Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-21 / 12. szám
2 BÉKÉS L909. márczius 21. rongyolódott el, vagy a hazafias felbuzdulás! Az is meglehet, hogy ezek a »nem zászlós urak« a látható külső ünnepi jelvények helyett a „szivbéli belső ünneplés'1 hivei lettek, ami mindenesetre eléggé érzékeny dolog! . . . Eltekintve azonban ezektől az említésre alig érdemes jelenségektől, az ünnepélyek összhangját, Endrődtől eltekintve, nem zavarta semmi az egész vármegye területén. Az ünnep lefolyásáról szóló részleges tudósításaink a következők: Gyulán. A város már márczius 14-én, vasárnap lobogó díszt öltött. A középületeken és számos magánépületen nemzeti zászlók lengtek. Az'ünnepélyesség a nagy nap reggelén isteni tiszteletekkel vette kezdetét. Ünnepi mise volt a róm. kath. főtemplomban, ahol az iskolás fiuk nemzeti zászlóval jelentek meg. A misét Kozics Gusztáv segédlelkész szolgálta s Takácsi/ Lajos kántor gyönyörűen énekelt egyházi zsolozsmát és hazafias éneket. Délelőtt 9 órakor a józsefvárosi templomban is volt mise, amelyen a főgimnáziumi tanuló ifjúság is testületileg vett részt, ott a misét fíartos Ferencz főgimnáziumi hittanár szolgáltatta. A ref. templomban, amely szorongásig megtelt közönséggel, Dombi Lajos esperes mondott emelkedett szellemű szép hazafias imát, Csiszár Sámuel kántor szép orgonajátéka mellett a közönség elénekelte a himnuszt és a szózatot. Az izr. templomban is volt az idén isteni tisztelet, amelyen dr. Adler Ignácz rabbi hazafias szép beszédben méltatta a Dagy nap kiváló jelentőségét. Délután a lapunk múlt heti számában közölt program betartásával a 48-as körből zászlók alatt felvonulva körmenet indult a Göndöcs népkerti csarnok elé, ahol szép hazafias szónoki beszédet mondottak Névery Albert, K. Schriffert József, Gyula város országgyűlési képviselője s dr Simonka György ügyvéd. Jancsovics Zoltán hangulatosan szavalt egy hazafias költeményt, a közönség pedig elénekelte a himnuszt. A nap méltóságának megfelelő szép ünnepély egy óra alatt folyt le s a körmenet a legszebb rendben szlott széf. Este társaslakomák voltak. A polgári körben mintegy 60-an gyűltek össze; itt csak egy beszéd hangzott el, a Székely Lajos igazgatóé, ki igen szépen fejtegette a nagy nap jelentőségét. A 48-as körben kevesen voltak az idén, ott Névery Albert és dr. Simonka György csinos hazafias beszédeket mondottak. Az újvárosi olvasókör volt a legnépesebb, ahol 150-en felül gyűltek össze, túlnyomó része a fóldmives osztály köréből, nők és férfiak vegyesen.j Hazafias szónoklatokat és pohárköszöntőket mondottak Singer Mihály igazgató, Rácz Károly hitoktató, Karla Ödön esperesi titkár és Kóhn Dávid, mig Csiszár Sámuel hazafias dalokat énekelt. Dr. Kun Pál a kör elnöke, ki nem volt itthon, táviratilag üdvözölte a hazafias estélyre összejött közönséget. A Göndöcs népkerti csarnokban a szocziáldemokraták ünnepelték a jogegyenlőség örökké emlékezetes nagy évfordulóját. Orosháza. Orosháza község társadalma a márczius 15-iki ünnepélyek rendezéséből ugyancsak kivette a részét. Az ünnepélyek sorrendjét az Orosházi Iparoskor társasvacsorája nyitotta meg, amely szombaton, márczius hó 13-án a Magyar Király szálloda éttermében folyt le és amelyen igen szép számú közönség vett részt. Az Orosházi Dalegylet márczius 14-én délelőtt 11 órakor ünnepi felvonulást rendezett a Kossuth szoborhoz, ahol a szobrot szép ünnepély kíséretében meghoszoruzták. Az Orosházi Dalegylet a Himnuszt énekelte el, azután a szobor megkoszorúzása következett, végül pedig a közönség a »Talpra magyar«-t énekelte el. 14-én este az orosházi függetlenségi és 48-as kör saját helyiségében nagy bankettet rendezett. Az ünnepi beszédet dr. Bikády Antal és Hore- musz Pál