Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-05 / 1. szám
4 B KKÜS 1908. január 5. tekintetben legyen szabad tek. törvényhatósági bizottság kineveztetésem tényére hivatkoznom, mely elvégre is az alkotmánymentő országos kormány bizalmán alapszik. De engedtessék meg ehhez csak annyit hozzáfűznöm, hogy 30 éves közigazgatási pályafutásom folyamán becsvágyamnak kielégítését szerető szülővármegyém határain kívül sohasem kerestem s hogy az országos politikai alakulatok következménye ez, hogy a nemzeti kormány egyszerű, de önzetlen és hosszas szolgálatomat azzal tüntette ki, hogy politikai színezetemre és hajlamaimra való tekintettel, sőt még sejtelmes vonzódásomnak is engedve ide, Békésvármegyébe diszponált. így esett meg tek. bizottság, hogy szülővármegyém iránt szivembe gyökerezett mély hálámnak s kiolthatatlan lángoló szere- tetemnek teljes épségben tartása mellett, sőt hinni merem, hogy szülővármegyém közönségének szere- tetétől is kisérve a Dunántúl, szelíd halmokkal ékesített egyik szép, nekem legszebb vármegyéjéből, Tolnából — ide a távolba — a délibábos s aranykalászos magyar alföld gyöngyébe, Békésbe kerültem, hogy itt a kormány küldötteként istenadta csekély erőmnek egész teljességével önzetlenül s őszinte odaadással ezen vármegye közérdekeit, közjavát szolgáljam s magamat véle ekként teljesen identifikálván, vele egyesülten a magunk kisebb munkakörében következetesen munkáljuk és valóra váltani segítsünk ama nagy czélokat, amelyek fennen tisztelt országos kormányunknak a közelmúlt válságos viszonyai közt létet adtak s amelyekért ugyanazon szorgos kormányunk lojalitással, annyi önfeláldozással és bölcsességgel oly felette nehéz és hazafias küzdelmeket folytat. Ezen elhatározásom következményeiként kedves kötelességemnek tartom mihamarább tüzetesen megismerni a vármegye közviszonyait, közéletét, annak tényezőit, mozgalmainak inditó okait, hagyományait, szokásait, igényeit és bajait. E tágas és nekem ma még ismeretlen mezőn számitok az irántam máris annyi kartársi előzékenységet tanúsított s országosan kitűnő jó hírnévnek örvendő vármegyei tisztikar kalauzolására s hazafias támogatására, mit már most sietek kikérni a czélbólj hogy a reám ruházott alkotmányos hatalmat kezdettől fogva már minden irányban most leadott eskümhöz híven kezelhessem. Ezt a hivatalos hatalmat tek. törvényhatósági bizottság, anyanyelv, vallás, párt és polgári állásra vonatkozó külömböztetés nélkül, mindenkivel szemben és minden helyzetben egyformán akarom kezelni s mindig azzal a tántorithatlan igyekezettel, hogy minden esetbe® a »jog, törvény és igazság« egyesüljön ; s ha netán még ezeknek is egymással ellentétbe jutása nehezitendi meg ítéletemet, akkor elhatározásom alapján a méltányosságot választandom, azt a méltányosságot, mely a jognak eszménye és ideálja. Hivatalos működésem pártatlanságának ezen fogadalma kapcsán jelzem, hogy politikai meggyőződésem az emberbecsülésnek és fajunk szeretetének anyagából képződött. Eszményemül a korona előtti függetlenséget tisztelem és vallom s igy ahhoz a párthoz tartozom, mely a nemzet és korona hatalmát, úgy a magyar szent korona védernyője alatt e szép országnak boldogságát, hazánk fúggetlenitése és teljes önállósítása által hiszi megvalósíthatni és biztosíthatni. Éppen ezen párt a 48-as függetlenségi párt katekizmusának dogmáiból folyik, hogy a politikai vélemény szabadságát tiszteletben tartom s ennek sértetlenségét a magam hatáskörében megőrizni kötelességemnek ismerem. Politikai meggyőződésem adatelemeinek egyikéből, az emberbecsülésből, önként folyik a munkabecsü- lése. Azokat a nem fehérkezü, de egyszerű szappannal is fehérre mosható kezű milliókat, akik nap-nap után a — sokszor pedig fojtó légkörű műhelyek ezreiben — fizikai egész erejük megfeszítésével fáradoznak, hogy a nyers anyagokat a czivilizáczió igényei szerint átalakítsák s az ezrek javára a dologi munkát végzik, sőt sok esetben életük koczkáztatásával, az anyaföld sötét mélységeibe is leszállanák, hogy onnét fényt, meleget s világosságot hozzanak fel