Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-03 / 18. szám
2 BÉKÉS 1908. május 3. 24712/111-908. Kereskedelemügyi m. kir, ministerial Békésvármegye közigazgatási bizottságának. Békés község képviselőtestülete múlt évi október hó 28-án azzal a kérelemmel fordult hozzám, hogy a hudapest—aradi államvasuti fővonal mező- berény—békéscsabai szakasza jelenlegi helyéről akként helyeztessék át,' hogy az Békés községet érintse. A kérelmet beható tanulmány tárgyává tevén, annak eredményeképen tudomásul és az érdekeltséggel leendő közlés végett a kővetkezőkben értesítem a bizottságot: Ha Budapestnek Aradról való vasúti összeköttetése ma képezné megfontolás tárgyát, úgy ezen összeköttetés irányának megállapításánál, jóllehet ez által a szóbanforgó nemzetközi főirány mintegy 4 4 kilométerrel meghosszabbodnék, Békés község határa semmiesetre sem kerültetnék el. Ma azonban a község kérelme sajnálatomra nem teljesíthető, mert egy elsőrangú felépitménynyel ellátott, kettős vágányzat czéljaira alkalmas alépitménynyel biró fővonalat kellene mintegy 23 kilométer hosszban áthelyezni, ami sok millió korona költséget igényelne. Ezzel az ösz- szeggel azonban az. állam, tekintve más nagymérvű és végtelenül sürgős beruházások szükségét, nem rendelkezik. Különben is a kért vonaláthelyezésnek ma már, amikor a békésföldvár—békési szárnyvonal és az alföldi első gazdasági vasút Békéscsaba közraktár békési vonala a vasúti szállítás lehetőségét minden irányban biztosítják és a fennálló csatlakozások utján Békés község és vidéke az országos vasúti hálózatba tényleg közvetlenül bekapcsolva van, nem bir a községre olyan nagy jelentőséggel, mint ahogyan az a község előterjesztésében ki van fejtve, mert a fővonal áthelyezése esetén sem a személyforgalomban, sem az áruforgalomban olyan jelentős emelkedés, mely a község fejlődését nagyobb mérvben fellendítené, nem várható. Ezzel szemben közérdek szempontjából nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az áthelyezéssel járó vonalhosszabbodás, úgy a személy, mint az áruforgalomban, a vonalszakasz beosztások, illetve a díjszámítás alapjául szolgáló kilómétertávolságok változása folytán szükségképen mindazokban a vi szonylatokban, melyeket a vonal áthelyezése érint, úgy a menet, mint a fuvardijak teljesen indokolatlan nrvoolüoüf VAn n á mQ(T9 nfíl.n > A békésföldvár—békési mellékvonalról, illetőleg arról, hogy a kért átfektetés után ez a vonal megszüntetendő, vagy továbbra is fenntartandó lesz-e, bár ez a vonal részben Békés község tulajdonát képezi, a kérelemben említés téve nincs. A fővonal áthelyezése esetén azonban ennek a vonalnak üzemben tartása kérdéssé válnék, mivel a békésföldvár— békési- vonalon az átmeneti forgalom teljesen megszűnnék, a helyi forgalomban elérhető bevételek pedig oly csekély összegre tehetők, hogy azok még az üzletvitelhez és a fenntartáshoz szükséges költségeket sem fedeznék. E vonalnak üzemen kívül helyezése mellett Békés községnek is jelentékeny kárt okozna, amennyiben a község az ezen vonal használatáért dijszabás- szerüleg megállapított és Békés község javára szedett pótilleték révén eddig elért s közel 20000 koronára becsülhető évi bevételtől teljesen elesnék. A kérelem támogatására, mint a község gazdasági felvirágoztatásának egyik előfeltétele, felhoza- tik egyebek közt a közvetlen csatlakozások szükségessége. Ám ezek a közvetlen csatlakozások megvannak ma is a létező békésföldvár—békési szárnyvonalon át és ezek hatásaként & község áruforgalma, más szomszédos községekhez hasonlóan, észrevehetően fejlődik is. A személyforgalom azonban,, az alföldi első gazdasági vasút békéscsaba—közraktár— vésztői vonalának megnyitása óta, mintegy felére szállott le, a szóban levő szárnyvonalon. Ennek oka pedig abban rejlik, hogy a