Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-02 / 5. szám
2 BÉKÉS 1908. február 2. azt a belügyi kormány országos érvénynyel most rendezni kívánta. Megadjuk, meg kell adnunk mindenkinek azt, ami megilleti. Elismeréssel keli adóznunk Békésvármegye törvényhatóságának azért, hogy az inkompatibilátásban rejlő fontos közérdeket régtől fogva felismerte. De még nagyobb elismerés illeti meg a kormányzatot azért, hogy az összeférhet- lenséget sokkal liberálisabb alapokra fektette, mint ahogyan azt Békésvármegye cselekedte. Mert ily módon éppen a fent elmondott nagy jelentőségű érdekek előnyére, a vármegyei szabályrendeletnek ama szigorúbb rendelkezése, mely szerint a vármegyei tisztviselők pl. pénzintézeteknél vezérigazgatói, igazgatói, napibiztosi stb. tisztséget nem viselhetnek — megdőlne. A vármegyén áll, hogy idevonatkozó tilalmát továbbra is fenn kivánja-e tartani, vagy nem ? . . . A közgyűlés tárgyairól, valamint az alispáni jelentésről különben jövő számunkban. Lakásnyomoruság. Városunkban április hó 24-dike, vagyis Szent György-napja az a nap, amikor a lakásokat a lakók leginkább változtatni szokták. A bérelt lakásoknak erre a Szent György-napi elköltözködésre való felmondási ideje az azt megelőző 3 hónap, vagyis január hó 24-ik napja. Elértük ezt a napot az idén is, de nem hiába, hogy péntekre esett, amely pénteki nap azoknak, aki még egy kicsit babonás, szerencsétlen nap, — valójában szerencsétlenül is virradt sok szegény lakóra, mert a tisztelt »háziurak« e napra gondoltak merészet és nagyot s úgy felemelték a házak béreit, hogy a szegény lakók csak úgy hüledeztek bele, mikor hallották a »háziúr« összeránczolt szemöldökű tekintetétől kisért szavakat, hogy a házbért Szent György-napjától kezdve felemelem 40—60—80—100 forinttal! S midőn a szegény lakó, aki egy ilyen kis faluszerü városban méregdrágán lakott eddig is nyomorúságos lakásában, azt volt merész kérdezni a tisztelt háziúrtól, hogy aztán mit fog viszont kapni az általa tulfize- tendő bérösszegért, nagy meglepetéssel hallhatta a »háziúr« ama szavait, hogy »semmit« ! A lakó csak fizessen tehát, tovább ne törődjék semmivel; az, hogy rosszak az ablakok, rosszak az ajtók a szobákon, a takaréktüzhelyen nem lehet egy tésztát megsütni, mert összeég, a háztetőn becsurog az eső, kidől a ház kerítése stb., stb., mind mellékes; mi köze ahhoz a házigazdának, ha csupa reumás, influenzás a lakó, fő az, hogy fizessen ! és pedig minél többet, mert hiába, drága világot élünk, minden drágább lett, dukál tehát, hogy a lakás is drágább legyen. Szegény lakók! Valóban sajnálatraméltó páriák vagytok, hogy a tiétek csak a hallgass, de jogotok semmi sincs ! ' De hát miért kell ennek igy lenni, miért nem lehet ez máskép? Milyen átalakulást szülne, ha például egy tisztviselői telep épülne, ahol 30-40 család nyerhetne elhelyezést ! Ha 30-40 lakással több lenne Gyulán, majd meglátnánk akkor, mit csinálnának a tisztelt »háziurak«, örülnének, ha csak ki tudnák adni lakásaikat, nemhogy még stájgerolnák a lakbért! Valóban csodálatos dolog, hogy nálunk semmi sem megy úgy, ahogy kellene; mozgalom indult meg már ily irányban, de mert az első lépés nehézségekbe ütközött, elhallgatott vele mindenki, ahelyett, hogy leküzdve a nehézséget, az ügyet dűlőre vitte volna! Nem volna pedig lehetetlen azt kivinni, ha volna merész vállalkozó ! Lehetne e czélra alkalmas helyet találni is és össze lehetne szedni annyi tisztviselőt, amennyi egy telepre kellene. Itt van például az úgynevezett »homokbánya« mellett beültetett szőlőtelep, ez közel is volna a városhoz, ha például a Diószeghy asztalosnak ama háza mellett, ahol most a butorraktár van, az ut- czán egy jó járdát csinálnának, ahhoz sem a vármegyeháza, sem a pénzügyi palota, sem az igazságügyi palota nem volna messze s ott négyszögben, egy kereszt-utczával, igen csinos tisztviselői telepet /lehetne építeni. Vagy itt volnának ama helyek, ahol most a Braun és Ozinczár czégnek van egy fatelepe, a vasút utczán, vagyis Erdélyi-uton és Bandhauer számtanácsos urnák egy keskeny, hosszú kis vonala s ahol a háttérben sok kis szőlők vannak; hej, sok jó lakóház megférne azokon s ha egy komoly irányú mozgalom indulna a tisztviselőtelep létesítésére, alig hihető, hogy az elől a nemes és üdvös dolgot pártoló telektulajdonosok kitérnének. Szóval itt volna a tettek ideje, mert egy két szobás udvari lakásért 160 fői intőt, egy utezai gerendás, alacsony kis lik-lukért 72 forintot, egy 3 szobás lakásért 260 frtot, egy hasonló lakásért 300—340 forintot fizettetni, mégis szörnyűség! Nem is szólok a nagyobb lakásokról, hisz azokért hogy mit kell fizetni, az csak a mesébe való ! Az elmondottak után én tehát azzal az indit- ványnyal lépek fel e lap hasábjain, hogy mozduljunk meg mi, szegény lakók és saját érdekünkben próbáljunk tenni valamit! Ha eszméimet elfogadhatónak tartják, úgy a »Békés«-ben válaszoljanak erre a czikkre, mondjanak jobbat, okosabbat ennél, aztán neves építészeink szóljanak hozzá a dologhoz szinBudapesten is, Piripócson is egyformán van megalkotva abban a tekintetben, hogy tetszeni, hó ditani akar. De míg Piripócson aránylag csekély eszközökkel elérheti a czélját, a pesti lány minden különösebb proczesszus nélkül rá kell, hogy jöjjön arra, hogy a szépség érvényesüléséhez keret kell — toalett. Megtanítja rá az utcza, hogy az „egyszerű batiszt ruhácska“ csak a regényekben hódit s a férfiak csak a toalettes, megfelelő keretben érvényesülő szépségek után fordítják vissza a fejüket s nem ismeri az asz- szonyi lelket, aki azt hiszi, hogy ez a behódo- lás, még ha sokszor sértő formában is történik, nem esik jól annak, akivel történik s nem támaszt irigységet, vágyakat abban, akik a hódo- lás e megnyilatkozásában nem részesülnek. Ezt megszerezni, a megkívánt, megcsodált szép asz- szonyokhoz, lányokhoz hasonlóvá lenni, ez uralja az utolsó házmesterkisasszony lelkét is s mig nehéz szívvel, félretört sarkú czipöben fut a műhelybe, titkos ábrándokat sző e jómódról, selyemsuhogós alsószoknyáról, finom parfümillatról és arról a sok-sok semmiségről, amely a férfiakban illúziót kelt, őket hódolni készteti. S bár Boda főkapitány újabban meg is tisztította az utczákat a prostituczió kelevényétől, a főváros legelőkelőbb utczáján, ragyogó tündérfényben trónol Budapest három legveszedelmetén s igy közakarattal teremtsük meg a tisztviselői telepet, ami meglássák, üdvös lesz az egész város lakosságának ! Egy lakó. Hírek. József főherczeg Gyulán. Dandárparancsnok József kir. főherczeg szemlét tartott a napokban honvédeink felett. Ottlakdn jan. 30-án nagyszabású harczszerü főgyakorlat volt óles töltéssel, mit a főherczeg legnagyobb megelégedéssel nézett végig. Jan. 31-ón Gyulára hajtatott be pompás négyes fogatával, magyar libériáé kocsissal a főherczeg és a gyalogsági laktanyában végighallgatta délelőtt a legénységi iskolákat, délben gyalog a tiszti étkezdébe ment, hol megjelent Döry Pál főispán is. Itt diszebéd volt a fenséges ur tiszteletére, mely leg- kedólyesebb hangulatban folyt le. A délutáni órákban a főherczeg a József-főherczeg laktanyát nézte meg, hol az egybegyült tisztikar előtt legnagyobb megelégedésének adott kifejezést. Innen a pályaudvarra hajtatott a főherczeg d. u. 4 órakor s a gyorsvonattal visszautazott Budapestre. Biráló-választmány. A vármegye főispánja a törvényhatóság állandó biráló-választmányát folyó hó ő-én, délután 3 órára egybehívta. A választmány ez alkalommal a Gryneusz György gyulai lakos, megyebizottsági tagválasztása ellen benyújtott