Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-27 / 39. szám

2

BÉKÉS

1908. szeptember 27.

T a n ü g y.

Mérey Gyula tankönyve.

Mérey Gyula, a gyulai rk. főgimnázium kiváló képzettségű tanára, „Számtan“ czimen egy. minden tekintetben kiválónak bizonyult tankönyvet irt a közőpiskolák első osztálya számára. Méreti Gyula kiváló képességeit volt módunkban már nem egyszer tapasztalni és érdeméhez mérten méltányolni a számtan tanítása tekintetében. Most tankönyvbe, rendszeres egészbe öntve, bocsájtja köz- használatra vizsgálódása eredményét, methodusát, mely őt a nagyközönség előtt is gyakorlati érzékkel megáldott, praktikus irányelveknek hódoló tanárembernek mutatja be. Az uj tankönyvről, — mely ízléses kiállításban Dobay János könyvnyomdájából került ki és 2 koronáért kapható — a fővárosi kritika is a legnagyobb elismerés hangján ir. Álljon itt egyik a sok közül, mely a hivatalos közlönyben jelent meg s mely épp ezért a legbehatóbban ismerteti Mérey Gyula feltűnést keltő s miniszterileg is engedélyezett uj tankönyvének anyagát, rendszerét és kiválóságait :

»Sok dicsérettel lehet megemlékeznem a jelen tankönyvről. Nyugodtan hangsúlyozom, mind tudományos mind pedig pedagógiai szempontból teljesen megfelel mind ama követelményeknek, amelyeket feltétlenül igényelnünk kell a jó sikerrel használható tankönyvtől. A szerző amellett, hogy mindig szigorúan tekintettel van a mathematikai tudománynak ezen körbe tartozó ismereteire, következetesen le tud ereszkedni a serdülő gyermek felfogó képességeihez is; az uj ismeretek oly nyugodtan, oly egymásból folyólag kapcsolódnak a már megszerzettekhez, hogy szinte fennakadás nélkül haladhat el fonalán még a gyengébb tanuló is. A könyv első elolvasása már meggyőzi a szakembert a fentiek helyességéről. — A szerző szak- jelentésében is, előszavában is hosszadalmasnak véli könyvét, de én nem jutottam ezen tapasztalatra; nyugodtan megmaradhat minden betűje úgy, ahogy van, nincs benne egy felesleges szó sem, még ott sem, ahol ismétlésbe kénytelen bocsátkozni, mert csak szorosabbá teszi a kapcsolatot a már megszerzett ismeretek és az újonnan megvizsgáltak között, ami gyümölcsözőbbé, sikeressé teszi a tanítást és a tanulást is.

Amit a Tanitásterv és az Utasítások a mathematikai tanítás czéljáról és módszeréről mondanak, hogy ... »a tanár gondosan ügyel az alapvetésre, a tanítási anyag természetében rejlő rendszeres haladásra, a szerzett ismeretek szerves összefüggésének biztosítására, a tanuló önálló munkásságát igénybe vevő begyakorlásokra és úgy az ismereteknek, valamint a kifejezéseknek begyakorlására« mindezeket a legnagyobb gondossággal feldolgozva és mindig szem előtt tartva megtaláljuk a jelen tankönyvnek részint az elméleti részében, részint a szer zett ismeretek begyakorlására szánt bőséges, helye sen összeválogatott azért jól felhasználható példatárában, amely gyűjtemény megoldása a tanuló gondolkodását rendszerességre fogja szoktatni.

A tananyag egymásutánja, módszeres egymásba illeszkedése teljesen helyes. — így, mindjárt a tizesrendszer ismertetése után a hazai pénzeket, mértékeket és az idő mérését tanulja megismerni a tanuló s a négy alapművelet egész számokkal csak azután következnek. Ez a berendezés kettős czélt szolgál. Ily módon nemcsak nagy tárgyi kört nyer a tanár a számok felírásának és olvasásának begyakorlására, de a tanuló figyelmét is folyton érdeklődésben tartja, ami nem történik meg oly simán, ba az alapműveletekkel kezdjük a tanítást és méltán, mert azt hiszi a gyermek, hogy ezeket ő már úgyis megtanulta az elemi iskolában.

Ép ezen szempontból helyes, hogy az összeadás és kivonás műveleteihez csatolja a különnevü, de összevonható számokkal való elbánást, a nyereség és veszteség kiszámítását, a római számok Írását és az időszámítást is; a sokszorozás és elosztáshoz csatlakoznak a szétbontás és összevonás körében előforduló számvetések, majd az időkűlönbség meghatározása a földrajzi hosszúságból. Ilyen elrendezéssel elmondhatjuk, hogy a tanuló érdeklődését mindig újabb és újabb tárgyi kör tartja ébren.

