Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-15 / 11. szám
6 BÉKÉS 1908. márezius 15. Seriffért István szavalata következett. Placskó Lajos és Placskó Emil vonósduettje nagy tetszést aratott, Reitter Ferencz a vig özvegyről tartott felolvasást, Haviár Ilonka magyar dalokat énekelt, Micsinay Károly zongora szólót adott elő, Hrdlicska Károly „A spiritizmusról“ .értekezett, Feldmann Béla, ifj. Haviár Dani, Micsinay Dezső és Placskó Lajos vonós négyese fejezte be a hangversenyt, mely után reggelig tartó táncz következett. Eljegyzés. Morvay Mihály békési megyebizottsági tag es a közigazgatási bizottság tagjának a fia, ifj. Morvay Mihály, az ó-kigyósi Wenckheim uradalom gazdatisztje, márezius 8-án Füzesgyarmaton tartotta eljegyzését özv. Fleischer Jánosné leányával, Etelkával. Somogyi Károiy halála és temetése. Lapunk múlt szamauan — lapzárta után érkezvén a gyász- hir, csak általánosságban — hirt adtunk róla, hogy a Szigligeti színház első igazgatója: Somogyi Károly, aki már több, mint két éve küzd a legsúlyosabb és legveszedelmesebb betegséggel, aki már több napon át eszméletét vesztve feküdt, halódott a gyulai kórházban, Nagyváradon meghalt. A halálhír pillanat alatt szétfutott az egész városban és őszinte, mély részvétet keltett. Mert, bár Somogyi Károly csak hét éve lakott Nagyváradon, hót évvel ezelőtt került az uj Szigligeti színház élére, ez az idő elég volt ahhoz, hogy a nagyváradi társadalom megszeresse és megbecsülje ezt a kivételesen szeretetreméltó szinészembert. Szép, nagy időt ért el Somogyi Károly és az a pálya, amelyet megfutott, az a karrier amelyet elért, igazán olyan, hogy bárki is büszkeséggel nézhetne vissza rá. Ez az élet a művészet iránt való rajongásban, a színművészet örökös és fanatikus imádásában telt el. Akik ismerték, bámulták mindig Somogyi Károlyban azt a szívós kitartást, áhitatos lelkesedést, amellyel a nagyváradi színházat az ország legelső színházai közzé akarta felemelni. Rajongásig szerette színházát és egyéb czél sohasem vezérelte, minthogy ez a színház a legmagasabb művészi igényeknek is megfeleljen. Áldozott, költött és — ez volt egyik tragikuma — mindenét ráköltötte színházára. Meri Somogyi teljesen szegény maradt, a virágzó nagyváradi színház mellett nem tudott magának gyűjteni semmit. Ez is Somogyi jellemrajzához tar tozik. Az elhunyt igazgató élettörténetét Szabadság czimü nagyváradi laptársunk nyomán a következőkben adjuk : Somogyi Károly a legrégibb vidéki színigazgató. Negyvennégy éves színész. Maga ez a dátum elég arra, hogy érdeklődéssel tekintsünk efelé az élet felé, amely most kilobbant. Sok érdekes, sok tanulságos dolgot látunk benne, szinte korfestő érdekessegüt, mert hiszen abban az időben, amikor még Somogyi Károly pályafutásál megkezdte és városról-városra járkált kicsiny színész csapatával, — abban az időben a magyar színészei ügye nagyon rosszul állott, a magyar színészet nagy válságokon ment keresztül. Somogyi Károly 1841-ben született Puszta-Kovácsiban. Somogyme- gyeben. Egyszerű, szegény csizmadia-mester voll az édes apja, aki dehogy gondolt arrs, hogy az ő Károly fia valaha nagy ur, színigazgató lesz. A kis csizmadia gyerek azonban el enállhatatlan erővel vonzódott a színészethez, sok regényt, sok versei olvasott és amint az már szépen meg vagyon Írva az efóle szinószhistóriákban, egy szép napon a kaptafa mellől elszökött valami kóbor komédiás csapatlak Hogy merre bujdosott, hol járt — nein tudni, az azouban bizonyos, hogy egyszerre — a hetvenes évek elején történt — Somogyi Károlyiról neves szerelmes színész lett. Felkerült Pestre és több Ízben játszott a Nemzeti Színházban, ahol szerződtetni akarták. Somogyi azonban nem szerződött le, mert mér akkor szinházalapitási tervekkel foglalkozott. 