Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-16 / 33. szám
2 BÉKÉS 1908. augusztus 15. tökön délután háromnegyed négy órakor érkezett A holttestet az elhunyt öcscse : Szmrecsányi Lajos és fíréni Lőrincz egyházm. aljegyző kisérték. A nagyváradi vasútállomástól azonnal beszállították a püspöki székházba, ahol a palota dísztermében helyezték ravatalra. Ennek megtörténte után a káptalan és az alsóbb papság részvételével halotti officium (koporsóba tétel) volt, az előirt szertartások mellett. A temetés Nagyváradon pénteken délelőtt háromnegyed kilencz órakor ment végbe. A temetési szertartást Samassa József bibornok, egri érsek .végezte. A beszentelést 9 órakor rekviem követte a székesegyházban. Déli félegy órakor a holttestet Nagyváradról Héthársra s onnét Sáros-Daróczra szállították, ahol tegnap, szombaton helyezték örök nyugalomra a nemrégiben 80 ezer koronával restaurált családi sírboltba. A pénteki beszentelésre városunk és megyénk papsága teljes számban elutazott. Szmrecsányi Pál püspök halálesetéről a nagyváradi káptalantól a következő gyászjelentést kaptuk : A nagyváradi latin szertartású székesegyházi káptalan és az egyházmegye papsága mélyen meg- szomorodott szivvel, de a látogatásaiban is imádandó isteni gondviselés szent akaratán hittel, bizalommal megnyugodva jelenti, hogy nagyméltóságu és főtisztelendő Szmrecsányi Szmrecsányi Pál nagyváradi latin szertartású megyés püspök, ő császári és apostoli királyi felségének valóságos belső titkos tanácsosa, bittudor, a magyar főrendiháznak, Biharvár- megye törvényhatósági bizottságának tagja stb. folyó 1908. évi augusztus hó 8-án este háromnegyed 8 órakor épületes megadással viselt hosszabb gyön- gélkedés és egy napi súlyos betegség után, életének 63-ik, áldozópapságának 40-ik, püspökségének 17-ik, váradi püspökségének 6-ik évében St. Moritz-Bad- ban ^Svájczban) a betegek szentségeivel ellátva az Urban csendesen elhunyt. A boldogultnak tetemei f. hó 13-án Nagyváradra érkezvén, 14-én reggel 3/49 órakor fognak a püspöki palotában beszenteltetni s a székesegyházban folytatólag tartandó szent miseáldozatok bemutatása után Sáros-Daróczra szállit- tatni s ott a boldog föltámadás reményében 17-én hétfőn délelőtt 10 órakor a családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Halálával az egyházmegyét mérhetetlen veszteség érte ; hálánk, tiszteletünk és szeretetünk kiséri sírjába; ez érzelmek közt emlékét állandó hűséggel ápolva imádkozzunk érte. Nagyvárad, 1908. augusztus 10. Az örök világosság fé- nyeskedjék neki! Nyugodjék békében ! Fetser Antal káptalani helynök. Szmrecsányi Pál püspök halálával árvaságra jutott egyházmegye adminisztrácziójá- nak biztositása czéljából a váradi káptalan helynököt választott, aki az uj püspök kinevezéséig kormányozni fogja az elárvult egyházmegyét. A káptalan választása Fetser Antal felszentelt püspök, székesegyházi főesperes apát- kanonoki’a esett, aki az elhunyt főpásztornak is általános püspöki helynöke volt. Fetser Antal püspök eme körülményt a következő köriratban hozta tudomásul az egyházmegye papságának : A főtisztelendő • Székeskáptalan bizalma előtt meghajolva s választását elfogadva, az egyházmegye ideiglenes kormányzatát, melyben eddig az Urban elhunyt atyánknak, áldott jó főpásztorunknak