Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)

1908-12-20 / 51. szám

4 BÉKÉS 1908. deczember 20. A Napközi Otthon-nak f. hó 17-én vendége volt gróf Almásy Déűesné és leánya Mariette com- tesse személyében. Még a tálalás előtt érkeztek meg s csak az ebéd utáni ima elhangzása után távoztak el. A grófné megizlelte az ételt s végig figyelve a gyermekek mohó étvágyát, megelégedésének öröm- DH'l adott kifejezést. A békési református főgimnáziumban a hét folyamán tartották meg a pót érettségi vizsgálatot, amelyeken a közoktatásügyi kormányt dr. Major Károly min. biztos képviselte. Hírek. Lapunk következő száma, a karácsonyi ünnep miatt deczember 25-én, pénteken reggel jelenik meg. A vármegyei nyugdíjintézet választmánya f. hó 15 én ülést tartott, melyen az intézeti tagok nyugdijjárulékának mérvét megállapította. Az állandó bíráló választmány folyó hó 15-ikén tartott ülésében felszólalásaik folytán a legtöbb adót fizetők névjegyzékébe Weise Éliás békéscsabai Komár György, Janurik Mátyás, Griecs Mátyás és Lastyik János békéscsabai lakosokat felvette. A vármegye igazoló választmánya deczember 16-án tartott ülésében az állandó bíráló választ­mány által igazolt 5 bizottsági tagot a névjegy zékbe felvéve megállapította, hogy a névjegyzéket gróf Wenckhtim Géza nyitotta meg és 748 koroná val Klünzler Dezső zárja be. Felvétetett a névjegy­zékbe gróf Blankenstein János. Töröltetett Miklós Mihály és Kliment J. János. Javasolja továbbá, hogy a meghalt Horváth János mezőberényi lakos helyére a választás megejtessék. Úgyszintén a Csák György és Kiss István lemondása folytán megüre­sedett helyek betöltessenek. Békésvármegye közművelődési bizottság elő­adásai. Az a tevékenység, melyet közművelődési bizottságunk vármegyénk kulturális érdekében ki­fejt, mindenütt a legnagyobb rokonszenvvel és el­ismeréssel találkozik. Most megvaljuk őszintén, hogy számos irányadó egyén a bizottság megindí­tott mozgalmát fellobbanó szalmaiángnak minősí­tette s hogy mennyire nem vált be jóslatuk, azt egyszerűen konstatálhatjuk azon örvendetes tény­ben, miszerint a beérkezett adatok alapján a köz­művelődés e tevékeny bizottsága november hó 15-től deczember hó 31-ig a vármegye egyes községeiben 51 ismeretterjesztő előadást tartott. Oly eredmény ez, mely minden szónál ékesebben beszél. A meg­tartott előadások az egyes tudomány ágak szerint a következő módon oszlanak meg: 1. A magyar nemzeti történet köréből 6 előadás. 2. Magyar iro­dalom történet köréből 3 előadás. 3. Magyarország földrajza köréből 4 előadás. 4. Világtörténelem köréből 2 előadás. 5. Magyar művelődési történet köréből 4 előadás. 6. Jogi és társadalom tudom íny köréből 6 előadás. 7. Természettudomány köréből 6 előadás. 8. Közegészségügy köréből 7 előadás. 9. Ipar köréből 5 előadás. 10. Gazdaság köréből 8 előadás, összesen 51 előadás. A hét folyamán elő­adásokat tartottak a következő helyeken : Oros­házán : »Dalmáczia és népe“-i czimü tárgyról. Elő­adó : Pál Ernő polg. isk. tanár. Hallgatók száma : 800. Nagyszénás: »Hogyan védekezzünk a kolera és tífusz ellen ?« Előadó: Dr. Láng Jenő közs. orvos. Hallgatók száma : 75. Kétegyháza : »A madár- védelem.« Előadó : Münch Szilárd. — Hallgatók száma: 30—40. Gyula: „Az Árpádházi királyok méltatása.“ Előadó : Kursinszky Kálmán. Hallgatók száma: 300. Gyoma: „Miből lesz a termés“. Elő­adó Pálfy Béla róm. kath. plébános. Hallgatók száma: 120. Mezőberény: „A Hunyadiak kora.“ Előadó : Szrnka János polg. isk. tanár. Hallgatók száma : 500. Öcsöd: „Petőfi hazafias és szerelmi költészete.“ Urániaszerü előadás. Előadó : Pataki János lyczeumi jegyző, tanító. Szarvas: „Az Arche­ológiáról és Békésvármegye régiségeiről. Előadó: Domonkos János, a megyei muzeum őre. Hallgatók száma : 750. Nagyszénás : „Védekezés a gümőkor ellen.