1886-ban — nevezetes dátum — Somogyi Károly egy kis elszánt szinészcsapattal állított be Pápára, a hires kollégiumi városba, ahol akkor állítólag nagyon szerették és nagyon pártol ták a színészeket. A színészek között igen jó hire volt Pápának. Somogyi nagy ambiczióval készüli erre a szinigazgatásra. A maga költségen render színkört is építtetett, mert eddig csak ideiglenes szállókban laktak és játszottak a színészek. Az a színkör — az akkori idők viszonyaihoz hasonlítva — elsőrangú volt és élénken tanúskodott Somogyi Károlynak áldozatkészségéről. Somogyi Károlynak már akkor is az volt a tragikuma, ami mindvégig üldözte. Az ugyanis, hogy magával édes-keveset törődött. Mindent feláldozott a müvószatért, a színészetért. Az eredmény az lett, hogy teljesen tönkre jutott. A pápai közönség nem méltányolta Somogyi áldozatkés/segét és nem pártolta a színházat. Any nyira elszegényedtek, hogy gyalog kellett kiván- dorolniok Pápáról. A díszleteket egy kocsi vitte utánuk. A szinészcsapat gyalog ment ki a városból. Később még Pécsett, Győrben, Sopronban. Szegeden volt igazgató, itt már nagyobb sikerrel és több eredménnyel. Rövid ideig játszott Bala- tonfüreden is és itt megismerkedett Vaszary Kolos herczegprimással, aki abban az időben ott nyaralt. V.8zary Kolos rendkivül negkedvelte és megszerette Somogyit, aki mint ember egyike volt a leg- szeretetreméltóbbaknak. Többször vendégéül is látta balatonfüredi nyaralójában. — Hót évvel ezelőtt építették fel a nagyváradi Szigligeti színházat. Többen pályáztak ide, de valamennyi pályázó között legelőnyösebb volt Somogyi pályázata. Somogyi már akkor neves színigazgató volt, az országos szinészegyesü et igazgató-ianácsosa. Elfogadtak az ő ajánlatát és Somogyi nagy, kitünően szervezett gárdájával bevonult az uj színházba! A nagyváradi színház ma egyike a legjobb hirü vidéki színházaknak, Ebben igaz, a nagyváradi közönségnek nagy része van, mert hiszen olyan szin házbajáró publikumot, amilyen a nagyváradi, keveset lehet a vidékén találni, de igen nagy részé van Somogyi Károlynak, aki temóut len sok pénzt költött, áldozott, csakhogy nívóra emelje a nagyváradi színházat. Nem riadt vissza semmiféle áldozattól. A nagyváradi közönség — hót óv alatt — Magyarország valamennyi nagyobb színészét és színésznőjét, művészemberét vendégül látta a nagyváradi színházban. Ujházy Ede, Szoyer Ilonka, Hegedűs Gyula, a Góth-pár, Szamosi Elza, a Nemzeti Színház egesz gárdája, Fedák Sári stb., stb mind, mind játszottak a nagyváradi színházban. Somozyi Károly szinószgárdájában mindig a legelőkelőbb vidéki színészek voltak és aki csak itt megfordult, hálával és szeretettel gondolt Somogyira, mert ő úgyszólván meczenása volt színészeinek. A nagyváradi publikum hálás is volt iránta 1904 február 6-án nagy fénnyel ünnepelték meg 40 éves színházi jubileumát. És tavaly, amikor újabb szerződéskötésről volt szó, pályázat mellőzésével adták ki neki újabb hat évre a színházat. Nem csoda, ha végtelen szeretettel ragaszkodott Táradhoz. — Hétfőn temették el a váradiak szegény, jó Somogyi Károlyt. Gyászosan pompás, megragadóan díszes, művészi volt ez a temetes. Igazán méltó volt egy művészember utolsó útjához. Mindenki mélységesen megilletődve állott a koporsó körül, amelynek fedele egy ember fáradt szemére