Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-13 / 37. szám

XL. évfolyam. 37-ik szám. Gyula, 1908. szeptember 13. Előfizetési árak: Egész évre ................ 10 K — f Fé l évre................ 5 K — f Év negyedre................ 2 K 50 f Sz erkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-lér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DAVID Megjelenik minden vasárnap. Két haza. A kivándorlás, amelyről már örömmel jelentették, hogy csökkenőben van, most, hogy a nyári munka véget ért s a népet a hideg tél meddő tétlenséggel fenyegeti, megint uj erőre kapott. A kivándorlás ideiglenes csökkenését tudvalévőén az okozta, hogy Amerikában krach ütött ki, számos gyár s bánya beszüntette, illetve redukálta üzemét. A yankek dús országa azonban mihamar ki­heverte a gazdasági válságot, ma már ismét nagy lendületet vett az amerikai gyár és bányaipar, megint szükség van magyar mun­kásokra. Egy nagy amerikai bányavállalat a minap határozta eJ, hogy uj bányákat helyez üzembe s e czélra ötezer magyar munkást szerződtet. Megindult tehát újra Amerikában a munka és megindul újra a kivándorlás. A Cunard Line hajói hetek óta bőséges szállítmánnyal indulnak Fiúméból. Itt van szeptember, amely hónapban útra kél a vándor madár, hogy melegebb hazát keressen. A mi drága véreink is útra kelnek, be sem várva, hogy mikor száll el messze a vándormadár, hogy vele együtt el­induljanak. A vándormadarat szárnyai viszik messze-messze más világba, ahol virág illa­tozik a völgyben, a hegyekről csobogva ro­han le a patak s a fa zöld lombjával enye- leg a lágy szellő akkor is, amikor nálunk a tél fagya borul a természetre. A mi vérein­ket zakatoló gépek és az óceán hullámaival dacoló hajószörnyetegek viszik messze-messze világokba. Az uj világban, vagy akik csak mennek oda, gyászosan tévednek, keservesen csalód­nak. A jobb, a boldogabb haza helyett so­kan halálukat lelik valamelyik gyár gépei­nek kerekei közt, vagy sírjukat valamelyik bánya fenekén. De nekik az mindegy, ők csak mennek és újra többen és többen men­nek az uj világ felé, a csengő dollárok ho­nába. Mert a halálfélelemnél is erősebb a vágy. Az ember pedig arra vágyik, hogy mindig boldogabb és elégedettebb legyen. A mi véreink pedig nem boldogok, nem elé­gedettek saját hónukban, azért vágynak egy jobb után. Hajdan igy szólt a magyar költő a köl­tözködő gólyához: Neked két hazát adott a végzeted. Akkor bizony még nem igen gon­dolhatott arra, hogy eljön az az idő, mikor a magyarnak is lesz két hazája. És hogy a nép a szép magyar haza rónáiról el fog ván­dorolni, mint ősszel a gólyamadár. A költő egykor irigyelte a gólyamadürt, hogy két hazája van, most már nnkünk is van két hazánk, de bizony ez nem boldogság! Aki­nek két hazája van, az úgy van vele, mintha egy sem volna. Egyikben sincs maradása hanem vándorol egyikből a másikba. A sok vasút és hajó alig képes szállí­tani őket, oly sokan mennek el kárára a magyar földnek. Mert kik mennek? A munka biró nép, az izmos karok, melyek kincseket érnek. És mennek, hogy gazdagítsanak egy más világrészt, egy idegen országot és né­pet. Olyan országot, ahol gúnynak, megve­tésnek, meggyalázásnak vannak kitéve a ben- szülöttek részéről, kik azt hiszik, hogy az a föld az övék s egyedül csak az övék. -Hejh ! ha ezeknek a távozó karoknak aranyat, kin­cset érő munkája a mi hazánk javára for- dittatnék, mily boldognak, mily nagynak kellene lennie ennek a hazának! De hát miért nincs igy? Sok, sok oka van annak. Ne kutassuk őket, mert csak fájdalmat okoznak! T a n S g y. A főgimnáziumban a beiratások szeptember első három napján folytak és a következő ered­ménnyel végződtek : beiratkozott összesen 255 ren­des és 3 magántanuló (mindhárom az I. osztályba). Az egyes osztályok szerint a rendes tanulók lét­száma a következőkép oszlik meg: I. osztály 61, II. osztály 50, III. osztály 49, IY. osztály 43, Y. osztály 25, VI. osztály 27 tanulóval. Az intézet tanári testületében a következő változások tör­téntek : Az