Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-28 / 13. szám
6 BÉKÉS 1909. márczius 28. szerzett kiváló érdeme, kultúrtörténetünknek egyik jeles fejezetét fogja képezni s emléke halhatatlanná lesz. Halála bennünket közelebbről érdekel, ameny- nyiben az elhunytnak rokonai már évtizedek óta városunkban laknak s azok közül két évvel ezelőtt elhalt dr. Erkel Rezső takarékpénztári igazgató a megboldogultnak nagybátyja volt. Erkel Gyula, Gyulán 1896-ban az Erkel-szobor leleplezése alkalmával az operai énekkar hangversenyét dirigálta. A muzsikálta Erkel-családnak ő volt a legkiválóbb harmadik tagja és Erkel Sándor után a legzene- értőbb. Kiváló humoru bohém öreg ur volt, ki a mellett föltűnően hasonlított külsőjében is édes- atyjához Erkel Ferenczhez, modora lekötelező, szívélyes volt, s eme lelki tulajdonságai révén városunkban is általános tiszteletnek és közbecsülésnek örvendett. Haláláról a fővárosi sajtó a megérdemelt legnagyobb megilletődés, érdemeiről pedig a feltétlen elismerés hangján hasábos czikkekben emlékezik meg, méltatva az elhunytnak gazdag zenei képességét, működése zenetörténeti jelentőségét és életének változatokban gazdag folyását. Életrajzi adatait a következőkben adjuk : Erkel Gyula Budapesten született 1842. julius 4-ón. Zenei tehetsége atyja házánál már fiatal korában kibontakozhatott 8 a zenei világgal való érintkezés izmussá és csiszolttá tette művészetét. Tizenhét éves korában, a középiskola befejezése után, elszerződött a Nemzeti Színház zenekarába — kisdobosnak. S apja büszke volt fiára, aki ebből a lármás szerszámból is hangszert tudott csinálni. Zenekari gyakolata közben szorgalmasan tanulta a zene elméletét Mosonyi Mihálynak, a Zeneakadémia akkori nagyhírű mestetének vezetésével. Majd elment Nagybányára, innen Sopronba zenetanárnak. A vidék zenei élete s az ebben való élve eltemetkezés azonban sehogysem tetszett Erkel Gyulának. Ismét visszajött Budapestre s a Nemzeti Színház operai személyzetének második karmestere lett. Ebben az időben számos népszinmühöz irt dalokat, ő irta Bajza szövegére az Ébresztő czimü férfi kórust is. amely országszerte népszerűvé tette Erkel Gyula nevét. Ezenkívül, mint tanitványainak bevallotta: sokat dolgozott atyjának müveiben. így a Bánk- bán hires magyar táncza íb Erkel Gyula eredeti szerzeménye. 1880-ban kinevezték az Országos Zeneakadémiához a zongora és zeneelmélet tanárának. Később ő rá bízták az operaiskola növendő keinek korrepetálását és ezzel ismét uj tér nyílt Erkel művészete számára. Éveken át gondozta a vezetésére bízott operai növendékeket s az évenként rendezett vizsgálatokon az ő biztos keze irányította a zenekarból a szereplő kezdőket. Amikor 1888-ban Podmaniczky Frigyes báró átadta az intendánsi állást Beuiczky Ferencznek, a zenei ügyek vezeté sére Mahler Gusztáv került és az erejének teljességében lévő Erkel Gyulának valami jelentéktelen dolog miatt nyugalomba kellett vonulnia. Azóta minden idejét az operaiskolának szentelte. Az ezredéves ünnep alkalmára nagyszabású ballettet irt, a melyet csak költséges kiállítása miatt nem adhattak elő. Az öregedő poétát nagyon elkedvetlenítette ez a mostoha bánásmód s annak idején nagyon sokat panaszkodott miatta. De ebbe is beletörődött s tovább folytatta nevelő munkáját, amelynek sikerében legutóbb Sándor Erzsi Lakméja alkalmával volt hatalmas része. Erkel Gyula néhány évvel ezelőtt zenekonzervatóriumot alapított Újpesten, állandó lakóhelyén. Innen járt be naponként a Zeneakadémiára, ahol minden tanítványa lelkes rajongással csüngött a halhatatlan nevű mesteren. Erkel szívesen elanekdotázott tanítványaival és tanártársaival. Nagyon szeretett atyjáról beszélni s ilyenkor életének számtalan tréfás, intim részletét •elmondotta. Az operaiskola múlt évi előadásán ■szerepelt utoljára a nyilvánosság előtt. Öregségére és az ezzel járó érelmeszesedés a nyugalomba kényszeritette az előrehaladt korban is még mindig fiatalosan bohém természetű professzort. Visszavonult teljesen családja körébe s csak nagy ritkán lehetett látni egészen őszbe csavarodott fejét, kissé megroppant termetét. Néhány nappal ezelőtt még meghallgatta a Próféta előadását, ahol több régi 'ismerősevei találkozott. Hétfőn délután öt óra körül •érelmeszedése következtében hirtelen szélütés érte. Kegyeletünk virraszt örök álma s szép emléke fölött! A képviselőtestület folyó hó 29-én délelőtt 9 •órakor rendkívüli közgyűlést tart a következő tárgy- sorozattal: 1. Az 1909. évi irodai szükségletek biztosítására megtartott árlejtés eredményének bejelentése. 2. Az elhagyatott 7 éven felüli gyermekek kiadásaira fordítandó összeg nem fedezett részének a vármegyei, illetve az országos segélyalapból leendő megtérítése iránti előterjesztés. 3. A szervezeti szabályrendelet módosítása. Baleset. Csizmadia János, 16 éves bognár ta- noncz, hétfőn egy faragó baltával dolog közben oly «zerencsétlenül talált ráütni egy darab fára, hogy bal kezének hüvelyk ujját tőből levágta. A szerencsétlenséget az is növeli, hogy a balta rozsdás volt és igy vérmérgezést kapott. Állapota válságos. Márczius hónap végnapjaiban vagyunk, de az időjárást mezőgazdasági szempontból egyáltalában nem mondhattuk az egész hónapon keresztül kielégítőnek. Ha három-négy napon át derűsebb idő is járt és gazdáink szánthattak és vethettek volna, mindig közbejött kisebb-nagyobb mérvű eső, ami a munkát egy héttel visszavetette, s újabb csapa dék azt megint megakadályozta. így csak a legdombosabb földeken sikerült eddig némi árpát elvetni, a laposabb fekvésű helyeken, ott is csak elvétve, ahol már őszszel szántottak. A lezajlott hét második felében ismét szárazabbra s valamivel melegebbre fordult az időjárás, de a barometer újra alászállőtt, és mint már hetek óta annyiszor történt, ismét esőre áll az idő. A sürü csapadéktól eltekintve, egyébbként márczius annyiban kedvező is volt, hogy száraz fagyok nem állottak be s az őszi búza az enyhe esős időjárás következtében sok helyen ott is szépen kikelt, ahol már a télen elpusztultnak vélték. Ezt mindenesetre az enyhe esős idő előnyére lehet elkönyvelni, egyebekben a következő hetek kedvező időjárásától függ, hogy amit gazdáink márcziusban kénytelenek voltak elmulasztani, azt áprilisban kellő sikerrel után pótolhassák. Tavasz. Végre valahára elmondhatjuk, hogy nemcsak a kalendárium, de maga az időjárás Í3 a tavasz érkezését jelzi. Kiragyogott a nap, helyenként már rügyeznek a fák, kék szemeiket kinyitották az apró ibolyák, s az utczák megelevenülnek a járókelők zsibongó tarka csoportjaitól. Szegre kerülnek a nyugalomra teljes mértékben reászolgált téligunyák, nem csekély enyhülésére azoknak, kik „állandó pillanatnyi“ pénzzavarukban a zálogházak biztos révébe