Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-18 / 16. szám

2 BÉKÉS ikoronában állapítottam meg és pedig az 1-, 3-, 4-, 5- 7-ik iétel alatti előirányzatok változatlan elfoga­dása mellett aképen, hogy a 2-ik tétel alatti szük­ségletre 2950 koronát, a 6-ik tétel alatti szükség­letre pedig 100 koronát engedélyeztem. A rendes bevételek I. a) rovatában a vár­megye közönsége által előirányzott összeg észrevétel tárgyát nem képezi, ellenben a rendes bevételek I. b) rovatán a vármegye közönsége által előirány­zott összeget, a szükségleti rész indokai alapján 182953 koronára szállítottam le s a múlt évihez képest, e rovaton igy is 13135 korona 50 fillérrel több állami javadalmazást engedélyeztem. A rendes bevételek II-, IV-, V-, VI-, VII-, VIII- és IX-ik rovatain a vármegye közönsége által előirányzott összegeket változatlanul megállapítottam. A vármegye törvényhatósági bizottságának a háztartási alap 1909-ik évi költségvetését elfogadó, elől említett határozatával kapcsolatosan felterjesz­tett és az 1909-ik évre megszavazott I. V3°/o-os közigazgatási pótadó kivetése és ezen pótadójövedel­met terhelő évi szükségleteiről, valamint ezek fede­zésére szolgáló jövedelmének miként való felhasz­nálásáról, illetve ezen pótadó költségelőirányzata tár­gyában hozott 602/908. bgv. sz. határozatát ugyan­csak felülvizsgáltam és azt, valamint a bemutatott pótadóköltségvetést az I. 1 /3 %-os pótadókivetés jó­váhagyó tudomásvétele mellett, — azon változtatás­sal hagyom jóvá, hogy miután a szükséglet I. tétele alatt előirányzott alügyészi tiszteletdij, az alügyészi állás szervezésének engedélyezése következtében tárgy­talanná vált, a vármegye 1909. évi pótadó költség- vetését 38878 korona kiadás, 39878 korona bevétel mellett, 1000 korona felesleggel állapítom meg. Mindezekhez képest, a vármegye törvényható­sági bizottságának a háztartási alap 1909. évi költ­ségvetés megállapítása tárgyában hozott előidézett határozatát a fentebbi észrevételeknek megfelelő mó­dosítással hagyom jóvá. Egyszersmind a kiadások fedezésére a vármegye közönsége részére megállapított 118680 korona ren des állami javadalmazáson felül 182953 korona pót­javadalmazást engedélyezek, mely összesen 301633 korona állami javadalmazásból a folyó évre még esedékes összegnek, a székhelyen levő kir. adóhiva­talnál leendő folyósítása iránt intézkedni fogok. A közigazgatási bizottság ülése. — Április 15. — A közigazgatási bizottság a folyó évi április havi rendes ülését e hó 15-én tartotta meg a vár­megye főispánjának elnöklete alatt. Az ülésen jelen­voltak : Dőry Pál főispán, Ambrus Sándor alispán, dr. Daimel Sándor főjegyző, dr. Zöldy Géza t. fő­ügyész, dr. Zöldi/ János tiszti főorvos, Sárossy Gyula árvaszéki elnök, Roediger Gyula kir. pénzügyigaz­gató, Perszina Alfréd államépitészeti hivatali főnök, Mikler Sándor kir. tanfelügyelő, Pfeifer István köz- gazdasági előadó, továbbá Beliczey Géza, Haviár Dániel, Morvay Mihály, Varságh Béla, Haraszti Sándor, Ladies László dr., Veress József és dr. Török 'Gábor bizottsági tagok. A bizottság ülésén mindössze két ügy volt, ami élénkebb vitára adott alkalmat, és pedig az egyik a tótkomlósi Gécs László féle patika áthelyezésének kérdése, a másik pedig a román nyelvű iskolai fel­iratok eltávolításának ügye. Gécs László tótkomlósi gyógyszerész ugyanis gyógyszertárát jelenlegi helyéről az ágostai evan­gélikus egyház tulajdonát képező piacztéri épületbe kívánja áthelyezni. A főszolgabíró az áthelyezést tudo­másul vette, a vármegye alispánja azonban az áthe­lyezést Nagy László másik gyógyszerész felebbezése folytán a vármegyei főorvos véleményének meghall­gatása alapján nem engedélyezte, mert az áthelyezés folytán a másik gyógyszertár forgalmi köre kiseb- bednék és annak jelentékeny anyagi károsodásával is járna. Ezen alispáni határozatot megfelebbezte