Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-28 / 30. szám

2 BÉKÉS 1907. julius 28. Akkor ugyan nem sejtette senki, hogy 7 év múlva ebből a meglehetős nagy épület- csoportból kő nem marad a kövön ; akkor mindenki azt hitte, hogy hosszú időkre nem­csak gyári helyiség lesz, hanem még lakás is marad a gyári tisztviselőknek és alkalma­zottaknak. Eleinte úgy is indult. Az 50 kézigép és a 70 munkás elfért a helyiségek harmad­részében. A többi vagy üresen maradt, vagy lakásokul szolgált. Azonban néhány évi tapo- gatódzás és tanulmányozás után tisztulni kéz dett a láthatár. A vezetőség megtalálta a gyárfejlesztés helyes nyomát s a vállalat nagy arányokban kezdett kibontakozni. A tiszt­viselők és alkalmazottak lassankint kiköltöz­tek. A túlnagy igazgatósági tanácsteremben gépük lettek felállítva. A régi törvényszék hírhedt békás tava, melyben a békák s min­denféle baczillusok oly biztonságban érezték magukat, mint akármely Balkánvárosban, lecsapoltatott s feltöltetett, hogy rajta fából felépüljön az első nyersárúraktár, mely 2 évi szolgálat után lebontatott, hogy helyet adjon az első modern munkateremnek, a már vil­lanyhajtásra berendezett standardteremnek. A közfalak egymásután kivétettek ; az ajtók és ablakok megnagyobbittattak; az egyik terem ben a padlózat lesülyesztetett, a másikban a menyezet felemeltetett, hogy az egyre szapo­rodó munkásoknak több világosság s jobb levegő jusson. Minden évben történt rombo­lás és átalakítás. 1905-ben 7000 frton meg­vétetett és leromboltatott a Kutschera-féle ház, melynek helyén 50.000 korona költség­gel fölépült a mostani emeletes főépület, tá­gas, száraz és világos munkatermekkel, minta­szerű festődével, tökéletesen felszerelt kazán- és gépházzal. Ugyanekkor épült a lebontott régi pertár helyén 5000 korona költséggel a díszes 32 méter magas kémény. Azonban mindez nem volt elég. A piacz igényei a gyulai gyárral szemben oly nagyok, évről-évre annyira fokozódnak, a muukake- resők oly tömegesen jelentkeznek, hogy egy­részt a hazai iparfejlesztés honmentő nagy akcziójával szemben, másrészt a nemzetsor­vasztó kivándorlás csökkentésére irányuló országos tevékenységgel szemben elkövetett megbocsáthatlan vétek volna renyhén meg­állapodni. A f. év április havában tartott rendkí­vüli közgyűlésen a temesvári telep felállítása mellett a gyulai főtelep továbbfejlesztése is elhatároztatott. De miután a gyárnak rendel­kezésre álló üres telke már nincsen s miután a régi épületben levő helyiségek a mai kor kívánalmainak úgy sem feleltek meg, nem maradt egyéb hátra, mint az összes régi föld­szintes épületek lerombolása s azok helyén, jóval szélesebb belvilággal, emeletes épületek felépítése. Figyelembe véve, hogy az egész új épü­let alatt raktári czélra szolgáló nagy pincze- helyiség lesz, a tulajdonképpeni munkatermek területe, az építkezés folytán, a réginek több mint kétszerese lesz, holott a munkások száma legfeljebb 100-zal fog emelkedni, mely körülményből könnyen deriválható, hogy mekkora áldozatokat hoz a részvénytársaság az egészségügyi követelményeknek. Bár az ipartörvény csak 7 köbméter területet ir elő minden egyes munkás számára, a gyulai gyár­ban decz. elsejétől kezdve, amikor ugyanis teljesen berendezve lesznek az uj helyiségek, több mint 12 köbméter, sőt belyenkint 15 köbm. terület jut egy-egy munkásra. De nemcsak a munkásokra nézve lesz előnyös ez az építkezés, mely, tekintettel a temesvári telep könnyű fejleszthetésére, hosszú időre elejét veszi a túlzsúfoltságnak és ké­nyelmesebbé teszi az egyes csoportoknak egy­mással való közlekedését, hanem a belváros is nyer vele, mert amellett, hogy architekto­nikus szempontból határozottan emelni fogja a Megyeház-utcza összbenyomását, tűzrendé­szed tekintetből is tökéletes