Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-20 / 38. szám

1908. szeptember 20. BÉKÉS 5 Áthelyezés. A pénzügyminiszter Szabó József gyulai pénzügyi segódtitkárt saját kérelmére a rimaszombati pónzügyigazgatósághoz helyezte át- A családi körülményei miatt távozó lekötelező mo­dorú, képzett tisztviselő távozását, úgy hivatal­társai, mint ismerősei őszintén sajnálják. „A vártnegyek uj beosztása“ czim alatt a Buda­pesti Hírlap csütörtöki számának vezérczikke, mely­ről valószinü, hogy a kormány szándékait reprodu­kálja, élénk feltűnést kelt Bekésvármegyeben is A czikk szerint a választói jog reformnak egyik mellőzhetetlen feltétele lenne a törvényhatósági területeknek uj beosztása és p dig abból az inteu- czióból, hogy a magyar ajkú vármegyék a magyar állameszme érdekeben szaporittassanak. Ebből a törekvésből kifolyólag a B. H. szerint — amelyről ismételjük általában az a meggyőződés, hogy ily irányú czikkeiben a kormány szándékait tolmá­csolja — „a Tisza-Maros szögén Arad vármegyét lehet kö myen magyar többségűvé tenni akként, hogy a nagyhalmágyi, borossebesi, borosjenői járási valamint Talpas és Seprős községeket, a Bihar déli részéből alakítandó megyéhez kapcsoljuk, mig a C8auádmegyei batonyai és kovácsházi járást Aradhoz Ezzel a román nemzetiségi törekvé­sek évtizedes nehéz munkával kivivőit pozicziója Aradmegyében önmagtól összeomlik és az Aradon fölhalmozott román gazdasági és kulturális erő szintén elsenyvedesre lesz kárhoztatva, Csanád- megye Torontál perjámosi és nagyezentmiklósi járásával lenne kárpótlandó, mig Torontál és Temes deli részéből Versecz székhellyel uj megye alaki tandó. A Tisza balpartján Biharból, Aradmegye föntebb említett északi részéből és Bekesmegye szeghalmi járásából két nagy magyar vármegyét lehet alkotni.“ Szorul szóra közöltük a szenzácziós czikknek vármegyénket érdeklő részét. Látnivaló, hegy ez, alapos tájékozás szerzés ezéIjábó 1 vajmi kévés ugyan, de amennyiben tényleg kormányzati terv volna, mégis több mint elégséges ahhoz, hogy Békésvármegyet az esetleg fennforgó tervvel szem­ben figyelmessé tegye és idejében akczióra buzdítsa. A vátmegye ezidőszerinti területéből bármely rész­nek tőtünk való elvonása éppen annak a czélnak ellenére történnék, amelynek érdekeben terveztetik. Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül, kogy Békésvármegye nem tisztán magyar ajkú, "sőt né­mely már nem is lappangó, hanem erősen nyilvá nuló veilifásokat figyelembe véve, ma már sajnos kevésbé magyar mint évtizedekkel ezelőtt volt, és épp azért oly kiválóan szinmagyar járásnak, mint a szeghalmi, Békésvármegyótől való elszakitása, legalább is erősen rontaná a magyarság itteni erő­viszonyait, pedig a terv kiindulási pontja éppen ennek ellenkezőjét szándékolja. Ha azonban a szeg­halmi járás, amint az feltétlenül ajánlatos, tovább is Békósvármegye tartozéka marad, a magyarsági viszonyok teljes épségükben maradnának akkor is, ha Aradvármegye velünk határos nem magyar ajkú községei, esetleg teljes,.két járása ide csatoltatná- nak, ami, mellesleg irva politikai érdekektől el­tekintve, közigazgatási és közgazdasági szempontból a kérdéses járásoknak és községeknek régi óhaját képezi. A kérdésre különben még visszatérünk. Kinevezés. Dőry Pál főispán, a vármegyei közkórház belgyógyászati osztályán üresedésben levő 8egódorvosi állásra ideiglenesen Balász Béla szigorló orvost, az elmegyógyintézeti osztályon üresedésben levő