfőn reggel az anyja hívta haza, de neni^ ment. Estefelé kitámolygott a vasúti feljáróhoz. Ép akkor robogott be Csabára az aradi gyorsvonat. Mikor a mozdony tiz lépésre volt tőle, hirtelen elhatározással elébe ugrott, le vetette magát a sínpárra. A vonatvezotő észrevette a szándékot s az uj rendszerű fékezővei a lehető leggyorsabban megállította a vonatot, de már késő volt. A kerekek előtt levő sinseprő vasa odaszori- totta torkánál fogva a sínre a szegény embert s borzalmasan összeroncsolta gégéjét, nyakcsigolyája is eltört. Az öngyilkosságról azonnal értesítették a rendőrséget, amely megjelenve a helyszínén, jegyzőkönyvet vettek fel a szomorú esetről. Kondorosi csárda. Valamikor, nem is olyan régen, a ]ó betyáros világban, melyet még a mai czivilizált világban is oly sokan sóhajtanak vissza, mikor még a pandúr fokosa iránt igazodott a világ sora, mikor a parasztlegény, ha elbtiBulta magát, úgy igazította el a sorát, hogy lőcscsel, bottal, valami kezeügyébe eső szerszámmal vett magának elégtételt s aztán a komiszáros emberei elől a buezkák közé, erdőkbe, nádasokba vette magát s ólt szegénylegény módra, a pénzes emberek kárára, ki-kikötvén egyes útba nem eső csárdákba, hol a kaczkiás csaplárnóval, vagy annak darázsdereku csapodár leányával, jó bor mellett búslakodott czimboráival, mig a pandúrok lovainak patkója fel nem verte a csendes éjszakát, mikor is felpattanva a fakóra, köd előttem, köd utánam, mint a szélvész elszáguldott a hatodik határba . . . ahol megint volt gazdag ember, csárda, csaplárné, annak kökény- szemű lánya, löhetős bor . . . Nem volt abban az időben híresebb csárda a Kondorosinál. Mérföldekre sik terület, messziről feltűnt a pandúr darutollas kalpagja, a korcsmárosnénak is hamis volt a mája, de még a zúzája is . . . szeretett is ott mulatni a betyár, ha ott szorították a pandúrok, a menyecske kimentette, addig tartotta szóval, addig itatta, ölelgette a pandúrokat, (hisz azok is emberek voltak) mig a betyár szépen elhelyezkedett a kettős ké mónybe s onnan böjtölte ki üldözői eltávozását. Mennyi sok rege, romantikus mese fűződik ehhez a korcsmához, mely ma már körül van épitve házakkal ; a puszta átváltozott lassanként, más képet öltött a határ, az eke feltörte a páskum szűz hátát, mind több-több tanya épült, ma már nagy, nagy község van a korcsma körül. A szép időknek ma már csak emléke van ; de ez az emlék sohasem vész el, apáról fiúra marad, miközben érdekessége folyton nő az idővel. A kondorosi csárdát a hozzá- füződő regék s Arany Jánosunk hires dala után ismeri mindenki, szegény ember, főur s ha alkalom kínálkozik rá meglátogatja a régi betyár tanyát. Husvét hétfőjén magas látogatója volt a csárdának. József, a legmagyarabb főherczeg, Libits Adolf jószágkormányzó kíséretében Kisjenőre igyekezett automobilján. Mikor Kondorosra értek, József főherczeg- nek eszébe jutott a község nevezetessége, a csárda, melyről már gyermekkorában oly sok érdekes dolgot hallott. Kiszállt automobiljából s benyitott a csárdába s nagy érdeklődéssel nézte végig a csárda helyiségeit, a kettős kéményt, a betyárok búvóhelyét. Eközben hire futott a faluban, hogy a csárdának hires vendége van. Összeverődtek a magyarok. Mikor a népszerű főherczeg kijött