borult rá, aki úgy szerette az életet, a művészetet, a fényt, a tavaszt, a költészetet és mégis örökre búcsút kellett tőle mondania. Tiz órakor kezdődött a temetés. A közönség sorában a nagyváradi társadalom notabilitásai, előkelőségei voltak jelen. A gyászszertartást fényes papi segédlettel Imrik Zoltán plébános végezte. Az egyházi énekkar gyászdalai- na- elhangzása után Fehér Gyula színművész ló pett a koporsóhoz és mélységes csendben, megilletődve kezdett belé szép, költői szárnyalásu beszédébe: — Víg és szomotu czigányai az Életnek — úgymond — könyes arczczal es halk szívdobogás sál vegyétek körül Somogyi Károly ravatalát. Sírjatok, de ne legyen jajszava a ti sirástoknak, ba rázdás homlokotokra hintsétek hamvazó szerda hamuját, de álmodó telketekben a tavasz muzsi káljon. Hamvazó szerda után, szent tavasz előtt, Somogyi Károlyt teimtitek, akinek halott szive felett 40 év — szakadatlau teremtő munka után — átviharzott, akinek elsiratására nagy Bohémiában elég köny nem patakzott, eleg virágot a tavasz sem hozott. Somogyi Károly szemfedőja előtt imád- ságos szivetekben a tavasz muzsikáljon. A tiétek ez a halottt . . . Kóbor czigányai az életnek, akik hiszitek az örök szépét, az örök igazat, az örökké való művészetet, akik hiszitek az eljövendő uj feltámadást, lelketekben márezius muzsikál ... És te, mi halottunk, békessége.-, elcsittult szívvel, vidd magaddal a te népednek síron túl tartó, kiolthatat- lan szeretetét. — Ezután a tömeg megmozdult és lassú lépesben ment a színház ele, hol a menetet körülvéve a színtársulattól és a zenekartól, a színház oszlopcsarnokéban Erdélyi Miklós színigazgató várta, ki a következő beszedet mondta: „Feledhetetlen gazdám! Szeretett tanítómesterünk! Állj meg egy perezre a magyar művészet temploma előtt, hol annji dicsőséget szereztet a magyar művészetnek. Megtört szívvel vezettem e helyre rám bízott nyájadat, hogy utolsó utadra elkísérjünk. Állj meg. hogy búcsút vegyünk tőled, kinek halá a örök rést ütött szivünkön. Itt hagytál árván ben nünket s még csak egy Isten hozzádot sem mondhattunk neked a művészet otthonában, hol le ked, tudápod egész erejével küzdöttél egy hosszú életen át s meg sem köszönhettük ránk pazarolt fárad ságodat. Elmentél, elköltöztél tőlünk, oda, ahonnan nincs többé visszatérés! Itt állunk melletted, el szorult szívvel, megtört lélekkel s mintegy visszasírunk, ki nemcsak e kis gárdának, de hosszú éveken át a magyar színészetnek vezetője, büszkesége vo’tál ! Igazad volt, midőn azt mondád : a nyugodt jövőt Ígérő múlt után jön a komor vég. Eljött, el ött sokkal hamarabb, mint azt magad is remélted. Kedves, feledhetetlen atyánk, szeretett volt vezérünk, legyen a föld könnyű néked, nyugodjál bek' vei ! Ünnepély s fogadalmat teszünk itt e porczban mindnyájan, kik itt koporsódat körül állju.., hogy emieked szent lesz előttünk s imánkba foglalunk naponta, kérve Istent, hogy elbantolt nemes s a színművészéiért rajongó lelked csendes nyugodalmat leljen. Isten veled, Isten veled drága halottunk, kísérjen hosszú u<adra m ndny juik rsgaszkod szeretető “ A beszed után megcsendült a férfikar hatalmas, az egész teret beiöiiö. mes-ze- c-<engő éneke, majd a fuvohangszerek melyéből végigrepült a téren Beethoven fenséges gyász- induiója. A tömeg ekkor megmozdult es követte a -oporsót az Oaszi sirkertbe. Nyitott sir várta a koporsót, amelyet, mielőtt lebocsáiottak volna a melybe, meg egyszer beszente t Imrik plébános. Majd a zenekar belefogott a felhantolt sir felett — az elhunyt utolsó akaratához híven — a legszo- morubb magyar nótába : Temetőbe szól az ének, temetőbe kit kis- rnek. A lömeg azután szép csendesen oszladozni kezdett a temetőből. \ temetésen Gyula város közönségé is képviseltette magát dr. Lovich Ödön helyettes po'gármester által, ki a város közönsége nevében gyönyörű koszorút tett a ravatalra. A gyulai szintnüvé-zet pártoló egyesület nevében annak elnöke, Ambrus Sándor, vármegyénk alispánja távirati utón fejezte ki részvétét és koszorút helyeztetett Somogyi Károly sírjára ! Ami szépet és jót a nagyváradi lapok írtak Somogyi Károlyról, ugyanazokat lapunk múlt számában mi is elmondottuk. Regi, kedves ismerősünket, legkiválóbb igazgatónkat veszítettük el benne, ki a mi városunkhoz élete utolsó órájáig fanatikus szeretettel ragaszkodott. Emlékét hálásan őrizzük meg sziveinkben s porai felett virrasztani fog mindnyájunk kegyelete 1 Nyugodjék békeben ! . . . Békéscsaba község szervezési szabályrendeletét, melyet mintegy 2 évvel ezelőtt módosított a Képviselőtestület s terjesztett be a megyéhez jóváhagyás végett, a legutóbb tartott megyegyülésen a törvényhatóság, az előadó és a tisztifőügyész javaslatára a szabályrendeletet visszadta Csaba községnek azzal, hogy még egyszer tárgyalja le, illetve fontolja meg a képvizelőtestület, nem lenne-e a közigazgatás ügymenetére és a közre jobb és helyesebb, ha úgy a számvevő, mint az árvaszók két ülnöke a tanács tagjai lennének s az egyik seged- jegyző ErzBÓbethalyre osztatnék be. Ez ügyben tartott folyó hó 10-én délelőtt a képviselőtestület rendkívüli közgyűlést, melyen Korosy Lszló elsőjegyző ismertetie a vármegye határozatát és óhaját. A tanács javaslata az volt, hogy a kívánt módosításokat a közgyűlés vegye tudomásul. Elsőnek dr. Fáy hamu szólalt fel. Nem pá tolja a tanács javaslatát, mert ezzel a képviselőtestületben mindiukább túlsúlyba jönnének a tisztviselők. Haan Béla a tanács javaslata mellett foglalt állást. Pró és kontra érveltek még Tardos Dezső dr., Korosy László j gyző, Kraszkó Mihály. Végül szavazásra került a sor, minor is húszán a tanács ^javaslata mellett 15-en pedig ellene szavaztak. A határozatot meg- felebbezik. A csabai reformátusok papja. A csabai ref. papvála-ztas megfeiebbezési halárideje hétfőn lejárt, s mivel felebbezés nem adatott be a választás ellen, Domby Lajos esperes arról értesítette a heten az egyházgondnokségot, hogy Koppányi Gyula megválasztása megerősítést nyert. Serencsótlenség. Kis Pál nyomorék kezű oláhvárosi lakos, a hót folyamán egy veder vizet húzott fel a kuiból; közbe megcsúszott s beleesett a kútba. Szerencsére esése közben megfordult s igy ábbal lefelé nyakig esett a vízbe. A zajra átszaladt a szomszédból Pomucz Dávid, ki még élre kihúzta a szerencsétlen embert. Kis Pál az esés s a kiállott izgalmak következteben súlyos beteg. E'jegyzés. Rácz József helybeli zenész leányát I ónkét el egyezte tíáder Kálmán. Nyil vános számadás. 1908. márezius 8 án a gyulai gör. kel. nagyr-mánvárosi dalegylet által rendezett jótékonyczeiu hangverseny é--> tánezmu- latság bevétele 421 kor. 50 fill., kiadás 138 kor. 50 fill., tiszta maradvány 283 kor. Felülfizettek : Vladucz Peter 5 kor., Popovica hándor 4 kor., Morosán György 3 kor., Dászkál György, D iszkál -Szilárd, Rácz Hortenzia, id. Miskucza Illés, Pomucz Jáuos, Barna Béla, Csefai Péter 2—2 koronát, Argyelán György, özv Alb Jánosne, Bezsán József, Bogyó György. Csomokos Mojsza, Süli József, Pozsár György. Pomucz György, Szilágyi Tódor, Morosán Illés, özv. Miskucza Györgyné, Miskucza