segédorvosi állásra pedig szinten ideiglenesen Bárdos Jenő szigorló orvost nevezte ki Fegyelmi választmány. A közigazgatási bizott­ság fegyelmi választmánya szerdán tartott ülésében tárgyalta a Szotyori István dobozmegyeri államilag segélyezett tanitó fegyelmi ügyét. A vizsgálat adatai alapján nevezett tanitó vétkesnek mondatott ki a terhére rótt fegyelmi vétségek nagy részében s ezért őt 80 korona pénzbírság és az eljárási költ­ségek megfizetésében marasztalta. Az Ítélet feleb bezh'ető. — Ugyancsak a fegyelmi választmány Szathmáry Gábor békési I. jegyző fegyelmi ügyét egyidejűleg felülbírálta, s az aliepáni marasztaló határozat megváltoztatásával őt a fegyelmi vétség vádja és következményeinek terhe alól felmentette. Az Újvárosi Olvasókör tánczmulatsága. Múlt szombaton este tartotta az Újvárosi O.vasókör 40 éves fennállása emlékére — lapunkban már előre is jelzett — jubiláris tánczmulatságát. Mig négy évtized alatt nádfedeles viskójából mai díszes ott­honába jutott s a jelentéktelen kör megizmosodott, az utóbbi években jelentős társadalmi pozíciót is vívott ki magánad, — mert ma már tagadhatat­lanul számot tevő tényezőjét képezi társadalmi éle­tünknek — fáradságot, munkát nem kimé ő veze­tőkre volt szüksége. Mekkora haladás a régi jó idők óta, amikor a tagok jóformán még széket is otthonról hoztak magukkal, mert a szegény körnek bútorra sem tellett. Nem túlozunk, ha a mai ered­ményt túlnyomó részben a kör igazgatója Singer Mihály tevékenységének tulajdonítjuk, ki több mint egy évtized óta buzgósággal, odaadással dolgozik a körnek minél nagyobb jelentőségűvé való fejlesz­tésén. Nincs olyan jótékony intézményé városunk­nak, amelynek javára az Újvárosi Olvasókör ered­ményes tánczmulatságot ne rendezett volna. E tekin­tetben önérzettel hasonlíthatja össze magát más test­vér egyesülettel. Időről időre a legváltozatosabb szórakozásokban részesíti hangversennyel egybe­kötött mulatságain tagjait és közönségét. A szom­bati tánczmulatságát megelőző hangverseny is élénk tetszésre talált a közepes számban megjelent kö zönség előtt. Sajnos, a rossz idő megzavarta a készülődőket a mulatságba való menettől. Sokan kénytelenek voltak otthon maradni, mert a zuhogó esőben nem lehetett eliudulniok. Ez már a körnek el nem hárítható pechje volt. Hanem akit az eső nem tartott vissza, élvezettel hallgatták Szabolcska Mihály népies tárgyú költeményeit, Dr. Major Simon hatásos előadásában. Utána műkedvelő színpadunk­nak egy uj csillaga Denhoff Milcsike a „Bakfis szerelem“ czimű monológot j'dta elő meglepő rátér metséggel és ügyességgel. Ót máskor is szívesen látnánk hasonló szerepben s reméljük is nem sokáig várat magára. Kőim Blanka és Burányik Emiké már több Ízben álltak a közönség elé, s most is igen megszokott kedvesen és biztonsággal csicse­regték el monológjaikat. Már puszta megjelenésük is biztosítja részükre a sikert, hát még, ha az páro­sul az ő figyelemreméltó képességeikkel. A zajos tapsoktól csak úgy rengett a terem előadásuk után. A programm elején Rácz Tóni bandája a „Hunyadi László“ opera nyitányát játszotta, de a mű-mr vé­gen az Ocskay-szerenádot már a türelmetlen fiatal­ság nem ha Igatta csendben, miért is Tóni prakti­kusabb térre csapott át s ráhúzta a csárdást. Igen barátságos hangulatban hajnali négy óráig tartott a mulatság. Feltűnt, hogy a szereplő hölgyeket a kör nem lepte meg a szokásos csokorral. Később ki derült, hogy ez a hölgyek egyenes óhajára