a kultúra fejlesztésére, úgy azokat a munkás milliókat, akik hazánk tágas mezőit s büszke bérczeit kérges kezeikkel s verejtékes munkával gyümölcsözővé teszik, ezeket mind együtt az állam és az állami hatalom legfontosabb alkotó részéül ismerem és becsülöm. S ennélfogva azokat az újabb eszmeáramlatokat, amelyek nemzetünk ezen nagy osztályának, helyzetének köny- nyitését, bajainak orvoslását sürgetik s őket minél nagyobb rétegekben a kultúra és politikai jogélvezet áldásaiba besegiteni törekszenek, jogosultnak ismerem. Mert úgy látom tek. törvényhatósági bizottság, hogy az az emberbecsülés, mit ón politikai hitvallásom alkotó eleméül jeleztem, nagyban hasonlít ahhoz a felebaráti szeretethez, mely Krisztus idejében kereszténység neve alatt a római uralom zsarnoki intézményeit fenyegetve, világi uralmat követelt; de leveretvén, eleintén a lelkekbe, majd a vallás köntösében a templomokba vonult vissza s ott tovább terjedt s erősödött meg, majd teljes két évezred után demokráczia név alatt újból kilépett a templomokból s a franczia forradalom vérkeresztségében testvériség, egyenlőség és szabadság nevet vevén fel, sok jobb sorsra érdemes százados intézmények romjaira felépítette világi uralmát. Napjainkban ugyan ez az eszme hatalmas erjesztő erejével a szocziáliz- mus tanaiban terjeszkedik s már-már oly áramlatokban rakja meg közéletünk százezreit, hogy igényei jogosult részeinek kielégítését az államkormányzati bölcsesség is javasolja s a humanismus is követeli. Ezt az emberbecsülés igaz mértékét követelő, ezt a felebaráti szeretetet gyógyító balzsamával kielégíthető szoczializmust jogosultnak s az állam és összes közhatóságaink oltalmazó és segítő pártfogására érdemesnek tartom. Ügyes-bajos követői előtt ajtóim tárva lesznek, csak egy, mint bárki más előtt. De tekintetes törvényhatósági bizottság! a szocziálizmusnak azt a fajtáját, mely jogosulatlan s féket nem ismerő elemi vágyból, bűnös kezekkel, az Isten, a haza, családi szentély, sőt a tulajdon szentségének tekintélyére tör s e szent fogalmakat, sőt az egyéni becsület erkölcsi értékét is ördögi czinizmusával megtagadja, ezt a szocziálizmust el nem ismerem, gyomnak tekintem, melyet hazánk kertjéből minden hatóságnak s minden honfinak gondos kertészként irtania kell. Mert ez a szocziálizmus, az emberiséget boldogító oltárokat mind lerombolja s helyébe — jobbat építeni nem tudva — csak a kétségbeejtő, sivár nihilt ülteti. A föispáni programm tartalmasságával és mélységes gondolataival nagy és mélységes hatást keltett. Riadó éljenzés és tapsvihar követte a beszéd utolsó szavait. Majd Domby Lajos biz. tag szólalt fel s indítványozta, hogy az elhangzott szép beszédek jegyzőkönyvileg örökittessenek meg s a tagoknak küldet- tessenek széjjel. A közgyűlés az indítványt elfogadván, az határozatként kimondatott, mely után a főispán a beiktató közgyűlést bezárta. Tisztelgő küldöttségek. A közgyűlés berekesztése után következett a tisztelgő küldöttségek fogadása. Először a két gyulai nőegylet tisztelgett özv. Fnbrij Mártonné és Braun Mórné vezetése mellett. Utanna a szomszédos törvényhatóságok küldöttsége : Juhász Mihály polgármester vezetése mellett. Azután Békésvármegye tisztikara Ambrus Sándor alispán vezetésével. Ezt követőleg jött a róm. kath. egyház : dr. Lindenberger János plébánossal élén, a protestáns egyházak küldöttsége Domby Lajos esperes, a görög keleti egyház Bezsán József szentszéki ülnök és az izraelita hitközség dr. Berényi Ármin elnök vezetésével. A honvéd tisztikar tisztelgő küldöttségét Schnörch Gyula ezredes, ezredparancsnok, a gyulai államápitészetí hivatalt : Pérszina Alfréd főmérnök, a folyammérnökséget : Bodoki) Kálmán főmérnök, az ármentesitő társulatokat : Haan Béla, a tanfelügyelőséget és tanítói egyesületeket : Mikler Sándor tanfelügyelő, a kér. és iparkamarát, kötött és szövött iparáru gyárat, iparfelügyelősés-et ; Reichenberg Zsigmond iparfelügyelő, a vármegyei gazdasági egyesületet Beliczey Géza vezette. Gyulai város képviselőtestületének küldöttsége diszszónoká- nak K. Schriffert