felebbezést veszi bírálat alá. A közigazgatási bizottság február havi rendes ülését folyó hó 10-én tartja meg. Sorozás. Legutóbb részletesen hoztuk azt a működési tervezetet, amelyet az idei ujonczálli- tásra vonatkozólag a törvényhatóság a kiegészitö- parancsnoksággal egyetértőleg megállapított. Ez a tervezet most már véglegessé vált, amennyiben a honvédelmi miniszter azt a maga részéről szinten megerősítette. Az ujonczozásra vonatkozó további intézkedések azonban még nem tehetők meg csak akkor, ha az ujonczjavaslat megajánlásáról szóló törvényjavaslat, mely a főrendiház által is már letárgyaltatok, törvényerőre emelkedik, vagyis szentesítést nyer. Árvaügyi felebbvitel. Bókósmegye közigazgatási bizottságának árvaügyi felebbviteli albizottsága 5-éu, szerdán délután 4 órakor a vármegyeház kisebb tanácskozási termében ülést tart. Kinevezés. A vármegye főispánja a békési járás főszolgabirája mellé beosztott és jelenleg szabadságon levő ifj. Jeszenszky Károly közigazgatási gyakornok tendőivel katonai szolgálati idejének időtartamára Márki Barna gyulai lakos, joghallgatót nevezte ki. Az újonnan, habár ideiglenesen kinevezett közigazgatási gyakornok, hivatalos esküjét az elmúlt héten a vármegye alispánja előtt letette s hivataloskodását a holnapi napon kezdi meg. sebb keritőnője — a Kossuth I.ajos-utczai Holzer-áruház kirakatában. Ez a veszedelmes három keritönő az a három nagy viaszbaba, amelyet majd mindennap újra öltöztetnek fényes toalettekbe, állandó publikumot tartván vele a kirakat előtt. Egyszer báli ruhában mosolyog a hideg viaszbábu, máskor fényes utczai toalettben, egyszer automobil kosztüm feszül formás derekaikra, máskor vadász-kosztümöt ad rá a kirakatrendező leleményessége. A minap pedig egész tátrai téli életet mutatott be ez a kirakat, tobogánon ülő sportladykkel, csillogó zúzmarával. S megfigyeltem, hogy nem lehet egy asz szonyfélének olyan sürgős dolga, legyen az az asszonyféle társaságbeli előkelő nő, vagy darab szám dolgozó varrólány, aki arra járván, meg ne állana pár pillanatra ez előtt a női szemnek mindig szenzácziót szolgáltató kirakat előtt. S mig sóvár tekintetük odatapad a férfi ember előtt „fecznP-számba jövő drágaságokra, ki tudja micsoda gondolatok születnek meg a kisütött frufruk, a jutányosán vásárolt kalapok alatt? . . . Hány szív dobban és hallgattatja el a lelkiismeret szavát ilyenkor, hány családi dráma, házasságtörés, eltévelyedés embryója fogamzik meg a csillogó, ragyagó elegánczia szemlélete közben . . . 1 És robognak a gummirádlisok, meg az automobilok, mosolygó boldog női arczok ka- czagnak az ivlámpák alatt, önbizalomteljes férfiak sétálnak komoly elegáncziával a nappali fényességű utczákon s a vidéki ember ha feljön, megtéveszti ez a csillogás, a jólétnek, a gondatlanságnak ez a látható megnyilatkozása, hazatérve a pátriájába, irigykedve gondol vissza az örökké mulató pestiekre, akik minden utczát minden mulatóhelyet, minden kávéházat mindig megtöltenek s elfelejti, hogy a főváros 750,000-nyi lakosának csak egy huszadrészét látja az élvezetek tengerében, holnap ezek az emberek talán legnagyobb részben szépen otthon csücsülnek a nehezen fizetett szűk lakásokban, levetvén a külső számára felvett álarczot, a jólét, a gondtalanság látszatát, kínzó vágyaikkal, kielégítetlen igényeikkel, gondjaikkal, elégedetlenséggel töltik meg az otthon meghitt, kedves hangulatát, irigyen gondolva a vidéki ember boldog nyugalmára és helyet adnak másoknak, akik ragyognak tovább a fényes utczákon, mulatóhelyeken, mint a tánczoló porszemek a napsugárban, amelyek a csalóka napfény eltűntével szürke, igénytelen, senki által észre nem vett porszemekké válnak ... És azért mégis szép ez az örök küzdelem, mert érzi benne az ember, hogy él ! . . .- re,