a. csárdából s felült automobiljára, felharsant az éljen . . . Szerencsétlenség. József főherczeg automobilja husvét hétfőjén robogott keresztül Szarvason. Az automobillal szembejött Deák Ferencz mészáros kocsija melyen a tulajdonos ült s egyik barátja Tóth János. A lovak az ismeretlen, soha nem látott szörnyetegtől megijedtek, félre ugrottak. A kocsi felborult. Deák jobb lába eltört; Tóth János pedig agyrázkódást szenvedett. Hirtelen halál. Husvét szombatján a budapesti vonattal Csabára érkezett egy utas, ki az állomással szemben levő motoros megállóhoz akart átmenni. Eközben rosszullett, összeesett és meghalt. A rendőrség nem talált nála semmi írást, melyből az elhunyt kilétére következtethetett volna. Mikor összeesett, egyik vasúti munkásnak, ki segítségére sietett, annyit mondott, hogy Bélmegyerre igyekezik. Ez alapon megállapították, hogy az illető Magasi Sándor, ki egyik rokonához készült Bélmegyerre. A vésztői gyermeknap. Az országos mozgalomból, mely az „elhagyott gyermekek“ érdekében az érző szivekre appellál, Vésztő is szépen kivette részét. A Gyermekvédő-Liga helyi bizottsága annak tudatában, hogy faluhelyen az urna-gyűjtés kivihetetlen, a „ridikülözés“ pedig sok fáradság mellett is kevés sikert igér, — husvét másodnapján a Kaszinó termében rendezte a gyermeknapot. — A helyi bizottság lelkes titkára Kovács Ida községi óvónő, ügyesen összeállított műsor keretében igazán szép, kedves „ellenérték“-et nyújtott a jótékonyság oltára köré összegyűlt nagy közönségnek. Mellette Pttry Józsefné, dr. Bartha Sándor és Kolozsváry Elek fáradoztak a siker érdekében. Elsőnek Kocsis Lajos református tanító lépett az Ízléssel díszített liliputi színpadra s szónoki hévvel adta elő a község jeles szülöttjének Kun Béla hírlapírónak „A magyar gyermek“ czimü szép költeményét. — Utána egy kedves csöppség, a gyermekmenhely ápoltja : Tóth Mariska mondott köszönetét a nked- vesz bácsiknak ész néniknek, kik a szedény gyejme- keknek jót akajnak ! Az óvónéni valóban a legkedvesebb és illetékesebb propagálót állította a publikum elé. Harmadik szám Két—SS „Gazdag gyermekek* czimü verses trilógiája volt, melyet mint pacalista : Sántha Laczi, mint gímnázista : Göllner Friczi, a „felsőbb leány“ szerepében pedig: Sántha Jolán adtak elő. A kis diákok által ügyesen deklamált helyi vonatkozású mókák zajos derültséget keltettek. A trilógiának a jótékonyságot aposztrofáló utolsó részével pedig Sántha Jolán szinte belemarkolt a szivekbe s könnyeket fakasztott a szemekből. A „Békés* kiadóhivatala hazafias áldozatkészséggel 300 példányban le is nyomatta a Két—SS versét. Több, kedvesen élelmes gyermek, ebből szép összeget rikkancsoskodott össze a ligának. A műsor negyedik pontja „Álom az erdőben“ czimü kedves élőkép volt. A fóalakot Tardy Annuska plasztikus bájjal személyesítette meg. Mellette Po- povics Mariska mint angyal, Dobozi Ella, Popovics Ilonka, Turbucz Róza, Lovas Lujza, Kohn Olga és Anna, Weinfeld Ida, Weinberger Szidike, Pardi Ilonka és Juhász Gizella mint tündérek, Szmokov Róza mint árvaleány, kedvesen illeszkedtek a gyönyörű keretbe. Popovics Pista, Horváth Géza, Töukő Gyuri és Imre pedig tündérmesébe illő helyes manók voltak. Az élőkép után Horváth Gizella — gyermekleánynál