Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-08 / 10. szám
6 BÉKÉS 1908. márczius 8. László, Gas8uer, Gulyás Sándor, Kováts István, Krausz Ferenoz, Krajcár János, Metykó Lászlóné, Mészáros Károly, özv. Nagy Jánosné, N. N., Pálin kás Ferencz, Petrevszky Dezső, Popovits László, P. 8., G. T., Rabi Mihály, Sáfór Lajosné, Sántha Bándorné, 8. Rezső, 8zmokov Antal, Szveiits Rezső Vésztő, 1—1 korona, Ors olya zárda, ifj. Kimpál Gábor N.-várad 60—60 fillér, N. N., Gyula, 50 fillér, Karakas Mihály, N. N., Stigelmeyer Károly Vésztő 50—50 fillér, N. N., N.-várad 40 fillér, Schi E., Uzon Ilonka Gyula 40—40 fillér, N. N., Gyula 30 fillér, N. N„ N. N. Gyula 20—20 fillér, Koválik András Vésztő 20 fillér. — Végösszeg 306 korona — A nemeslelkü adakozók fogadják ez utón is a hit község nevében az iskolaszék őszinte és hálás köszönetét. Harsányt Frigyes ktanitó iskolaszék jegyz5Fogzásban lévő gyermekeknek valóságos megkönnyebbülés a SCOTT-féle Emulsió, mert elősegíti az étvágyat, erőt s egészséget ad s a fogak erősen és fehéren bújnak ki. A SCOTT-íéle Emulsió oly jóizü és édes, hogy a gyermekek örömmel, előszeretettel veszik ; szabályozza a gyermek emésztését, csillapítja az idegeit, miáltal a szülőknek, valamint a gyermekeknek nyugodalmas és háborítatlan éjszakákat biztosit. Az Emulsió vásárEgy eredeti üveg ára 2 K 50 fillér. —bárjuk" ügyelem-* Kapható minden gyógy tárban. be venni. 375 24—28 Uj üzlet! Uj üzlet! f ^an 8zereecsóm Gyula város és Jil LDMtDfr . vjdóke n ó közön8égének becses tudomására adni, hogy Gyulán, a bérházban egy a mai kor igényeit minden tekintetben | kielégítő fűszer* és csemege-üzletet! nyitottam, hol minden a fűszer és csemege szakba tartozó árukat legjutányosabblárban ajegpontosabban kiszolgálom A t. vevőközönság .szives pártfogását kérve, tisztelettel: Szabón Józsefi füszerkereskedo Gyulán (bérház) 87 3-3 23 8-tó Irodalom és művészet. Pestvármegyei Históriák czim alatt Légrády Testvérek fővárosi műintézetében igen csinos kiállítású könyv jelent meg, amely gróf Vay Sándor kiváló novella Írónk 18 hangulatos és tartalmas elbeszélését foglalja magában, A „Beleznay hízója“ czimü jóizü históriát lapunk mai számának tárcza- rovatában mutatványul közöljük. A könyv ára 2 korona 40 fillér. Kapható Dobay János könyvkereskedésében. Fidibusz! A legkitűnőbb magyar élczlap. Páratlan népszerűség! Remek szöveg, pompás képek! Mesésen olcsó ! Egy szám 5 krajczár. A Fidibus előfizetési ára: Egész évre 6 K, félévre 3 K, negyedévre 1 K 50 fii)., egy hónapra 50 fill. Mutatványszámokat küld a kiadóhivatal : Rökk Szilárd-utcza 9. A magyar ujságirás szenzácziói! A Nap a magyar közönség legkedvesebb lapja I A 48-ae eszmény és a magyar nemzeti törekvések egyetlen hü és kérlelhetetlen szószólója. Főszerkesztő : Braun Sándor. Főmunkatárs: Lengyel Zoltán. Naponkint 125.000 példány! Egy szám 2 krajczár. A Nap előfiztési ára : Egész évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K, egy hónapra 1 K 40 fill. Szezon. A hétfői bolondmenet jelesen festett! A rezesbanda, a bivalyos hintó és a körünkbe ez alkalom mai személyesen leérkezett Karneval herczeg, csa^ ládja és kísérete festőt pazar látványt nyújtott a csodákra éhes sokaságnak. Közderültséget keltettek a maszkák is, kik a bolond újságot árulták. Este pedig a pavillonban lezajlott a farsang eseménye, a tüzoltóbál, melyre hetekig sóvárogva fognak visszaemlékezni az alsóbb tizezer minden rangú és rendű hölgyei! A bálon különben férfiágon képviselve volt az intelligenczia is! A bolondujság ellen azonban általános a panasz. Legtöbben