Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-19 / 3. szám
V ] •: Tv TT s ltíOS. január 19. alispántól. A banketten többen, mint 150-en vettek részt, köztük a vármegye és város legillusztrisabb fórfiai, mint Apponyi Géza gróf főispán, Széchenyi Sándor gróf és Perczel Dezső vbtt. tanácsosok, Simontsits Elemér alispán és az egész megyei tisztikar, Hazslinszky Géza törvényszéki elnök és a bíróság tagtai, Kovács S. Endre, Sztankovánszky János, Vizsolyi Ákos, Bezerédy Andor, báró Schell József, Jeszenszky Andor, Bernrieder János, Sass László, Fekete Ágost tolnai prépost, Szabó és Wéber képviselők, mádi Kovács István, azonkívül a többi hivatalok fejei és tagjai, dr. Szentkirályi Mihály polgármester és a városi tanács tagjai, Klimes Antal megyei jegyzőegyesületi elnök és a községjegyzői kar számos tagja stb., továbbá ügyvédek, orvosok, kereskedők, iparosok és földmivesek igen szép számban. A lakoma 2 órakor kezdődött és az érkező Döry Pált, az összegyűlt vendégsereg viharos éljenzéssel fogadta. Az első pohárkőszöntőt Apponyi Géza gróf főispán mondotta, nagy elismeréssel szólva Dőry Pál közszolgálati működéséről és bár ö csak aránylag rövid ideig volt közeli szemlélője e működésnek, örömmel nyilvánítja ki, hogy a másfólévi együttműködésükre való visszaemlékezés midenkor a legtisztább örömmel tölti el az ő szivét és legkedvesebb emléke fog maradni. Abból a meleg fogadtatásból, amelyben Dőryt Békésben részesítették, örömmel konstatálja, hogy Dőryt vármegyénk határain túl is ismerik és megvan róla győződve, hogy hamarosan meg is szeretik. Poharát Dőry Pál jólétére üríti, aki uj fényes közjogi méltóságában is díszére fog szolgálni Tolnavármegyének. Simontsits Elemér alispán, hivatkozással Dőry Pálnak a vármegye közgyűléséről vett búcsújára, kijelenti, hogy csak nehéz szívvel tudott belenyugodni abba, hogy a távozó alispánt a Tolnamegyében hagyományos szokás szerint mindig a megyebizottság valamely tagja búcsúztatja. Azok a búcsúszavak, melyeket Jeszenszky Andor a megye közönsége nevében mondott, szépek és igazak, de szivében érzi, hogy azoknak bizonyos irányban való pótlására a megyei tisztikar nevében neki is fel kell emelni szavát. A két törvényhatóság: Tolnavármegye, mely Dőry Pált elvesztette és Békésvármegye, melynek Dőry Pál élére állíttatott úgy tűnik fel előtte, mint két hajó, melyek a sik vizen találkozva, egymást tiszteletadásokkal üdvözlik. De ez a tiszteletadás ezúttal nem üres formaiság, hanem azt egész teljességében átérzi lelkében. A megye élén ő is meghajtja a tisztelet zászlaját Dőry Pál előtt, úgy amint azt Tolnavármegye is tette és úgy, amint azt ő szokta meghajtani, ha meghajtja. Meghajtja előtte zászlaját, mert Dőry Pál, aki itt született, itt élt közöttünk, közülünk nőtt ki magasra, — hús a mi húsúnkból, vér a mi vérünkből Távozása úgy tűnik föl előtte, mint mikor a jó fiú távozik a szülői házból. »Isten áldjon meg, — mondá az ünnepekhez fordulva meghatottan — adjon Isten sok áldást, kitartást és sikert jövőbeli munkásságodra.