József országos képviselőt választotta, aki ennek a megtisztelő felszólításnak tőle telhető módon felelt meg. A m. kir. posta- és táv- irdahivatal és a m. kir. államvasutak tisztelgő küldöttségét : Czóbel Károly posta- és távirda-felügyelő vezette. A küldöttségek között volt a vármegyei függetlenségi és 48-as párt Fábry Károly országgyűlési képviselő vezetése mellett. Déli fél l órakor ért véget a küldöttségek tisztelgése, amikor is a Komlóba tervezett föispáni bankettig alig maradt ideje a főispánnak, hogy a nap nagyarányú fáradalmait csak némileg is kipihenhette volna. A bankett. A beiktató közgyűlés után déli 1 órakor 250 terítékes bankett volt a »Komló« szállodában, amelynek mindkét földszinti termét szorongásig megtöltötte a közönség. Az étlap szövege a következő volt: Méltóságos Dőry Pál urnák Békésvármegye föispáni székébe történt ünnepélyes beiktatása alkalmából Gyulán, a »Komló« vendéglőjében 1907. évi deczember hó 29-én rendezett diszebéd étlapja. Ragou leves velős gombóczczal. Bélszín körözve, zöld borsóval. Bárány, pulyka és borjú sült. Compot és uborka. Almás, Crémes és pozsonyi kifli. Giardinetto. Eél liter Magyarádi bor. Mocca. Ebéd alatt Rácz Tóni zenekara játszott. Az első pohárköszöntőt Dőry Pál főispán mondotta, á a koronás királyra ürítette poharát. Beszédének alapgondolata az volt, hogy hajdan a vérszerződés egyesítette a nemzetet és adott annak hatalmas kormányzókat a hét vezér személyében. Ez az oka, hogy a hatalom iránti tisztelet egy évezreden keresztül lojális jellemvonása volt ennek a nemzetnek. A hatalom mai koronás képviselője a király, kívánja, hogy adjon a Mindenható az ősz uralkodónak hosszú életet, munkabíró egészséget, hogy uralkodása alatt boldog legyen a nemzet! Ambrus Sándor alispán emelkedett ezután szólásra. Ünnepet ül — mint mondotta — az ősi vármegye, s ez az ünneplés annál őszintébb és örömében intenzivebb, mert az alkotmányos kormány a vármegye élére Dőry Pál főispán személyében olyan vezetőt állított, kinek érdemekben gazdag közigazgatási múltja biztos garanczia a jövendőre nézve. Az ünnepben részt kór a vármegyei tisztikar, mert első sorban ez érzi áldását a vezetés kiválóságának. A vármegyei tisztikar nevében üríti poharát az uj főispán hivatali működésére. Domby Lajos gyulai ref. esperes azt fejtegette, hogy nagy igazságot tartalmaz az a mondás, miszerint közkatonák nélkül csatát nyerni nem lehet. A vármegye közkatonái: a vármegye közönsége, mely osztatlan bizalommal néz az uj vezér, a főispán működése elé és kész őt követni a kivívandó czél : a magyar nemzeti állam kiépítése felé. Kívánja, hogy az uj főispán legyen mindenkor az alkotmány hűséges és lelkes apostola. Dőry Pál főispán válaszolt a két felköszöntőre. Mint mondotta, őt a hála ösztönzi a másodszori felszólalásra! A hála azért a szívélyes fogadtatásért, melylyel találkozott. Mert igaz ugyan, hogy jövetelekor azt remélte, miszerint bármily messze földről jön is, ebben a hazában egyik magyar a másikra rátalál, hiszen ha nem is egy harczmezőn, egy jelszóval, de mindnyájan közös czélokért harczolunk ; azonban azt, hogy a feltalálni hitt rokonlelkeken kívül ilyen vendégszeretetben lesz része, remélni sem merte s ezzel az igazi magyar vendégszeretettel szemben csekélynek érzi a maga személyét. Igaza volt előtte szólónak abban, hogy közkatonák nélkül csatát nyerni nem lehet. Eddig ő is közkatona volt s vezóri állásba most juttatta őt a király kegye, ő ezt az állást csak úgy tudja eredményesen betölteni, ha őt a vármegye közönsége támogatásával, bizalmával megajándékozza s működésének legszebb jutalma a vármegye közönségének megelégedése lesz, A sikeres föispáni működés a vármegye szellemétől függ. Át van hatva attól a magasztos szereptől, amit a vármegyék a nemzeti ellenállás alkalmával teljesítettek. Igazi értékét kinevezésének abban találja, hogy a hatalmi funkcziót a nép bizalma erősiti. Ezt a bizalmat ki akarja érdemelni s egyetértőén óhajt működni a vármegye alispánjával. Eme czélja eléréséhez kéri a vérmegye közönségének támogatását.