ev. lelkész tartottak, mig Groszmann Emil alkalmi költeményt szavalt. Ugyanekkor rendezte bankettjét a Polgári Olvasókör is, amely a nagy nap emlékét szintén társas vacsorával ünnepelte meg. Beszédet tartottak Veres József országgyűlési képviselő, Kovács Andor lelkész és dr. Berthóty Károly ügyvéd. A banketten igen szép számú közönség vett részt. Hétfőn márczius 15-én 9 és fél órakos az evang. templomban hálaadó istentisztelet volt, amelyet a község képviselőtestületének díszközgyűlése követett, amelyet a nyári színház épületében tartottak meg. A diszgyülésen az ünnepi beszédet dr. Vángyéi Tibor és Roiemusz Pál lelkész tartották. Este 6 órakor a »Szabad Lyceum« vezetősége is! ünnepi előadást tartott, amely alkalommal 64 vetített kéo kíséretében Pál Ernőné tartott felolvasást Petőfi életéről. Este 8 órakor pedig az ipartestület rendezett hazafias ünnepélyt saját helyiségében. Megnyitó ünnepi beszédet tartott Kun Mihály ipartestületi elnök. Alkalmi beszédet tartottak: Veres Józset országgyűlési képviselő, Pál Ernő, dr. Berthóty Károly. Békéscsaba. Vasárnap délután 3 órakor díszes ünnepélyt rendezett a »Békéscsabai Magántisztviselők és Kereskedő Ifjak Egyesülete.« Dr. Herzog Henrik tartott hazafias beszédet. Bohus Ferencz kuruez dalokat énekelt, Bruker Ágost szavalt. Este a banketten Koppányi Gyula ref. lelkész tartott magas szárnya- lásu tartalmas szónoklatot. Ez este Mezei Kálmán színtársulata Eákosi Viktor »Elnémult harangok« czimü nagyhatású színmüvét adta elő zsúfolt ház előtt. 15-én úgy a polgári fiúiskola, mint a főgimnázium ünnepélyt rendezett, mely ünnepélyek után az egybegyült közönség a Kossuth-térre vonult, ahol már több ezerre menő tömeg várta az ünnepély megkezdését, amelyet a márcziusi bizottság szokott évenként ezen a napon rendezni. Az ünnepélyt a dalárda éneke nyitotta meg, utána Ormai Lenke egy gyönyörű alkalmi költeményt szavalt el; szép előadásával magával ragadta a jelenvoltakat. Majd az ünnep legkimagaslóbb része következett: Koppányi Gyula református lelkész beszéde. A tűzzel, a haza- szeretet szent hevével előadott beszéd a jelenvoltakra nagy hatást gyakorolt. Az ünnepi beszéd elhangzása után Kiss Sárika tette le rövid heszéd kíséretében a márcziusi bizottság koszorúját; majd pedig Szondy Lajos főgimn. tanuló a gimnáziumi ifjúság koszorúját. Az ünnepélyt a dalárda éneke zárta be. Este a városban a polgári kör helyiségét és egy pár ház ablakait kivilágitetták. A Kaszinóban, Polgári Körben és az Iparos Olvasókörben a nagy nap emlékére bankettet rendeztek. A Kaszinóban Korosy László, a Polgári Körben dr. Rell Lajos főgimn. tanár, a Békésmegyei Függetlenség felelős szerkesztője, az Iparos Olvasókörben pedig Balázs Adám főgimnáziumi tanár tartottak ünnepi beszédet. Gyoma, Endröd Gyomán az ünnepély a városháza előtti téren d. u. 3 órakor kezdődött. Szabó József községi biró megnyitója után dr. Osváth János a csabai állami polg. jfiuiskola igazgatója elszavalta a »Talpra magyar«-t, majd Pálfy Béla gyomai róm. katholikusok arany- szájú papja méltatta a nap jelentőségét. Unnényi Lajos és Gulyás József szavaltak nagy hatás mellett. A záróbeszédet Fábry Károly tartotta, ki ezután nagy sokaságtól kisérve átvonult Endrődre, hol az ünnepélyt a piacztéren akarták megtartani, de ezt a fóldmives szoczialisták megzavarták s igy a Kath. Körbe vonult az ünneplő közönség, ho! Fábry inéi. Olthatom a fákat, a szőllővesszőket, Azoknak gyümölcsét nem élvezem többet, Az én kedves nyájam ezután nem látom, Szomorú véget ért boldog pásztorságom. Vidám dalolásra nem nyílik már ajkam, Nem fogok heverni a szikla barlangban, Hazátlan, bolyongó számüzöttó lettem, Csillagtalan sötét éj borong felettem“ .... „„Megosztom én veled zöld lomb nyugvó helyem, Minden gyümölcsömet s egész tejkészletem, Messze még a reggel, távolban a falvak, Jobb lesz ha éjjelre, kis kunyhómban maradsz!