nem értették, akik pedig mégis szerencsések voltak megérteni, azok dühöngtek él halálra keresték az ismeretlen szerzőket I Hogy ki nek mi kifogása volt a 120 °/0-os honi ipargyárt mány ellen, azt nehéz volna itt leadni, azonban a Békés véleményét ide iktatom, úgy ahogy azt arra hivatott kezekből készen kaptam! Szól pedig a részemre leközlés végett átadott vélemény a következőképpen : „Jó vagy rossz, de idestova 4 évtizede hagyó mányos szokás Gyulán farsang utolján a bolond újság, a melynek a czime, mint a Borsszem Jankó naptáráé, évről-évre változik. S ez a bolond újság többé-kevésbbé mindig annyi galibát csinált, hogy a negyven esztendős »Békés«-nek ugyancsak eszten- dőről-esztendőre a farsangot követő első böjti vasár napon valamelyes alakban akarva nem akarva tudomást kellett róla vennie. Amit elődeink is már annyiszor elmondottak, mi sem tudunk most róla egyebet mondani, mint azt, hogy a bolond újság már nevénél s megjelenésének körülményeinél fogva sem lehet valami kegyes olvasmány és okos ember nem veszi komolyan, ha egyéniségétől elválaszthatlan valamely jellegzetes emberi gyarlóságát, a melytől a különben legkifo- gástalanabb karakterű emberfia sincsen rnegóva, szelíd humorral megjátszák; okos ember ebhez jó képet vág, legfeljebb boldogult Party Ferencz bátyánk módjára tör ki a gézengúz ellen, konstatálván a hagyományos »én ugyan nem haragszom, dehogy is haragszom«-ot, »de erre-arra stb.« és ezek hangos elmondása után maga is beáll és résztvesz a körülötte nevetők kórusában. De tovább megyünk és további engedményt is teszünk. A szelíd humoron kívül jogosultnak tartjuk ugyanis a bolond újságban a maró szatírát is, a midőn emberi gyarlóságon kivül jogosulatlan stréberség, buta gőg, vagy egyéni gonosz indulatok pellengéreztetnek ki, s ostoroztat nak a maguk érdeme szerint. A kapaszkodó, gőgös, rossziudulatu emberek megérdemelt büntetésmódja ez, aminek tagadhatatlanul haszna is van, mert nemcsak retorzió, hanem némelyiknél, habár ritkán, a tanulságos leczke hatásával is jár. De amennyire helyénvaló a nem bántó humor, vagy akikkel szemben kimutattuk, jogosult az erős szatira fegyvere is, épp annyira kárhoztatta és Ítélte el mindig e lap a faragatlan durvaság, az emberrel vele született és az illetőnek nem bűnét, de szerencsétlenségét képező valamelyes testi fogyatkozás kíméletlen kigúnyolását, a nem is burkolt szexuális perverzitásokat, aminőktől gyakran hemzsegett a bolond újság. Ezekkel szemben az volt a védekezés, hogy az inkriminált durvaságokat nem tudják, hogy ki irta, vagy ki adta le a nyomdának. Némely durvaság akárhányszor leg kínosabban érintette a bolond újság distingvált Ízlésű Íróit és siettek is az ilyenekkel szemben minden szolidaritást megtagadni, sőt a bolond újságok szellemi szinvoualának rovására, az e miatt elkedvetlenedők a következő években teljesen visszavonultak a bolond újság csiná- lásától. Az idei bolond újság még erősebben hemzseg a durvaságoktól, sőt még eddig nem észlelt, egészen uj motívumok is képviselőkre találtak : megnyilatkozott a sötét felekezeti gyülölség, olvasható a papi ornátus nevetségessé tétele, mély megbotránkozására az intelligens, de ami ennél ezerszerte nagyobb baj, eltagadbatlan gyönyörűségére a gyü- lölséget és perversitást mohón áhitozó nagy tömegnek, amely nem distingvál, hanem kritika nélkül falja az olvasottakat és nem akar, vagy ha akarna sem tud arra a színvonalra emelkedni, hogy hiszen »bolond« újság az, ami gonosz indulataiban, — amelyekre különben is hajlama van, — megerősíti. A megbántott köatisztesség, a megzavarni czélzott társadalmi összhang érdekében a legszigorúbban kell megrónunk azt a könnyüvérüsóget, azt a nagyfokú felelősség és előrelátási hiányt, amelyet a bolond újság szerkesztője, a részint korlátolt elméjű, részint feketemáju s gyűlölködő »iro'£«-tól átvett kéziratok fölött kifejtett. Feltételezzük róla, bogy ezt nem öntudatosan, hanem könnyüvérü hebehurgyaságból cselekedte, ez ugyan legkedvezőbb esetben csak a rossz szándék hiányát bizonyítja nála, — de egyáltalában nem menti őt fel a lelkiismeretlenség vádja alól, annál kevésbé, mert ki kell jelentenünk, hogy a lapot technikailag ki- állitó nyomda tulajdonosa azzal a feltétellel vállalta a lap nyomását, ha abban semminemű, a közérzületet sértő, vagy bárkit igazságtalanul megtámadó otrombaság nem lesz és a múltakon okulva, nehogy ily esetleges otrombaságokért mindenki másra tolja a felelőséget, kikötötte, hogy az összes közlemé- ményekért, tekintet nélkül arra s nem keresve, hogy ki irta, vagy küldötte be, egy ember vállaljon felelősséget, egyben kiadta a nyomda személyzetének a rendeletet, hogy, nem miként a múltban történt, boldog-boldogtalantól, hanem csak attól a megnevezett egy embertől fogadjon el kéziratot. Ezzel az egy emberrel szemben a nyomda tulajdonosa a kéziratok megbirálási sőt megtekintési jogáról is lemondott és ebben való bizalmánál fogva ezt a kritikáját, sajnos, annyira nem gyakorolta, hogy a bolond újságban megjelent otrombaságok és perversitásokról ő maga is csak a lap kinyomatása s széjjel hordása után szerzett tudomást. Mindezekből pedig az a tanulság, hogy valamiképpen az, aki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul, épp úgy az, akinek nincs érzéke, vagy elegendő tudása hozzá, az ne vállalkozzék bolond újság szerkesztésére sem.« Eddig a Békés véleménye! Most aztán ne tessék azt gondolni, hogy a Békés haragszik. Yolna pedig rá oka, mert valaki, — alighanem egy ismerős bácsi — a bolondujság- ban erősen lepocsékolta, írván róla a következőket: »Amióta I . . . számkukacz lett Pesten, Megfogyott a Békés lélekben és testben ! . . . Nem, a világért sem! A Békés nem haragos, — sőt tulszelid — újság! Hanem, hogy önkéntelenül is eszünkbe jutott valami régi mese a savanyú malagáról, arról már igazán nem tehetünk ! — És megfenyegetjük úgy képzeletben az öreg Békés csipkelődő ellenségének gömbölyű alakját és azt mondjuk : Kár volna érte haragudni kár, kár, kár !... És ebben igazunk van ugy-e kedves rokon !?■... No de csapjunk más térre! Böngészvén a heti megyei lapokat, két csodabogárra akadtam benne, két különös hirre! Az egyik igy szól : »Meghalt X. Y. Halálát kiterpedt rokonság gyászolja!« A másik következőleg replikázik : »Z. Y. halála általános részvétet kelt városunkban. A megboldogultat többen mint családapát siratják !« És meri-e valaki ezek után mondani, hogy a vidéki hirlapirásnak nincs humora és létjogosultsága ? ! . . . Dp. Nyúl. Apró történetek. Történt egyik alvégi korcsmában, — ünnep délutánja lévén — hogy kártyázgattak a magyarok egy kis csiger mellett. A sok fogdosástól megdagadt kártyacsomóból előbb csak egyet- egyet kaptak az asztal körül ülök s aztán megint egyet-kettőt . . . ahogy a sor kívánta. Gyalog János adta a bankot. Huszonegyet játszottak, mert az alvég szerint ez a legigazságosabb játék. Nincs sok figurája, meg számitgatása, aztán vagy resztál az ember, vagy fuccsot mond. Éppen retirállás előtt ált János gazda, mikor Goes Pali szeme egyet villant s oda vágta csontos öklét az asztalra a kártyalapjával egyetemben s hangosan kiáltá: — Mögütöm , . !