történt, akik előre is lemondtak a virágról, azon kéréssel, hogy a csokorra szánt összeget 10—10 kor. a gyulai nőegylet és izr. nőegyletnek szegény gyermekek felru­házására adományozza a kör. A nemes elhatározás önmagát d cseri s követendő például szolgál mások­nak is hasonló alkalomra. A mulatságon részt vettek : Asszonyok : Osery Alajosné, Denboff Istvánná, Burányik Ignáczné, özv. Janicsád Jeuőné, Novak Antalné, Singer Mihályné, Szathmáry Endrénó Budapest, Békés Dezsőné, Kohn Bernátné, Sándor Pálné, Murvai Istvánná, Száraz Andrásné, Kelemen Béláné, özv. Yégh Gáborné, Frailer Istvánná, Bordó Istvánná, Bartos Józsefné, dr. Zöldy Gézáné, Hevesi Ignáczné, Króh Józsefné, Kasztner Yilmosné, Murvai Ferenczné, Bakuczné-Bordó Juliska, Csete Jánosné, Braun Károlynó. Leányok : Baranyik Emmike, Denhoff Milcsike, Kóhn Blanka, Kóhn Rezsin, Sándor Juliska, Sándor Zsuzsika, Murvai Erzsiké. Frailer Mar- gi ka, Kasztner Giziké, Gombkötő Erzsiké, Kelemen Mariska, Murvai Erzsiké, Szathmáry Yiola (Nagy­várad), Szathmáry Erzsiké (Debreczen), Thyll Lujza (Nagyvárad), Lendvay Annuska, Szentmihályi An nuska, Kovalik Erzsiké, Braun Erzsiké, Hevesi Irénke, Ritter Giziké, Holczer Mariska. Bevétel 203 korona, kiadás 131 korona, maradt a kör pénztára javára 72 korona. F elül fis ettek : Dr. Kun Pál 10 korona, Weisz Mór 5 korona, Dr. Major Simon, Singer Mihály, Vértesi Arnold, Weisz Ede 4—4 korona, Dr. Lovich Ödön 3 korona, Misley Elemér, Yámos Imre, Bucskó Gyula, Schriffert Pál, Fogoiyán Sándor, Schwimmer L. Adolf 2—2 ko­rona, Szántó Fülöp, Békés Bezső, Major István, Kasztner Yilmos, Hevesi Ignácz 1—1 koronát. Az estélyen közreműködőit Dr. Major Simon ügyvéd urnák, továbbá Baranyik Emmike, Kóhn Blanka és Denhoff Milcsike kisasszonyoknak, valamint a fe- lüifizetőknek ezúton ip ^hálás köszönetét mond a kör igazgatója. P í S J'ffd 0& O. Hirtelen halál. Hétfőn kora reggeli órákban megdöbbentő hir terjedt el a városban, széles kö­rökben keltve nagy részvétet. Lindenberger Alajos mózeskalácsos iparos: szőlőjében hétfőn volt szüre­telendő s ez okból a rendesnél korábbi időben kelt fel. Felöltözve nyugtalankodva várva a szüretre megr* ndelt kocsit, mely azonban késedelmeskodett. Amikor ismételten kijött a háza elé nézni, hogy jön-e már a kocsi, hirtelen összeesett és mire meg­riadt családja s szomszédsága segítségére sietett, alig pár másodpereznyi eszméletlenség után, szen­vedés nélkül meghalt. A villámszerű gyorsasággal bekövetkezett gyászos halál porig lesújtja az elhunyt­nak nejét, gyermekeit, 80 éves édes atyját, aki pár hó előtt temette el elsőszülött fiát, és akinek most még élő egyetlen gyermekét is el kellett vesztenie. Lindenberger Alajos halála különben váratlanságán kivül is méltán kelt nagy részvétet; a boldogulta középkorú iparos gárdának egyik legértelmesebb és legrokonszenvesebb tagja volt, abból a nemzedékből való, mely az iparos ifjúsági egylet, váro-unk egyet­len társadalmi iparszervezetónek, vezérgárdáját ké­pezte. Temetése szerdán délután volt igen nagy részvéttel. A halálesetről kiadott gyászjelentés a következő : özv. Lindenberger Alajosné szül. Szikes Róza a saját, valamint gyermekei: Alajos, Mariska, Pista, továbbá az elhunytnak édes apja : Linden- berger Ignácz ; sógornője: özv. Lindenberger Re- zsőné; anyósa Szikes Jánosné; valamint Kiterjedt rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatja a felejthetetlen jó férj, apa, fiú, sógor, rokon és jó barátnak : Lindenberger Alajosnak folyó évi szeptember hó 14-én reggel 6 órakor, életének 48-ik, boldog házasságának 19-ik évében váratlanul be­következett gyászos elhunytát. A megboldogult drága halott hült tetemei folyó évi szeptember hó 15 én délután 4 órakor fognak a Szent József temetőbe, a róm. kath. egyház szertartása szerint örök nyuga­lomra tétetni ; lelki üdvéért a szent mise-áldozat folyó évi szeptember 16-án reggel 8 órakor fog a róm. kath. nagytemplomban az ég Urának bemu- tattatni. Áldás és béke hamvaira ! Halálozás. A városnak széles körökben ismert régi derék polgárasszonya özv. Jontz Ferenczné szül. Szika Anna folyó hó 17-én hosszas, súlyos szenvedés után meghalt. A boldogult nő temetése péntek délután volt, nagy részvéttel. A halálesetről kiadott gyászjelentés a következő : Jontz Ferencz úgy a maga, valamint az összes rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel, de a gondviselés szent akaratán való megnyugvással, tudaija, hogy a hőn szeretett anya és jó rokon özv. Jontz Ferenczné szül. Szika Anna folyó évi szeptember 17-ón reggeli 3 órakor, életének 71-ik, özvegysége 34-ik évében, a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után az Urban csendesen elhunyt. A megboldogult földi maradványai folyó évi szeptember 18-án délután 4 Órakor fognak a róm. katb. egyház szertartása sze­rint a Szent József temetőben levő családi sírbolt­ban örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise-áldozat folyó évi szeptember 28 án reggel 7 órakor fog érte a róm. kath. nagytemplomban az egek Urának bemutattatni. Áldás és béke poraira I A honvédek hazatértek. A gyulai m. kir. 2-ik számú gyalogezred az őszi hadgyakorlatokat dere­kasan kiáll ván és végigszenvedvén, tegnap este hazaérkeztek három heti távoliét után városunkba. Ezüstlakodalom. Szarvassy Árzén műszaki ta­nácsos, folyammérnöki hivatali főnök, folyó hó 17-én tartotta ezüst lakodalmát nejével Lukács Ilonával, szűk családi körben ugyan, de nagyszámú tisztelőiknek őszinte szerencsekivánata mellett. Két bérkocsis balesete. Kneifel Jakab, ki Schwimmer L. Adolfnál kocsis, folyó hó 16-án wertheim szekrényt szállított a gyulavidéki vasút állomásától ; amint ezt társaival emelgette, a falhoz szorították úgy, hogy bal keze kificzamodott. A másik szerencsétlenül járt kocsis Kovács István, ki Braun Dávid és fia szállító czégnél van alkal­mazva. E hó 15-én a vasúti állomástól lisztet szállított; amikor a zsákrakás megcsúszott s egy zsák liszt Kovács lábára esett, amely ennek követ­keztében kificzamodott. Lopás. Gál Sándor fehérnemű tisztitó fele­keresetre társul vette maga mellé Karácsony Mihály nevű napszámos embert, ki folyó hó 6-án Gál távol létét arra használta fel, hogy annak ládáját felnyitotta s kiemelt onnan 50 koronát s azt még az éjjel az utolsó fillérig elkártyázta és elitta. Ez ügy következtében Karácsonyinak alapos kilátása van megint odajutni, hol néhány év előtt némi buzalopásért már szép számú hónapokat hüssölf. Az időjárásról. Valóságos áprilisi időket élünk, egyik nap kánikula, másik esős, hüs. Ennek daczára vigan folyik a szűretelós és kukoriczatörés. A szán­tásra az idén különösen kedvező az idő. A jó esők folytán a föld átnedvesedett, de azért nem sáros, de nem is rögös, igazi „ideális“ eke alá való föld­ben van az idén része a magyarnak! Szüreti mulatság. A gyulai munkás szakszer­vezetek pompásan sikerült szüreti mulatságot ren-

Next

/
Oldalképek
Tartalom