« Simontsits Elemérnek kiváló szónoki lendülettel előadott felkőszöntőjét az egész társaság frenetikus tetszéssel fogadta. Széchenyi Sándor gr. Kovács S. Endréhez intézve szavát, poetikus szárnyalásu szép beszédben vázolta azt a 42 évre terjedő rokoni és baráti köteléket, mely őt az ünnepekhez fűzi. Megemlékezett Dőry Pál fiatal éveiről, melyeket nála gyönki házában töltött. A diák évek viharosak voltak ugyan, de csakhamar helyet adtak a higgadtságnak és már akkor mutatták a jövendő fejlődés csiráit, mint a gyümölcsfák rügyei és hajtásai mutatják a későbbi gyümölcsöt. Hozzáfűzött reményeiben nem is csalódott, mert a vigkedélyü, tüzes lelkű Molináry^-bakaból csakhamar Tolnavármegye tisztviselője, később pedig alispánja lett. Azt el kell ismernie, hogy a rokoni kötelék közöttük sokkal régibb, mint a baráti, vala mint azt is hogy politikai felfogásuk nem mindenben egyezett és nem járhatott mindig egy nyomon, mert megvallja, hogy az ő politikai vénájának szárnyalása mindig lustább volt, mig Döry Pálé forron gott, csapongott, de azért a bölcs mérsékletet folyton szem előtt tartotta. A rokoni kötelékben, majd Tolnavármegye szolgálatában eltöltött 42 év soha el nem hervadó kedves emlékek egész özönével szolgál, melyek közösek és melyek a válás pillanatában meghatják lelkét. A szeretett sógorra, a jó barátra, a kedves tiszttársra Dőry Pálra üríti poharát, akinek lelke mindig Tolnavármegyéé fog maradni. (Hosszan tartó éljenzés és taps.) Hazslinszky Géza soha nem felejti el azt a szeretetreméltó, kedves fogadtatást, melyben Szek- szárdra jövet őt, az idegent, Dőry Pál alispán részesítette. Ezen a szeretetreméltó egyéni tulajdonságoknak köszönhető, hogy Dőry Pál lehet mondani egy csapásra megnyerte Békésvármegye közönsége bizalmát és ragaszkodását. Tapasztalta ezt akkor, midőn Dőry Pál főispáni installáczióján részt vett mint kisérő, amidőn a békésmegyeiek azt izenték általuk a tolnamegyeieknek, hogy ők Dőry Pál főispánt megszerették, támogatják és a jövőben is támogatni fogják. Élteti Dőry Pált és családját és kívánja, hogy lépteiket tartós boldogság kisérje. Szentkirályi Mihály dr. polgármester Dőry Pál e jelmondatából indulva ki, hogy »én csak Tolnavármegye egén látom vezérlő csillagomat« Szekszárd város közönsége nevében bucsuistenhozzádot mond a távozó volt alispánnak és az ő egészségére üríti poharát. Dőry Pál hosszabb beszédben látható meghatottsággal válaszolt a felköszöntőkre, kitérve a pillangó kergető gyermek és ifjúkorra, melyben ő a megyei közéletben mint kortárs tanulta megismerni a kimagasló nagy férfiakat, melyeket Tolnavármegye adott a hazának. Apponyi Géza gróf főispán felköszöntőjében megnyilvánuló melegség, reá nagyon kedvesen és megtisztelőén hatott s azt soha el nem felejti. Mikor Apponyi Gézát főispánnak kinevezték, azzal állott be hozzá, hogy abban a föltevésben fogadta el a kinevezést, hogy számíthat Dőry támogatására, ezt a támogatást a főispánnak mindenkor készségesen megadta. Simontsits Elemér alispánnak felköszöntője nagyon meghatotta. A hajóról szóló hasonlatot tovább fűzi és azt mondja, hogy bármily hajóra kerüljön is ő, annak a kormányzását arra az iránytűre fogja bízni, melyet innen Tolnavármegyéből visz el magával. TJgy tapasztalta, hogy aki innen vitt magával iránytűt, az nagyban nem tévedhetett, azt a habok örvénybe nem sodorhatták. Veszedelmes dolognak tartaná, ha a közéletben csak a politikai párttekintetek volnának az irányadók. Tolnavármegye közönségénél hagyományos szellem, hogy a legerő sebb politikai viharban is tud disztingválni. Ez a hagyományos szellem abban áll, hogy az egyéni érték, az érzület belső tisztessége az igazság serpenyőjébe vettetik' és ezt nem a pártpolitika elfogult faktorai, hanem a higgadtan gondolkodó hazafiak