Befejezvén egész számokkal a négy alapműveletet, áttér a számok tulajdonságainak vizsgálatára az oszthatóság szempontjából. Ez is mintegy bevezetéskép történik, hogy az átmenet a törtekhez fennakadás nélkül lehessen. — A tizedes törttel csak akkor ismertet meg, mikor a tanuló a közönséges törttel már tisztában van, ekkor ezután bemutatja a teljes tizes számrendszert, majd mind a négy művelet a tizedes törtekkel és csak azután tér át a közönséges törtekkel való számadások megtanítására. Ismerteti végül a végtelen tizedes törteket és ezeknek átalakítását közönséges törtté.

Az itt elmondottak meggyőztek, hogy a szerző nem csak mindenben szem előtt tartotta az Utasítások által előirt követelményeket, de a tárgyi körök helyes beosztásával a tanuló érdeklődésének fokozására is nagy gondot fordított.

Kiemelem azt is, hogy a magyarázatul közölt és kidolgozott feladatokat magam is kivétel nélkül mind átszámítottam és egy esetet kivéve (89. 1. 4 példa) mindegyiket korrektnak találtam Számtani könyvnek nem csekély érdeme, hogy figyelmes átolvasásomnak daczára sajtó hibára nem akadtam.

A könyvnek fennebb felsorolt módszertani kiválóságain kivül megemlítem még, hogy elejétől végig következetesen inductiv utón jut a megvizsgált igazságra; hogy nagy súlyt helyez a fejszámolás begyakorlására ; hogy ahol csak alkalom és szükség mutatkozik, segélyül veszi a szemléltető oktatás előnyeit.

A könyv stílusa kiválóan jó magyarságu, igen könnyen érthető, uyomása tiszta, nagybetűs, minden nehézség nélkül olvasható.

Felemlítvén a könyv előnyeit, a következőkben felsorolom azokat a kifogásaimat, amelyeket főleg a módszertani kezelésben találtam.

Nem helyeslem az olyan jelzést, mely az = jel helyett — jelet használ (lásd 24. 1. második, 29 1. első példa csoportja, ép igy a 65 1. utolsó példája). Ez engemet a tanárt zavarba hozott. Minden esetre nem szerencsés jelzési módok.

Helyes és a következményekben szükséges is, hogy megvizsgálja a tanár, mi történik a maradékkal, a hányadossal, valahányszor a kisebbítendő és kivonandó, az osztó és az osztandó, egyenlően változnak. Igen ám, de már az eljárás teljessége és különösen a törtekkel való számvetés megkönnyítése is megkívánták volna, hogy foglalkozzak a szerző azon esetekkel is, amelyekben csak a kisebbítendő vagy csak a kivonandó, illetőleg csak az osztandó vagy csak az osztó változik meg, vagy avval a kérdéssel, hogy a tényezők változásától hogyan függ a szorzat változása. Lám, midőn azt tárgyalja, hogy hogyan sokszorzunk törttel (85. 1.) kénytelen alkalmazni azokat a hiányzó tételeket mondván : ha a szorzó ötször nagyobb lesz, akkor a szorzat is ötször nagyobb lesz ; ugyan igy kénytelen eljárni akkor is, midőn törttel akar osztani (86. 1.), mert hivatkozik is rá, hogy ha az osztó hétszer nagyobb lesz, akkor a hányados kétszer kisebb lesz.

Ugyancsak a teljesség kedvéért a közönséges törtekkel való számmüveletek tárgyalásánál még két feladattal kellett volna foglalkoznia; az egyik az, hogy hogyan sokszorozunk, a másik, hogy hogyan osztunk egész számot törttel. Igaz ugyan, hogy az ott közlött szabályokban ezek az esetek is benne- foglaltatnak, de lényegileg megemlítve nincsenek, az eljárást pedig mégis csak meg kellett volna világítani.

A tiszta és a vegyesen szakaszos tizedes törteknek közönséges törtté való átalakítása, ezen az elemi fokon igen érthetően van tárgyalva, de hiány • zik belőle egy momentum, — mely megakadályozza, hogy az eljárás alapgondolata tisztán álljon a tanuló előtt — és ez az, hogy nem mondja meg, hogy a czél elérésének főeszköze a szakasz kiküszöbölése,

nem oly könnyen kerülök ismét ide, ebbe a csodásán hatalmas világába a munkának ! Ebbe a diadalmas országába a népeknek, mik össze- sereglenek a világ minden részéből és válnak itt egymást gyűlölő népek, nemzetiségek, egy nagy. hatalmas, szabad nemzet polgáraivá, mert egyesíti őket a munka, a kenyeret, békességet, boldogságot adó munka! Hagyjuk most az árnyképeket, azokat az irtózatosan sötét képeket, amiket csak a legutóbb is bemutattam, hagyjuk a ragyogás, a fény, a gazdagság képeit is, csak a munkát dicsőítem, magasztalom és áldom, ahogy most elvonul lelki szemeim előtt az a közel két évnyi idő, mit itt töltöttem Amerikában, a munka világában !