Gécs László és kérte a főszolgabíró határozatának helybenhagyását. A közigazgatási bizottság érdekes vita után, a melyben részt vettek és pedig az át­helyezés mellett Beliczey Géza és Haviár Dániel, ellene pedig dr. Török Gábor és a vármegye fő­orvosa, az előadó javaslatát, amely szerint az alispáni határozat helybenhagyat k, 10 szóval 5 ellenében elfogadta. A román nyelvű iskolai feliratok ügyében amint már említettük, a múlt közigazgatási bizottsági ülésen olyan határozat hozatott, hogy az illető iskolaszékek elnökei felhivattak, hogy az idegen nyelvű felirato­kat záros határidő alatt távolítsák el, mert elleneset­ben azok karhatalommal fognak levétetni, és a ki- hágási eljárás folyamatba fog tétetni. Ezen rendelet folytán a kétegyházi és a békéscsabai román iskolák román nyelvű feliratai le is vétettek. Az aradi gör. kel. püspök azonban átirt és kérte a közigazgatási bizottságot, hogy kérdéses rendeletét, amely nyilván tévedésen alapszik, helyezze hatályon kívül. A püs­pök hivatkozik a kultuszminiszternek azon rendele­tére, amely az idegen nyelvű feliratok alkalmazását a magyar nyelvű felirat mellett megengedi, amely ellen azokban a közigazgatási bizottság, minthogy azt törvénybe ütközőnek tartja, már két Ízben felirt a miniszterhez, a feliratokra azonban mindezideig válasz nem érkezett. A közigazgatási bizottság a püspöki átirattal szemben előbbi rendelkezésének fentartását mondotta ki, és tiltakozott azon felfogás ellen, amely az átiratban kifejezésre jutott, hogy a közigazgatási bizottság kérdéses rendeletével »tör­vényest feliratok eltávolítását rendelte volna el, — amint ezt a püspöki átirat mondja — és felvilá­gosította az aradi gör. kel. püspököt, hogy a köz- igazgatási bizottság épen a törvényes álláspontnak kívánt többször idézett rendeletével érvényt szerezni. Ennek az ügynek a kapcsán elhatározta a közigaz­gatási bizottság azt is, hogy hasonló eljárást követ azon iskolákkal szemben is, a melyeken bármely idegen nyelvű, tehát német, tót, stb. feliratok vol­nának elhelyezve. A bizottság elé terjesztett alispáni jelentés a következő volt : F. év márczius havában a vármegyében előfor­dult közérdekű eseményekről a következőket jelentem. A személybiztonság 12 esetben zavartatott meg és pedig két emberölés, egy erőszakos nemi közö­sülés, 4 súlyos és 5 könnyű testisértés elkövetésével. A vagyonbiztonság ellen 36 esetben iutéztetett támadás, melyek közül 1 rabláson, 1 csaláson, 1 gyújtogatáson kívül mindegyike kisebb értékű tárgy ellopása volt. — A tettesek ellen a büntető eljárás megindittatott. Tűz 3 esetben volt. Egy lakóházon kívül takar­mány és vasúti talpfa égett el. A kár biztosítás foly­tán részben megtérül. Baleset 3 esetben fordult elő, melyek közül egy halállal végződött. Öngyilkosság 10 történt, öngyilkosság kísérlete 1. Földművelés és mezőgazdasági munkásügy. A múlt hóban a kedvező idő beálltával megkezdődött a tavaszi szántás és vetés. Az őszi vetések ellen sok a panasz, amennyiben sok helyen megritkultak, sok helyen pedig a szikes talajon rosszul keltek ki. Az állatok kiteleltetése simán folyt le, csak a hátralevő egy hónap okoz sok gondot a nagyon is megapadt takarmánykészlet miatt. A gabona árak részint a háborús hírek, részint a csekély készlet folytán rég nem hallott magas­ságig emelkedtek, ellenben a jószág árak nagyon is leszálltak. A munkások átlagos napszámbére 1 kor. 40 fillér volt. A munkások és munkaadók között súr­lódás nem fordult elő. Ipar, kereskedelem és ipari munkásmozgalmak. Az ipar és kereskedelem terén említésre méltó fel­lendülés nem volt észlelhető. A munkások körében sztrájkra való hajlandó­ság nem mutatkozik. Vegyesek. A vármegye és községi közigazgatás menete ellen panaszra nem volt ok. 1909. április 18. A tömegen ünnepélyes meghatottság vett erőt, mig valaki megszólalt: — Bizony, ha