““ ! . ! . Dombi Lajos. Megcsendül még . . . Irta: Szabolcsba Mihály. Megcsendül még egy dal szivemben, Mikor rád gondolok. S szerelmem mint az eltiprott zsarátnok, Még egyszer-egyszer fellobog. Hanem utána még sötétebb Lesz szivem éjjele. És ez az éj nem ábrándozni hiv már . . . Kísértetekkel van tele ! S hogy a kisértet meg soh sem hal. Te is majd megtudod. Azt a mosolyt, azt a hideg nyugalmat, Nekem hiába hazudod í Nem hallud-e még, csöndes éjen, Szived sóhajtani ? Mig nagy, nevezhetetlen fájdalommal, összébb szoritja valami. S dallam zokog, sir, messze-messze, Mint egy nt'héz panasz . . . Nem hallod-e? az én megölt szerelmem, Bús, visszajáró lelke az ! Valaki mulat . . . Irta: Rácz Etus. Valaki mulat vidám zene mellett Hozzája hajlik a czigány. Már beragyog a kelő nap sugara A mulatóhely ablakán. Húzzad czigány, reggelig húzzad ! Szomorút, vígat — ma nekem ! . . . „Csak egy kislány van a világon . . .“ — S ez minden éjjel így megyen. Kihallatszik az utczasorra Majd lassan, lassan elcsitul . . . Csak egy virágos ablak mellett Egy barna lánynak köuyje hull . . .! Angol társasélet. Két előadás. Tartotta Dr. Horváth Jenő. I. Ma különösen hazánkban, de egész Európában is általános az érdeklődés az angolság hazája, intézményei és társas élete iránt. Egy pillanatra megállít a gondolatmenetben, hogy hazánkat és Angliát Európától megkülönböztettem és alkalmat ad egy vázlatos bevezetésre. A britteket a Csatorna tényleg megóvta attól, hogy az európai nagy fajok harczába ártsák magokat és a királyság kezdetétől a magyarságnak is életelve lett, hogy függetlenségét valamennyi káros hatás ellen biztosítani töre-j kedjék. Csak az a különbség, hogy a mi hazánk a hosszú harezok után is oly kicsiny maradt, mint ezer éve volt, hogy a merre föld van és a merre emberek élnek, mindenütt leng a szélben a britt lobogó és a reggeli dobpergés örökké tart a földtekén, a teveszőrkabátos angol katonák kaszárnyái előtt. Most visszatérünk az útra, melyen hazánkból Angliába egy nagyobb és lüktetőbb élet szemtanúiként érkezünk. Németországban egymást fogják érni a nagy városok. Frankfurtban Goethe szülőháza előtt fogunk állani, Cölnben elfogódva ülhetünk a dóm padjaiban; Elsassban vadregényes völgyek és a csatamezőkön újra tülekedő élet fognak váltakozni és talán fel is lélegzünk, mikor a német D. vonatokat a hosszú belga express, a porosz sipkát a latin követi. Szédítő gyorsasággal rohanunk át az Ardennek alagutjain és mélyen zöldelő völgyeinek lapos fedelű házai fölött. A nagy városokban hovatovább erősebb lesz a munka, több a gép és gyorsabb és egyre szótla- nabb az ember. Száguldva ereszkedünk alá az Óceán felé és vonatunkból néhány lépés a fehér hajóra visz. Amint az ostendei corso előtt elhaladunk, egyszerre ezer kéz int felénk. Mindenki felkél a hosszú nyári székből és a legszótlanabb angol is szürke sipkáját levéve visszaint. Dovertől angol földön visz tovább utunk, ott már örökké párás a levegő és zöld a fű, legtöbb a gép és legszótlanabb az ember. Mezők és házak egymást váltogatják és alig-' vesszük észre, hogy a látóhatárt kémények lepik el. London utczái 'fölött három emeletnyi magasságban száguld velünk a gép. A kis állomásokat, melyeken a vaslépcsőkön feljutó közönség a helyi vonatokat várja, csak a váltók csattanásáról ismerjük meg és egy -vashálózatba futunk, mely a Themzén átvezet. Alattunk vitorlás hajók járnak, két oldalt pedig hatalmas perspektíva nyílik a hétmilliós város arányaival. Az állomás perronján száz és száz fehérköpenyes hordár vár reánk; karba tett kezekkel, mozdulatlanul állnak