kitüntető megbízásából az általános püspöki helynök és ügyhallgató minőségében részem volt, ezennel mint káptalani helynők átveszem, a főtisztelendő káptalannal osztozva abban a biztos reményben, hogy az egyházmegye tisztelendő papjai, az én szeretett testvéreim, viszont az én felelősséggel teljes munkámban osztozni s engem buzgó imáikkal abban gyámolitani fognak. Legelső rendelkezésem, nemcsak a körülményeknél fogva, hanem a mélyen érzett tisztelet és hála révén is arra vonatkozzék, kit mindnyájan igaz fajdalommal gyászolunk, a fiúi szeretet könnyeivel siratunk: elvesztett jó atyánkra, nagy, nemeslelkü püspökünkre. Méltó gyászszal állunk ravatala mellett s emlékét nemcsak a kegyeletes szeretet fogja őrizni szivünkben, melyet az ő atyai jóságos gyöngédsége, papjai iránt tanúsított nyájassága magának meghódított ; megörökítik emlékét rövid püspöksége alatt is létesített nagy alkotásai, az ő hatalmas, fejedelmi alapítványai, az uj rendszerű tanitóképezdének fölépítésére s megalapításának befejezése, melyet oly nagy, egy negyed millió koronára menő áldozattal biztosított, az egyházmegyében sok templom, melynek építésére, ékességére oly tetemes személyes áldozatokat hozott, több iskola, melyet ő emeltetett, igen számos intézmény, melyeket mindenkor nagylelkű bőkezűséggel, kiapadhatatlan áldozatkészséggel gyámolított; papjai iránt érzett szeretetét dicsőíteni fogják igen sokan, akiket szükségeikben, bajaikban mindig bőséges adományaival megvigasztalt s kik ez adományokról tudomással bírnak, hirdetni fogja a papi .nyugdíj-szabályzat, meiyet ő alkotott s meiy- ben az a szeretet oly fölemelően megnyilatkozott. Valóban, ha rövid püspökségének tényeit, áldozatait mérlegeljük, ha a csekély múltba tekintve elgondoljuk a jövöt, mely halálával bezárult, akkor kétszeresen érezhetjük, hogy elköltözése az egyházmegyére és fiai szivére menő vesztesség, hogy gyászunk mily méltó, fájdalmunk milyen jogosult. De meg kell nyugodnunk Isten legbölcsebb végzésén s emelett nem lehet más feladatunk, mint boldogult jó atyánk nemes lelkét áhitatos imádsággal kisérni Isten trónjához, buzgón esedezve, hogy az elhunytnak jutalmát az örök boldogságban adja meg s az ő emlékét hálás szívvel ápolva könyörögni, hogy az árva egyházmegyének méltó utódot támasz- szón. Ezennel elrendelem, hogy: 1. A boldogult főpásztor halála utáni 30-ik napon, vagyis jövő szeptember hó 7-én a székes- egyházban s az egyházmegye minden önálló lelkészséggel biró egyházában érette ünnepélyes requiem tartassák, miről a hivő nép a szószékről előre értesítendő ; a kath. testületek és vallásos társulatok meghívandók. 2. Mély gyászunk külső jeléül a püspöki szék betöltéséig a hivatalos levelek fekete pecséttel zárandó k le. 3. Hogy pedig a boldogultnak méltó utódját nyerjük, mindaddig, mig az uj püspök kinevezése tudomásra nem jut, minden vasárnap és ünnepen a szent mise végeztével 3 Miatyánk, 3 Üdvözlégy és a következő imádság mondandó : »Könyörögjünk! Mindenható Isten! alázattal leborulva esedezünk hozzád: adjon a te végtelen fölséged egyházunknak főpásztort, ki felőlünk való épületes gondosságával előtted mindenkor kedves, néped előtt pedig üdvös kormányzásáért a te Sz. Neved dicsőségére állandóan tisztelt legyen. A mi Urunk Jézus Krisztus által.