békési, mint a Sárrétről jövő vagy oda menő utazó közönség is olcsóbban és kevesebb utazással éri el a fővonalat, Békéscsabán és azon át a megye székhelyét Gyulát. A személy- forgalomban tehát a vonaleltolás szükségessége alig lép előtérbe, minthogy az alföldi első gazdasági vasút e részben a forgalmi szükségletet teljesen kielégíti és tramvayszerü üzemével tökéletesebben szol gálja ki, mint ezt az államvasuti fővonal tehetné. Mindezekre való tekintettel a kért vonal fektetésétől sajnálatomra el kellett tekintenem. Budapest, 1908. évi április hó 24-én. Kossuth s. k. Református egyházmegyei közgyűlés. A békésbánáti református egyházmegye április 30-án és május 1-ső napján tartotta közgyűlését Hódmezővásárhelyen. Dombi Lajos esperes és Fekete Márton egyház- megyei gondnok elnöklete alatt, jelenvoltak : Garzó Gyula, Pap Imre, Darabos Sándor, Futó Zoltán, Nagy Károly, Szabolcska Mihály, Fekete Gyula, dr. Szegedi Kálmán, dr. Baksa Lajos, dr. Csató Zsig- mond, dr. Bartóky József, Pogány Károly egyház- megyei tanáesbirák ; Bay József, Tóth József, dr. Zsíros Lajos, dr. Széli Gyula jegyzők ; dr. Bán Zsig- mond egyházmegyei ügyész ; Kovács Lajos egyház- megyei számvevő ; Böszörményi Béla egyházmegyei pénztárnok; Zolnay Béla egyházmegyei mérnök; Tereh Gyula egyházmegyei levéltárnok ; a békési s hódmezővásárhelyi főgymn. igazgató tanárai; a tanító képviselők ; az egyházak küldöttei s nagyszámú hallgatóság. A lelkészek közül: Kecskeméti Ferencz, Vincze Ödön, Koppányi Gyula, Halász Endre, Szabó Mihály, Harsányi Pál, Szeremlei Sámuel, Győrffy József, Losonczy Endre, Szabó Béla, Kádár Dániel, Szabó János, Gulya György, Papp Lajos, Vadas Gyula, Bernáth Imre, Paulinyi Károly, Szalai József, Soós Károly, Kiss László, Csapó Péter, Csák Emil, Bereczk Sándor, Csánki Benjamin, Gerőcz Lajos, Imre Árpád, Gacsel János, valamint a segédlelkészek közül többen. Bejelentetett dr. Zsíros Lajosnak főjegyzővé, és dr. Szeli Gyulának aljegyzővé megválasztatása. Kik is hivatalukban megerősittettek. A békéscsabai lelkészválasztás megerösittetett. Zöld Mihály végvári lelkész, dr. Bartók György erdélyi püspök halálesete bejelentetett. Az eskütételre jelentkezett tanítók és tanítónők feleskettettek. Az esküt tevők között voltak : Boráé István gyulai, Jánszky Elemér gyulai, Asztalos Kálmán dobozi tanítók 3 mások. Nagyon sok közérdekű ügy nyert elintézést. Kimagasló mozzanat gyanánt megemlítés nélkül nem hagyható, hogy Darányi ígnácz miniszter, az egyházmegye gyűléséből táviratilag üdvözöltetett s egyszersmind jegyzőkönyvileg üdvözöltetése is határozatba ment ama kiváló buzgóságáért és áldozatkészségéért, melyet a telepes községek segélyezése által kifejtett s folytonosan tanúsít s ezzel elévül- hetlen érdemeket szerez magának. A gyűlés tartama alatt nyert értesülés folytán Szeremlei Sámuel és Szabolcska Mihály »Magyar Tudós Akadémiai« tagokká választatása következtében, a két kitüntetett érdemes lelkészt az egyházmegye nevében, a gyűlés színe előtt, melegen üdja egyrészt hivatásuk, másrészt a kenyérkereset kényszerítő ösztönzése folytán napszámosadnak a művészet úgynevezett berkeiben. Az előbbiek a Rivieristák, az utóbbiak pedig a kiskaliberű fürdők hívei. Mi kell a betegnek ? Jó levegő, erősítő fürdők, bőséges, amellett mégis diaetikus táplálkozás és mindenek fölött jpihenés, nyugalom ! Az előbbieket többé-kevésbé, méregdrága áron bár, de megadják a nagy fürdők ! A pihenést és nyugalmat azonban kizárólag csak a kis fürdők képesek biztosítani s hogy ezek mellett az előnyök mellett, ott is van pompás ózondús tiszta levegő, fenyves, pormentes kiima, pontos kiszolgálás és bőséges, mennyiségben úgy, mint minőségben egyaránt, kiváló élelmezés, valamint páratlan gyógyhatású hideg és meleg fürdő, azt az alábbi sorok lesznek