Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-06-14 / 24. szám
2 BÉKÉS 1908. junius 14. csak a gazdagja, az eddig is jómódú föld- mives jutott csak még több földhöz. A remetei parczellázás, amely ötszázon felüli szegény íöldnólküli zsellért juttatott földhöz, amint azt most már országszerte elismerik, az első s sajnos, egyedülálló egészséges földelosztás, amely úgy társadalmi, mint nemzet- gazdasági szempontból üdvösnek mondható s amely az agrárszoczialis bajokat ha nem is szüntette meg-, de semmiesetre sem fokozza, hanem határozottan enyhíti. A csabai paraszt kongressus, annak lefolyása s tanúságai után megállapítható, hogy ami a föld és a »nép«, az igazi »nép« érdekében tenni való s megvalósítandó, azt nem a kongressus sok földdel biró oligarcha szereplői fogják, hanem a remetei parczellázás példáján kiindulólag ő nélkülük, sőt ellenükre kell megvalósítani. A közigazgatási bizottság ülése. — Junius 11. — Az idei hatodik közigazgatási bizottsági ülésre — a nyári melegséghez stílszerűen — nem valami fontos ügyek kerültek tárgyalásra és elintézésre, a minek természetes folyamányaként valami nagyobb jelentőségű vitákról sem számolhatunk be. Az ülésnek mindössze a megalakuláskor volt valamelyes változatos képe, a melytől fogva a tanácskozás mindvégig a rendes hétköznapi hangulatban tartott a déli órákig, amikor is szokatlan jókor teljes befejezést nyert. Délután a bizottság fegyelmi választmánya ülésezett, mely a kétegyházi adóügyi jegyző ismeretes ügyében hozott alispáni határozatot vette felül- birálat alá. Az ülésről szóló részletes tudósításunk egyébiránt a következő : Döry Pál főispán a megjelent bizottsági tagok üdvözlése mellett nyitotta meg az ülést. Jelen voltak : Ambrus Sándor alispán, dr. Darnel Sándor főjegyző, dr. Zöldy Géza t. főügyész, dr. Zöldy János t. főorvos, Sárossy Gyula árvaszéki elnök, Perszina Alfréd kir. főmérnök, Gryneusz György kir. pénzügyigazgató helyettes, Mikler Sándor tanfelügyelő, dr. Haviár Dániel, dr. Török Gábor, Pfeiffér István, Haraszti Sándor, dr. Ladies László, Morvái Mihály bizottsági tagok. Első sorban dr. Daimel Sándor főjegyző ismertette az alispán havi jelentését mely egész terjedelmében a következő: A folyó év május havában vármegyénkben előfordult közérdekű eseményekről a következőket jelentem. A személybiztonság ellen 10 esetben intéztetett támadás és pedig egy emberölésen kívül 5 súlyos és 4 könnyű testi sértés eskövetésével. A vagyonbiztonság 26 esetben támadtatott meg, egy esetben hűtlen kezeléssel, két esetben idegen ingó dolog rongálással, egy csalással és 22 esetben kisebb-nagyobb értékű tárgyak és pénz ellopásával. A tettesek kevés kivételével kinyomoztattak és ellenük a büntető eljárás megindittatott, a még ismeretlen tettesek ellen pedig a nyomozás folyamatban van. Tűz 29 esetben volt. Elégett 9 ház, kü önféle gazdasági épületek a bennük levő gazdasági eszközökkel, egy kisvasúti kocsi, egy jégverem és több szalmakazal. Az értékesebb anyagok nagyrésze biztosítva volt. 10 baleset fordult elő, amelyek közül 6 halállal végződött, öngyilkosság 20 esetben volt, öngyilkos- sági kísérlet egy volt. böldmivelés és mezőgazdasági munkaügy. Az egész hóuapban tartott rendkívüli hőség és esőhiány következtében úgy az őszi, mint a tavaszi vetések, amelyek az április havi csapadékok folytán kedvező fejlődésnek indultak, további fejlődésükben visszamaradtak ; a kalászolás egyenlőtlen és a szikes földekben a búza már annyira lesült, hogy az tovább már nem igen fejlődhet. Habár úgy a takarmányrépa, mint a tengeri vetések ezidőszerint még eléggé jól