megnyugvást kelthet az új gyárépület. Tekintve, hogy a temesvári gyártelep körülbelül 160.000 korona költséggel szintén még ez ősz folyamán felépül s legkésőbb január 1-én üzembe vehető, hisszük, hogy a gyulai kötőgyár, mint e czikkben most már legnagyobb az országban, az 1908. évben minden tekintetben eleget fog tehetni a ma­gyar kereskedővilág idevágó igényeinek s reméljük, hogy valahára eleget fog tenni a részvényesek jogosult várakozásainak is, kik eddig, 7 éven át, bizony csak áldozatokat hoztak. Ez már csak azért is kívánatos, ne­hogy ennek az összes gyermekbetegségeken most már végleg átesett iparvállalatnak cse­kély osztaléka visszariasszon más, hasonló vál­lalkozási szellemmel és munkakedvvel biró egyéneket új gyárak alapításától, melyekre hazánknak, de különösen városunknak és vidékünknek oly égető nagy szüksége van. 3165/1907. Hivatalos hirdetés. Gyula városában az 1907. évre előirt IV. oszt. kér. adó, ált. jöv. pótadó és hadmentességi díj ki­vetési lajstromok a kir. pénzügyigazgatóság által számvevőileg megvizsgáltatván az 1883. évi XLIV. t.-cz. 16. §-a értelmében julius hó 28-tól augusztus hó 5-ig a városi adóhivatal helyiségében közszemlére kitéve tartatnak. Azon adózók, akik eme lajstromban foglalt adó­nemmel már a múlt évben megvoltak róva, a lajstrom kitételének napját követő 15 nap alatt, akik pedig most első ízben lettek megróva adójuknak könyvecs­kéjükbe történt bejegyzését követő 15 nap alatt fel­szólamlásukat hozzám adják be. Gyulán, 1907. julius hó 25-én. 314 i—i Dr. Lovich, polgármester. Hírek. Névmagyarosítás. A belügyminiszter megen­gedte, hogy Weinberger Aladár öcsödi lakos maga és kiskorú Jenő, Mihály, Sándor gyermekei veze­téknevét „Vig“-re magyarosíthassa. A békési főszolgabíró szabadságon. Popovics Szilveszter a békési járás főszolgabirája, megron­gált egészségének helyreállítása czéljából hat heti szabadságot kért és kapott a vármegye alispánjától. A szabadság a mai napon veszi kezdetét. Békés és Csanádvármegye határvonalán a makó tótkomlós nagymajláthi részen elhelyezett határjelek és kőkarók felülvizsgálata czéljából a két vármegye alispánja között létrejött megállapo­dás szerint helyszíni bejárás volt az elmúlt héten Tótkomlós község részvételével, mely alkalommal a határvonal kitűzése és a kőkarók elhelyezése a kataszteri térképekkel és tényleges állapottal egye­zőnek találtatott s igy azok barátságos utón vég­legesen hitelesítettek. A helyszíni tárgyalást dr. Konkoly Tihamér vármegyei aljegyző vezette, a ki Békésvármegye képviseletében mig Pöppel Gyula kir. főmérnök az államépitészeti hivatal nevében jelent meg a helyszíni tárgyaláson. UtÓállitáS. Az augusztus hó 20-án tartatni szokott utóállitás, a folyó évben augusztus hó 5-én tar táti k meg Békéscsabán, mert augusztus 20-ára felsőbb rendelet folytán a végleges számbavételt meg kell csinálni. A szeretetházi bizottsági ülése. A gyulai sze- retetház (leány-internátus) létesítésének előkészítése czéljából Ambrus Sándor alispán elnöklete mellett a törvényhatósági bizottság 12 és a Fehér-Ke­reszt Egyesület 6 kiküldött tagjából alakult bizott­ság a folyó hó 22-én délután a vármegyeháza kis­termében értekezletet tartott. Az elnöklő alispán a mozgalom történetét vázolván és a rendelkezésre álló és kilátásba helyezett anyagi eszközöket is­mertetvén, felhívta a bizottság tagjait, a kik kö­zött a férfi-tagokon kivül gróf Almásy Dénesnó is megjelent — véleményeik előadására. A jelen volt tiz tag majd mindegyikének hozzászóllása után ab­ban állapodott meg a bizottság, hogy a szeretet- ház létesítését feltétlenül szükségesnek és a ren­delkezésre álló mintegy 180000 koronát erre egy­előre elegendőnek tartja; a létesítendő intézet fő czéljául megbízható ügyes cselédek ne\elését