ritka átérzéssel — szavalta a »Megfagyott gyermek« et. Utolsónak megint egy mély hatást keltő élőképet: „Hit, Remény, Szeretethet mutatott be a leleményes „óvónéni“, négy aranyos babával. Az aprónép előadása után a nagyok kezdtek kaczérkodni — Fortunával. Kovács Ida óvónő ugyanis egy — tündér ujjakkal hímzett — diván- párnát sorsoltatott ki a jövedelem gyarapítására. A szerencsés nyerő özv. Dobozi Manóné volt. »Finis coronat opus« mondhatták a kisebb-nagyobb diákok . . . Záradékul a »doktor bácsi« figyelmességéből olyan „diákbál“ kavarodott, hogy bizony még a nagyoknak is megbizsergett a talpuk. A szigorú papák azonban esthajnalon „leintették* a bosztont, mert hát másnapra már ez a nóta volt előírva : „Ballag már a vén diák*... kis diák . .. Újra rémítenek a— szekundák! Ami persze ilyen rímben igen gyenge, de prózában elég riasztó diákinduló. A vésztői gyermeknap bevétele számokban kifejezve ez: Belépő dijakból 105 kor., sorsolásból 50 kor., rikkancsok gvüjtése 30 kor. 10 fill., összesen 185 kor. 10 fill. Ez ugyan csak egy csöpp a tengerben... De Írva vagyon : gutta cavat lapidem . . . Öngyilkosok. Csodálatos, hogy tavaszszal, mikor a természet uj életre éled, s az embereknek is ujult erővel kellene neki fogni a munkának, az életnek, mikor a természet mind többet-többet igér és sejtet . . . akkor vetik el maguktól legtöbben a vis8zabozhatatlant, ebben a jegyben soha többé vissza nem térő életet. Barcza Jáuos 80 esztendős orosházi ember már több Ízben megpróbálta, hogy önkezével vessen véget terhes életének, de mindannyiszor megakadályozták. Szerdán este aztán elérte czólját. Egy őrizetlen perezben kötelet kerített s a kamraajtósarkára felkötötte magát. Mire ráakadtak, meghalt. — Ugyancsak Orosházán özv. luróczi Sándornó f. hó 1-én a szőlőjében felakasztotta magát. Ő is elérte czélját. Tettének okát a hozzátartozói sem tudják. Meglopott gazda. Az orosházi vásárra elhajtotta a borjas tehenét Csúcs Imre vásárhelyi gazdaember is. Sikerült is hamarosan túladni a szemre- való jószágokon. A beszedett 164 koronákat szép rendben elhelyezte nagy bőrbugyellárisába s aztán sietve a czédulaházhoz következett, hogy a passzus- átíráson is minél előbb átessék. A czédulaháznál már sok ember volt. De Csúcs Imre addig furako- dott, mig az asztasztalboz jutott. Keresi a passzust, illetve a bugyellárist, merthogy abba voltak az Írások is. Ámde a pénztárczát nem találta. Valami szemfüles zsebmetsző kiemelte. Jelentést tett káráról a rendőrségen, hol megindították a nyomozást a bugyelláris után. A kétegyházi adóügyi jegyző hivatalvesztését Szilágyi Pál kétegy házi adóügyi jegyzőt a vármegye alispánja hivatali szabálytalanságok miatt hivatal- vesztésre Ítélte. A közigazgatási bizottság másodfokban nevezettet 300 korona pénzbüntetéssel sújtotta s hivatalába visszahelyezte. Szilágyi Pál azonban hivatalát elfoglalni vonakodott azért, mert állítólag az ő ügyköre nincs helyesen megállapítva. Lukács Endre főszolgabíró ezen hivatali engedetlensége miatt Szilágyi Pált újból felfüggesztette. A közigazgatási bizottságnak másodfokú határozata ellen úgy Szilágyi Pál, mint Megele Béla és társai kétegyházi lakosok — utóbbiak a büntetés súlyosbítása végett — felebbezÓ88el éltek a belügyminisz-