állanak, de ha néhány jó eső nem segít rajtuk, ebben is szomorúak a kilátások. Hasonlóan vagyunk a legelőkkel is; a kaszálás első hozama még jó közepesnek volt mondható, de ha az időjárás kedvezőre nem fordul, a gulyabeli haszonállatokat kész takarmánynyal kell majd tartani. Mindezek olyan jelenségek, amelyek miatt a gazdák, különösen a kisgazdák méltán a legnagyobb aggodalommal néznek az idei gazdasági óv elé. Az aratási szerződéseket a birtokos és gazdaközönség túlnyomó részben már megkötötte, de valamennyien redukált számú munkásokat fogadtak a gyönge teimés kilátásra és az e miatti kevesebb munkára való tekintettel. A munkások a múlt hónapban takarmány kaszálással, luczernavágással és gyüjéssel, ezukorrépa műveléssel, tengeri kapálással, szőlőkötözéssel és permetezéssel foglalkoztak. A dohány plántálás befejezést nyert. A munkások helyzete kielégítő, az átlagos napszámbér két koronán felül lévén, sőt a kubikos munkáknál 3—4 korona között váltakozván, munkahiány nincs. A munkások és munkaadók közt súrlódások nem észlelhetők. A fölmivelésügyi kormány Ganyecz Mihály és Dudás Lukács gazdasági cselédeket 100—100 aranykorona jutalomban részesítette és őket 1—1 elismerő oklevéllel tüntette ki, amelyeket a szarvasi járás fő- szolgabirája a Békésmegyei Gazdasági Egyesület egy-egy kiküldötte jelenlétében május 31-én és junius 1-én nagyszámú közönség és a munkásnép élénk részvétele mellett szép ünnepély keretében nyújtott át nekik. A múlt hónap 3-án Dobozon a parasztpárt megalakítása czéljaból, 10-én pedig Tótkomlóson az újjászervezett szocziálista párt tartott népgyülést, mig 17-én Orosházán megalakult a munkások rokkant- és nyugdijegyletének fiókja. Ipar kereskedelem és ipari munkásmozgalmak. Az ipar és kereskedelem terén említésre méltó esemény nem történt, sztrájkra való hajlandóság sehol sem észleltetett. A »Nemzeti Állam« szerkesztősége a vármegye több községében nyilvános előadást tartott a szoczi- álizmus tulhajtásairól és az ellenük való védekezésről. Bár az előadókat közbeszólásokkal zavarták, nagyobb rendzavarás sehol sem történt. Vegyesek. A vármegyei és községi közigazgatás menete ellen általánosságban panaszra nem volt ok. A múlt hó 25-én tartott részleges tisztújító közgyűlésen árvaszéki elnökké Sárossy Gyula árvaszéki elnökhelyettes, elnökhelyettessé Szabó Emil árvaszéki ülnök, ülnökké Schmidt Iván árvaszéki jegyző és Kiss László dr. tb. aljegyző, árvaszéki jegyzővé pedig Szirbik Bálint dr. gyulai lakos választattak meg. A vármegye főispánja Márky Barna díjtalan közigazgatási gyakornokot dijas közigazgatási gyakornokká nevezte ki és az árvaszékhez osztotta be, Kiss László békéscsabai lakos jogszigorlót pedig díjtalan közig, gyakornokká nevezte ki és szolgálat- tételre a békéscsabai járás főszolgabirája mellé osztotta be. Békéssámsonban községi bírói, pénztárnoki és közgyámi, Nagyszénáson a pótadószedő esküdti állásokra, amelyekre az általános tiaztujitás során megejtett választás megsemmisittetett, az első választáson többséget nyert egyének újból megválasztattak. Békéscsabán az ujonan rendszeresített segédjegyzői állásra Tóth László, Újkígyóson pedig az állásáról lemondott Bánfi Illés helyébe községi esküdtté Harangozó Antal választatott meg, mig Mezöberény községben a Mucsi Mihály elhalálozásával megüresedett jegyzői állásra Forgács Lajos okleveles jegyző, Köröstarcsa községben a Groszmann Nándor dr. halottkémi orvos lemondásával megüresedett orvosi állásra hirdetett pályázat eredménytelen maradt s igy az állás máig betöltetlen. Itt említem meg, hogy a múlt hó 26-án a bérmálás