a katona ur . . . — A katona ur, az Isten áldja meg, meg is áldja, — kiabált vissza a kövér trafikosné. — Szegény fiacskám, megijedtél ? . .. Katona ur... a jó katona ur ! A trafikajtóban kint állt a kancsal trafikos. A rendőr rámutatott az életmentőre : Ő húzta ki ! A tömeg helyeslőleg morgott s innen-onnan lehetett hallani; — Bizony, már azóta a halak csipkednék; ott vinné a Tisza valahol a Boszorkány-sziget táján! A trafikos elérzékenyült s a pénzes fiókban kaparászott. Egy ötös bankót hajtogatott össze s diszkréten a káplár ur kezeibe akarta csúsztatni. A káplár szerénykedett : Köszönöm, köszönöm ... Jó szívből tettem! — De mégis . . . A közelállók közül valaki erősködött, hogy úgy illik az, katonának kevés a pénze, a ruháját is tönkre tette. Végre is engedett a káplár ur s a trafikosné még a fürer ur zsebeit is megtömködte jóféle szivarokkal. A rendőr feljegyezte a káplár nevét a jegyző­könyvébe s a vasárnapi publikum eloszlott. A káplár a ruháját szárította s a kancsal trafikos az eset részleteit meséltette el a fürerrel, aki a trafikosbolt pultján ült, nagyokat szippantott a potyaszivarból s a trafikos hálálkodó szavaira csak annyit jegy­zett meg : A hadfiak szivében lírai érzelmek tomboltak ; elkezdett és folyamatban lévő szerelmek követelő érzései. Szerelmek, melyek nem az égben, de az „Aranypotyká“-ban köttetnek és folytatódnak kis- és nagykapukban, vagy a promenádok susogó fái alatt. A fürer körülnézett. A part üresebb volt, mint valaha. Forrón tűzött a nap fejükre. A fürer meg­törölte homlokát s megszólalt: — Egy kis fürdés nem is ártana! A káplár ur válogatott az Olymp isteneiből s bakancsával rugdosta a tutajt. A fürer szeme felvillant, az arcza mosolyra derült s mintegy ötlettől megkapatva, mondta : — De ha pénzt adnának érte ? A pénz szóra a káplár ur szemei előtt végig tánczoltak az „Aranypotyka“ összes élvei. — Pénzt? — szólt nagy meghatottsággal. — Ha belelöknénk azt a kölyköt a tutaj szé­léről a vízbe ? — A vízbe? — Te utána ugranái? — Én ? . . . — Kihúznád, hazavinnéd ? — A káplár arcza felderült, egyet bökött a gyiklesőjével a füreren, megértette a dolgot s vil­lámgyorsan áthatotta az eszme nagyszerűsége A sovány gyerek úgyis majd beleesett már a vízbe ; egészen a viz színe felé hajolt: valami fűzágat akart kihalászni a vízből. A káplár nagyot ugrott a tutajon s a gyerek fejjel a vízbe pottyant. A káplár hirtelen ledobta a bajonettjét, meg az ünnepi „\vaffenrock“-ot s a gyerek után ugrott. A fürer felszaladt a part mentén végighúzódó magas rakpartra s torkaszakadtából ordítozott. A káplár megfogta a gyereket a vízben, még egy kevés ideig a viz alatt tartotta a fejét, hogy jól teleigya magát, azután a part felé úszott vele. Mire kiért vele, már egész csődület volt a parton. Az asszonyok sikoltoztak s mindenki izga­tottan várta a következendőket. A káplár egyik kezével belekapaszkodott a tutajba, a másik kezével meg a gyereket tartotta. A fürer segített neki, hogy felmászhasson a tutajra. A gyereknek nem történt semmi baja, csak egy kicsit többet ivott a kelleténél. Nem sokára magához tért. Néhány asszony sopánkodott. — Ha a tutaj alá került volna? Ha a vitéz urak itt nincsenek ? . . . Valaki felismerte a gyereket, aki didergett s a nagy ijedtségtől nem tudott szóhoz jutni. A kancsal trafikos fia volt onnan a hídfőről. Egy rendőr is megérkezett s a tömeg megindult a trafikos bolt1 felé. Elől a rendőr, utána víztől csurgó katona a gyerekkel, a fürer, aki a bajonettet és a vvaffen- rockot czipelte s nyomukban egy egész sereg ember. A trafikosnak már hírül vitte vajaki az esetet, mert a kövér trafikosné nagyokat kiáltozva, rohant a tömeg felé, a vizes gyereket kikapva a katona kezéből s a gyerek a viszontlátás örömére, torka­szakadtából elkezdett ordítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom