Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)

1908-08-16 / 33. szám

1908. augusztus lő.

B É K É S

3

jelen ; a többiek részint messze földön üdülnek, részben otthon maradtak. Sok fontos, de nagyobb dis kussióra alkalmat nem nyújtó ügy került tanácskozás alá, melyeket a bizottság pár óra alatt letárgyalt úgy, bogy az ülés a déli óra előtt befejeztetett.

A bizottság üléséről szóló tudósításunk a következő :

Az ülést d. e. 9 órakor Döry Pál főispán nyitotta meg, akinek elnöklete alatt jelen voltak: Ambrus Sándor alispán, dr. Daimel Sándor vm. főjegyző, dr. Zöldi/ Géza t. főügyész, Szabó Emil h. árvaszéki elnök, dr. Zöldy János t. főorvos, dr. Liszy Viktor főügyészi helyettes, Mikler Sándor kir. tanfelügyelő, Pöppel Gyula kir. főmérnök az államépitészeti hivatal képviseletében, Gryneusz György kir. pénzügyigazgató helyettes, végül Pfeiffer István közgazda- sági előadó. A 10 választott bizottsági tag közül csupán: Varsagh Béla, Beliczey Géza, AJorvay Mihály és dr. Török Gábor voltak jelen. A többiek —- legnagyobb részt — igazolták távolmaradásukat.

Az ülés első tárgyát a vármegye alispánjának julius havi rendszerinti havi jelentése képezte, amelyet a vármegye főjegyzője ismertetett. Az alispáni jelentés egész terjedelmében a következő:

A folyó év julius havában vármegyénkben előfordult közérdekű eseményekről a következőket jelentem :

A személybiztonság 12 esetben zavartatott meg, és pedig egy csecsemőgyilkosság, egy erőszakos nemi közösülés, 2 súlyos és 8 könnyű testi sértés elkövetésével.

A vagyonbiztonság ellen 45 esetben intéztetett támadás, amelyek mindegyike lopás volt, közülök kettő betöréssel kapcsolatban.

A tettesek néhány eset kivételével kinyomoztattak és ellenük a büntető eljárás megindittatott; a még ismeretlen tettesek ellen a nyomozás folyamatban van.

Tűz 41 esetben volt; elégett 7 ház, sertésólak, gép és kovácsmiihely s egyéb gazdasági épületek és eszközök, háziállatok lettek a lángok martalékává, de a legtöbb esetben a tűz lábon álló, keresztbe s asztagba rakott búzatermést és szalmakazlakat hamvasztott el.

16 baleset fordult elő, amelyek közül 6 halállal végződött. Öngyilkosság négy esetben történt.

Földmivelés és mezőgazdasági munkásügy. Az elmúlt hónapban a mezőgazdasági munkák közül az aratás, hordás, a nyomtatás és cséplés, helyenkint az ugarolás és trágyázás voltak folyamatban.

Az aratás vármegyénkben julius 15-ig mindenütt befejezést nyert, sőt a csépléssel is a legtöbb

gazda, kivévén a nagyobb birtokosokat és uradalmakat elkészült. Nem sok helyen szerzett az eredmény gazdáinknak kellemes meglepetést, amennyiben az vagy éppen a várakozásnak felelt meg, vagy azon alul is maradt néhány kilóval, voltak azonban olyanok is, akik többet kaptak a remélt mennyiségnél.

Az eddig ismeretes eredmények szerint a kisgazdaságok termése Ä/sholdankint búzából 4 és 5 mm., uradalmaké 5—6 mm., árpából 5—6, zabból szinte 5—6 mm. között váltakozik, elvétve azonban lehet hallani búzából 7 mm. termést és azon valamivel felül is.

Az aratási és cséplési munkálatok zavartalanul [folynak, a munkások részéről panaszra ok nem fordult elő, legtöbb helyen nem a szerződésben kikötött részt, hanem a szokásos biztosítékot választották, igy tehát az átlagos keresményük megüti azt a mértéket, amit más normális termésű évben megszerezni tudtak.

Az aratás utáni napszám a cséplésnél legtöbb helyen nem igen emelkedett 2 40 fillérnél magasabbra, de ezt kapják a napszámosok még ma is a gép mellett, egyéb mezei munkánál ma 2 korona napszámért dolgoznak és munkáskézben nincs hiány.

Julius hó Il-ik felében a beköszöntött esős idő járás igen sok helyen megjavította a kapás és takarmánynövényeket, igaz, hogy némely helyen a Sárréten ki is csíráztatta a keresztben levő gabonát, de ez a kár elenyésző a haszonhoz képest, amit a tengeriben, dohányban, répában és egyéb takarmányban előidézett. Sajnos, hogy ezek a kiadó esők vármegyénk jó részét elkerülték és igy nem részesült igen nagy vidék ennek áldásiban. Általában azonban mégis a tavasziak meglehetősen állanak és helyenkint a közepesnél is jobb termést Ígérnek, mint pl. a dohány és tengeri, ha még egy esőt kaphatnak, sokat pótolhatnak a kalászosok hiányaiért.

Takarmány-termésünk valamivel jobb az ország igen sok vármegyéjénél, de nálunk is elég gyönge, takarmány-ínségről azonban még sem lehet szó most már, mert a tengeri és répa, valamint a luczernások sokat javultak s helyt-helyt tarló, legelő is mutatkozik. Törvényhatóságunk a Gazdasági Egyesülettel karöltve mégis megtette a maga felterjesztését a fóldmivelésügyi ministerhez a takarmány kiviteli tilalom életbeléptetése és a kisgazdák részére a katonai raktárakban kitermelt korpának rendelkezésre bocsátása iránt.

Itt meg kell jegyeznem, hogy a katonák aratási szabadságolása helyes időpontban történt és a kívánt eredménnyel járt.

A mezőgazdasági munkák legfőbb idejében és

azóta is a munkások egy része kubikus munkát végez, amelyeknél napi keresetük 3—4 korona között váltakozik, sőt kivételesen az 5 koronát is eléri.

Ez alatt a czim alatt még megemlítem, hogy a fóldmivelésügyi m. kir. minister által Bella Sándor orosházi, Mészáros József gádorosi és Megyeri Márton pusztaföldvári gazdasági munkásoknak, valamint Skultéti Pál nagyszénási gazdasági cselédnek adományozott 100 korona jutalmat és elismerő oklevelet a gazdasági egyesület képviselőinek és mindenütt szép számú közönségnek jelenlétében az orosházi járási főszolgabíró ünnepélyesen átadta.

Ipar, kereskedelem és ipari munkásmozgalmak. Az ipar és kereskedelem terén különösebb föllendülés nem észlelhető. Említésre méltó az Orosházán rendezendő tanonczmunkakiállitás terve, amelynek előmunkálatai most vannak folyamatban.

A munkások körében sztrájkra való hajlandóság sehol sem észlelhető.

Vegyesek. Öcsödön julius 19-én nagyszámú hallgatóság részvételével tartatott népgyülés, hol a beruházási kölcsön terhére építendő Tiszaföldvár-mező- turig kiépítendő állami műut irányának megállapítása tekintetében oly értelmű megállapodás illetve határozat hozatott, hogy e műut a közbeeső Mesterszállás és Öcsöd, továbbá Békésszentandrás, Szarvas községeket is érintse, továbbá, hogy az öcsödi vas- hidhoz vezető és már ez évben kiépítendő műut szélessége ne mint terveztetik — 5 méter, de 10 méter legyen, mert a tavaszi és őszi nagy sarakban különben két kocsinak ott kitérni veszély nélkül nem lehet. Ilyen irányú felterjesztés megtétele ha- tároztatott el a kereskedelmi minister úrhoz.

A vármegyei és községi közigazgatás menete ellen általánosságban panaszra nem volt ok.

A belügyminister Kádi József, Szilágyi József és Juhász Sándor békéssámsoni elöljárókat az inség- kölcsön kiosztása körül elkövetett nagyfokú szabálytalanságok miatt hivatalvesztésre, a vármegye alispánja pedig Kovács János gyomai adóügyi jegyzőt botrányos magaviselet miatt 50 korona pénzbüntetésre Ítélte. A szeghalmi járás főszolgabirája Szabó Sándor füzesgyarmati segédjegyző ellen, hivatalos kötelességének súlyos megsértése miatt a fegyelmi vizsgálatot elrendelte és őt állásától felfüggesztette. A gyulai járás főszolgabirája pedig Szilágyi Pál kétegyházi jegyző ellen, hivatali engedetlenség miatt újból fegyelmi eljárást rendelt el és őt állásától szintén felfüggesztette.

Mezőberényben Szűcs Jenő és Békésen Balázs József okleveles mérnökök választattak meg községi mérnökökké, Kőröstarcsán pedig az egyik községi * *

Összeszedelőzködtünk.

Da a mérnök csak marasztalt bennünket, ígért fűt-fát. Mi mög, mintha nem is nekünk beszélt volna.