hivatottak igazolni. Mindenekelőtt konstatálnunk kell, hogy a mi fürdőző beteg asszonyaink és lányaink 99°/0-a olyan egészséges, — hála az Istennek, — mint a makk! Nincs semmi bajuk, csak unatkoznak otthon nyáron! (A férjekről készakarva nem tettünk említést; nekik oda kell menni, ahová az asszony, vagy a família akarja, különben otthon maradnak, mint az engedetlen gyerek!) Ennek az egészségnek, amely a fürdőzni akaró asszonyok és lányok közt dühöng, természetszerű folyománya, hogy a Riviera s más hasonló nagyságú és európai kényelemmel berendezett üdülőhelyre kívánkoznak. Ezek, hogy a kúra annál hatásosabb legyen, készpénzfizetés mellett, vagy kontóra, (kinek hogy telik!) megrendelnek egy tuczat kosztümöt, mindenikhez vagy három kalapot, felkutatják a napernyők, keztyük birodalmában a divatujdonságok legszeczesSziósabb vívmányait és egy-egy bőröndszállitó különvonat, és a kalapskatulyák alatt görnyedezö férj, vagy udvarló kíséretében nekiindulnak egészséget (értsd : szórakozást!) keresni a világnak! Még jó, ha megelégesznek a hazai nagy fürdőkkel s külföldre nem mennek ! Otthon aztán ordíthatnak a gyerekek, ahogy a torkukon kifér, az őket nem turbálja ! (Az istenadták úgyis attól lették otthon historikusok, idegesek; illő, hogy kissé kifújják magukat s megszabaduljanak tőlük !) Az ilyen asszonyoknak és lányoknak aztán a fürdő rendesen igen jót tesz. Naponta toalettet csinálnak, vagy tízszer, (úgy vannak vele, mint az orvossággal : óránként egy kávéskanállal!) — Teniszeznek, kugliznak, a merészebbje még a biliárdra is rávetemedik, körülveszik magukat udvarlók- kal, rajongó tisztelőkkel, egy pár mulatságon letánczolják magukról az esetleges (sokszor eszményi) súlyfölösleget, elfelednek betegek lenni s a szezon bezárultával utánvéttel hazaszállit- tatván magukat, rózsáspiros arczczal, kaczagva, egészségtől duzzadó ábrázattal omlanak a szerető és otthonragadt férj karjaiba, ki nem győzvén őket kiváltani, hasonlólag nem győz csodálkozni a kúra szemmel látható ió hatásán, miközben az asszony és lány nem késik (a viszontlátás örömeit czélszerüen kihasználva) kifejezést adni annak, hogy jövőre is okvetlen erre a fürdőre mennek, feltéve, ha szükség lesz rá! — (Hogy ez a feltétel bekövetkezik, arra mérget vehetsz !) Ez a rr.üked velésből fürdőzö asszony és leány karikatúrája ! Torzkép kissé, de igaz ! A kisebb tábor ezzel ellentétben, egészen másként gondolkozik. Ezek már nem pucczolni, díszelegni, korzózni mennek fürdőre, hanem üdülni. Nem is az első nagy tábornak, hanem ez utóbbiaknak irom az ezután következő sorokat! ( \mazokon úgy sem fog!) Az utóbbiak figyelmét hívom fel arra, hogy a mi szép hazánkban, kincses Erdélyországban van egy kedves, csöndes kis völgy, amelyet egy kristálytiszta csobogó patak oszt kétfelé. Ez a völgy „Erdély egyik legszebb gyöngye*, amint Jászai Mari, a nagy tragika nevezte két év előtti ottléte alkalmával. Ez a völgy a köröndi fürdő völgye. Tudós, komoly emberek hasábos czikkeket Írtak már erről a csodatévő helyről, de kellő reklamirozás hiányában mégis eléggé ismeretlen a mi vidékünk közönsége előtt. Azoknak tehát, akiket érdekel, ide iktatom Dr. Bankó Vilmosnak, a kiváló orvosszaktekintélynek Koronáról Írott sorait szóról-szóra, helyenként zárójelek között, magam is megteszem szerény megjegyzéseimet! Kimerítő ez az ismertetés, alig van hozzáadni valóm, elolvashatják a rivierista hölgyek is azért, hogy nem külföldi, hanem csak egy magyar orvos irta. „Az erdélyi részeket azzal a tömérdek kincsesei, melyet a jótékony természet áldott földjében felhalmozott, úgy képzelem, mint a mesebeli dúsgazdagot, ki tengernyi sok aranya és drágaköve mellett, csaknem éhen veszett . . . ... A sok, méltatlanul mellőzött erdélyi fürdő közül bemutatok egyet: a nagy jövőre hi-