ítélik meg. A legutóbb lezajlott tisztujitás is ennek a közszellemnek adott igazat. Széchenyi Sándor gróf őszinte rokoni szavaira vonatkozólag kijelenti, hogy Széchenyi neki nem atyja, barátja és támasza volt, hanem mintaképe is. Kívánja, hogy őnagyméltóságának gyönyörűsége teljék benne, hogy a megnyilatkozó uj politikai áramlatok között is az ő eszményein nemes czéljait megerősítve, eszményéhez híven pedig azt kívánja, hogy a nemzet és király együtt legyen boldog és szabad. A válásra áttérve meghatottan érzi, hogy bárhova megy is, elkísérik őt a tolnavármegyeiek szeretete. Tudja, hogy ő nagyot és maradandót nem alkothatott, de azt is tudja, hogy ő mindig a legjobbat, a legszebbet, a közérdeknek legmegfelelőbbet akarta elérni, a megye és közönsége számára biztosítani. És azt is tudja, hogy bárhova kerüljön és bármily állásba, az ő igazi otthona mégis Tolnavármegye. Kéri barátait: tartsák meg jó emlékezetűkben (Viharos éljenzés és taps.) Fent Ferencz dr. belvárosi plébános azon óhajtásának adott kifejezést, hogy Dőry Pál főispán Békésvármegyében is éppen úgy megnyerje az emberek szeretetét, mint azt álláskülömbség nélkül megnyerte egész Tolnavármegyében. Szabó Károly országgyűlési képviselő hálás szívvel emlékezik meg a legutóbbi képviselőválasztásról, melynek reá nézve kedvező eldőltében Dőry Pálnak oroszlánrésze volt, az alispán a megyéket Jhajóhoz hasonlította, ő inkább a bástyákhoz hasonlítja. Két őrálló van e bástyákon. Egyiket a király 'állítja oda, másikat a nép szeretete, bizalma. Kívánja, ihogy Dőry Pál, kit a király kegye Békésbe, főispán- inak küldött, nyerje meg ott a nép szeretetét is. »Hazafias tevékenységét kisérje áldás siker és elismerés !« Dőry Pál Tolnavármegye tisztikara éléről távozva, azzal a kérelemmel fordul a közönséghez, hogy azt a bizalmat, melvlyel őt megajándékozták, nyújtsák az ö utódának is át, hogy az istentől kapott szép tehetségeit kifejthesse, szárnyait kibonthassa. Nem hagyhatja említés nélkül, hogy közte és utóda között komoly politikai nézeteltérések voltak a múlt ban, de csak a követendő utakra nézve. Abban azonban soha sem kételkedett, hogy Simontsits a lezaj lőtt korszakban csak azért vállalkozott volna Tolnamegye élére, mert azt hitte, hogy az ö önfeláldozá sának, tudásának és energiájának sikerül Tolnavármegyét az idegen inváziótól és egy ^ erőszakos kor mány rombolásától megmenteni. És éppen ezért meggyőződése, hogy ha politikájuk, útjaik és eszközeik eltérők is voltak, a végczélnál találkoztak és konstatálja, hogy mindenkor csak tisztességes fegyverekkel küzdöttek. Midőn ezt nyíltan elismeri, kéri barátait, hogy legyenek bizalommal az ő érdemes és nagytehetségü utóda iránt, hogy e bizalommal megerősödve kiváló tulajdonságaival a vármegye és haza javát szolgálhassa. (Hosszas éljenzés.) Dőry Pál végül válásra gondolva, hálás szívvel emlékezik Tolnavármegyére, mely az ő bölcsőjét ringatta és őt szeretjeiével, bizalmával megajándékozta. Úgy tűnik föl előtte Tolnavármegye, mint a százados tölgy, mely egyre magasabbra nő, koronája egyre gazdagabb és erősebb lesz. Miként az évről-évre fejlődő tölgyfa, úgy legyen Tolnavármegye is. Adja Isten, hogy Tolnavármegye nagy fiákban gazdagodjék, népe jólétben, kultúrában erősödjék, hogy a vármegye hű maradjon eddigi nemes hagyományaihoz, hogy miként a múltban, a jövőben is hősöket, állam férfiakét adjon a hazának és tekintély