Elkövetköztünk.

A városházánál aztán rnögint csak én kezdtem el föl s alá járni; de biz ott se igön tudtak útbaigazítani, mer mindönki horvátul gagyogott. Eccö oszt addig nyitogattam az ajtókat, mig egy magyar embörrel tanálkoztam. Az oszt elvezetött a kapitányhoz. Hát ott volt éppen a mi mérnökünk is. Előadtam az esetünket; nem simítottam semmit, csak úgy egész áperte . . .

A kapitány hallgatott. Majd oda fordult a mérnökhöz, oszt keményen beszélgettek. A végin is a kapitány elkérte a könyvünket s beleirt.

Hát errii tudtam mög, hogy hazatolonczol- nak bennünket. De mögmondta a tekintetös kapitány ur szóval is.

— No, — mondok az emböröknek amint kiléptem az ajtón, — dűlőre jutottunk!

Amint ott egy-két szót vátunk, gyütt a mérnök. Mondom neki, de egész szépen :

— Tekintetös mérnök ur. Segitsön mög bennünket egy kis pízzel. Nagy útra kelünk, oszt nincs se pénzünk, se egy falat könyerünk.

Igaz, neköm mögvót az egy forint húsz krajczárom érintetlen, lőhet, hogy a többinek is, de hát úgy mpndtam.

Hát avval ü benyúl a pantallója zsebibe oszt ide ad t'zenöt krajczárt. Az a . . . éppen tizenötöt.

— No, mondok, tisztösség ne essék mondván, evvel a pízzel mire mönjünk harminczan ?

Azzal mögin benyúlt a pantallója zsebibe, oszt a markomba csúsztatott tiz krajczárt.

Amig én a pízt níztem, azalatt ü elbillögött.

Az emböröknek mögmutattam a huszonöt krajczárt, de nem szóltak semmit, csak a fejüket lógatták.

— No, mondok, ezön a kis pízön könyeret nem érdömös vonni, még egy falat se jutna egynek-egynek. . . hanem mondok valamit, kós- tójuk mög rajta, hogy milyen az horvát pályinka ...

Úgy is lőtt. A kis Janit szalajtottuk el, mint legfiatalabbat.

Egy üveggel kaptunk érte.

Sorba eresztöttük.

De nem ügön kortyantott abbú egynél többet senki, olyan fene savanyú vöt.

*

Hogy Sás Pali ilyen akurátusan előadta a sorukat, felütötte a fejét. . .

— Még itt is az magyar embört rövidítik .. . de hát mi vagyunk az okai ! .. .

— Hogy-hogy .. .

— Hát úgy, hogy mindig tűrünk .. . mindig !

S legyintett egyet a kezével.

— Hanem hát, — tette hozzá az elkövet- kezés után, — máj’ lösz még dér . . .!

S las.su, lomha léptekkel megindult a községháza felé.

késő este, hogy kiálltunk, nem tott ki többet a kereset két koronánál . . . Legalább igy számítottuk . . . így mönt ez tiz napig. Akkor jött a fizetés. Csak ezt vártuk . . .

Sás Pali kampós boljával turkálni kezdé az út porát; aztán megrázta deresedő fejét.

— Nem ügön beszéltünk rula, azért mindnyájan el voltunk szánva, hogy fölmondunk. Mögyünk haza. Ha mán éhön köll eveszni, pusztuljunk el a fészkünkbe . . .

Legyintett egyet a kezével, meg köhentett is vagy kettőt, szaporán pislogott.

— Mögneszelték a szándékunkat. Úgy köl- lött lönni . . . Vagy, hogy egészen le akartak nyűgözni . . . ? Elég a hozzá, hogy mikor oda követköztünk a kis asztalhoz, hát egyikönk- egyikönk kapott a tiz napra két korona négy ven fillért, mert a vonatkötségöt mög az előlegöt is

levonták egy summában.

— Hát való, hogy egyik-egyik embör nevetőit, a másiknak mög összeszorult az ökle. Az én szömömbü még a könyv is kicsordult, mikor azt a hitvány kis pízt a markomba éröztem.

— Mit csináljak vele? Aztán se könyér, se szalonna. E’ még a haza mönetelre is kevés.

— Intöttem az emböröknek, oszt félrevonultunk. Tanakodtunk. Senki se akart maradni. Úgy, de hova mönjünk ezzel a kis pízzel ? Mög egy falat könyér nélkül ?

Aztán mégis gondoltam valamit. Berr.ögyök a rendőrségre, ott majd csak eligazítják a so-