szentségének kiszolgáltatása végett Puszta. Európán. — Kinn voltam a szőlőben akkor is, mint rendesen. Már feküdtem, mikor egész váratlanul kitört a vihar. Villámlott, dörgött, csattogott szakadatlanul ; diónyi nagyságú jegek hullottak; a szél kicsavarta, kettétörte derékban a hatalmas fákat. Kigyujtottam. Abban a pillanatban a kunyhó ablakát kiszakította a vihar. A lámpa elaludt; de az egymást érő villámok fényénél láttam, hogy a kunyhó földje kétfelé nyilt s az arasztnyi nyíláson ömlik fel a viz, a kunyhó féloldala emelkedni, sülyedni kezdett, hullámzásba jött. Azt hittem, itt a végítélet . . . Menekülni akartam, de a kunyhó ajtaját nem tudtam kinyitni, mert a szél egészen neki feküdt; az ablakon is megpróbáltam a menekülést, de a sürü jégzuhatag visszavert. Iszonyú hosszúnak, végnélkülinek tetszett az az idő, melyet egy helyben, a térdig érő vízben állva, a kunyhóban töltöttem... Végre szűnni kezdett — s elmúlt az Ítélet. Kimentem. Csak ekkor tudtam meg, hogy kunyhómat a félig kidőlt nagy eperfa egyik hatalmas gyökere választotta ketté s hozta a szél által közvetve, hullámszerű mozgásba. .. Ezután az éjszaka után éreztem először nyugtalanságot, idegességet. Később látásaim lettek s kezdtem figyelni oly dolgokra is, melyek azelőtt föl sem tűntek. Egy éjszaka rémes kiáltást hallottam . . . Másnap mondták, hogy 15—16 düllőnyire a csőszünket agyonvertek. Annyiról még a puskalövés sem jut az én kunyhómig ... s én mégis hallottam a csősz kiáltását . . . Aztán ritka este múlt el anélkül, hogy ne hallottam volna egy- egy tompa hangot . . . Még nappal sem mertem kimenni egy-egy kezebeli nélkül; vagy vasvilla, vagy karó ... de valami ütőszerszámnak kellett a kezembe lenni . . . Egy este többen ösz- szejöttünk a Tarhonya Molnár Andrásék kunyhójában. Beszélgettünk egyről-másról : politikáról, filoxeráról, peranosporáról. Úgy elszaladt az idő, hogy észre sem vettem. Mikor czihelődni kezdtünk, csak akkor láttam, hogy a Csányi düllő felé magam megyek ... Olyan szürkésbe játszó sötétség volt. Ki lehetett venni a tárgyak körvonalait, de - nem határozottan. Nem mondom, kissé izgatott voltam, mert épp a Ráday korszakot emlegettük. A vasvillát a honom alá szorítottam s sebes léptekkel hazafelé indultam. Amint a Fajsziék szőllője mellé érek, látom ám, hogy a barázda végénél, az akáczbokrok mögött mozog egy árnyék. Közelebb érve, az árnyék egy guggoló subás ember körvonalaivá nőtt. Mit kereshet itt ez az ember ? — tépelőd- tem magamban. Hogy nem jóban jár, az bizonyos. Vagy éppen utánnam les? A torkom is összeszorult, amint rászóltam : — Ki az ? Nem felelt. Az út alig két méter széles. Kitérni, ki nem térhettem. Ott kellett elmenne n közvetlenül mellette. A vasvillát fölemeltem a fejem fölé s ismételten rákiáltottam : Ekkor úgy tetszett, hogy kissé felemelkedve guggoló helyzetéből, sebesen felém csúszik . . . Valami kimagyarázhatatlan indulat vett erőt rajtam. Az izgatottság, vagy tán az életösztön nem engedte, hogy mérlegeljek, fontolgassak . . . Előre ugrottam s teljes erőmből oda vágtam egymásután többször a bokorra, a bokor mögé . .. Körülnéztem, nem láttam senkit. Figyeltem, semmi nesz. A subás ember hova lett, nem tudom. A nagy felindulástól minden tagom remegett. Megtörültem verejtékező homlokomat s megindultam. De alig tettem nehány lépést . . . megálltam. Valaki jött utánam. Tisztán hallottam a léptei neszét. Görcsösen megszorítottam a vasvilla nyelét s hosszasan kutatva, néztem vissza. Nem láttam, nem hallottam semmit. Azonban alig léptem hármat-négyet, a lépések zaja megint megütötte a fülemet.