szoktak azokkal igy tavasz idején menekülni. Kár lesz pedig a dolgot elhamarkodni I A tavasz sejteti ugyan már közel létét, de ragyogásának teljes pompája még nem a miénk. Ezek a korán megvedlett tavaszbarátok még megbánhatják, hogy jó meleg téli katufrékjaiktól olyan sietve igyekeztek szabadulni. Lesznek még napok, mikor dideregve gondolunk vissza hóban-fagyban hűnek bizonyult és hütlenül becsapott szövetségeseikre ! . . . Egy szerencse van az egész dologban, az t. i. hogy reánk gyulaiakra nézve ez a dolog nem aktuális, márcsak azért sem, mert ezidőszerint zálogházunk még nincsen. Életunt cseléd. Rosenczveig Herman fakereskedőnél szolgált már hónapok óta Temesvári Etel cselédleány, ki nagyon dolgos, szorgalmas és használható szolgálónak bizonyult. Folyó hó 21-éig rendben elvégezte minden dolgát. Ekkor azonban hirtelen rosszul lett, hányás ingerek kínozták. Gazdája haza küldte szülei lakására. Anyja kérdezte, hogy mi baja van, de a leány nem árulta el. Erre orvosért küldtek, ki megvizsgálta a szenvedő leányt s elrendelte, hogy kórházba kell szállítani. Itt megvizsgálták 8 kiderült, hogy gyufaoldattal megmérgezte magát. Baján már segíteni nem lehetett, 25-én délelőtt meghalt. Tettét, mint maga is bevallotta, szerelmi csalódás miatt követte el. Az újvárosi olvasókör a gyulai gazdaemberek leányainak közreműködésével husvét másodnnpján szabad előadásokkal és szavalatokkal egybekötött zártkörű tánczmulatságot rendez, mely élvezetes estélyre már előre felhívjuk a nagyközönség figyelmét. A műsoros meghívók a hét folyamán küldetnek szét. A rendezés ólén Singer Mihály igazgató áll. Eljegyzés. Felek Gyula szobrász eljegyezte Nagyszalontán Vasvári Béla református kántor leányát Margitot. A szerelmes leány. Csermely] Juliánná szent- andrási cselédleány reménytelenül szeretett egy béreslegényt. Egy ideig bánkódott. A hét elején aztán annyira elkeseredett, hogy bánatában marólúgot ivott. A gyorsan előhívott orvos sem segíthetett a szerencsétlen leányon, mert a lúg már teljesen összeégette a beleit. Pár órai kínlódás után meghalt. Medgyaszay Vilma Békéscsabán. A Király- Szinház bájos primadonnájának játékában nemsokára alkalma lesz a csabai közönségnek is gyönyörködnie. Ugyanis a csabai magántisztviselők és kereskedőifjak egyesülete május hó 1-én nagyszabású hangversenyt rendez, amelyre sikerült közreműködőül megnyerni Medgyaszay Vilmát is. A művésznő legsikerültebb kabaré-számaiból fog néhányat előadni. Mint az est egyik érdekességét említik a csabai lapok dr. Major Simon gyulai ügyvéd fellépését, aki állítólag Székely Sándornak és Szabó Emilnek a »Zách Kláráé czimü magyar színjátékhoz irt zenéjéből fog egyes részleteket hegeden és énekszóban előadni. Miután azonban tudomásunk szerint dr. Major Simon a zeneszerzőkkel e tekintetben még nem tárgyalt, a hangverseny eme pontja befejezett ténynek nem vehető. Amennyiben a megállapodás mégis létre jönne, úgy az énekszámoknak zongorán való kíséretére valószínűleg dr. Ko- valszky Róbertét, a vármegye legkiválóbb zongoraművészét fogják fölkérni. A véglegesen megállapított műsorra még visszatérünk. Öngyilkosság. Daubner György 60 éves orosházi disznókereskedő folyó hó 22-én a fásszinben felakasztotta magát. Mire hozzátartozói észrevették, már meghalt. Daubner jómódú, köztiszteletben álló polgára volt Orosházának. Utóbbi időben azonban