“ Előadó : Dr. Láng Jenő közs. orvos. Hall­gatók száma: 125. Gyula: »Az elektromosság.“ Előadó: Mérey Gyula főgimn. tanár. Hallgatók száma: 60. A karácsonyi kirakatok már megjelentek ; az ünnepek küszöbén vagyunk. Káprázatos fényben úsznak az üzletek ; ami szép és szemnek tetsző, az mind ki van Ízlésesen, csínnal állítva, hogy a vá­sárlási kedv ezáltal is fokozottabb legyen. Különö­nen felhívjuk a közfigyelmet a Uobay János czég könyv- és Írószer kirakataira, melyek a legkénye­sebb Ízléseket is kielégítik úgy külső disz, mint belső tartalom és érték tekintetében. Pompás aján­dékkönyvek, tárgyak, érdekfeszitő kitűnő ifjúsági olvasmányok és kedves meséskönyvek százai és ezrei közt választhat a kedveseinek karácsonyi örö­möket szerezni óhajtó nagy közönség, ha ezen ki­rakatot és a dús felszerelésű és nagy választékban gazdag Dobay üzletet megtekinti, miért is a vásár­lásra kínálkozó eme kedvező alkalmat és beszer­zési forrást — mely a karácsonyi vásár évenkénti szenzációja szokott lenni, mindenkinek a legjobb szívvel ajánljuk. A „Békésmegyei Közművelődési Bizottság“ által ma délután 5 órakor Gyulán, az Újvárosi Olvasókörben rendezendő Közművelődési-estélyen „A könyvről“ művelődéstörténeti előadást tart Ren- csisovszky Ferenc, az Orosházi Szabad Liczeum titkára. A pénzügyigazgatóság köréből. A pénzügy­minisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök a gyulai pénzügyigazgatósághoz, a Szabó József távozásával megüresedett segédtitkári állásra Joody Miklós liptószentmiklósi pénzügyi segedtitkárt he­lyezte át. A gyulai pénzügyigazgató Petries Géza békéscsabai díjtalan adóhivatali gyakornokot az orosházi kir. adóhivatalhoz díjas gyakornokká ki­nevezte. A vármegyei honvédalapitvány. Az 1848—49-iki bonvédalapitványra beérkezett pályázatok felett a vármegye közönsége f. hó 22 napján tartandó rendes közgyűlésen fog dönteni. Az alapítvány 260 koronát kitevő kamataira pályáztak Aszódi Márton és Szi­lágyi Ferencz békésszentandrási, továbbá Lázár István és Papp Sándor vésztői lakos 1848—49-iki honvédek. Elmaradt katonai szemle. Múlt számunkban jeleztük, hogy József főherczeg és Balás György altábornagy szemle megtar-ása végett városunkba érkeznek. Ez azonban nem történt meg, mert a lövészet nem lett volna megtartható, mivel az enyhe időjárás következtében a jelzők részére készített árkok megteltek vízzel. A szemle január 11-ére lett elhalasztva. A „Zách Klára“ nagyváradi premierjére Erdélyi Miklós színigazgató már megküldte a különböző jegyeket s azok a Dobay János könyvkereskedésé­ben történt előjegyzések sorrendjének figyelembe­vétele mellett lesznek a közönségnek kiszolgáltatva. Felhívjuk mindazokat, kik e premierre Váradra be­menni szándékoznak, hogy amennyiben jegyeket már előjegyeztek, azok készpénz melletti átvétele végett f. hó 22-én (kedd) déli 12 óráig dr. Major Simon ügyvédi irodájában (Erdóly-ut, telefon 59. szám) ezen nap délutánján pedig 5—7 óráig lapunk szerkesztőségében intézkedni szíveskedjenek annál inkább, mert a jegyek csak f. hó 22-ik (kedd) napjának esti 7 órájáig válthatók ki s ezen idő után a ki nem váltott jegyek vissza lesznek küldve Vá­radra elárusitás végett. Meg kell jegyeznünk, hogy amennyiben az előjegyzéseken felül még maradná­nak jegyek, azok szintén megválthatok az említett helyeken olyanok részéről is, kik az előzetes előjegy­zést elmulasztották, ha ide vonatkozó igényeiket idejében bejelentik. A premier Nagyváradon de­czember 27-én vasárnap este lesz s jövő számunk­ban — mely az ünnepek miatt pénteken reggel jelenik meg — a bennünket közelről érintő eme színházi eseményről külön és bővebben emléke­zünk meg. A „Szegény Gyermekeket Ruházó Egyesület“ megalakulásáról lapunk múlt számában már meg­emlékeztünk. Ezúttal már bővebb keretekben szól­hatunk az emberbaráti egyesületről, annak jelen­tőségéről s közölhetjük az egyesületbe belépett rendes ée pártolótagok névsorát is. Mint azt múlt 1 számunkban is érintettük, az egész mozgalom meg­indítói Almásy Emma és Denise comtessek, vala­mint Döry Natálie és Vera, főispánunknak Dőry 1 Pálnak leányai. Ez a négy nemesszivü magyar leány emberbaráti szent czélt tűzött ki maga elé s mozgalmat indítottak különösen városunk intelli­gens hölgyvilága körében a szegény gyermekek az apósomnál a házmester ügyében, amikor Gubora ur bekopogtatott : — Nagyságos uram, jó hirt hozok! A nyelvem hegyén lebegett : Talán más­hová szegődött házmesternek ? — Én mindig őszinte rokonszenvemmel tiszteltem meg a nagyságos urat. Végtelenül örvendek, hogy most még szorosabb kötelék fog bennünket összefűzni. — Miféle szorosabb kötelék ? Gubora ur ábrázata felragyogott, mint az újévi borravaló osztogatás napján ! — Úgy, hogy az öregapja leszek a kedves nejének. És az édesapja a kedves anyósának. Forogni kezdett velem a szoba. Még nem értettem világosan, csak sejtettem a dolgot. De már ez a sejtelem is elég volt arra, hogy gyön­gyöző veríték üssön ki a homlokomon. Gubora ur aztán megmagyarázta szépen, hegy semmi ben se lehessen többé kétségem. — Tetszik tudni, a Nagyságod kedves apósa, a mi kedves háziurunk szemet vetett az én Idunámra. Isten neki, — gondoltam magam­ban, — ha szeretik egymást a fiatalok : legye nek boldogok. Én nem fogok két szerető szivet összemarczangolni. A háziurunk tehát nőül ve szí az én lánykámat és igy az ön kedves nejé­nek a mamája lesz, én pedig igy leszek a ke­gyed anyósának az édesapja, a kegyed becses nejének pedig az öregapja. Tetszik most már érteni! No hát, nem értettem? Irtózatosan értettem a doleot ? Tehát ismét nyakig estem a verembe, amit másnak ástam. Én elvettem feleségül a házi­uram csúnya lányát, hogy a házmesteren meg bosszulhassam magamat, a háziuram pedig fele­ségül veszi a házmesterem szép lányát, hogy ezzel aztán korlátlan ur legyen a házban a ház­mester ! — Hát nem lehet ebbe beb-tébolyodni ? —- Egy perczig sem maradunk tovább eb ben a házban! — Határoztuk el nyomban a fe­leségemmel. Házasságunkban eddig ez volt az dső eset, hogy egy akaraton voltunk. Az első eset és egyszersmind az utolsó . . . De különben jól is tettük, hogy kihurczol- kodtunk, mert Gubora ur, miután ő lett, hogy úgy mondjam, a ház apósa : működését mindjárt irtózatos stajgerolással kezdte. Miután uj lakásunkba beköltöztünk ; egy kis kójutazásra mentünk, hogy a közelmúltak szenvedéseit kipihenjük. Este érkeztünk haza utazásunkból s a kapunyitásra persze, sokáig kellett várnunk. Végre hallatszott belülről a megváltó csoszogása. A kulcs csikorgott, a ne héz tölgyfaalkotmány föltárult s képzeljék, ki­nek az arczát világította meg előttünk a ház­mesteri lámpás barátságos fénye? A Gubora Vincze uramét . . . Visszahökkentünk, mintha a pokol torná- czában állanánk. Gubora Vincze uram pedig szélesen mosolygott a viszontlátás örömére : — Alászolgája nagyságos uram. (Most nem tegezett, mert hisz nem mint rokon, hanem mint házmester állott szemben velünk.) Tetszik tudni, már úgy megszoktam a házmesterséget, hogy nem is tudtam anélkül megélni. Abban a házban nem akartam házmesterkedni, ahol a vöm házi ur, hát eljöttem ide. Legalább közel leszek hoz zátok. Most már tegezett, mert a szavakat már nem mint házmester, hanem mint rokon mondta Azzal igy fordult a feleségemhez, már mint az unokájához : — Fogd meg csak Bözsi ezt a lámpást, amig becsukom a kaput. Egy kicsit nehezen jár . Sas Ede.

Next

/
Oldalképek
Tartalom