« Nagy-Várad, 1908. augusztus 11-én. Fetser Antal, fölszentelt püspök, káptalani helynök. A közigazgatási bizottság ülése. — Augusztus 8-án. — Szürke nyári hangulat töltötte be a közigazgatási bizottság augusztus havi ülését, melyen a nyári ülését félbeszakított Döry Pál főispán elnökölt. A bizottság választott tagjai közül csak négyen voltak TÁRCZA. A könny. Sok ember élete Örök panaezkodás, Másnak természete A tűrés, hallgatás. Akad vigasztaló, Ki tudja hány akad! De a vigasz nyomán —----Ke serves könny fakad. Az ember oly szegény Legyen öröme bár, Kifejezésére Más eszközt nem talál, Szeméből könny pereg Az öröm könnyei. Ez ékesen beszél, — Bár némák ajkai. S ha nagy bánata van Szive majd megszakad, Szeméből újra esak A könnyek omlanak. A könny, — egész világ Hűségével fölér Hiszen ez bölcsőnktől, — Koporsónkig kisér. Dr. Godán Ferenczné. s OHS. Irta : Péczely József. Úgy van az, hogy amióta a nagy uradalmak gépekkel dolgoznak, szántanak, vetnek, aratnak, azóta a szegény földmives ember csak nagy keservesen tudja az évenátali élnivalóját megkeresni. Mert a földhöz ragadt paraszti ember nem ért máshoz, csak a földhöz. Erre született, ebben nőtt fal. De ha nincs földmunka? Épkézláb ember meg nem teheti össze a két kezét. Dolog után kell nézni. Hogy így a gépekre fordult rá az idő, a mi falunkból is eljárnak az emberek messze földekre, aratásra, takarásra ; oda, ahol hepe hupás a föld szine, ahol géppel nem lehet dolgozni s az ember meg kevés. De ez csak nyáron van, alig négy-öt hét. Aztán ha a telet nem számítjuk is, itt van a tavasz, meg az ősz. No, de ekkor is kerül munka. Igaz, hogy többnyire csak kubik- munka s ez meg nehéz, a legnehezebb ... de hát élni kell. Husvét táján kidobolta a kisbiró, hogy Zimonyba néhány száz munkás kerestetik a vasúti töltésekhez. Összejöttek a magyarok a dobszóra s tanakodtak. A faluházánál volt az ágens, aki magyarázott ; de a jegyző is beszélt: — ... Fizetik az útiköltséget. Igaz, hogy ezt majd apránkint betudják, de hát nem megy az máskép. Még igy is jó, nem kell előre költekezni; sőt előleget is adnak fejenként 5—5 k rónát. Ez éppen jó lesz egy kis kenyérre, szalonnára. A család majd csak meglesz valahogy addig, mig a keresetből küldhetnek ... A munka négy hónapig tart. Hát jó állandósnak ígérkezik. Löhetősen is fizetik : koronájával köb- méterit. Harmincz ember váltotta ki a könyvit. Sás Pali is velük ment. Ő már járatos az ilyen dolgokban. Sok helyen, sokat tapasztalt. Mondta is az embereknek : — No, majd möglátjuk. Ha nem igérközík kiadósnak a munka, ha csákánnyal is köll dó- gozni, hát otthagyjuk. * Nem lett kiadós se az ásózás, se a talicskázás; látszott az első szemvetésre, még a szerszámokat bele sem vágták, már Sás Pali megcsóválta a fejét. — Bányásznak való. Itt ugyan az ásónak nem lesz sok dolga. Eleinte húzódoztak is a munkától, de nem volt mihez kezdeni. Se kenyér, se pénz. Aztán a hozatal ára is a rováson állt. Az emberek zúgtak; hanem azért csak beálltak, mert a mérnök csendőrökkel fenyegetődzött. — Elkeserödve, csak úgy immel-ámmal fogtunk a munkához. így adta elő Sás Pali. — Jó lebukott már a nap, mikor egyikegyik embör az első méterrel készen lőtt. Másnap már hajnal előtt vágtuk a kemény kavicsos földet s szaporán talicskáztuk a töltésre, mégis
