Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-03 / 18. szám
XL. évfolyam. Gyula, igo8. május 3. 18-ik szám. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési árak: Egész évre ................ 10 K — f Fé l évre....................... 5 K — f Évnegyedre................... 2 K 50 f Hi rdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Egyes szám ára 20 fillér. Békési fővonal. (yr.) A közlekedésügy haladása és javulása a gazdasági élet fejlődésével és gyarapodásával köztudomásúlag szoros vonatkozásban van, mert annak minden ágára lendítő befolyást gyakorol. Érthető volt tehát az a mozgalom, amelyet Békés község indított az iránt, hogy a budapest—aradi államvasuti fővonal mezőberónyi—békéscsabai szakasza jelenlegi helyéről akként helyeztessék át, hogy az Békés községet érintse. Kérvényeztek, deputáitak, mig végre most megérkezett a végső döntés, amely bizony-bizony nemcsak Békés község népének gazdasági életére, forgalmának élénkségére jár kiszámíthatatlan kárral és hátránynyal, hanem ezek mellett egy fontos vármegyei érdeket döntött az ahhoz fűződő szép reményekkel együtt halomra. Nem lesz tehát fővonal Békésen, — ezt mondotta ki legutóbb a kereskedelemügyi kormányzat, mert — a leirat szavaival élve — egy elsőrangú felépitménynyel ellátott, kettős vágányzat czéljaira alkalmas alépit- ménynyel biró fővonalat kellene mintegy 23 kilométer hosszban áthelyezni, arai sok millió korona költséget igényelne. Nem vitatjuk, sőt beismerjük, hogy a miniszteri döntésnek érdemben igaza van. Elfogadjuk, mert el kell fogadnunk, hogy az állam más nagymérvű és végtelenül sürgős beruházások szüksége előtt áll. Figyelembe vesszük, hogy a békésföldvári szárnyvonal és a békéscsaba—békési gazdasági vasút Békésnek közforgalmi igényeit ha nem is FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID egészen biztosítják, mégis a vasúti szállítás lehetőségét úgy ahogy fenntartják. Ámde mikor előtérbe nyomulnak azok a nagyfontosságu viczinális érdekek, melyeknek fejlesztése úgyszólván állami közérdeket is képeznek ; mikor látjuk, hogy egyik legnépesebb és igazán életerős magyar városunk egyszer s mindenkorra kizáratik a nemzetközi közvetlen forgalom lehetőségéből; amikor tudjuk, hogy a jelentős, de annál elszomorítóbb fordulat körülbelül 30.000 magyar ember termelését, azok javainak kicserélését és forgalmát érinti, mert azt megbénítja, akkor ismerjük fel és pedig teljes rezigna- czióval ama nagy közgazdasági hátrányt, amely ez által Békés községre hárul. Egyébkintbizonyára mindenki hallotta már, hisz ez a köztudatba ment át, hogy »a fővonal eltérítésének egyes egyedüli oka maga Békés, amelynek annak idején felajánltatott a vasút, de az a kérelem elől mereven és szűkkeblűén elzárkózott*. Itt álljunk meg egy pillanatra s tisztázzuk az eszméket! Tény, hogy az arad—budapesti vonal létesítésekor íölszóllittatott Békés község is a csatlakozásra. Az is tény, hogy a község demonstrált a fővonal átvezetése ellen. Azonban — s ezt hírlapírói tisztünkből kifolyólag szegezzük ide — az is elvitázha- tatlan tény, hogy a vasút ellen éppen úgy hadakozott és szószoros értelmében védekezett Békéscsaba is, mint Békés. S nem Békés védekezésének hatályossága és nem Békéscsaba hadakozásának erélytelen- sége volt az oka, hogy a fővonal Békéstől Megjelenik minden vasárnap. elvonatott és Békéscsabára, az akkori felfogásnak megfelelőleg, úgyszólván reá bün- tettetett. Ebben Csaba ártatlan, s éppen ilyen ártatlan Békés is. Azt tehát, hogy a fővonal nem Békésen át rakatott le, nem lehet egészen a békésiek számlájára írni, — mert ott más állami, közforgalmi és egyéb érdekek működtek közre, melyek, sajnos, már akkor véglegesen eldöntötték azt a kérdést, hogy Békés kap-e fővonalat valamikor, vagy sem ? A