tűzi ki, de e mellett az arra hajlandósággal és képes­séggel biró növendékeknek egyéb kenyérkereső életpályákra (mint pld. varrónővé, stb.) való kikép­zését is lehetővé tenni kivanja. Ezután a bizottság felkérte az elnöklő alispánt, hogy a szeretetház épületének terveit és költségvetését készíttesse el és más hasonló intézetek szervezési szabályzatának leírásának és költségvetésének beszerzése után ké­szítsen egy későbbi ülésen részletes megvitatás alá kerülő alapszabály-tervezetet. II Rákóczi Ferencz kép A vármegye közgyű­lése megbízta a vármegye alispánját hogy. a vár­megyei közgyűlési terem számára II. Rákóczi Ferencz arczképét festesse meg, Az alispán a kép megfestésének elvállalására a történelmi arczkép festészet terén országos nevű Stetka Gyula festő­művészt az első festészeti mesteriskola tanárát kérte fel, a ki a törvényhatóság által megszabott feltételek mellett elvállalta a kép megfestését, s azt még ez évben legkésőbb a jövő év május ha­váig megfesti. Nimródok napja. A külső mezei élet minden­napos egyhangúságában, az alföldi síkságok csend­életében jelentős forduló köszönt be a héten csütör­tökön, melynek közeledtét az igazi vérbeli vadász­ember al.ig-alig várja. E napon megszűnik ugyanis az az általános tilalom, mely a vadak seregét'a vadászok söréteitől megóvja. Csütörtöktől kezdetét veszi országszerte a fogoly vadászat, melynek érde­kességét nagy mértékben emeli azon körülmény, hogy az idei fogoly állomány, — bárha a kora tavaszi és első nyári hideg esős időjárás e tekin­tetben vérmes reményekre nem is jogosít, — mégis jó közepes termés eredményekkel kecsegtet. — Augusztus hónap tizenötödik napján azután még jelentősebb ünnepnapja lesz nimródjainknak, mert e napon a fáczán és nyúl meníesittetnek az álta­lános tilalom alól, mikor is a teljesebb vadász örömök napja beköszönt. Halálozás A gyulai kir. törvényszék érde­mekben megőszült fogház felügyelője, a ki évtize­deken át Gyula városának általánosan ismert, nép­szerű, közkedvelt alakja volt, súlyos betegség után jobblétre szenderült. Horváth István ifjú korában sokat katonáskodott, a múlt század 50-es éveinek végén részt vett az olaszországi hadjáratokban és mint kiszolgált igazolványos őrmester neveztetett ki fogbázfelügyelönek. E minőségében három év­tizedet meghaladó időn működött Gyulán. Mint fogházfelügyelő mintaszerű hivatalnok volt, de a legkisebb ridegség nélkül, ellenkezőleg maga a megtestesült emberszeretet volt ama gonosztevők­kel vagy szerencsétlenekkel szemben, akik felügye­lete alatt álltak. A tipikus öreg úr csak nem régi­ben kapta hű és buzgó szolgálatainak őszinte elismerése jeléül a legmagasabb kitüntetést: a koro­nás arany érdemkeresztet. Röviddel ezután nyug­díjba ment, melyet azonban nem sokáig élvezhetett, mert súlyos szervi baja rövidesen ágyba döntötte az amúgy is szép kort elért aggastyánt, s rövid de súlyos szenvedéseitől most megváltotta a halál. Haláláról, — melyet egyik belső munkatársunk dr. Horváth Jenő főgimnáziumi tanár, mint fia mélyen gyászol, — a következő jelentést adta ki a család : Özv. Horváth Istvánná szül. Bicska Mária, gyer­mekei : férj. Szaniszló Sámuelné és Jenő úgy magok, mint számos rokonuk nevében fájdalomlól megtört szívvel tudatják a legjobb férjnek, édes atyának és rokonnak : Horváth Istvánnak, nyugalmazott m. kir. fogházfelügyelőnek, a koronás arany érdemkereszt tulajdonosának, folyó év és hó 22-én este fél 9 óra­kor, életének 70-ik és boldog házasságának 27-ik évében hosszas és súlyos szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. Megboldogult hült tetemei folyó hé 24-én d. u. 4 órakor fognak a róm. katb. egyház szer­tartásai szerint a szent József-temetőben örök nyu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom