Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-29 / 48. szám
1908. november 29. BÉKÉS dás 24,268 kor. megtakarítással záratott le, amelyből az irodai alkalmazottak 20%, a kapusok, szolgák stb. 10% drágasági pótlékot kaptak (Összesen 1660 kor. 40 fill.) a felettes hatóságok jóváhagyásával. Itt kell megemlékeznem arról is, hogy az irgalmas nővérek havi pénzjárandóságát — a szerzet visítatornőjének kérelmére — havi 14 koronáról 20 koronára emelte fel a kórházi bizottság. A sebészeti osztály nagy forgalma és az ottani nagy munka anyag lebonyolításának megkönynyité- sére elhatározta a kórházi bizottság (febr. 9-én), hogy a sebészeti osztályon, az ott alkalmazott al- és segédorvoson kívül, egy napi 2 kor. fizetés és első osztályú teljes ellátással díjazott gyakornoki állást szervez. Ezen intézkedésnek azonban alig láttuk hasznát, mert a gyakornoki állásra ritkán akadt jelentkező. Sőt az alorvosi és segédorvosi állások is többször jöttek — hosszabb időn át — üresedésbe, mert az ezen állásokra kinevezett kartársak legnagyobb része a gyakorlati évre utalt kollégák sorából került ki, s ezek nem egyszer nehány hónapi ittlét után más kórházakba mentek kőtelező gyakorlatuk tovább teljesitésére. Alig is volt olyan gyakornokunk, aki ne lett volna al- vagy segédorvos. A gyakori változás, sőt a segítő orvosok nem ritka hiánya, bizony gyakran hátrányosan hatott az osztályok működésére s ezen szempontból, de meg a betegek érdekében is valóban kívánatos volna, hogy az orvosképzésben beállott visszaesés mielőbb megszűnjön, mert nagyobb kórházak orvosi működését nagyon hátráltatja a segédorvosi személyzet hiánya. Meg kell emlékeznem arról is, hogy az 1908. évre, az élelmezési czikkek szállítására vonatkozó árlejtéseink, az általános drágaság folytán, nálunk is ugyancsak drágán ütöttek ki. A liszt, kenyér és hús, de főként a kenyérnemüek szállítására sokkal drágáob szerződéseket kellett kötnünk, mint az előző években, úgy, hogy a különbözet, mely a májusban felterjesztett költségvetési előirányzatban felvett árak s az árlejtés eredménye közt előállott, közel 20,000 koronát tett. Pótköltségvetést terjesztettünk tehát fel, kérve a belügyminiszter urat, hogy megfelelően emelje fel az 1908-ik évre áz ápolási dijat. E kívánságunk azonban nem lön teljesítve, azon alapon, hogy a kórház nagy költségvetése, ezt a fenyegető nagy hiányt könnyen eltüntetheti (?) takarékos ad- miuistratioval (?). A jövő meg fogja mutatni, menynyiben sikerül az élelmezés drágasága által okozott ezen nagy hiány pótlása. Kórházi bizottsági ülést 12-őt tartottunk 1907-ben és összesen 87 ügydarabot intézett el a bizottság. A kórházi irodában pedig 5396 darab nyert elintézést. Az intézet különböző műhelyeiben a múlt évben is serényen folyt a munka. Munkás betegeink segédkeztek a kórházi kert rendben tartása körül s ők vágják fel az intézet szükségletét fedező tűzifát — mintegy 30 vasúti kocsi rakományt. A czipész- mühelyben 3529 lábbelit javítottak és 20 pár ui lábbelit készítettek el A szabó műhelyben 1.953 darab ruhaneműt javítottak; a kosár, czirok és gyékény fonók 2445 uj darabot készítettek és 102 darabot javítottak. Legjobban tudtuk értékesíteni a szőlő és gyümölcs kosarakat, amelyek utolsó darabig eladattak. Harisnya, fehérnemű és mosó (felső) ruházatból 35,520 darab került javítás illetőleg foltozás alá, amely óriási szám nem csak azt bizonyítja, hogy mennyi munkát igényel a fehérnemüek jókarban tartása, hanem azt is, hogyy felszerelési czikkeink, milyen nagy arányban rongálódnak. Ennek oka nemcsak abban rejlik, hogy felszerelési czikkekkel nagyon szűkén vagyuuk ellátva — (raktári készletünk alig van, mert az állandó nagy beteg forgalom miatt összes fehérneműnk hol a betegeken, hol a mosóházban van), s a folytonos használat folytán hamar pusztul; de ez csak egyTik oka a gyors pusztulásnak, a másik oka az, hogy árlejtéseink alkalmával gyakran jelentkeznek aránylag olcsóbb ajánlattevők, s ezek szállítmányai rendszerint nem ütik meg a kellő mértéket, amikor aztán hosszas tárgyalások és könyörgések után rendszerint átvétetnek — pótengedményekkel — a kifogásolt czikkek, amelyek a használatban nem válhatnak be úgy, mint ha megfelelő jó anyagból készültek volna. — A mosókonyhán 353,245 drb fehérnemű lön kimosva és betakarítva, melyhez 3940 klgram szappan használtatott fel. A konyhai zsiradék és hulladékokból 3049 klgram szappant készítettek. — A kórházi telepen levő gazdasági kertünk jóformán teljesen megszűnt, s igy ott nem is termelhettünk úgyszólván semmit, mert a folyton emelkedő beteg létszám miatt ezek már csaknem teljesen a betegek üdülő kertjeihez csatol- tattak. Orvosi véleményt és látleletet 50 esetben állítottunk ki különböző hatóságok részére; rendőri bejelentést 108 esetben teljesítettünk, fertőző betebujdosott. — Az volt a nénéd ura: Petru. — Jaj de ijesztgetsz Mitru ; hallgass kérlek ; — vagy talán inkább beszélj, ha elkezdted; mert most már a kíváncsiságtól se tudnám, hová legyek. Az Isten áldjon mag Mitru, beszélj. Odasompolygott a tömzsi vademberhez és hozzásimult; — a karját ráfektette a vállára szelíden, ahogy a füzfaág hajlik le a patakba amikor szél fújja felülről. Mitru várt és felfelhördült a gyönyörűségtől, amit ez az érintés okozott neki. Ha a ko- czájokat vakargatta, az adott olyanféle hangot testi gyönyörérzetében. — Tőle tudom : Petrutól. Aki elbujdosott, de aki mindent látott. — Miért nem mondtad eddig ? — Hol van Petru? Mikor beszéltél vele? — Azóta sem. Akkor egyszer mindössze. Csak nekem mondta el, senki másnak. Abba őrült bele. Az asszony borzongott. — Beleőrült?! — Jól mondod, Vera. De nem is csoda. Hát hallgass ide. Üljünk le, mart egészen elgyengülök a félelemtől, hogyha rágondolok. Leültek egy fapadra, ami a rozoga kerülőház előtt volt; — Vera még jobban hozzásimult az urához és némán leste, hogy mit mond. — A „hosszubajuszu“ idejárt a nénédhez ! kiáltotta egyszerre Mitru, mintha erőszakkal kellene a hangot kiszabadítani a torkából. — Idejárt, — sietett megerősíteni, am’t mondott, ámbár senkisem tiltakozott. A felesége csak riadtan, aggodalmasan bámult rá és egy kicsit még halványabb volt, mint rendesen. A te nénéd szép volt s a boszorkány a szemével megigézte. Nem tudta szegény nénéd, get pedig 53 esetben jelentettünk be. Kórboncztani intézetünkben 144 bulla bonczoltatott fel, ezek közül 7 volt törvényszéki bonczolás, de ezen bullák is kórházi ápoltak tetemei voltak. Ezekben kívántam röviden ismertetni intézetünk 19ü7. évi működését, amely ha ma nem is elégíthet még ki minden kívánalmat, a közel jövőben azonban remélhetőleg minden irányban örvendetes haladásról tesz majd tanúságot. T a n ü g f. A főgimnáziumban ezen hót folyamán a következő előadások lesznek. Ma, 29-óu d. u. fél 6-kor Uránia előadás. Tárgya: Spanyolország és Dalmácia. — Csütörtökön, deczember 3-án, d. u. 6 órakor Miinek Szilárd tanár folytatja a válogatott fejezetek a biológiából czimű sorozatos előadásait. — Jövő vasárnap, deczember 6-án fél 6 kor Uránia előadás. Tárgya : Paris. Belépti-dij mindenkor 20 fillér. A Napközi Otthonra Álmásy Dánesné grófné 100 koronát adományozott. Az eddig kimutatott összeggel igy a Napközi Otthon pénzbeli vagyona 935 kor. 90 fillér. Hírek. Advent. A Megváltó születésének, világrajövetelének előkészítő ideje elérkezett. Ma advent első vasárnapja van. Az egyház a karácsonyi ünnepekig hátralévő időt arra szenteli, hogy híveit méltóan előkészit8e a betlehemi fényes csillag kigyulláeára, melynek vezérlő világossága mellett eljuthatunk a jászolban fekvő kis Jézushoz, s a bölcsek és királyok seregével megtisztult lélekkel imádhatjuk őt. A hajnali róráték megkezdődtek, itt a bünbánat és megtisztulás ideje! Roráte coeli ! Hirmatozzatok egek! . . . A közművelődési bizottság második felolvasását Gyulán f. hó 22-én délután fokozódó érdeklődés mellett tartotta az Újvárosi Olvasókör termében. Csete Perencz fő 1 desz ifjú szavalta el bevezetésül Rákóczi nótáját Ráez Tóni zenekara kiaérete !melletr. Azután Pruzsinezki János gimnáziumunk fiatal történelem tanára szabad előadást tartott a mngyarok eredete, vándorlása és életmódjáról egészen a honfoglalásig. A könnyed közvetlen modorban tartott előadást a hallgatók komolyabb része hogy mi a baja, csak a hatalmába esett a gonosznak egészen. — A „hosszubajuszu“ mindig akkor jött, amikor Petru Liác a határt járta. De azért mégis kitalált Petru valamit, merthogy az asszony nagyon is elhült iránta; nem ölelte meg többet. Minden meleg ölelését annak tartogatta. Amikor Petru megbizonyosodott a dologról, rettentőt eszelt ki. Megélesitette a baltá|át s elment a „hosszubajuszu“ házához, amikor az ember nem volt otthon. — Ha te elraboltad az én feleségemet, én is elrablóm a tiedet, mondta- magában — és azzal nyitott be, hogy agyonvágja az asszonyt ; a másikat, a hosszubajuszu feleségét. Magát az embert, — a boszorkányt, a gonoszt, — bántani nem merte. Azon a balta nem is fogott volna ; lepattant volna róla. Ezért nem bántom én sem 1 A fiatal asszony reszketett, didergett. — Mitru nekitüzesedve beszélt tovább. — Amikor ott állt az idegen asszony előtt, az térdreesett előtte, mert látta a szemében a sötét szándékot. — Ne ölj meg, mindent vigyél el inkább! — siránkozott. — Nem az aranylánczod kell nekem, hanem a véred, mondta Petru kegyetlen haraggal Ha az urad az én feleségemet békén hagyta volna, miattam örökké élhetnél. Erre a szóra felugrott a siránkozó asszony, mint a hiuz. Az én uram! a te feleségedet!? — kiáltotta. Hol vannak? Eressz hozzájuk engem Ne te öld meg ; én hadd öljem meg 1 Úgyis csak én bírhatok vele 1 Petru egyet gondol . Ez bizony még jobb lesz igy. Még csak vér se tapad a kezén, mégis igazi lesz a boszuja. Megszabadul a bajtól mindörökre . . . — Hát ha már igy van, azt se bánom, — mondta; — erigy alkonyaikor á kunyhómhoz, akkor azt hiszik, messzire vagyok onnan. Együtt lesznek, meglásd. De te csak az uraddal törőd- lél; — az én feleségemet hadd rám ; az az én dolgom lesz. Odakint mozogtak ; Petru sietve arább állott és felment a hegyre; arra ni, ahonnan éppen ide látni. — Ott leste az alkonyatot s amit az alkonyat hoz. De alighogy fent volt s alighogy ide nézett, meghűlt benne a vér, attól, amit látnia kellett. Az a másik asszony nem várta meg a közeledő estét; — nem várta meg amigaz ura jön, titokban ; már itt volt ő is — és szemközt állolt a nénéddel, aki a tehénkét legeltette az éles szikla mellett. Petru csak azt látta, hogy hevesen beszélnek egymással ; — hogy mit, azt olyan roe- sziröl hallani nem lehetett. Aztán az a másik, a „hosszubajuszu“ felesége, nekiugrott a te szép nénédnek és ámbár okkal kisebb és gyöngébb volt nálánál, beleragadt, belemart s elkezdte vonszolni a szikla éle f lé. Borzasztó lehetett az 1 Petru orditott odafent; — ki hallhata volna? Látta, hogy közelednek a veszedelemhez minda- ketten ; a nénéd is birkózott, a másik is birkózott; tépték-szakgatták egymást; — a másik volt dühösebb, vadabb; rettentő lehetett az 1 S egyszer csak egyikök alól kiesett a föld; — a másik megkapaszkodott a sziklapárkány szélén, úgy kúszott vissza keserves erőlködéssel ; és bukdácsolva, rohanva szaladt, menekült onnan. A „hosszubajuszu“ felesége volt. A nénéd pádig odalent feküdt, összetörve véresen, sápadtan. — Idáig vau Vera.