békésiek ezen balkimenetelü mozgal- mara tehát igazán nem lehet alkalmazni azt az általános mondást, hogy a közlekedés fejlődésének is megvan a maga természetes menete, melyet elősegíteni és megkönnyíteni lehet ugyan, de kierőszakolni nem, — mert amint annak idején a vasút építésekor Békéscsaba mintájára Békés is megkapta volna a fővonalat, úgy most is bizonyára részesülhetett volna annak áldásaiban, csak egy kicsit exponáltabb terrénuma volna, ahol a közlekedés emelése, mondjuk, „államérdek“ lenne. Anélkül, hogy a politika tilosába tévednénk, annyit mégis megmerünk koczkáztatni, hogy ha Békés városa nem a magyar alföldön, hanem mint 30 ezer csehet magában foglaló község Csehországban fekszik, a cseh soviniszta politika a fenti műszaki s költség kifogások ellenére is feltétlenül kivívta volna a cseh Békésnek a vasúti fővonalat. No, de a sovinizmusnak ekkora képességétől a magyar községek még messze állanak. Sajnos a miniszteri döntés — mely egész terjedelmében a következőleg szól —, ennél fontosabb érdeket is ismer : T Ä ROli. Baraezkvirág. Irta: Rácz Etus. Baraezkvirág nyílik a kertben. Fölötte dolgos méhek szállnak . . . Rabolják mézét egyhangú zenével Minden hófehér kis virágnak! „Baraezkvirág! Te szép virág, te édes Fehér, mint nyíló myrtus ága, Mit gyöngéden fűz ifjú vőlegény Bájos mennyasszony homlokára . . . “ . . . És vágyva néz fel a virágos ágra Egy halovány, beteg leány, Kinek a sorsa: virág hervadása . . . Ifjú élete hajnalán ! . . . Gyönyörködik a virágokban, És álmodozik boldogságról, Lehunyt szemekkel, virágos fák alatt Egy fehér — myrtuságról! . . Hol nyaraljunk ? A mi közönségünk rendesen nagyon szkeptikusan viselkedik a hazai kisebb kaliberű fürdőkkel szemben. — Nincs hozzájuk semmi bizodalma. Kételkedik gyógyhatásúkat, kellő ké- nyelemnyujtási képességüket illetőleg és inkább megy a reklámok után. Sehol sem tapasztalhatjuk ezt annyira, mint éppen az erdélyi s ezek között főleg a székelyföldi kisebb fürdőknél. Ezeknek a kis fürdőknek közönségét ugyanis — legkevesebb go°/0-ban — a benszülött erdélyi és leginkább székelyföldi v indégek képezik, mig tőlünk, a nagy Alföldről, alig szánja rá magát valaki arra, hogy a divattal szembe helyezkedve, ezeket a gyógyhatásúkban páratlan, mesésen olcsó csöndes üdülőhelyeket felkeresse. Mert hiába! A divat ebben is, — mint napjainkban mindenben, — nagy szerepet játszik ! — Nem azt nézzük a fürdők megválasztásánál, mi felel meg inkább egészségünk kívánalmainak és anyagi viszonyainknak, hanem az lebeg szemünk előtt, hogy olyan üdülőhelyeket nézzünk ki a katalógusokból (ha mindjárt jobb meggyőződésünk ellenére is), amelyeknek neve közismert, hangzatos, hogy aztán előtte is, utána is dicsekedhessünk ismerőseinknek a nagy epo- chális eseménnyel: „Mi az idén a Riviérára megyünk!“ vagy Tátrafüredén, üzirkveniczán, a Lidón (Velencze), Stószon vagy nem tudom én, hol és hol nem nyaralunk! Ezzel szemben, ha valaki azt mondaná: „En az idén Vihnyére (Stubnyára, Koronára, vagy nem tudom hova) megyek 1“ bizony úgy csendesen, nagy szánakozással megmosolyogják s vagy azt mondják az illetőre, hogy világtól elmaradt filiszter, vagy az anyagi körülményeket kutatják és okozzák, szóval az illető megszólatlan, megszapulatlan semmiképpen sem marad. Pedig vannak az apró fürdőknek is lelkes híveik, igaz, hogy nem olyan számban, mint a Rivieristákn ak. Két tábort képeznek ők, s pro és kontra érvelve, igyekeznek kölcsönösen meggyöngiteni egymás álláspontját. Körülbelül az a különbség köztük, — mint az irodalomban a műkedvelők és azok közt, kik Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofufozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „R0Qhe“ eredeti CMtmagolást. t-JLa Reabe? & C*~ Basel (Mjej Lapunk mai száma ÍO olcLa.1.