legyen a többi vái megyék között. Élteti Tolnavármegye közönségét. őrffy Lajos arra kéri a megyebizottsági tagok nevében Dőry Pált: tolmácsolja Békésvármegye előtt Tolnavármegye köszönetét, azért a lelkes és szivetnyerő fogadtatásért, melylyel Dőry Pált keblére fogadta. T a n S g y. Állami elemi iskola gondnokság. Az uj 1907. XXVII ik törvényezikk alapján megalakult gondnokság folyó hó 12-én tartotta első ülését. A meg- Ie 1 ent tagok először is az esküt tették le, azután megválasztották gondnokul Künzl Ernőt. Az anyagi számadások, naplók és pénztár ellenőrzésére kiküldte kebeléből a gondnokság dr. Bucskó Korjolánt és Novák Árpádot. Az iskolák bútorzatainak leltár melletti átadását újból kéri a városi tanácstól. Az igazgató jelentés kapcsán örömmel veszi tudomásul a gondnokság, hogy a növendékek száma a múlt évihez képest 100-al szaporodott. Végül egy „Napközi otthon„ szervezésének eszméjét vetette fel az igazgató, mely otthon a szegény és távollakó gyermekeket minden délben, egy-egy tanitó felügyelete mellett meleg étellel látná el A gondnokság magáévá tette az indítványt s az első lépések megtételére az igazgatót kérte fel. Ha ez utóbbi tervbe vett eszme elé a mai világbani szokásos közöny akadályokat nem gördít, akkor egy oly szükséges intézmény jön létre az állami iskolánál, melynek áldásos kihatása szinte beláthatatlan, úgy nevelés- oktatás és egészségügy, mint socialis szempontból! Ha a város humanisan gondolkozó emberbarátai és egyesületei felkarolják s kivitelre segítik ezt a szép eszmét, úgy hisszük, hogy még ez iskolai év folyamán megnyílik a szegény gyermekeknek ételt és életet osztó „Napközi otthon“. Hírek. Sorozások a vármegyében. Hirt adtunk annak idején arról, bogy a honvédelmi miniszter a törvényhozás által felajánlott ujonezok állitása czél* jából, a sorozási előmunkálatok foganatosítását már elrendelte. — Ezen intézkedések ennélfogva most vannak folyamatban, sőt ez időszerint egybeállit- tatott az a működési terv is, amely szerint a sorozó bizottság az ujonezozást teljesíteni fogja. Ezeiv- utazási terv szerint a sorozás Békéscsabán fog megkezdetni és pedig tart márczius 12., 13., 14., 16. és 17-ik napjain. A sorozásra felhívott hadkötelesek száma : 942. — Gyulavárosban márczius 19. és 20-án lesz a sorozás. Előállittatik : 415 hadköteles. A gyulai járásban márczius 21. és 23-áu lesz. Állításköteles : 284. A békési járásban : márczius 19,, 20., 21., 22.,'28., 24. és 26-án lesz az ujonezozás. Hadkötelesek száma: 905. A gyomai járásban : márczius 28., 30. és 31-én soroztatik. Állitáskö- teles: 478. — Ssarvason április 2., 3., 4., 6. és 7-én, állittatik : 907 álütásköteles. Orosházán április 24.. 25. és 27 ón 1100 állitáskötelessel, végül Szeghalmon április 27., 28 és 30-án lesz a sorozás. Polgári elnök lesz Békéscsabán, Gyula városban a gyulai járásban : Ambrus Sándor alispán, orvos dr. Zöldy János várm. főorvos. A békési és gyomai járásokban polgári elnök ; dr. Daimel Sándor vármegyei főjegyző, orvos Békésen dr. Frey Géza, Gyomán dr. Eisler Vilmos. Polgári elnök: Szarvason ; Zlinszky István, Orosházán : dr. László Elek, Szeghalmon : Kiss László, vármegyei tb. főjegyző. Polgári orvosok : Szarvason : dr. Déry Henrik. Orosházán : dr. Steiner Zsigmond, Szeghalmon : dr. Nuszbaum Károly. m Alapszabály-jóváhagyás. A békési függetlenségi és 48-as olvasókör alapszabályait a belügyminiszter jóváhagyta.