rosszul ment az üzlete. Hátrahagyott levelében is azt írja, hogy nagy veszteségei miatt vált meg az élettől. Kedden temették el nagy részvét mellett. Késelés. Folyó hó 14-én este Orosházán Do- bornyik János czipészlegény hazafelé igyekezett. Útközben két részeg legény Kmetykó Ferencz és Szász János útját állták s aztán se szó, se beszéd összepofozták, majd a nagy kabátját fel hasították a hátán, egyszer pedig udaszurtak a jobb hóna alá. A késelő legények ellen megindították a törvényes eljárást. Tolvajlás. Botyánszky János, csabai férfi-Bzabó ruha üzletébe folyó bó 16-án bement egy tisztességesen öltözött asszony. Míg Botyánszky János egy kívánt ruhadarabért átment a szomszéd szobába, addig az asszony két öltözet ruhát ellopott. A megkárosított szabó a ruhák hiányát csak később vette észre és azonnal a rendőrségre sietett, ahol panaszt tett az ismeretlen tolvaj nő ellen. A rendőrségnek sikerült még aznap este a vasúti állomásnál az asszonyt elcsípni. A ruhákat is megtalálták nála. A tolvaj nőt a föszolgabiróság elé állították, ahol kisült, hogy a magáról megfelejtkezett asszony egy jómódú mezőberényi gazda felesége : Hoffmann Jánosné. Falu rossza. Szép szál legény volt Öcsödön szentpéteri Szilagyi Gusztáv. Daliás alakja, hatalmas ereje méltóságot kölcsönzött a különben szegény legénynek. A lányok bomlottak utánna, a legények rettegtek tőle. Volt is annyi kalandja, hogy se szeri se száma. Ahol Szilágyi megjelent, ott ritka fej maradt lékeletien; különösen ha egy kis ital is volt a fenegyerekben, akkor szeretett nagyon vir- tuskodni; tisztult is ilyenkor a tájékáról minden teremtett lélek. No a sok virtuskodásáért ült is eleget. Nemrégiben fegyházat lakott Veszprémben egy kis késelés miatt. De Szilágyin nem javított se a börtön levegője, se a törvény szigora, sőt még családos élete sem. Bár szerelemből nősült, még sem bírt a vérének parancsolni, csak járta a kocsmákat, csak megcsufolta az eléje kerülő embereket, sőt még a lányokban, menyecskékben is kárt tett. Úgy is hívták az egész faluban, hogy falu rossza. Szerdán este egy kis cécó volt egyik faluvégi kocsmában. Elment Szilágyi is a feleségével. Az asszony még az utón intette az emberét: Ne csinálj ám valami komédiát! Az ember fogadta is, hogy szelíd lesz. Ám mikor már egy-két üveggel elfogyasztottak s tánczra perdültek a fiatalok, Szilágyiban is elkezdett mozogni valami. Kiugrott a szoba közepére, a czigánynak parancsolt: Az én nótámat! A többiek vártak egy darabig s akkor ők is belekurjantottak a nótába. Szilágyi leintette gorombán a legényeket. Erre vita támadt, melyből verekedés lett. Szilágyi a legényeket kiverte a csárdából Egy ideig szólóba mulatott. Mikor megunta az vigasságot hazafelé indult. A kivert legények azonban lesbe álltak s mikor a falu rosszát meglátták, nekiestek késekkel, botokkal, csizmasarkokkal. Addig ütötték, verték mig mozogni tudott. Másnap felbonczolták Szilágyit s 72 sérülést állapítottak meg rajta az orvosok. A tettesek ellen megindították a vizsgálatot. Halálos szerencsétlenség. Gádoroson Bohus Mihály gőzmalmában ép oly halálos kimenetelű szerencsétlenség történt f. hó 18-án, mint amilyen eset történt a múlt évben. Bohus tanonczát, Mázor Mihályt beküldte a gépházba valami szerszám végett. Eközben a vigyázatlan gyermeket elkapta a nagy lendítő kerék szíjjá s kétszer megforgatta a