Tehát hazamegyek. — Nem visszanézek most, ahogy hazafelé tekintek, ahogy elmém, képzeletem, máris többet jár otthon, mint itt — de csak előre tekintek ismét. Hiszen minden küzdelmem, minden törekvésem, amit érvényesíteni igyekeztem itt, Amerikában — mind, mind ez csak azért volt, hogy hazatérve az összesség és a magam javáért érvényesíthessem tudásomat. Hazamegyek tehát — érzi, tudja-e ezt ember, mit tesz ez, nem úgy a szomszédból, nem is más országból csak, de messze, messziről, az Oczeánon is túlról sietni haza l De Írógépem kíméletlenül egyhangúan kopog és ridegen figyelmeztet: ember, ne érzelegjél ! A munka java még csak most következik.

Ergo — nem érzelgek. Majd csak az Oczeánon, mikor már majd nem hallatszik fel hozzám az utcza üzleti lármája, a mindennapi ke nyélért tülekedők örökös zsibongása. — Majd csak az Oczeánon, amikor a hullámok végtelet hömpölygése, egyhangúságában is legcsodásabb képe a végtelen Ocz>-ánnak csöndes ábrándo zásba, csöndes elmélkedésbe ringat — akkor majd elvonultathatom lelki szemeim előtt a/ igazi, komoly munkának ezt a szép, fáradságos és — legbiztatóbb korszakát is és megrajzolhatom a jövőnek terveit is. — Nem légvárakat, nem légvárak tervét. Oh, azokról leszokunk, leszoktatnak bennünket itt, Amerikában! Ridegen reális tervek azok amiknek a rajzolását itt meg tanuljuk, amint másoktól látjuk. Akiknek sikerült — akiket követni akarunk.

Mert látjuk a többieket is itten. — Azokat a kiknek nem sikerült. Akik vagy csak légvárakat épitettek, egész életükön át — vagy hatalmas épületeket, szédületesen gyönge alapzatra. Össze is dűlt mindegyik — eloszlottak a lég várak — összeomlottak a gyönge, a könnyelmű alapzatra épültek. És gazdájuk ? Az kijött Amerikába. — Azok ezek, akiket itt még legjobb, ha csak „Európa hajótöröttjeinek“ neveznek. Azok ezek — akikre itt nem igen szívesen néznek — sőt akiket görbe szemmel néznek. Mert szívesen látják itt az izmos kezű munkásnépek százezreit, munkát produkáló, jó fogyasztó elemek millióit — de a letörőiteket, akik bHékon- 'árkodnak a már megtelepedtek, keserű küzdelem árán magukat felküzdöttek munkájába, akik 4csó árért, minden munkát végeznek, akik talán még több éleslátással, vagy legalább is Amerikában erősbödött éleslátással, csinálnak kon- kurrencziát a már régebben, talán már nagyon régóta ittlevöknek. — Bizony — azoknak, akik letöröttként jöttek ide — csak vajmi ritkán sikerül itt valamirevaló eredményt biztosítani. — ftt-ott hallszik egy-egy érdekesebb eset, hogy ez, meg az. hogy megszedte magát — de arról senki sem beszél, hogy ez meg az, micsoda embertelen kinlódások árán érte el sikerét küzdelmeinek és hogy nem-e éppen olyan sikerei 1 j- nettek volna, ha az „ó-hazában“ odaát, éppen úgy, annyi önmegtagadással, annyi komolysággal, annyi igyekezettel dolgozott volna !

És bizonyos, hogy leginkább azoknak sikerül is itt csak igazán, akik a hazai rósz szokások közül, leghamarább megszabadultak az úri mód fitogtatásától, attól a gőgtől, mely belé- viszi a szerencsétleneket abba, hogy többnek akarjanak látszani, mint amik és ha valamik is — hát nem tudják, nem értik meg, hogy az a valami, aminek magukat képzelik, semmi, épen- séggel semmi, ha nem elég arra, hogy a kenyeret is becsületesen biztositsa. — Komolyság az első, amit itt az embernek meg kell tanulni és amit, aki igazán igyekszik, meg is tanul — ko-