újonnan megnyílt magyar-német tan­székre az egyházmegyei főhatóság Bacsó Gyula oki. magyar-német szakos tanárt rendes tanárrá nevezte ki. Bacsó Gyula tanár állását azonban csak szeptember 22-én foglalhatja el, minthogy jelenleg katonai szolgálatának terz eleget. — Az intézettől végleg megvált Korponay István rendes tanár he­lyébe az egyházmegyei főhatóság Kursinszky Kálmán oki. rendes tanárt nevezte ki helyettes tanári mi­nőségben, ki állását e hó első napján el is foglalta. A szabadságon levő Prág Ferencz tanár óráit, sza­badságidejének leteltéig, L. Benkovich J. Jáczint óraadó tanár helyettesíti. Az állami polgári leány-iskolába az 1908—909. tanévre beiratkozott 133 leány ; még pedig az I sö osztályba 46, a II-ikba 24, a III-ikba 43, a IV-ikbe 20. Az állami elemi fiú- és leányiskolákban a beira­tások csak hétfőn fejeztetnek be. Ez ideig beirat­kozott a fiu-osztályokba 200. a leány-osztályokba 180 növendék. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi minisz­ter Holczer Béla füzesgyarmati rém. kath. tanítót a T Ä R ö Z A,® A szegény gazdag. (Legenda.) Irta: Tolsztoj Leo.*) Egy gazdag ember halódott. Egész életében keményszivü, fukar ember volt és töméntelen gazdaságot halmozott össze. — Nem szabad másként tenni, — szokta volt mondani, ha valaki szemére hányta a fukar­ságát, — az életben a pénz . . . minden. S még most is, hogy utolsó óráját köze­legni érezte, igy gondolkodott: Bizonyosan a túlvilágon is a pénz — minden. Jól el kell ma­gam látnom, nehogy ott valamiben szükséget szenvedjek. Magához hivatta gyermekeit, elbúcsúzott tölök s megparancsolta nekik, tegyenek a ko­porsójába egy zacskó pénzt. — Ne takarékoskodjatok vele, — tette hozzá — csak jó bőven aranyat. *) Nytdczvanadik születésnapja alkalmából. Azon éjjel meghalt. Gyermekei úgy tettek, ahogy atyjuk pa­rancsolta volt s több ezer rubel aranyat tettek atyjuk koporsójába. Mikor lebocsátották a földbe s eljutott a túlvilágra, megkezdődtek a szokásos formalitá­sok, a kihallgatás, a különböző könyvekbe való beiktatás; párhuzamot vontak, vizsgáltak, gyö­törték egész nap. Ott a túlvilágon is vannak hivatalok, iro­dák és cimtárak. A gazdag ember alig várta az estét. Éhes volt mint egy farkas s szinte odavolt a szom­júságtól. Torka egészen kiszáradt s nyelve oda­tapadt a szájpadlásához. — Elpusztulok — gondolta. Egyszerre megpillantott egy étellel itallal megrakott éléstárt. Úgy festett mint valami nagy állomás vendéglője. Minden kapható volt, még előételek és italok is. Egy kis hordozható tűz­helyen még valami sült is. — Ez aztán valami — gondolta a gazdag. Jól eltaláltam, hogy itt is minden úgy van, mint nálunk. S nezzeg jó, hogy hoztam magammal pénzt. Most szivem vágya szerint jóllakhatom. Örömmel nyúlt zacskójához és az éléstárhoz közeledett. — Mibe kerül ez ? — kérd» bátortalanul, egy szardiniás zsemlyére mutatva. — Egy kopekbe — feleli az ott álló szolga. — Hisz ez nagyon olcsó — gondolta a gazdag. — Az lehetetlen . . . még egyszer meg­kérdezem. — És ez? — kérdi, ujjával étvágygerjesztő forró pástétomra mutatva. — Szintén egy kopekbe — feleli mosolyogva a szolga. A gazdag ember csudálkozása mulattatta őt. — Ha igy áll a dolog, adjon kérem hamar tiz szardíniát és öt pástétomot egy tányéron — mondta gyorsan a gazdag ember, aztán — meg . . . Végigjártatta mohó tekintetét a finom éte­leken s lázasan kereste, még mit vehetne. A biiffászolga nagy nyugalommal hallgatta. — Nálunk előre szokás fizetni — mondta röviden. — Előre? Kérem, nagyon szívesen’. . . Ezzel elővett egy arany ötrubelest. 53 AZOH 53 Az arcz és kéz bőrének minden­napi ápolására legideálisabb szer. Mely a legkényesebb követelmé­nyeknek is teljesen megfelel. 33 Azon” Orvzosllag’ ajánlTT-al -----------------------------------------------------—---------------­3i 610-13 Kapható a gyógytárakban és divatáru üzletekben. Egy üveg ára I korona 20 fillér Orvosilag: ajánl/val Xja.p-u.n-ls mai száma S old.a.1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom